Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-14 / 292. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. dec ember 14., kedd Rendhagyó kiállítás Nagy Zsuzsanna Nyíregyháza — Az emlé­kezet útvesztőjében — ez le­hetne a mottója Székhelyi Edith festőművész és Mé­száros Gábor keramikus­iparművész kiállításának, mely egész decemberben megtekinthető a nyíregyházi Pacsirta utcai dzsesszklub- ban. Szokatlannak tűnhet ez a vállalkozás mind a művé­szek, mind a klub részéről: egy összefüggő, egységes kiállításanyag kiemelése tör­tént eredeti közegéből, a ki­állítóteremből. Tehát az oltárt adó, zárt falak védelméből a minden­napok nyílt világába kerül­tek az alkotások, ahol funk­cionálisan és a szó legszoro­sabb értelmében is egészen más megvilágítást kapnak: az éjszakában elvesztik nap­pali fényüket, statikus fensé­güket, de az új tér új értel­mezési lehetőségeket is ad számukra. Különösen igaz ez a kerámiákra, melyek még itt sem vetik le formai, tartalmi ünnepélyességüket, akárhogy próbálnak beil­leszkedni ebbe a környezet­be. Ami azonban mégis el­rendezi a hely és a látvány ellentmondását, az a temati­ka, mely mindkét alkotónál megegyezik. Egy élet képei, egy élet emlékei tárgyiasul­nak itt az élet színterén a szemünk előtt. Olyan emlé­kekről van szó, melyek min­denkivel megtörténtek már nagy valószínűséggel. Székhelyi Edith képcso­portjain a tárgyak a mi hét­köznapi tárgyaink: asztal, kés, villa, kanál, hal, bor. Mindez szinte gyermekrajz tisztaságával, egyszerűsé­gével ábrázolva, ám azáltal, hogy ki vannak szakítva tér­ből, időből, e tárgyak már- már mozogni látszanak a vo­nalak és színek között. Nyil­ván nem használati tárgy­ként működnek, hanem mint emlékfelidézők elvesztik eredeti funkciójukat, és min­denkiből azt hozzák elő, ami nincs rajta a képen, mert azok egyénileg átélt, szub­jektív emlékek. így a befo­gadó is alkothat, e képek nyomán emlékfoszlányok­ból a gyerekkor rég eltűnt­nek hitt pillanatai rémlenek fel: egy asztal körüli beszél­getés vagy egy karácsonyi vacsora. Székhelyi Edith ké­pei is folytonos emlékezé­sek, azonban hiányzik belő­lük a lírai megkönnyebbü­lés. Igen kemény, redukált formák ezek. Mészáros Gábor emlékei pontosan ellentétesen hat­nak, tele vannak líraisággal. Ő is egy alapdolgot variál, bár nála nem érezhető annyi­ra a szubjektív emlék. Igazá­ból nem is akarja feltárni, sőt a formai kísérletezéssel el is tereli róla a figyelmet. Mint­ha azt mondaná, ez csak ne­kem volt fontos, másnak egészen mást jelentene, ezért variálja az alaptestet különféle technikai, tech­nológiai, színezési, felület­kezelési módozatokkal. Jellegzetes a tudatos hár­mas komponálás, ahogyan ezek a kerámiák mesélnek nekünk a világ dolgairól: találkozásról, elválásról, el­múlásról, ideákról és azok megvalósulásáról. A Pacsir­ta utcai környezetben a műalkotások jól kapcsolód­nak a hely adta lehetőségek­hez, baráti beszélgetések­hez, zenehallgatáshoz, eset­leg meghökkentenek és to­vábbgondolásra késztetnek. A kísérlet mindenképpen jó ötlet, oldja a művészetek ezoterikusságának vádját. Itt tényleg közel kerülünk a művekhez, sőt az alkotások meg is vásárolhatók. Édesanyám rózsafája Nyíregyháza (KM) — Megyénk népzenei hagyo­mányainak hivatott és értő kutatója és ápolója volt Danes Lajos. Erről több ki­advány is tanúskodik. Negyven év aprólékos munkájával szinte egész ré­giónk népzenéjét feltér­képezte; magnófelvételek sokaságával, ezek csaknem nyomdakész lejegyzésével gazdag örökséget