Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-16 / 294. szám

1993. december 16., csütörtök HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Hol van már az a fekete Holló... Új arculathoz új szemlélet kell • Hárommegyés igazgatás • Csak Gyürén volt jelentkező Réti János Debrecen (KM)—Vannak tevékenységek, amikről úgy érezzük, hogy rendszerük öröktől fogva olyan amilyen, és így marad, amíg világ a vi­lág. Alighanem így vagyunk többek között a postával, hiszen munkájából igazán csak a végeredmény érdekel bennünket. Az, hogy a ránk vonatkozó, vagy szemé­lyünkkel összefüggő külde­mény — akár várjuk, akár mi adjuk fel — időben eljus­son a címzetthez. Pedig ez az ősi hivatás időről időre megújul, változik, hol a tech­nikát illetően, hol szervezeti­leg, hogy lépést tarthasson a gyorsuló idővel. A Magyar Posta életében legutóbb 1990 januárjában kö­vetkezett be jelentős változás. Az addigi egységesen kezelt szakmai ágazataiból három önálló intézmény jött létre: a Magyar Posta Vállalat, a Ma­gyar Távközlési Vállalat és a Magyar Műsorszóró Vál­lalat. Hivatalok a megyében Az új szervezetek közül azóta a két utóbbi már rész­vénytársaságként működik és 1994. január 1-vel a posta — vagyis a levél- és csomag- továbbítás, az utalványok ke­zelése és a távírószolgálat — hasonló átalakuláson megy keresztül. A három megyében — Haj- dú-Bihar, Jász-Nagykun-Szol- nok, Szabolcs-Szatmár-Bereg — közel ötszáz postahivatal, illetve fiókposta (megyénkben 242) munkáját irányító Deb­receni Postaigazgatóságon saj­tótájékoztatót tartottak a kü­szöbön álló változásokról, amelyek jogszabályi kereteit lényegében az 1992-ben elfo­gadott új Postatörvény és a végrehajtását részletező 1993- as kormányrendelet teremtette meg. Már a múlt évben megkez­dődött a Magyar Posta új arcu­latának, a munka külső je­gyeinek átalakítása. Ezt köny­Az új posta Nyírbátorban nyen érzékelheti a lakosság, hiszen új embléma, a felvételi és kézbesítő munkakörökben új egyenruha megjelenését, nem utolsósorban a szállító járművek minőségi cseréjének megkezdését vonta maga után. Ugyancsak megkezdődött az információs rendszer átalakí­tása, benne az új pajzs alakú cégér felszerelése a hivata­lokra. Az ügyfelek jobb kiszolgá­lása és a munka feltételeinek javítása érdekében minden ne­hézség ellenére 1993-ban is épültek új postahivatalok, és folytak átalakítások, felújítá­sok is. Az ilyen célzatú beru­házások közül a Szabolcs- Szatmár-Bereg megye terüle­tén lévő objektumokra áldoz­ták a legtöbbet, hiszen 3 hiva­tal épült, 6 létesítmény felújí­tása történt meg, 5 kisközség­ben pedig úgynevezett bér­leményt alakított ki az igazga­tóság. Több kettőnél Az így kimutatható arány magyarázata: nálunk több pos­Szekeres Tibor felvétele tahivatal működik, mint a má­sik két megyében együttvéve, és az épületek állaga is lénye­gesen rosszabb, mint Hajdú- Bihar és Jász-Nagykun-Szol- nok területén. Folytatódott a kezelői munka gépesítése is elsősorban az igen megnöve­kedett pénzforgalom munka­fázisaiban. Az ismertetett tervek sze­rint, a pénzügyi lehetőségektől függően folytatódik a fejlesz­tés és mértéke, a már említett számadatok következtében is­mét Szabolcs-Szatmár-Bereg intézményhálózatában lesz a legnagyobb mértékű. Négy új postát adnak át, tíz hivatal fel­újítása történik meg és két kistelepülésen bérleményt ala­kítanak ki. A jelentős beruházások el­lenére is nagy számban marad­nak olyan postaépületek, ame­lyek helyett újat kellene építeni, vagy hozzáfogni az átalakításukhoz. Különösen azokon a településeken, ahol a postahivatal önkormányzati épületben működik. így rész­ben más fontos tevékenység betelepítését gátolja meg, másrészt posta létesítése új közintézménnyel gazdagítaná ezeket a községeket. Az áldatlan helyzetek fel­oldásához a jelenleginél azon­ban lényegesen több beruhá­zási forrásra volna szükség. A posta területi vezetése — nyi­latkozatuk szerint — az ilyen esetek mindegyikében igyek­szik szem előtt taratani az önkormányzatok igényét és mindkét oldal részére elfogad­ható megoldást találni. Hogy erre reális esély legyen az igazgatóság együttműködést vár az érintett önkormányza­toktól. Az új postatörvény rendel­kezése értelmében azokon a településeken, amelyek lélek- száma meghaladja a 600 főt és állandó szolgáltatóhellyel nem rendelkezik, postaügynöksé­get kell létesíteni. E minimális szolgáltatás megszervezése megyénk három falujában vol­na indokolt. Az állásokról meghirdetett pályázatra eddig csak Gyürében volt jelentke­ző, így ott január 1-vel meg­kezdi működését a postaügy­nökség. Előírta a kormányrendelet A felsorolt, illetve érintett változások mindössze töre­dékét jelentik annak a sok­sok kisebb és nagyobb