Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-02 / 282. szám
1993. december 2., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Felújítják Vaján az iskola A és B épületét, ugyanakkor tetőtérbeépítéssel bővül a két épületszárny Harasztosi Pál felvétele Pusztadoboson megállt az idő Hiányzik a párbeszéd • Nincs fogadóóra, falugyűlés # Társközségnek is jobb volt lenni... Györke László Pusztadobos (KM) — Biztosan sokan emlékeznek még az egykori sláger első soraira: „Ez az a ház, ahol semmi sem változik, ez a ház, ahol áll az idő”. Ez jutott eszembe, miközben a pusztadobosiak panaszát hallgattam. A képzeletbeli kerekasztal körül rajtam kívül öten foglaltak helyet: Szilágyi György né, Szallai Bertalanné, Vágáczki Zsolt, Hankóczki Miklós éi feJ lesége. Alább — a teljesség igénye nélkül — ebből á beszélgetésből „szemelgetünk”. Elhanyagolt kastélypark Az idegennek is feltűnik, hogy a többi nyírségi településhez képest Pusztadoboson nincs olyan új létesítmény, amely „vonzza a szemet”. — Nem történt itt öt éve semmi — jegyzi meg keserűen Vágáczki Zsolt bolti eladó. — Halljuk, meg olvassuk, máshol ennyi meg annyi utat, járdát, tornatermet, iskolát építettek. Itt semmit. Kivéve a gázt. Azt is úgy tünteti fel az önkormányzat, mintha egyedül és kizárólag az ő érdemük lenne. — Nem is arról van szó — veszi át a fonalat Szilágyi Györgyné —, hogy mi is joggal elvárhatnánk azt, amit a többi hasonló község lakossága megkap, hanem arról: ebben a faluban minden leépül. Itt van például a kastélykert. Míg Nyírmada társközsége voltunk, itt rendezték a közös majálisokat. Mióta önállóak vagyunk, a kastélykertet teljesen elhanyagolták. Pedig a madaiak is annyira szerették ezt a helyet, hogy mikor szétváltunk, azt mondták: legszívesebben elhúznák Madára. Feszültség a faluban — Szégyenszemre — kapcsolódik a beszélgetésbe Hankóczki Miklósné óvónő — az óvodás gyerekekkel sepreget- tük össze ősszel a száraz leveleket, ne nézzen ki olyan elhanyagoltnak. — Nekünk, fiataloknak rosz- szul esik, hogy a településen kulturális élet gyakorlatilag nincs — így Vágáczki Zsolt. — Van ugyan művelődési ház, van igazgatója, neki meg kulcsa. Havonta van egy-két rendezvény, főleg diszkó vagy ahhoz hasonló, de semmilyen tartalmasabb, igényesebb kul- túrrendezvényről nem tudok. — Én már azon gondolkodom — teszi hozzá Szilágyiné —, hogy szervezünk egy külön kultúrcsoportot a mi utcánkban, áhol csupa velünk egyívású fiatal lakik. Mert a közös együttlétre, rendezvényekre, a kultúrára igenis van igény Pusztadoboson is. — Ha hiszi, ha nem — veszi át a szót Hankóczki Miklós —, mióta megtörtént a rendszerváltás, itt még nem volt falugyűlés. Sőt, mást mondok: a polgármesternek nincs fogadóórája. Gyakorlatilag nincs párbeszéd a falu lakossága és a képviselő-testület között. Nagy a titkolódzás. Csakhogy egy ilyen kis faluban, ahol alig több mint ezer ember él, nem lehet titkot tartani: pletykaszinten körbejárja a hír a települést. De hát ismerjük a pletyka műfaját! A hír deformálódik, mindenki alakít rajta. Végül is mindez rossz fényben tünteti fel az önkormányzatot. Szerintem jobban járna maga az önkormányzat, a polgár- mester is, ha a falut érintő dolgokat megbeszélné a lakossággal. Hiszen mi választottuk ezt a képviselő-testületet, és azért választottuk, hogy az érdekeinket képviselje. A másik oldal — Nincs minden rendben a különböző segélyek megadásával, illetve meg nem adásával — mondja Szallainé. — Én például, mikor munkanélküli lettem, szerettem volna, ha főhivatású anyaságit kapok annak ellenére, hogy ez kevesebb, mint a munkanélkülijáradék. Mert így nem szakadt volna meg a munkaviszonyom. Sajnos, bármilyen ügyben megyünk a hivatalba, az első reakciójuk, hogy nem lehet. — A múltkor nekem egy gépírókisasszony értelmezte a törvényt — teszi hozzá Vágáczki Zsolt. A polgármesteri