Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-15 / 293. szám

1993. november * ------------------r MEqYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL Kelet-Magyarország 9 Vélemények a miniszterelnök-jelöltről Az átmeneti helyzetben Boross Péter a legalkalmasabb — véli több képviselő Dombtovszky Ádám Budapest (ISB) — Hétfőn a késő esti órákban döntötte el a Magyar Demokrata Fórum frakciója, hogy a három jelölt (Boross Péter, Für Lajos és Szabó Iván) közül végül is Boross Pétert jelöli miniszter- elnöknek. E döntésről kérdez­tük a különböző pártok észak­kelet-magyarországi ország- gyűlési képviselőit. Balázsi Tibor, MDF: — Minden átmeneti kor­szakban nagyon megnő az egyes személyiségek szerepe. Egyetértek Kövér László meg­fogalmazásával, azaz: Antall nagysága abban mérhető le, thogy halála után is működnek az általa létrehozott intézmé­nyek. Az ország elsőrendű ér­deke, hogy minden tovább működjön. Ez a tény döntő hatással volt a hétfő esti dön­tésünkre. Azaz: minden áron fenn kell tartani a folytonossá­got. Ezért szavazott a többség Boross Péterre, aki az elmúlt hónapokban már betöltötte ezt az űrt, s azt hiszem, hogy ezt megfelelően tette. Szabó Iván is alkalmas lett volna a minisz­terelnöki posztra, de az em­lített szempontok Boross mel­lett szóltak. A nagy nemzeti cél végül is egységessé tette a frakciót. Sőt, az egész koalí­ciót, mert értesültünk róla, hogy tőlünk függetlenül a KDNP és a kisgazda 36-9k is Boross mellett döntöttek. így a három egybehangzó javasla­ton már nem is nagyon van mit „egyeztetni”. Kosa Lajos, Fidesz: — Mi jobban szerettük vol­na, ha nem Boross Pétert jelöli az MDF. Természetesen ellen­zékiként — akárkit is neveztek volna meg — nem tudnánk tá­mogatni, hiszen a Fidesz el­képzelései egészen mások, mint a mostani koalícióé. De talán lehetett volna Borossnál jobb jelöltet találni. Például Szabó Iván biztosan alkalma­sabb lett volna. Boross sajnos nem tette meg, amit egy mi­niszterelnöktől elvárnánk, azaz, hogy mindig mindenfaj­ta szélsőségtől határolja el ma­gát. A Belügyminisztérium részvétele a Göncz Árpád el­leni emlékezetes atrocitásban legalábbis kétséges. Komoly a veszélye annak, hogy az MDF a választásokig veszít abból a centrumpolitikából, amit An­tall József neve fémjelzett, s adott esetben akár kibékül az­zal a jobboldallal, amelyik az MDF-ből nem is olyan régen kivált. Zsupos Lajos, MDF: — Mindhárom jelölt min­den szempontból alkalmas lett volna a feladat betöltésére. Én a magam részéről gazdasági szakemberként voksoltam. Azt néztem, hogy ma mire van az országnak a leginkább szüksége. Ezért szavaztam Szabó Ivánra, de nem keltett csalódást a végső döntés. Alá­vetem magamat a többség aka­ratának, és a parlamenti szava­záskor nyilván Boross Pétert támogatom. Nyilvánvaló, hogy itt csak árnyalatnyi különbségek voltak a jelöltek között. Boross Péternek meg­van a maga előnye: ő hallatla­nul ismeri saját szakterületét, magabiztos, mindenkivel szót tud érteni. Szűrös Mátyás, MSZP: — Közös érdekünk, hogy mielőbb legyen az országnak választott miniszterelnöke. Teljesen természetes, hogy — hiszen még ebben a parlamen­ti ciklusban vagyunk — a 90- es választásokon legjobb ered­ményt elért párt, a Magyar Demokrata Fórum jelöli újra a miniszterelnököt. Logikusnak tartom, hogy Boross Péterre esett a választás, hiszen eddig is helyettesítette Antall József miniszterelnököt. Most már a köztársasági elnökön a sor, hogy minél előbb terjessze az Országgyűlés elé az ő szemé­lyi javaslatát. Véleményem szerint Boross Péter személyé­vel