sza­bály- és előírásváltozásnak, ami részben könnyíteni, rész­ben viszont — legalábbis be­vezetésük első időszakában — nehezíteni is fogják az ügyfe­lekkel való kapcsolatot mind­addig, amíg az új gyakorlat nem válik megszokottá. Úgy, ahogy a Magyar Posta szak­emberei számára a munka új szervezeti kerete. A kormányrendelet ugyanis előírta a vállalat részére egy korszerűbb, hatékonyabb szer­vezeti forma, a részvénytár­saság létrehozását, különös fi­gyelemmel a szolgáltatások piaci helyzetének alakulásá­ra. Az új szabályozás lényege­sen szűkíti a postai tevékeny­ségre szóló kizárólagos jogo­sultságok körét, és megteremti a verseny lehetőségét e fontos szolgáltatásban. Gazdagodtak városaink, falvaink A tiszaberceli sportcsarnok Egy szép lakás a nemrég várossá lett Ibrányban A szakolyi általános iskola Györke László felvételei M egyénkben az elmúlt néhány évben nem­csak az volt a jellemző, hogy növekedett a mun­kanélküliség, esett az élet- színvonal, hanem az is, hogy több településen „nőtték ki a földből” szebbnél szebb épületek. Egy részük — az iskolák, a sportcsarnokok — állami támogatással, más részük magánerőből. Jegyzet Színvonaltalanodás Györke László ír izem egy hete a Beth- iV len Gábor utca és a Bessenyei tér sarkán a tele- fonfülkét: üvegtörmelék te­ríti be vastagon a földet. No­sza, kapnám elő a gépet, hogy lefényképezzem, aztán eszembe jut egyik kollégám, aki hasonló csúfságot kapott lencsevégre. Am mielőtt a kép és szöveg megjelent vol­na lapunkban, a dolgot rend­be hozták. A, hát akkor mi értelme, gondolom, hiszen lehet, hogy egy óra múlva már eltakarítják az üvegtör­meléket, pótolják az „ablak­karikát”. Persze kezdhettem volna úgy is elmélkedésemet, hogy vajon ki volt az a barbár, aki a vandalizmust elkövette, hiszen a közvagyonrongálás valahol mindenkiben felhá­borodást vált(hat) ki. Rá egy hétre újra arra ve­zetett az utam, s legnagyobb megrökönyödésemre a „té­ma” továbbra is ott hevert. No lám, hát ezt elszalasztot­tam! Most aztán kezdhetném onnan az eszmefuttatást, hogy senkinek sem szúr sze­met a halom nem teljesen ve­szélytelen üvegszilánk. Meg hogy egy héten át a köztisz­taságiak nem jártak erre? Milyen következtetést is von­hat le ebből az ember? Mint­ha nem Európa, hanem Ázsia felé tartanánk... Persze egy esetből sosem szabad következtetéseket le­vonni, ezt elismerem. Csak­hogy ez az eset csak egy a sok közül. Az már közhely, ám nem lehet eleget hangoz­tatni, hogy szemetes a me­gyeszékhely. Nem (csak) azért szemetes, mert akiknek feladatuk lenne a tisztán tar­tás, nem látják azt el. Hanem azért, mert a kelleténél töb­bet szemetelünk. Tavasszal felállították a kis zöld billenő szemétgyűjtőket. A vásott pulya meg fogja, s egy lezser mozdulattal kiborítja. Jön a kukás, turkál, aztán, ami út­jában van, kidobja mellé. Szél kerekedik, aztán tele a város szeméttel. Szemét ügy volt az is, amit egyik ismerősöm mesélt. Bár az elkövetők ukránok, a kár­vallottak is ukránok, az eset a nyíregyházi úgynevezett KGST-piacon történt fényes (ezüst)vasárnap délelőtt. Az egyik ukrán atyafi álkulccsal kinyitotta a másik kocsiját, s három rádiós magnetofont emelt el onnan. Majd, mint aki jól végezte dolgát — el­hajtott. Aki rabolt, Merce­dest hajtott, a kárvallottnak csak egy ócska Ladája volt. Sokszor hallani: a köz­rend, a közbiztonság romlá­sába az egyre terebélyeseb­bé váló KGST-piac kétes ele­mei alaposan bejátszanak. Legyen az külföldi, vagy ha­zai. Ezt aligha lehet cáfolni, gondoljunk csak a piachoz közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó bűntényekre. Ugyanakkor — más vonat­kozásban is —, mintha nem keleti vendégeink próbálná­nak hozzánk igazodni, ha­nem mi kezdenénk átvenni egynémely szokásukat. Gon­dolok itt arra, hogy egyre ke­vesebb az udvarias gépjár­művezető, egyre többen ve­szik át azt az ukrán szokást, hogy ködös időben, szürkü­letkor helyzetjelzővel közle­kednek. Persze, most is hozzá kell tennem, tisztelet a még min­dig többségben lévő kivétel­nek. Modern barikád Nyíregyháza (KM) — A sziklából mint tudjuk, földi halandónak nem könnyű vizet fakasztani, ám a képen látható kődaraboknak, me­lyek a megyeszékhelyen, a Kígyó utca-Virág utca sar­kán díszelegnek, van közük a csapadékhoz. Ahogy egy olvasói tele­fonból megtudtuk, ezen a helyen két év alatt immáron hatodszor bontották fel az úttestet, annak nyilván vol­tak kellemetlen velejárói. A legutóbbi munkálat végzői ezt a látványt hagyták ma­guk után. A kőhalom miatt az út alig járható. Ráadásul valami műszaki hiba folytán a szennyvíz a képen látható épület alá folyt, s félő, ha fagy, nagy károkat okozhat. Harasztosi Pál felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents