Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-16 / 294. szám
1993. december 16., csütörtök Kelet-Magyarország 7 Az ivóvízkészletet veszélyeztette A román gazdasági rendőrség tovább nyomoz, hogy megtalálja a pakuraszennyeződés okozóját Közel húsz tonna pakurát vittek haza a román szennyvíztelepre Szekeres Tibor felvétele Szamosbecs (KM - D. B. G.)—Novemberben, a Szamoson Románia területéről nagy mennyiségű pakura, olajszeny- nyeződés érkezett megyénkbe, melyet a napokban visszaszállítottak Szatmárnémetibe. A térségben — a szennyeződés idején — a legmagasabb fokú vízvédelmi készültségi fokot rendelték el. A szakemberek attól tartottak, hogy a pakura bekerül a Tiszába és más folyamterületekre, amely veszélyeztetheti az ivóvízkészletet. A probléma elhárításán húsz napon át dolgozott a védelmi osztag. Hajókkal, csónakokkal és merülőfalak kiépítésével sikerült a vízből kiszedni körülbelül száz hordó szeny- nyeződést, melyet Szamosbe- csen, a gátőrháztelepen ideiglenesen tároltak. Közben a szomszédos országgal megindultak a tárgyalások. Bodnár Gáspár a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese, a Számos- becsen rendezett sajtótájékoztatón elmondta, a román kollégák maximálisan együttműködtek a szennyeződés okának tisztázásában. Dán Stegerean, a szatmárnémeti Víz és Csatornamű igazgatója elismerte, a pakura a Szatmárnémeti szennyvíz telepéről került a Szamosba, melyet ők nem észleltek, mivel az anyag oldódása és a víz sebessége miatt 3-4 óra alatt a szennyeződés leúszott a nyolckilométeres román területen a magyar folyamhatárig. Egyébként, ők sem tudják pontosan megnevezni, ki volt a felelős az ügyben. A gazdasági rendőrség még folytatja a nyomozást! A becslések szerint a szeny- nyeződéssel és a veszély elhárításával hazánkat körülbelül ötmillió forint kár érte, melyet az ilyen célra elkülönített Intervenciós Alapból fedeznek. A védekezésen 30- 40 ember kitartóan dolgozott. A munkálatoknál kiderült, a mentéshez nagyon elavult eszközök állnak rendelkezésre, így több motorral, más felszereléssel is baj volt. A magyar szakemberek felkínálták segítségüket a román kollégáknak: közösen gyakorlatozzanak, cseréljék ki tapasztalataikat, hogy a jövőben — hasonló veszély esetén — hatékonyan tudjanak együtt dolgozni. A szennyeződés a román feleket is súlyosan érinti. A telep technikai eszközének, berendezésének nyolcvan százalékát pakuramaradványok borítják, melynek megtisztítása több hónapot vesz igénybe és a munka körülbelül tízmillió lejbe kerül. Másrészt, nem működik a szennyvíztelep biológiai része, ami azt jelent: a szennyvíz tisztítása (kezelése) 40 százalékkal csökkentve történik. így a Szamosba is szennyezettebb víz kerül, mint az a telep korábbi, rendes működésével végbement. A pakura történetének, a napokban tartott záró sajtótájékoztatóval még nincs vége. Az országok közötti nemzetközi egyezmények szabályozzák, — az ilyen jellegű esetekben —, a felelősség és kártérítés megállapítását valamint a szükséges intézkedések megtételét. Tervek Bereg megmentésére A talajvízszintek 1983-tól néhány csapadékosabb évtől eltekintve a sokévi átlag alatt voltak Vásárosnamény (KM - BG) Bereg kritikus állapotba kerülő vízgazdálkodási és ökológiai helyzetét vitatták meg nemrég Vásárosna- ményban a Magyar Hidrológia Társaság, s az Országos Erdészeti Egyesület Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei területi csoportjának, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának közös rendezésében a szakemberek. A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet hazánk egyik legérintetlenebb területén található, ahol a térség viszonylagos elmaradottsága miatt az ipari szennyezőforrások káros mértékben nem jelentek meg. Aggasztó méretű Ezért úgy tűnt, hogy a páratlan természeti értékek védelme, megóvása, hosszú távon biztosítható lesz. Sajnos, a helyzet másképp alakult. Az utóbbi időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy nem is az ember közvetlen környezetkárosító hatása, hanem a víz, mint éltető elem időszakos hiánya az a tényező, amely az itteni értékek fennmaradását komolyan veszélyezteti. 