hagyott ránk. Már az 1957-ben Kodály tiszteletére megjelent „Szól a figemadár” című népdal­füzetben is több gyűjtése szerepel, majd 1981-ben rendezte sajtó alá a „Kör, kör, ki játszik című szabol­csi játékgyűjteményt, teljes egészében saját gyűjtése alapján. Danes Lajos halálá­nak ötödik évfordulója al­kalmából több megyei mű­hely összefogásával Édes­anyám rózsafája címmel a gazdag hagyatékból válo­gatás készült. A kötetet Tárcái Zoltán szerkesztette. Aki átlapozza a füzetet, sok ismerős dalt fog benne találni. Feltétlenül érdemes zenészeknek, zené­vel foglalkozó pedagógu­soknak, diákoknak, a nép­dalok kedvelőinek kézbe venni a közelmúltban meg­jelent kottáskötetet. Könyvek karácsonyra Budapest (MTI) — A Könyvesház Kft. Pantheon Kiadójának karácsonyi köte­teit mutatták be a napokban a sajtó képviselőinek. Elsőként a Nagy Képes Bibliát ajánlották az új­ságírók figyelmébe, amely a biblia teljes szövegét (O és Újszövetség) közli a kato­likus egyház 1972-ben jó­váhagyott, tehát legfrissebb szövegével. E biblia különlegessége képanyaga: a 68 festmény­illusztráció diapozitív film­jeit a Vatikántól kapta köl­csön a kiadó. A Pantheon megjelentette Madách Imre Az ember tragédiája drámájának dísz­kiadását is, amelyet Kerényi Ferenc irodalomtörténész rendezett sajtó alá. A kötetet Zichy Mihály húsz rajza il­lusztrálja. A kiadó Pantheon Klasszi­kusai címmel új sorozatot indított. Ez évi két kötete: Homérosz összes műve De- vecseri Gábor fordításában, valamint Roger Martin du Gard Nobel-díjas író re­génye, a Thibault család. A sorozat jövőre — a ter­vek szerint — Kosztolányi Dezső összes versfordításá­val, valamint Thomas Mann: A Buddenbrook-ház című regényével folytatódik. Senki sem kerülheti el a sorsát Színpadi szerzőként is megörvendeztette a közönséget • Régi filmjei láthatók a tv-ben Bodnár István Nyíregyháza (KM) — A Móricz Zsigmond Színház alapítói közé tartozik Szabó Tünde is, aki sok szép alakí­tással örvendeztette meg Nyíregyháza és a megye mű­értő közönségét. A művésznő jó hírnevet szerzett magá­nak a Madách Színházban, Kecskeméten, Pécsett és a Vidám Színházban ahol elő­zőleg játszott, és több film­ben is szerepelt. Ezekből jó néhányat a Duna tévé jó­voltából most is láthattunk: Sellő a pecsétgyűrűn, Hol­nap lesz fácán, Hogy szalad­nak a fák, A kőszívű ember fiai — a színésznő ifjúkori alakításainak filmen maradt dokumentumai. Miért is jött el a Budapestről Nyíregyházára annak idején — tettük fel neki az első kér­dést az otthonosan berende­zett, szép lakásában. Vonzott az új színház — Annak idején szegény Abody Béla, a frissen kineve­zett igazgató elhatározta, hogy igazi színházat csinál a Vidám Színházból. Ezért mentem oda. Ez nem igen sikerült, Abody is meghalt; és mivel beláttam, nem vagyok alkal­mas sorozatosan kabaréban játszani, el kellett jönnöm, akárhová. A nyíregyházi új színház nagy vonzerővel ke­csegtetett akkor minden szí­nészt. Új színházban egyenlő eséllyel indul mindenki, a Szabó Tünde Harasztosi Pál felvétele rangját, besorolását maga vív­hatja ki. Érdekelt ez a kihívás. Ö Véleménye szerint ez ho­gyan sikerült? — Tulajdonképpen én négy korszakra osztom a nyíregyhá­zi pályafutásomat. A kezdeti volt a legszebb. Rögtön az ele­jén a Csongor és Tünde Ilmá­ja. Gyönyörű bemutatkozás. Aztán a többi: Nem félünk a farkastól, Rezeda Kázmér, hogy csak néhány színdarabot említsek. Léner Péter igaz­gatósága alatt nagyon mellőz­tek. Küzdelmes, értelmet­len évek jöttek. Aztán ez is elmúlt. Csikós Sándor újra szép szerepeket adott. Az idei évadban pedig új korszak jött... Segített a toll □ A nehéz idők ellenére itt maradt. Tulajdonképpen mi tartotta itt? Hiszen a szép sike­rek mellett valóban volt né­hány olyan év, hogy alig ka­pott szerepet. — Maradtam, mert úgy gon­dolom, senki sem kerülheti el a sorsát. Minden rosszban van azért valami jó. A nehéz évek­ben újra elővettem a tollat, és írtam. Ebbe nem tud senki sem beleszólni. □ Említsük azért meg, az írás meghozta a maga sikerét. A Kvantum fantum csapdája című gyermekdarab sikeresen ment, más színházban, sőt a rádióban is játszották, a Küszöbön című drámát is mű­sorra tűzte a rádió. Most úgy hallottuk, Székesfehérváron is bemutatják esetleg. De tudjuk szereti a verseket. Ez kiderül, ahogyan mondja, és ahogyan írja... — A vers sűrített, igényes megfogalmazása az indulatok­nak, érzelmeknek. A vers és a zene teret ad a csapongó fan­táziának, érzelemnek.. □ Hosszabb színészi pálya­futásáról visszatekintve, nem bánta meg, hogy ezt a mester­séget választotta? — Reménytelenül meg­szoktam. Aztán csak ez az életforma képzelhető el a szá­momra. Az biztos, hogy hi­hetetlen megszállottság kell ehhez. Másképpen nem lehet csinálni. Nem ad annyit. Amikor az ember kis bőrönd­jével 25 éve utazik a vonaton, ahol nem lehet esetleg leülni, akkor elgondolkozik, mi a csudáért csinálja az egészet... □ Hogy-hogy utazik? Hát még mindig budapestinek érzi magát? — Pesti vagyok, szüleim, sok kedves ismerősöm ott lakik. Bevallom, nehezen sze­rettem meg Nyíregyházát, csak lassan éreztem, ahogy be­lopódzik a szívembe. Ma már otthon érzem itt magam. De mint mondtam, hiszek abban, hogy ez a sorsom. Az ember felelős az arcáért □ A lakásában két kép: Einsten, és egy vallásos fest­mény. Mit jelentnek ezek az Ön számára? — Azt gondolom én is, az ember bizonyos kor után felelős az arcáért. Itt van Eins­ten időskori fotója. Az arc het­ven százaléka furcsa huncut derűt sugároz. Olyan nyugal­mat áraszt, választ ad arra, hogy mi is ez a világ. A tudást, az ember méltóságát jelenti nekem. — Bartók arca is milyen gyönyörű. A másik kép: a ma­gam módján vallásos vagyok, bár nem járok templomba. Két-három éve pedig hihe­tetlenül lenyűgöz a budhizmus filozófiája. □ Meglehet, ez nagyobb nyugalmat ad. Egyébként is úgy látszik, az új évadban kezdődött el Nyíregyházán a negyedik korszaka... — Azt gondolom, Verebes Istvánnal rendkívül jól járt a színház, a város. Kínos erről beszélnem, mert a főnököm, és esetleg hízelgésnek hat. De valóban így látom. Lenyűgöz, amit tesz. Egyébként több jó szerepem van. Javában foly­nak a Koldusopera próbái, amelyikben az egyik fősze­repet játszom, és a Sári bíróban is hálás szerepem van. A Tangóban is kaptam felada­tot. Kiegyensúlyozottabb tankönyvkiadás Az idén augusztusban a tankönyvi készültség foka az elmúlt évekéhez viszonyítva jó volt Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Nyíregyházán a pedagógiai intézetben tartott előadást a napokban Víg István, a Mű­velődési és Közoktatási Iro­da Tankönyvirodájának ve­zetője. Tőle érdeklődtünk az utóbbi években a szokásos­nál is nagyobb vihart kavart tankönyvellátásról. — A tankönyvellátás terü­letén a váltás robbanásszerűen zajlott le, aminek a pedagógu­sok és tanulók többnyire az árnyoldalait érzékelték. Há­rom évvel ezelőtt a tanköny­vek 98 százalékát a Tankönyv- kiadó adta ki, közben az évek során 43 más kiadó jelentke­zett. Minisztériumi rendelet kell, amely két fontos területet fog szabályozni: a tankönyvek nyilvántartásának, és a tan­könyvi támogatás rendjét. Van választék bőven □ Az idei tanév előtt azt hal­lottuk, hogy jó a felkészültség, a tankönyvek készen állnak. Mégis problémák adódtak... — Az idén augusztusban a tankönyvi készültség foka az elmúlt évekéhez viszonyítva jó volt. Az idén viszont 350 millió forint volt a tankönyvi támogatás, amelyet az iskolák Balázs Attila felvétele nagy része nem a legmeg­felelőbben használt fel. Volt, ahol a szülők helyett kifizették a tankönyveket, volt, ahol az iskolai könyvtár számára vá­sároltak újabb könyveket. Bár 105 százalékos volt a felké­szültség, a többletvásárlás mi­att azonban nem volt elég a fedezet. * □ Mi az elgondolás a kö­vetkező évre, hogy a hasonló zavarokat kiküszöböljék? — A jövő tanévtől kezdve a tankönyvi támogatást nem a kiadók, hanem a fenntartók — önkormányzatok, egyházak — kapják. A pedagógusok és a szülők természetesen bele­szólhatnak, hogy a bőséges választékból melyik kiadó melyik tankönyvét vásárolják majd meg. □ Kiegyensúlyozottabb lesz tehát jövőre a tankönyvellá­tás? — Minden remény megvan rá. A tankönyvellátást több ér­dekelt féllel együttműködve készítjük elő. — A kormány október 14- én előterjesztést fogadott el, és így biztosított a tankönyvek idejében való előállításának pénzügyi fedezete. Az isko­lákba is korábban jutnak el majd a tankönyvjegyzékek, mint azelőtt. Alföldi Tanulmányok — évkönyv Az Alföld klímaváltozása a mezőgazdasági termelésben lényeges változásokat ígér Békéscsaba (MTI) — Bé­késcsabán megjelent az Alföl­di Tanulmányok című föld­rajztudományi évkönyv ez évi, immár tizenötödik kötete. Az Alföld-kutató földrajzosok idei évkönyvében tizenkét ta­nulmány olvasható az 1991- es, az Alfölddel foglalkozó or­szággyűlési és kormányhatá­rozat szellemében megkezdett tudományos kutatás eredmé­nyeiről. A Magyar Alföld hosszú és rövid távra szóló terület- és tájfejlesztési — tájvédelmi és tájhasznosítási — tervét meg­alapozó kutatások összegzései közül az évkönyben az élre került Mika Jánosnak, az Or­szágos Meteorológiai Szolgá­lat tudományos főmunkatársá­nak tanulmánya. Az írás meg­döbbentő adatokkal szolgál a Tiszántúl és a Duna-Tisza kö­ze éghajlatának megváltozásá­ról. Mint a szerző elemzései bizonyítják, az egész Földet érintő fölmelegedés eredmé­nyeként az Alföld klímaválto­zása a mezőgazdasági terme­lésben lényeges változásokat ígér. Az éghajlati változás ha­tásairól szólva a szerző javas­latokat tesz arra, milyen mó­don alkalmazkodhat az Alföl­dön például a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság a kiszára­dással és vízcsökkenéssel is járó folyamatokhoz. Mika Já­nos szerint az éghajlati övék néhány száz kilométeres északra tolódásával a mező- gazdasági termelés feltételei­nek olyan módosulásai követ­kezhetnek be, amelyek tőlünk délre ismertek. Egy számítás szerint a körülbelül 2120-ra várható négyfokos évi átlag­hőmérséklet-változás esetén Firenze és Washington kör­nyékének mai éghajlatára kell fölkészülniük a mezőgazdák­nak. Az MTA Regionális Kutatá­sok Központja Alföldi Tudo­mányos Intézetének békéscsa­bai osztálya által kiadott év­könyvben egyebek közt a terü­lethasznosítás gondjairól, az alföldi élelmiszergazdaság szükséges szerkezetváltásáról, a nemzetiségekről, a közleke­dés, az idegenforgalom, a tele­pülésrendszer, valamint az al­földi jellegű elővárosiasodás kérdéseiről olvashatnak még az érdeklődők.

Next

/
Thumbnails
Contents