Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-17 / 295. szám

Megmozdult a szakképző mamut A nyíregyházi 110-esben hozzáigazítják a képzést a megye és a város iparának az igényeihez Itt még hagyományos a technika: mester és tanítványa a lakatosműhelyben Harasztosi Pál felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Ha­talmas ez az iskola, állapí­tom meg immár sokadszor, belépvén a nyíregyházi 110. számú Ipari Szakközépisko­la és Szakmunkásképző In­tézet kapuján. A nappalis tanulólétszám 2000 körül mozog, s az oktatói gárdát mintegy százhűszan alkot­ják. Tizennyolc szakmát ta­nítanak, plusz a három szak­közepes profilt. Vajon mi vár a folyamat vé­gén a jövő szakembereire? Szükség lesz-e rájuk és a tudá­sukra az ezredvég egyelőre még vázlatosan sem áttekint­hető munkahelyein? E vala­mennyiünk jövője szempont­jából meghatározó problé­mákról beszélgettünk Gégény János igazgatóval és a műsza­ki igazgatóhelyettessel, Mike Andrással. A tananyag tartalma — Igen — kezdi látszólagos egyetértéssel a válaszadást az igazgató —, sokszor és sokan mondják: potenciális munka- nélküliek a mi diákjaink. Csak hát a dolog nem ilyen egy­szerű! Intézményünkben, a ne­héz gazdasági körülmények ellenére, erőteljes változások kezdődtek, igazodva a város és a megye, a helyi ipar szak­emberigényeihez. A tananyag tartalmában törekedtünk a megújulásra, nem a divatos szakmanevek kitalálásában. A szolgáltató jelleg vált ural­kodóvá az oktatott stúdiumok­ban. A kilenc új tanműhelyün­ket ennek megfelelően hoztuk létre. A helyi ipar igényeihez igazodásról példaként csupán egy momentumot említek. A gázvezeték és készülék sze­relő szakmát oktatva, lehetet­len figyelmen kívül hagyni a megyében kiteljesedő gáz­program következményeit. A szerelés és karbantartás folya­matosan követeli majd a sza­kember-utánpótlást. Tőlünk is. □IA szakközépiskolai vona­at em találta helyét e ha- 1V zában, elindult hát akácfák övezte szabolcsi fa­lucskájából Németországba. A megyeszékhelyig hozta apukája füstokádó Trabant­ja, innen repítette tovább az Inter-City. Azóta eltelt egy hónap, s rövid levélfélében tudatta szüleivel, testvéreivel, hogy jól van. Vagyis elég jól, már oldódik a szorongása, újabb német szavakat tanult meg, s ha minden jól megy, karácsony első napján nem a német gezemicét eszi, hanem az édesanyja sütőjéből kie­melt illatot árasztó diós heig­ht. Vagyis gazdái hazaenge­dik 1-2 napra. Milyen is ez a 21 éves ma­gyar lány? Olyan, amilyen legtöbb van széles e hazában. Se nem szőke, se nem barna, hanem olyan magyar fajta. Középmagas, középcsinos. Mivel szegényes családba született, nem kényeztették, munkája is akadt a háztá­jiban, így gyenge négyest mu­tatott a bizonyítványa az érettségin. Innen már szok­ványos a történet. Megfeszí­tette szellemi erejét és nekiru­gaszkodott a főiskolai felvé­telinek. Nem ment a dolog... Apja a hasonszőrű ismeretsé­gi körében érdeklődött: a tsz, vagy az áfész irodáján nincs­lon hogyan tudnak lépést tar­tani a iparszerkezet átalaku­lásával, a gazdálkodás és a munkaerőpiac tendenciáival? — Az igazgató az új tan­műhelyekre utalt — jegyzi meg a műszaki helyettes —, ami azért lényeges, mert ál­taluk a saját képzési lehető­ségeink bővültek. Javult a fogadóképessé­günk, vagyis: gyakorlati mun­kahelyek hiányában is fel tudjuk venni jövőre a jelent­kezőket. Hozzánk biztos szak­mai körülmények közé jöhet­nek. De visszatérve a szak­középiskolai vonalhoz! Az épületgépész technikusaink öt, az általános gépszerelők és a gépj ármű vezető-karbantartók négyéves oktatásban vesznek részt. Mindhárom területen előtérbe került a számítástech­nika, a technikusoknál és az általános gépszerelőknél pedig — kiegészítő képzésként — a vezérlés- és szabályozástech­nika. Funkcionáló szakmák □ Úgy gondolják, hogy a tartalmi korszerűsítéssel lehet orvosolni a sok-sok beteg­ségtünetet produkáló szakok­tatást? — Betegségtünetek? — veti közbe az igazgató. Meggyő­e valami állás. Nem volt. Egyre feszültebb lett a légkör a családban. A lány fogyni kezdett, szeme alatt kékes csík jelent meg. Úgy érezte, teherként nehezedik a család­ra. Nyár végén barátnői, sors­társai valami újsághirdetést lobogtattak meg neki. Az állt benne, hogy München külvá­rosában