1983-tól, amikor az aszályosnak tekinthető időszak kezdődött, 10 év csapadékösszegeit vizsgálva látható, hogy állomásonként eltérően 129-431 mm (Csaroda, Barabás) közötti csapadékhiány mutatkozott ebben az időszakban. A 10 éves csapadékhiány 1983-92-ig nem tűnik aggasztó méretűnek, de ha megvizsgáljuk az éven belüli eloszlását látható, hogy kimondottan aszályos években a tenyészidőszak végére 100- 200 mm közötti is volt a hiány egy éven belül, ami a természeti értékek és a mezőgazdaság számára kritikus helyzetet teremtett. A talajvízszinteket vizsgálva megállapítható, hogy 1983- tól az évi közepes vízállások néhány csapadékosabb évtől eltekintve a sokévi közepes vízállások alatt voltak. Az évi maximális vízszintek a korábbi időszakhoz képest métereket süllyedtek, 81-hez viszonyítva 3 métert. Az elmúlt éveket tekintve 1990-92-93-ban szembetűnően nagy volt a vízhiány ä területen. A belvízcsatornák tartósan kiszáradtak. Eltűnt a víz a korábban vízállásos területekről és az öblözetekre oly jellemző holtmedrekből is. A naményi vitaülés rendezői, résztvevői és előadói többek között az alábbi ajánlásokat fogalmazták meg és fogadták el a beregi tájegység természeti értékeinek, vizeinek és erdőinek védelme érdekében: A beregi vízrendezési művek fejlesztésénél, üzemelésénél a prioritásokat újra kell gondolni és biztosítani, hogy az ökoszisztéma fenntartásának és a természetkímélő erdőgazdálkodásnak a vízgazdálkodási érdekei kellő súllyal szerepeljenek. Valamennyi érintett szakterületet felölelő helyzetfeltáráson és tudományos igényű prognózison alapuló érdekegyeztetésre van szükség, melynek eredményeként a vízügyi szolgálat számára megfogalmazhatók az öblözet víztelenítésével, illetve a vizek visszatartásával kapcsolatos konkrét feladatok. A területre jellemző holtágak, morotvák, mélyvonulatok belvízből való feltöltésének lehetőségeit fel kell tárni. Elhelyezni a készleteket A vízelvezető rendszert alkalmassá kell tenni a vizek kártétel nélküli visszatartására is, hogy a tavaszi belvizekből származó vízkészletek egy része tenyészidőszakban is álljon rendelkezésre. Át kell alakítani a rendszert vízvisszatartó vízkormányzó műtárgyak építésével és tározóterek biztonságos kialakításával, mivel a jelenlegi rendszer alapvetően a belvizek mielőbbi eltávolítására alkalmas. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy tiszai árvizek levonulása esetén hogyan lehet vizet a rendszerbe bejuttatni és hogyan lehet biztonságosan ezeket a készleteket elhelyezni. Az ukrán vízügyi szervekkel is ildomos lesz felvenni a kapcsolatot, közösen meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy az öblözet külföldi vízgyűjtőjéről, esetleg más vízrendszerből hogyan lehetne a szükséges ökológiai vízmennyiséget biztosítani. A mocsarakban, holtmedrekben, vizes élőhelyeken, erdőterületeken történő időleges vízvisszatartási lehetőséget a rendszer tehermentesítésének, egyben az ősi erdő és növény- társulások fenntartásának érdekében ki kell használni, mert ezzel viszonylag kis költséggel, az érdekeltek hatékony együttműködésével jelentős eredmények érhetők el. El kell készíteni a vizes élőhelyek kataszterét a jelenlegi állapot felmérésével, rögzítésével, hogy a változások tendenciáit előre lehessen jelezni. Szorosabbra fűzni A tájegység értékeinek megőrzése érdekében a vízügyi erdészeti, természetvédelmi, környezetvédelmi együttműködést szorosabbra kell fűzni és a lakosság bevonásával nyilvánosságot kell adni a felmerült problémáknak és az ezzel kapcsolatos feladatoknak. Végezetül a fent megfogalmazott elképzelésekből adódó feladatok konkrét megfogalmazására előkészítő tanulmányokra van szükség, és a megvalósítást mielőbb el kell kezdeni. Jegyzet ___________________ Verébnézőben 0. Bojté Gizella 77» gyik reggel kinézek az LJ ablakon, a nyírfa árván áll, nincs rajta egyetlen cinke sem. Az erkély kihalt. A verebek sem jöttek vendégségbe. Mi történt? Magámra kapom a kabátomat és megyek az utcára. A fák ágai, a bokrok olyanok, mintha gyászolnának. — Egyetlen madarat sem látok... — magyarázza egy kissé zaklatottan egy idős hölgy, aki kétségbe esve keresett meg problémájával. — Szóval, Ön azt állítja, eltűntek a madarak? Érdekes, én eddig észre sem vettem. Det mégis, mi történhetett? Es vajon, hol lehetnek? Majd utána nézek, mit tehetek — nyugtattam meg az állatokért aggódó nénit. Azóta figyelmesen járom az utcákat és a fák között, az eresz