hivatalban Erős Károlyné jegyzőtől és Kádár Tiborné szociálpolitikai ügyintézőtől megtudom, elsősorban a nagyarányú munkanélküliség miatt sok a szociális probléma a faluban. Az idén 1 millió 200 ezer forintot fordítanak rendszeres szociális segélyre, 300 ezret átmenetire, 360 ezret nevelésire, 507 ezret kiegészítő támogatásra. Mintegy hetvenen kapják a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, amelynek ötven százalékát téríti meg az állam. A jelek szerint azonban a se- gélyek-támogatások kevésnek bizonyulnak. — Azzal kezdeném — mondja Erős Károlyné —, hogy a gázberuházásra, merthogy előre hozták egy évvel a befejezését, kénytelenek voltunk 10 millió forint hitelt felvenni. Ám a nehézségek ellenére december 1-jétől növeljük a gyermekétkeztetési támogatást 20 százalékról 40-re. Az elégedetlenség gyökere, persze a munkanélküliség, meg az, hogy sokan helytelenül értelmezik a törvényeket. Nemrég például azzal ostromoltak, hogy nekik jár tízezer forint lakásfenntartási támogatás. Mert valahol olvasták. De azzal nem voltak tisztában, hogy pontosan milyen esetben jár. Lám, ki hogy látja a dolgokat... Öregség, ifjúság végül is közérzet dolga: kiben a véredénynek kell elmeszesedni hozzá, kiben a léleknek. Németh László Nem megöregedni, hanem az öregséget elviselni művészet. Geothe Két lélektani veszélytől kell óvakodni idős korban: az első a túlzott múltba merülés. A másik elkerülendő veszély az, ha a fiatal nyakába akasz- kodunk azért, hogy erőt szívjunk vitalitásukból. Bertrand Russel A leghatalmasabb államokat fiatalok ingatták meg és öregek támogatták és állították helyre. Cicero A fiatalokban vannak ideálok, de nincsenek tapasztalatok. Az idősebbeknek viszont vannak tapasztalatai, de nincsenek ideáljai. Milos Forman A hosszú élet titka, hogy meg ne rövidítsük. Móra Ferenc A gerontológia nem fogja megszüntetni az öregkort, csak későbbre tolja. Alex Comfort A gyermeknek még van hite, s az öregnek megint van hite. Eötvös Károly Aforizmák az öregségről Először mások szemében kezdünk öregedni, és lassacskán elfogadjuk ítéletüket. Malcolm Cowley Az öregséget mindenki el akarja nyerni, s mikor elnyerte, vádaskodik ellene. Cato Néha a test öregszik meg előbb, mint a lélek. Montaigne Egy negyvenéves idősebbnek érzi magát a hetvenesnél. Ha az ember megtalálja azt az életmódot, ami hajlott korához illő, keresi és átéli örömeit, akkor nem roppan öszsze, és nem hiszi azt, hogy bizonyos életkoron túl nincsen semmi. Straub F. Bruno A munkából visszavonultalak nem pihenésre, hanem elfoglaltságra van szükségük. Körülbelül két hét az az idő, amennyire célszerű visszavonulni. Alex Comfort Egyik életünk a jelen: van foglalkozásunk, rangunk, címünk, amíg aktívak vagyunk. Azután következik a másik életünk: amikor minden elveszik és marad egy állapot- jelző: „nyugdíjas”. Siklós J. Nem azon múlik, milyen öreg az ember. Azon múlik, miként öreg. Aps István Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből Elfolyó forintok Balogh Géza M egmentik a Velenceitavat — kelt a hír szárnyra a minap. Pénzt, és energiát nem kímélve friss karsztvizet szivattyúznak a tóba, így pótolván az időjárás mulasztását, a kevés csapadékot. Az előzmények: a hosszú ideje tartó aszályt alaposan megsínylette ez a tó is, már- már környezeti katasztrófa fenyegetett, a teljes kiszáradás réme. A bajt tetézte, hogy a közeli, s távoli bányák közül a gazdaságtalan termelés miatt többet be kellett zárni. E bányák egy részében a járatokból folyamatosan szivattyúzni kellett a vizet, hogy egyáltalán hozzáférhessenek / a földalatti vagyonhoz. Óriási pénzbe került mindez, de a Velencei-tó jól járt vele, hiszen a víz végül a tóban kötött ki, mely nagyjából pótolta a párolgási veszteséget, a tó szerelmeseinek legnagyobb örömére. Aztán, hogy leállt a termelés, nem volt szükség a szivattyúzásra sem. A víz a bányában maradt, megszűnt tehát az utánpótlás, és hamarosan a meder legtöbb helyén már kötésig sem ért a víz. Elvileg tehát örülhetne az ország, hogy mindezek ellenére megmenekül a kedvelt kirándulóhely. Ám, ha a költségeket nézi az ember...! A vízpótlás ugyanis majd egy negyed milliárd forintba kerül egyetlen esztendő alatt! Ha gazdag lenne az ország, s nem lennének ennél sokkal fontosabb vízügyi feladatok, akkor boldogan nyugtázhatnánk, hogy támlám, milyen becsesek nekünk a természeti értékeink. De jó, ha tudjuk, például a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak az éves költségvetése összesen kétszázötven millió forint. S ha azt is tudjuk, hogy az általa ellenőrzött hatszáz kilométernyi gátszakasznak még a fele sem éri el a kívánt erősséget, akkor már el kell gondolkodnunk azon, hogy örüljünk-e egyáltalán a Velencei-tó megmentésének. Ami egyébként az elmúlt időkben többször is kiszáradt már, de a természet mindig kárpótolta az ott élőket, a tó megint és megint újjá született. E tömérdek pénz feláldozása még a vízügyi berkekben is heves ellenállást váltott ki, a szakemberek érveit azonban maga alá gyűrte egy másik érdekcsoport. Majdnem azt írtam, az önzetlen környezetvédők csoportja, holott egyáltalán nem ők győztek. Sokkal inkább a tó körüli nyaralók tulajdonosai, akik a saját kényelmüket az államkasz- szából finanszíroztatják, s közülük többen annak segédletével tartják fenn az első osztályú, adómentes jövedelemforrásukat is, hiszen köztudott, a vízparti házakban egyesek külföldieket nyaraltatnak. 17 aj on kik ezek az urak, V akiknek ekkora szavuk van az állami pénzek elosztásában? Még a régiek, vagy már az újak? Kommentár Botrány az alma körül Balogh József F elháborító információkat tudhattunk meg tegnapi lapunkban Takács Péter országgyűlési képviselő napirend előtti felszólalásából. 150-160 millió állami támogatást vettek fel olyan felvásárlók, akik 4-5 forintot fizettek az alma kilójáért, most viszont egy elhamarkodott döntés miatt elesnek ettől akik bíztak az április 30-i határidőben, s kifizették érte a 8 forintot. A képviselő kilátásba helyezte, hogy szigorú vizsgálatot kér az Országos Rend- őr-főknpitányságtól, mert nem le hét, hggy 120 ezer almaién nelő családot vezessenek orruknál fogva egy őszön, más munkáján meggazdagodni vágyó kereskedők, s még minisztériumi segítséget is kapjanak hozzá. Arról nem szólt a képviselő: mennyi utánajárásba került megszerezni a támo- gatcishoz szükséges milliókat, mennyi erkölcsi veszteséget jelent mindazoknak a csalárdsággal eltérített milliók ügye, akik a termelőknek., a tisztességes felvásárlóknak akartak enyhíteni a gondjain, s most mindenki szája keserű maradt. U gy tűnik, mintha valami gonosz kísértetnek nem tetszene ez az egész almatermelés. Úgy tűnik, hogy minden évben váratlan esemény, amikor az alma megérik áfán. „Mindig úgy érjük meg a minisztériumban, vagy a parlamentben, mintha ez valamilyen váratlan fordulat lenne — mondta nemrég itt a megyében Szabó Iván —, s a termelőknek majdnem az a szerencsésebb eset, ha elveri a jég, mert akkor az egy elemi kár". Mit lehet kezdeni? Terméktanácsokat alakítani — tanácsolta a pénzügyminiszter, — mert ha lenne, azt a költségvetésből is lehetne támogatni. Ehhez azonban egy hosz- szabb távra előrenéző, a világpiacra is kitekintő üzleti elképzelés kell, amely tudja, mi az a mennyiség amit el lehet adni a nemzetközi piacon. Mert hiába támogatja az állam a termelőt, ha utána kupacba kell rakni az almát és várni, hogy megrohadjon. j j a pedig tudjuk mennyi, 11 azt kell tudni, miből és esetleg szembenézni azzal, hogy csak eladható fajták telepítésének finanszírozására ad támogatást az állam. És akkor nem marad más hátra, mint az igények szerinti csomagolás. Mert a tokaji bort sem lehet sörösüvegben piacra dobni.