a folyamatosság van biz­tosítva. Szerencséje az ország­nak, hogy a demokrácia in­tézményrendszere működik, s ezt kell a továbbiakban is biz­tosítani. Semmiféle törésre, sőt lényeges változásra sem számítok. Gáli Ákos, KDNP: — A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójában is volt szavazás, ahol egyhangúan Boross Pétert támogattuk. így nincs szükség újratárgyalásra, további egyeztetésre. Minden­képpen Boross Péter a legal­kalmasabb arra, hogy most — átmenetileg — átvegyem mi­niszterelnökséget. Hangsú­lyoznám: itt rövid távon egy űrt kell betölteni, a választá­sokig el kell vezetni az orszá­got. Ehhez olyan ember kell, akinek megvan a kellő szemé­lyes gyakorlata, tekintélye. Magatartása, habitusa alkal­mas arra, hogy ebben a rövid időszakban összetartsa a koa­líciós erőket. Szeretném hang­súlyozni, hogy Boross Péter szerepe kizárólag arra vonat­kozik, hogy a választásokig elvigye a kormányzást! Vékony Miklós, MDF: — Boross Péter belügymi­niszter eddig is a miniszterel­nök helyettese volt, s Antall József távollétében eddig is el­látta a miniszterelnöki felada­tokat. Tulajdonképpen az MDF itt egyfajta jogfolyto­nosság mellett foglalt állást. Ez a döntés nem jelenti azt, hogy a 94-es választásokon a párt szintén őt állítaná mi­niszterelnök-jelöltnek. A hét­fői döntés tehát semmilyen ilyen jellegű elkötelezettséget nem jelent. Tehát pragmatikus döntés született. Nem kíván­tuk a jelenlegi struktúrát meg­változtatni. Minden az alkot­mányosság szellemében tör­tént. Antall József úgynevezett politikai végrendelete is csak erre vonatkozott, semmilyen személyekre szóló utalás nem volt benne. A döntés is ennek szellemében, mindenfajta presszió nélkül született. Karácsonyi vásárt nyitottak kedden Nyíregyházán a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A mintegy 70 cég több mint egy hétig kínálja portékáit Elek Emil felvetele Ha kell szolid, ha kell erélyes, fenyegető Pásztor Zoltán M ár két órája várunk. Semmi eredmény. A hatalmas körfolyosó egyik oldalát lezárták, a „kordo­non” belülre csak az MDF választmányának és parla­menti frakciójának tagjai léphetnek. Teljes a hírzárlat. Hétfő este van, kilenc óra. A képviselői irodaház első emeletén, a budapesti Jászai Mari tér szomszédságában dől el: a legnagyobb kor­mányzópárt kit jelöl Antall József utódjául. Javában tart a szavazás. Az aula emeleté­ről a bejárat is jól látható. A kormányőrök éppen egy most érkezett vendég táskájában kotorásznak, majd a belépő­jét vizsgálják. Egy férfi meg­áll és meghajol az elhunyt kormányfő fényképe előtt, amelyet az előtérben helyez­tek el. Pár szál virág■ és há­rom gyertya az arckép mel­lett. Szünet. Szabó Iván moso­lyog, ingre vetkőzve sétál a folyosó túloldalán. Egy haj­dú-bihari képviselő megöleli, valamit a fülébe súg. Szám­lálják a szavazatokat, min­denki izgatottan várja az eredményt. Néhány vendég és újságíró fogadásokat köt a „befutóra". Orosz pezsgő Borossra, francia a pénzü­gyesre. Fürt nem tartja esé­lyesnek senki, pedig sejthető: a választmány jó része az „alapító atya” mögött áll. Majdnem háromnegyed óra múlva folytatódik a ta­nácskozás. Valaki hozza a hírt: Für kiesett! Távolabbról egy hang kommentálja a történéseket a Varsóról szóló hadügyminiszteri megnyilat­kozás mintájára: „Für ele­sett" . Néhányon röhögnek, a többiek sietnek a telefonhoz. Az elérhető közelségben lévő egyetlen készülékért megin­dul a harc. Más hitetlenke­dik: biztos, hogy Für a har­madik? Mindenki gyorsan szeretné továbbítani a friss információt a szerkesztősé­geknek. Néhány perc