több jó módú német család babysittereket keres. Minimális német nyelvtudás szükséges, hirdették az ólom­betűk. Még aznap beszerezte a magyar-német társalgási szótárt, a nagy szótárt. S ma­golva tanulta, hogy „gnédige Frau” (nagyságos asszony) meg hogy „das Kind hat durstig” (a gyerek szomjas). Pénzt csikart ki az apjától s Nyíregyházán egy nyugdíjas tanárnőtől néhány nyelvlec­két vett. Terjedt a híre, hogy mire, s hová készül. Megoszlottak a vélemények. Volt, aki lelket próbált belé önteni, biztatta, s magyarázta, a németek in­telligensek, korrektek, tiszte­ződésem: a szakoktatás elsira- tása helyett a talpra állításán kellene fáradozni mindenki­nek. A nagyüzemi ipari képzés szűnt meg, nem a szakmun­kásképzés! A szakmunkásokra igenis szükség van és lesz, csak változó minőségben és volumenben. Mi pl. tudatosan szorítottuk vissza a vas­esztergályos tanulólétszámot, ugyanez a helyzet a géplaka­tosokkal, a hegesztőképzést pedig szüneteltetjük. A funk­cionáló szakmák oktatásába pedig olyan új technológiákat vezettünk be, melyeket me­gyénk vállalkozói alkalmaz­nak. Zömmel a szakma „krém­jét” adó kisvállalkozókra épí­tünk az oktatómunkánkban. Mert jó szakmák ezek, van rá­juk igény. Kelendőek a végzett tanu­lóink, pl. az autószerelők, de az építőseinket szintén elvi­szik. Soha ennyi céggel, kft.- vel nem tartottunk kapcsola­tot, mint mostanság. □ Jelenleg, a jövő évi beis­kolázás előkészítése, a pálya- választás időszakában mire számítanak? Lesz-e elegendő jelentkező? — Különösebb gondjaink nincsenek — veszi át ismét a szót a helyettes —, csak arra kell ügyelnünk, hogy a túl­képzést a lehetőség szerint lik, szeretik a magyarokat, s a pár év alatt összegyűlt már­kájával itthon már kezdhet valamibe. Aztán leteheti a kö­zépfokú, netán a felsőfokú né­met nyelvvizsgát, még tanít­hat is. A kevésbé tájékozot­tak, meg a rossz májúak azt mondták, hogy a babysitter annyit jelent, hogy cseléd lány. Pelenkázni kell, mega­lázzák, dölyfös urak és hisztis nőszemélyek kényének-ked- vének lesz kitéve. Az egyik ol­vasottabb, csiszoltabb rokon emlékeztette a klasszikus magyar regényekben, filmek­ben szereplő cselédlányok sanyarú sorsára. O az elő­zőek véleményére hallgatott. Az utazás előtti napon tele­sírta zsebkendőjét. Tapasz­talta, hogy az anyja bősége­sen el akarja látni jó taná­csokkal. Szegény ősz hajú anyjának csak folyton ez jött ki a száján: Vigyázz magadra kislányom! Szóval elvitte a gyorsvonat. S München kül­városában elnyelte egy villa­lakás. Ez a sorsa, így rendel­tetett. mérsékeljük egyes szakmák­ban. Persze, ez különleges probléma, mert a szakmavá­lasztás szabadságát minden­kinek meg kell hagyni, biztos elhelyezkedési garanciáink viszont — hasonlóképpen má­sokhoz — nekünk sincsenek. A széles szakmai alapképzés azonban lehetőséget teremt az átképzésre. És még valami: a középiskolát végzettek a ná­lunk oktatott szakmákban folytathatják tanulmányaikat. Az érettségizett autószere­lőink pl. elég könnyen találnak nekik tetsző munkahelyet. Mint kitűnik: a gimnázium mint „előiskola” nem hátrány. Sőt! Mert nem a szakmanév megváltoztatása a lényeg, ha­nem a magasabb szintű ok­tatás. A kvalifikáltabb diákok tanítása során maga a szakmai tartalom is megújul. Bíznak a jövőben Cl Honnan, milyen körből várják a leendő elsősöket? — Megyei beiskolázásban gondolkodunk: 600 szakmun­kástanulót és 100 szakköze­pest tudunk felvenni. Fontos tudnivaló, hogy a kollégiumi igények nagy részét ki tudjuk elégíteni. Úgyhogy eléggé bi­zakodóan nézünk a jövő tanév elé. Az Alföldért Nyíregyháza (KM) — Há­rom éve hozta létre hét alföldi megyei önkormányzat a Nagyalföld Alapítványt. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye 500 ezer forinttal lett a tagja, mert mélységesen egyetértett azzal, hogy az azonos gondok­kal küszködő régió együtt, egymást segítve hathatósab­ban képes az Alföld fejlesz­tésébe, az elmaradottság csök­kentésére, a felzárkóztatás gyorsítására. Most közeledik a jövő évi pályázatok benyúj­tásának határideje, február 15. Pályázni az Alfölddel kap­csolatos konferencia, vagy ta­nácskozás rendezési költsége­ire, kiadvány megjelentetésé­nek támogatására, kutatási té­mák, projektek támogatására lehet. Csak azok a pályázatok számíthatnak támogatásra, amelyek az Alföldet értintő té­mákat dolgoznak fel. A meg­határozott adatlapon beadott pályázatokat 1994. március 15-ig bírálják. A Nagyalföld Alapítvány címe: Békéscsaba, Megyeháza, Derkovits sor. Adatlapot, és bővebb felvilá­gosítást Lakatos Bélától, a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei önkormányzati hivatal te­lepülésfejlesztés és kommu­nális osztályának munkatár- J sától lehet megszerezni. Tárca Nábrádi Lajos Szabolcsból Münchenbe Szívszól ítások Réti János A lig van újság, tv-csa­torna vagy rádióadó ilyenkor decemberben, ka­rácsony közeledtével, ame­lyik valamilyen formában ne foglalkozna az elesettekkel, a társadalom szélére jutott vagy kényszerült emberek­kel. Riporterek kopogtatnak be állami gondozottakat ne­velő intézmények, szociális otthonok, szeretetházak aj­taján, mert valami régesrégi beidegződés azt sugallja ne­kik, hogy a szeretet ünnepe közeledtével hatást kell gya­korolni a közvéleményre, meg kell mozgatni az érző szívek húrjait. Amennyire lehet, kicsalogatni az aktu­ális és már éppen esedékes jóságot. Magam is cselekedtem hasonlóan az elmúlt évek­ben. Sőt, ezért teszek em­lítést a jelenségről! Mert az ilyen riportok megírása, de még inkább megjelenése után ahelyett, hogy jó érzés töltött volna el, inkább be­lém fészkelte magát, valami furcsa, mélyen csomósodó szomorúság. Mert nem tud­tam, vajon tényleg jót tet­tem-e? Tényleg használ­tam-e azoknak, akikről ír­tam, mert felébresztettem vele valamely testület, hi­vatal, hivatalnok segítőkész­ségét? Sikerült-e akár egyetlen hozzátartozó lelki­ismeretére apellálnom? Vagy csak a saját szoci­ális érzékenységem, jóság iránti vágyakozásom elégült ki. Annak az árán, hogy szo­morú szemű magányosok­ban, nehéz életű betegben, magukra hagyott gyerekek­ben tudatosítottam amúgy is tudatosult elesettségüket, számkivetettségüket. Amiről ők legszívesebben megfeled­kezni szeretnének! És tettem ezt a nyilvánosság bevoná­sával anélkül, hogy komo­lyan remélhettem volna helyzetük megváltoztatható­ságát. Hogy remélhettem volna az ember—gyermek, szülő, család, társadalom— megváltoztathatóságát. Egy hasztalan élesztge­tett kollektív bűntudat tisz­títótüzében. A mátészalkai kórház központi laboratóriumában korszerű számítógépes berendezésein évente több mint 300 ezer vizsgálat történik. Már működik az a rendszer is, amely a településeken dolgozó orvosok munkáját segíti. A levett vérmintát bejuttatják a köz­ponti laboratóriumba, ahol a vizsgálatok elvégzése után faxon továbbítják vissza az eredményt, feles­legesen nem utaztatják a betegeket Elek Emil felvétele. Kommentár ____________________ Voksok, de honnan? Kováts Dénes A parlamentben nem kapta meg a kétharma­dos többséget az a javaslat, mely lehetővé tette volna a külföldön élő (vagy ott tar­tózkodó) magyar állampol­gárok számára, hogy a vá­lasztásokon leadják szava­zataikat. Érvek és ellenérvek ütköztek, végül minden ma­radt a régiben. Az alkotmány értelmében minden nagykorú magyar állampolgár, akinek állandó lakhelye Magyarországon van, választó és választható, amennyiben a választás napján hazánk területén tartózkodik. Számos, meg­fontolandó javaslatot fogal­maztak meg a választójogi törvény kiterjesztése érdeké­ben, zömében az érzelmekre apellálva. Bizonyos szem­pontból elfogadható érv, hogy sokan nem önszántuk­ból, hanem kényszerből hagyták el hosszabb-rövi­debb ideje Magyarországot, s jó részük ma is kötődik szülőhazájához. Magam is találkoztam Angliában letelepedett hon­fitársainkkal, akik érdeklőd­nek az óhaza iránt, s a de­mokratikus változások kö­vetkezményeként újból erő­síteni szeretnék a kötelé­keket. Jó néhány példa akad arra is, hogy az egykor ki­vándoroltak — zömében ta­lán az idősebb korosztály­hoz tartozók—életük utolsó időszakát szülőföldjükön akarják leélni, ezért haza­költöznek. Úgy gondolom azonban, a haza sorsát, életünk irányí­tását azoknak kell meghatá­rozni a választásokon, akik itthon élnek, saját bőrükön érzik, tapasztalják a válto­zások előnyeit és hátrányait. Ez persze nem jelenti azt, hogy megtagadjuk, kirekesz- szük külföldön élő honfitár­sainkat, hiszen ők is ma­gyarok, nemzetünkhöz tar­tozók. :;1993. december 17.,péntek HÁTTÉR 3

Next

/
Thumbnails
Contents