Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-16 / 294. szám

1993. december 16., csütörtök Kelet-Magyarország 7 Az ivóvízkészletet veszélyeztette A román gazdasági rendőrség tovább nyomoz, hogy megtalálja a pakuraszennyeződés okozóját Közel húsz tonna pakurát vittek haza a román szennyvíztelepre Szekeres Tibor felvétele Szamosbecs (KM - D. B. G.)—Novemberben, a Szamo­son Románia területéről nagy mennyiségű pakura, olajszeny- nyeződés érkezett megyénkbe, melyet a napokban visszaszál­lítottak Szatmárnémetibe. A térségben — a szennyeződés idején — a legmagasabb fokú vízvédelmi készültségi fokot rendelték el. A szakemberek attól tartottak, hogy a pakura bekerül a Tiszába és más fo­lyamterületekre, amely veszé­lyeztetheti az ivóvízkészletet. A probléma elhárításán húsz napon át dolgozott a védelmi osztag. Hajókkal, csónakokkal és merülőfalak kiépítésével sikerült a vízből kiszedni körülbelül száz hordó szeny- nyeződést, melyet Szamosbe- csen, a gátőrháztelepen ideig­lenesen tároltak. Közben a szomszédos országgal megin­dultak a tárgyalások. Bodnár Gáspár a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese, a Számos- becsen rendezett sajtótájékoz­tatón elmondta, a román kol­légák maximálisan együttmű­ködtek a szennyeződés okának tisztázásában. Dán Stegerean, a szatmárnémeti Víz és Csa­tornamű igazgatója elismerte, a pakura a Szatmárnémeti szennyvíz telepéről került a Szamosba, melyet ők nem ész­leltek, mivel az anyag oldó­dása és a víz sebessége miatt 3-4 óra alatt a szennyeződés leúszott a nyolckilométeres román területen a magyar fo­lyamhatárig. Egyébként, ők sem tudják pontosan meg­nevezni, ki volt a felelős az ügyben. A gazdasági rendőr­ség még folytatja a nyomo­zást! A becslések szerint a szeny- nyeződéssel és a veszély el­hárításával hazánkat körül­belül ötmillió forint kár érte, melyet az ilyen célra elkülö­nített Intervenciós Alapból fedeznek. A védekezésen 30- 40 ember kitartóan dolgozott. A munkálatoknál kiderült, a mentéshez nagyon elavult esz­közök állnak rendelkezésre, így több motorral, más fel­szereléssel is baj volt. A ma­gyar szakemberek felkínálták segítségüket a román kollé­gáknak: közösen gyakorlatoz­zanak, cseréljék ki tapaszta­lataikat, hogy a jövőben — ha­sonló veszély esetén — haté­konyan tudjanak együtt dol­gozni. A szennyeződés a román feleket is súlyosan érinti. A telep technikai eszközének, berendezésének nyolcvan szá­zalékát pakuramaradványok borítják, melynek megtisztí­tása több hónapot vesz igény­be és a munka körülbelül tíz­millió lejbe kerül. Másrészt, nem működik a szennyvízte­lep biológiai része, ami azt je­lent: a szennyvíz tisztítása (ke­zelése) 40 százalékkal csök­kentve történik. így a Szamos­ba is szennyezettebb víz kerül, mint az a telep korábbi, rendes működésével végbement. A pakura történetének, a na­pokban tartott záró sajtótájé­koztatóval még nincs vége. Az országok közötti nemzetközi egyezmények szabályozzák, — az ilyen jellegű esetekben —, a felelősség és kártérítés megállapítását valamint a szükséges intézkedések meg­tételét. Tervek Bereg megmentésére A talajvízszintek 1983-tól néhány csapadékosabb évtől eltekintve a sokévi átlag alatt voltak Vásárosnamény (KM - BG) Bereg kritikus állapot­ba kerülő vízgazdálkodási és ökológiai helyzetét vitatták meg nemrég Vásárosna- ményban a Magyar Hidroló­gia Társaság, s az Országos Erdészeti Egyesület Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei területi csoportjának, vala­mint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának közös rendezésében a szakembe­rek. A Szatmár-Beregi Tájvédel­mi Körzet hazánk egyik leg­érintetlenebb területén talál­ható, ahol a térség viszonyla­gos elmaradottsága miatt az ipari szennyezőforrások káros mértékben nem jelentek meg. Aggasztó méretű Ezért úgy tűnt, hogy a párat­lan természeti értékek védel­me, megóvása, hosszú távon biztosítható lesz. Sajnos, a helyzet másképp alakult. Az utóbbi időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy nem is az ember közvetlen környezet­károsító hatása, hanem a víz, mint éltető elem időszakos hi­ánya az a tényező, amely az it­teni értékek fennmaradását komolyan veszélyezteti. 1983-tól, amikor az aszá­lyosnak tekinthető időszak kezdődött, 10 év csapadék­összegeit vizsgálva látható, hogy állomásonként eltérően 129-431 mm (Csaroda, Ba­rabás) közötti csapadékhiány mutatkozott ebben az időszak­ban. A 10 éves csapadékhiány 1983-92-ig nem tűnik ag­gasztó méretűnek, de ha meg­vizsgáljuk az éven belüli el­oszlását látható, hogy kimon­dottan aszályos években a tenyészidőszak végére 100- 200 mm közötti is volt a hiány egy éven belül, ami a termé­szeti értékek és a mezőgaz­daság számára kritikus hely­zetet teremtett. A talajvízszinteket vizsgál­va megállapítható, hogy 1983- tól az évi közepes vízállások néhány csapadékosabb évtől eltekintve a sokévi közepes vízállások alatt voltak. Az évi maximális vízszintek a koráb­bi időszakhoz képest métere­ket süllyedtek, 81-hez viszo­nyítva 3 métert. Az elmúlt éveket tekintve 1990-92-93-ban szembetű­nően nagy volt a vízhiány ä területen. A belvízcsatornák tartósan kiszáradtak. Eltűnt a víz a korábban vízállásos te­rületekről és az öblözetekre oly jellemző holtmedrekből is. A naményi vitaülés ren­dezői, résztvevői és előadói többek között az alábbi ajánlá­sokat fogalmazták meg és fo­gadták el a beregi tájegység természeti értékeinek, vizei­nek és erdőinek védelme érde­kében: A beregi vízrendezési mű­vek fejlesztésénél, üzemelé­sénél a prioritásokat újra kell gondolni és biztosítani, hogy az ökoszisztéma fenntartásá­nak és a természetkímélő er­dőgazdálkodásnak a vízgaz­dálkodási érdekei kellő súllyal szerepeljenek. Valamennyi érintett szakterületet felölelő helyzetfeltáráson és tudomá­nyos igényű prognózison ala­puló érdekegyeztetésre van szükség, melynek eredménye­ként a vízügyi szolgálat szá­mára megfogalmazhatók az öblözet víztelenítésével, illet­ve a vizek visszatartásával kapcsolatos konkrét feladatok. A területre jellemző holtágak, morotvák, mélyvonulatok bel­vízből való feltöltésének lehe­tőségeit fel kell tárni. Elhelyezni a készleteket A vízelvezető rendszert al­kalmassá kell tenni a vizek kártétel nélküli visszatartására is, hogy a tavaszi belvizekből származó vízkészletek egy ré­sze tenyészidőszakban is áll­jon rendelkezésre. Át kell ala­kítani a rendszert vízvissza­tartó vízkormányzó műtár­gyak építésével és tározóterek biztonságos kialakításával, mivel a jelenlegi rendszer alapvetően a belvizek mielőb­bi eltávolítására alkalmas. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy tiszai árvi­zek levonulása esetén hogyan lehet vizet a rendszerbe bejut­tatni és hogyan lehet biztonsá­gosan ezeket a készleteket el­helyezni. Az ukrán vízügyi szervekkel is ildomos lesz fel­venni a kapcsolatot, közösen meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy az öblözet külföldi vízgyűjtőjéről, eset­leg más vízrendszerből ho­gyan lehetne a szükséges öko­lógiai vízmennyiséget biztosí­tani. A mocsarakban, holtmed­rekben, vizes élőhelyeken, er­dőterületeken történő időleges vízvisszatartási lehetőséget a rendszer tehermentesítésének, egyben az ősi erdő és növény- társulások fenntartásának ér­dekében ki kell használni, mert ezzel viszonylag kis költ­séggel, az érdekeltek hatékony együttműködésével jelentős eredmények érhetők el. El kell készíteni a vizes élő­helyek kataszterét a jelenlegi állapot felmérésével, rögzíté­sével, hogy a változások ten­denciáit előre lehessen jelezni. Szorosabbra fűzni A tájegység értékeinek meg­őrzése érdekében a vízügyi erdészeti, természetvédelmi, környezetvédelmi együttmű­ködést szorosabbra kell fűzni és a lakosság bevonásával nyilvánosságot kell adni a fel­merült problémáknak és az ezzel kapcsolatos feladatok­nak. Végezetül a fent megfo­galmazott elképzelésekből adódó feladatok konkrét meg­fogalmazására előkészítő ta­nulmányokra van szükség, és a megvalósítást mielőbb el kell kezdeni. Jegyzet ___________________ Verébnézőben 0. Bojté Gizella 77» gyik reggel kinézek az LJ ablakon, a nyírfa árván áll, nincs rajta egyetlen cin­ke sem. Az erkély kihalt. A verebek sem jöttek vendég­ségbe. Mi történt? Magámra kapom a kabátomat és me­gyek az utcára. A fák ágai, a bokrok olyanok, mintha gyá­szolnának. — Egyetlen madarat sem látok... — magyarázza egy kissé zaklatottan egy idős hölgy, aki kétségbe esve ke­resett meg problémájával. — Szóval, Ön azt állítja, eltűntek a madarak? Érde­kes, én eddig észre sem vet­tem. Det mégis, mi történ­hetett? Es vajon, hol lehet­nek? Majd utána nézek, mit tehetek — nyugtattam meg az állatokért aggódó nénit. Azóta figyelmesen járom az utcákat és a fák között, az eresz alatt, lesem a madara­kat. Valóban, mintha keve­sen lennének. A verebek is itt hagytak volna bennünket? Az még sem lehet. Már a fákat kiirtottuk, most a madarakat öljük. Semmisítjük meg létüket! A kontyos pacsirta is hiába ke­resi szülőjét. Az árva gerle próbálgatja szárnyait, de eredménytelenül. Fájó szív­vel nézem ezeket az élni akaró kicsiket, akiknek talán nem is lesz tavaszi kikelet. Még szomorúbb az a jövő­kép, melyben nem hallunk majd csicsergést, madáréne­ket. A hírnök pedig úgy kom­mentálja környezetünket, hogy ez az a hely, ahol már a madár sem jár! A földet kölcsön kaptuk Nyíregyháza (KM) — A Földet nem apáinktól örö­költük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön! — hangzott el az ismert gondolat Nyír­egyházán, az E-Misszió egyesület nemrég tartott de- monstrácóján. — Városunk levegőszennyezését döntő mértékben a gépjárművek okozzák. Ez nagymértékben köszönhető kiöregedett, agyonhasznált busz, teherau­tó és személygépjármű-par­kunknak, és nem megfelelő közlekedési szokásainknak. A gépjárművek okozta le­vegőszennyezés nagyon sú­lyos betegségek előidézője, amelyek néhány évvel eze­lőtt csak