múlva az egyik rádió már bemond­ja: Herényi Károly szóvivő szerint Antall József politikai végrendeletének nyilvános­ságra hozatalához szükséges a család beleegyezése is. Ké­sőbb Lezsák azt nyilatkozza, hogy nincs semmilyen vég­rendelet. Múlik az idő. Mivel egyik jelölt sem kapta meg a szükséges többséget, újabb forduló következik. Az első „menet” eredménye: Boross 89, Szabó 79, Für 62 sza­vazat. Éjjel tíz óra elmúlt. Megint szünet. Megkezdik a második forduló szavazatainak össze- számlálását. A túloldalon ügyvezető pénzügyminiszter, ügyvezető külügyminiszter és ügyvezető igazságügyminisz­ter tűnik fel. „Aki Für Lajos­ra szavazott, az most nem szavaz Szabó Ivánra — a nyakamat rá..." — mormolja valaki, s ebben benne van: „papírforma” várható. Az pedig Borosst jelenti. Nem lesz politikai „földrengés", nem lesz meglepetés. A volt belügyminiszter a legesélye­sebb, az ő neve kapja a leg­több pezsgőt a folyosói foga­dások során. O az, aki egye­sek szerint azt cselekszi, amit elvárnak tőle. Ha kell szolid, ha kell erélyes, esetleg fenye­gető— vélik többen is. Tizenegy óra közeleg. Elfo­gyott a türelem. Átmászunk a torlaszul szolgáló asztalokon, a kijáratnál várjuk a jelöltet. A kamerák, a fényképezőgé­pek készenlétben, a diktafo­nok kézben, „akcióra" ké­szen. Egy őr megpróbálja a lehetetlent: visszaküldeni az újságírókat a terem másik ol­dalára. Üvegajtó és csaknem húsz méter hosszú folyosó választ el minket az ülésteremtől. Bent feltűnik az egyik kor­mánypárti lap újságírója. Úgy látszik, mégsem teljesen zártkörű a rendezvény. Egy „ismerős” bentről jelez, erő­sen gesztikulál. Megvan a döntés. A szóvivő mindenkit saj­tótájékoztatóra hív. Me­gint várunk, hosszú percek telnek el. Tudjuk: aki most belép az ajtón, az Magyaror­szág miniszterelnök-jelöltje. Szabó vagy Boross? Fény­képezőgépek vakui villannak. „Jó estét kívánok!” — mond­ja az ajtóban megjelenő férfi. Boross Péter rezzenéstelen arccal lép a terembe... Kommentár Karrierek Ráthy Sándor / elentős ívű, gyors politi­kai pályát futott be az el­múlt négy évben Boross Pé­ter. A hatvanötéves, jogi végzettségű belügyminiszter vendéglátósból lett előbb a miniszterelnökség államtit­kára, majd tárca nélküli mi­niszter. De hasonlóan jelen­tős ívű és gyors politikai pá­lyát futott be Szabó Iván is. Az ötvenkilenc éves, építész- mérnök diplomát szerzett pénzügyminiszter előbb az Országgyűlés gazdasági bi­zottságnak elnöke, majd az ipari és kereskedelmi tárca első számú embere volt. S itt van harmadikként a hatvan­három éves történész, az alapító atyaként számon tar­tott, ma honvédelmi minisz­teri pozíciót betöltő Für La­jos. Hétfőn este még mind- hármójuk előtt új, eddig is­meretlen magásságokba vi­vő utak látszottak megnyílni: a tét a miniszterelnökségre való jelölés volt. Vajon me­lyikük lett volna az igazi mi­niszterelnök-utód? E kérdés­re azonban már sohasem ka­punk igazi választ, hiszen a nagy ugrás csak egyiküknek sikerülhetett: hétfőn este az MDF választmánya és par­lamenti csoportja a második fordulóban úgy döntött, hogy Boross Péter legyen Antall József utódja. De vajon mit várhatunk a kormány eddigi második és az MDF „erős” emberétől? Attól a leendő miniszterei­Kónya a kormányban? új kormányfőt. Ehhez az összes képviselő 50 százalé­ka plusz egy szavazat, azaz abszolút többség szükséges. A koalíciónak jelenleg há­romfős többsége van, kö­szönhetően annak, hogy a Fideszből távozott három politikus helye még nincs betöltve. A kormányfő megválasz­tása alkalmával az ellenzék nyilvánvalóan „nem”-mel fog voksolni. Egy ellenzéki „igen”, sőt talán még egy tartózkodás is ebben az eset­ben majdnem egyenlő lenne azzal, hogy az illető megta­gadja saját pártját. Úgy, hogy egy ellenzéki távol marad a szavazástól, ez eset­ben nem tud „segíteni” a kormánynak, mert 193 „igen” szavazatra minden­képpen szükség van. Az tel­jesen mellékes, hogy meny­nyi az ellenszavazók száma. A MIÉP Jeszenszky Géza és Szabó Tamás leváltásá­hoz kötötte „Igen”-jét. Nyil­vánvaló, hogy ezt a feltételt Boross Péter nem fogadja el, miként nem reménykedhet a Torgyán vezette héttagú kis­gazda-csoport támogatásá­ban sem. A koalíció tehát csak ma­gára számíthat. A hétfő esti MDF-frakció ülésén min­denesetre száz százalékos volt a részvétel, s ez nyilván egy kormányfő-szavazásnál is így lesz. A KDNP és a 36- os kisgazdafrakció is „teljes mellszélességgel” Boross Péterre fog szavazni, hiszen csak ez állhat érdekében. Mégis elképzelhető: min­den azon múlik majd, hogy hányán szavaznak a függet­lenek sorából a Boross Péter vezette kormányra. Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — Ki lesz Boross Péter utódja a belügyminiszteri székben? Ez tűnik pillanatnyilag a leendő kormányösszetétel legizgalmasabb kérdésének. A parlamenti tájékozódás során úgy tűnik, kezd kikris­tályosodni az a változat, mi­szerint Boross Péter kormá­nyában a Magyar Demokra­ta Fórum elképzelései sze­rint a jelenlegi frakcióveze­tő, Kónya Imre kapná meg a belügyi tárcát. Más változa­tok szerint Kónya igazság­ügyminiszter lenne, s ebben az esetben Balsai Istvánnak jutna a belügy vezetése. Az tehát majdnemhogy bi­zonyosra vehető, hogy Kó­nya Imre már tagja lenne a Boross-kormánynak. Ebben az esetben információnk szerint Kulin Ferencnek len­ne a legnagyobb esélye a frakcióvezetői címre. Noha Kulin a nemzeti liberálisok­hoz tartozik, akik közül nem is olyan régen Debreczeni József és Elek István kizá- rattatott a frakcióból, de neki komoly tekintélye van, s nem könnyű hozzá hasonló kaliberű politikust találni a legnagyobb kormányzópárt frakciójában. Emlékezetes, hogy két esztendeje Balás István lett volna Kónya al­ternatívája, de akkor nem si­került a „puccs”, s Balás sze­rint annak az esetnek nem kis része van abban, hogy ma már ő sem tartozik az MDF képviselőcsoportjá­hoz. Mindezekhez persze elő­ször arra van szükség, hogy a parlament megszavazza az nőktől, aki belügyminiszter­ként az erős államban és az erős rendőrségben látja az ország fejlődésének zálogát. Talán jobban jártunk volna, ha a pragmatikus, kompro­misszumkész gazdaságpoli­tikus vagy a fórumon belüli többség rokonszenvét bíró Für Lajos nyeri el pártjának miniszterelnökségre jelölő bizalmát? S jóllehet a szub­jektív választ csak az idő múlásával formálhatja meg önmaga számára az állam­polgár, annyi bizonyos, Sza­bó Iván gyakorlatiassága igencsak kelendő lett volna a miniszterelnöki székben is egy mély gazdasági válság­gal sújtott országban. Fi­nánc miniszterek azonban nemigen nyerik el a demok­ratikus kormányok vezetői posztját. Ez a lehetőség in­kább a belügyminiszterek­nek adatik meg. Boross Péter habitusát so­kan sokféleképpen ítélhetik meg: ám mai viszonyaink között a legtöbbet az árul­hatja el e keménynek és zár­kózottnak mutatkozó szemé­lyiségről, hogy lemond-e a belügyminiszterségről ak­kor, ha a T. Ház koalíciós többsége megválasztja mi­niszterelnöknek? A kérdésre eddig még nem született egy­értelműfelelet. A belügyminiszter ugyan­is a választmány előtt egy ezzel kapcsolatos fel­vetésre csupán dodonai vá­laszt adott: minden a körül­ményektől függ.

Next

/
Thumbnails
Contents