alatt, lesem a madarakat. Valóban, mintha kevesen lennének. A verebek is itt hagytak volna bennünket? Az még sem lehet. Már a fákat kiirtottuk, most a madarakat öljük. Semmisítjük meg létüket! A kontyos pacsirta is hiába keresi szülőjét. Az árva gerle próbálgatja szárnyait, de eredménytelenül. Fájó szívvel nézem ezeket az élni akaró kicsiket, akiknek talán nem is lesz tavaszi kikelet. Még szomorúbb az a jövőkép, melyben nem hallunk majd csicsergést, madáréneket. A hírnök pedig úgy kommentálja környezetünket, hogy ez az a hely, ahol már a madár sem jár! A földet kölcsön kaptuk Nyíregyháza (KM) — A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön! — hangzott el az ismert gondolat Nyíregyházán, az E-Misszió egyesület nemrég tartott de- monstrácóján. — Városunk levegőszennyezését döntő mértékben a gépjárművek okozzák. Ez nagymértékben köszönhető kiöregedett, agyonhasznált busz, teherautó és személygépjármű-parkunknak, és nem megfelelő közlekedési szokásainknak. A gépjárművek okozta levegőszennyezés nagyon súlyos betegségek előidézője, amelyek néhány évvel ezelőtt csak idősebb korban fordultak elő, ezzel szemben most egyre több a csecsemő és kisgyermek, akik ezektől a súlyos betegségektől szenvednek: mint például tüdőrák, agydaganat, fehérvérűség és még sorolhatnánk. A legveszélyesebb ilyen mérgek a kipufogógázban lévő gázok például a szén- monoxid, nitrogénoxidok, szénhidrogének, ólom és a fékbetétek azbeszt rétege. A kipufogógázon és az azbeszten kívül még számos környezetszennyezés köszönhető a gépjárműveknek. Ilyenek a zaj, savas eső, víz- szennyezés, veszélyes hulladék, alacsony légköri ózon. Gondoljunk például az eldobott akkumulátorokra, az elfolyt olajra, a fülsüketítő zajra és még sorolhatnánk. Tehát a jövőben nagyon meg kell gondolnunk közlekedésünk módját, mert törődnünk kell gyermekeink és unokáink, illetve önmagunk egészségével. Ha egy kicsit is odafigyelünk közlekedésünkre, akkor észrevehetjük, hogy van megoldás. Lássunk most néhányat. Vasút! Azonos tömegű árut vasúton 4,5-szer kevesebb széndioxid, 13-szor kevesebb nitrogénoxid, és 22-szer kevesebb szénmonoxid és 156- szor kevesebb szénhidrogénkibocsátás árán lehet elszállítani, mint gépjárműveken. A vasúti személyszállítás 1 utaskilométerre az autó energiafogyasztásának 1/5-ét használja fel, ugyanakkor a sínek 1/3-nyi helyet foglalnak le, mint az autóutak. A tömegközlekedés: Aki autóbusszal utazik, 1/20-nyi útfelületet foglal el, mint 1 autózó. Az autóbusz 18 utaskilométert megy annyi üzemanyaggal, amennyivel egy autó 1-et. Eközben az autó 74-szer több szénmo- noxidot és 12-szer több szénhidrogént bocsát ki, mint a busz. A tömegközlekedést azzal támogatja leginkább, ha használja. A kerékpározás: élvezetes, gyors módja az utazásnak, és testedzésnek sem utolsó. Ha egy városban sokan cserélik fel az autózást kerékpározásra, tisztább, egészségesebb lesz a levegő, nyugodtabb és csendesebb a város. A kerékpárutak megépítését szorgalmazni kellene minél több helyen, mivel ez 15-25 százalékkal csökkentené az autóforgalmat. Ez a legolcsóbb közlekedési forma. Érdemes kipróbálni, hiszen nincs vesztenivalónk. Bővül a hulladéklerakó Nyíregyháza (KM) — Várhatóan 1994-ben megtelik az orosi hulladéklerakó telep, ezért szükségessé válik a terület bővítése. A nyíregyházi képviselő-testület a napokban döntött a több mint kettőszázmillió forintos beruházásról, melynek költségét egyrészét az ön- kormányzat saját forrásból fedezné, illetve a Központi Környezetvédelmi Alapból szeremének pénzhez jutni. A rendelkezésre álló 13 hektáros területből, kilenc és fél hektár felhasználásával három építési ütemre szaka- szolhatóan alakul ki az új hulladéklerakó tálca. A tervek szerint a telep közel hárommillió köbméter szemét befogadására lesz képes. A prognosztizált éves hulladékmennyiség évente 245 köbméter. A szakemberek úgy ítélik meg, hogy ezzel a beruházással Nyíregyháza és a vonzás körzetének kommunális és ipari hulladékainak lerakása, illetve tárolása tizenkét évig megoldott lesz. A beruházás tervezője a Fel- ső-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság. A kivitelező kiválasztása versenytárgyalás útján történik. A beruházás lebonyolítójaként a Sztrádaber Kft. közreműködik. Az oldal összeállította: D. Bojté Gizella