idősebb korban for­dultak elő, ezzel szemben most egyre több a csecsemő és kisgyermek, akik ezektől a súlyos betegségektől szen­vednek: mint például tüdő­rák, agydaganat, fehérvé­rűség és még sorolhatnánk. A legveszélyesebb ilyen mérgek a kipufogógázban lévő gázok például a szén- monoxid, nitrogénoxidok, szénhidrogének, ólom és a fékbetétek azbeszt rétege. A kipufogógázon és az azbesz­ten kívül még számos kör­nyezetszennyezés köszönhe­tő a gépjárműveknek. Ilye­nek a zaj, savas eső, víz- szennyezés, veszélyes hulla­dék, alacsony légköri ózon. Gondoljunk például az eldo­bott akkumulátorokra, az elfolyt olajra, a fülsüketítő zajra és még sorolhatnánk. Tehát a jövőben nagyon meg kell gondolnunk közleke­désünk módját, mert törőd­nünk kell gyermekeink és unokáink, illetve önmagunk egészségével. Ha egy kicsit is odafigyelünk közlekedé­sünkre, akkor észrevehetjük, hogy van megoldás. Lássunk most néhányat. Vasút! Azonos tömegű árut vasúton 4,5-szer kevesebb széndioxid, 13-szor kevesebb nitrogénoxid, és 22-szer ke­vesebb szénmonoxid és 156- szor kevesebb szénhidrogén­kibocsátás árán lehet elszál­lítani, mint gépjárműveken. A vasúti személyszállítás 1 utaskilométerre az autó ener­giafogyasztásának 1/5-ét használja fel, ugyanakkor a sínek 1/3-nyi helyet foglal­nak le, mint az autóutak. A tömegközlekedés: Aki autóbusszal utazik, 1/20-nyi útfelületet foglal el, mint 1 autózó. Az autóbusz 18 utaskilométert megy annyi üzemanyaggal, amennyivel egy autó 1-et. Eközben az autó 74-szer több szénmo- noxidot és 12-szer több szénhidrogént bocsát ki, mint a busz. A tömegközle­kedést azzal támogatja leg­inkább, ha használja. A kerékpározás: élvezetes, gyors módja az utazásnak, és testedzésnek sem utolsó. Ha egy városban sokan cserélik fel az autózást kerékpározás­ra, tisztább, egészségesebb lesz a levegő, nyugodtabb és csendesebb a város. A ke­rékpárutak megépítését szor­galmazni kellene minél több helyen, mivel ez 15-25 szá­zalékkal csökkentené az autóforgalmat. Ez a legol­csóbb közlekedési forma. Érdemes kipróbálni, hiszen nincs vesztenivalónk. Bővül a hulladéklerakó Nyíregyháza (KM) — Várhatóan 1994-ben megte­lik az orosi hulladéklerakó telep, ezért szükségessé vá­lik a terület bővítése. A nyír­egyházi képviselő-testület a napokban döntött a több mint kettőszázmillió forin­tos beruházásról, melynek költségét egyrészét az ön- kormányzat saját forrásból fedezné, illetve a Központi Környezetvédelmi Alapból szeremének pénzhez jutni. A rendelkezésre álló 13 hektáros területből, kilenc és fél hektár felhasználásával három építési ütemre szaka- szolhatóan alakul ki az új hulladéklerakó tálca. A ter­vek szerint a telep közel há­rommillió köbméter szemét befogadására lesz képes. A prognosztizált éves hulla­dékmennyiség évente 245 köbméter. A szakemberek úgy ítélik meg, hogy ezzel a beruházással Nyíregyháza és a vonzás körzetének kom­munális és ipari hulladéka­inak lerakása, illetve tárolása tizenkét évig megoldott lesz. A beruházás tervezője a Fel- ső-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság. A kivitelező ki­választása versenytárgyalás útján történik. A beruházás lebonyolító­jaként a Sztrádaber Kft. közreműködik. Az oldal összeállította: D. Bojté Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents