Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-13 / 291. szám
HRMMMihétfó ■ hazai hol-mi Alapkőletétel a megmaradáshoz Az iskolát mielőbb visszahozná a polgármester • Közelebb kerülni a nagyvilághoz Györke László Császló (KM) — Most, az átalakulás éveiben dől el, hogy a kistelepülések meg- maradnak-e. Mert nemrég lettek önállóak, mert most már nem a „nagy testvér” szabja meg, hogy mi jut a kicsinek, a sokszor volt mostohának. Császló is ezek közé tartozik. Nézem a „Ki kicsoda a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatokban?” című kiadványt, mely 1990-es adatokat tartalmaz. Eszerint Császló lakosainak száma 372 fő. Nehéz helyi értelmiségiek nélkül Tóth Sándor polgármesterrel — aki „civilben” a környező öt település (Gacsály,* Császló, Tisztaberek, Zajta és Rozsály) közös vízmüvének vezetője — a falu gondjairól és kitörési lehetőségeiről beszélgetünk. Mindjárt meglep, hogy a lakosságszám három év alatt inkább emelkedett, hiszen hivatalosan 428-an laknak itt. Viszont 8-10 év távlatában egyértelmű csökkenést mutatnak a számok. Úgy tűnik tehát, hogy éppen a rendszer- váltás fordulójában voltak a mélyponton. — Az egyik legnagyobb gondunk — mondja Tóth Sándor —, hogy igen eldugott falu ez, minden nagyobb településtől távol esik. Az elmúlt évtizedekben emiatt mentek el sokan. A másik, ami fáj, hogy miután nyugdíjba vonult az alsós tanítónk, gyakorlatilag megszűnt az iskola. Most Csegöldre jár iskolabusszal a közel félszáz gyermek. De feltett szándéka az önkormányzatnak; ahogy találunk pedagógust — házaspár lenne ideális —, azonnal visszahozzuk kezdetben legalább az alsó tagozatot. Hiszen két tanterem, szolgálati lakás rendelkezésre Császló központja áll. Császlónak is, akárcsak a többi egykori társközségnek, az a legkomolyabb problémája, hogy a helybeli értelmiség vagy az egykori központba vándorolt, vagy tanulmányai befejeztével nem jött vissza. Valójában ki sem tudott alakulni. Ez nemcsak a pedagógusra, hanem a népművelőre, az agrárértelmiségire éppúgy vonatkozik. De vajon van-e jövője az ilyen kis erdőháti településeknek? Ha lesz infrastruktúra... Közhely az is, hogy az önállóvá vált kistelepülések szinte a nulláról indultak, s emiatt a megyében folyó, állami támogatással működő nagy beruházások egyikéből-másikából a hozzáteendő saját erő hiánya miatt kimaradtak. Császló esetében erről — talán az önkormányzat ügyes gazdálkodása következtében — szerencsére, nem beszélhetünk. Hiszen, aki idejében beszállt a gázberuházásba, és volt pénze a további szerelési munkálatokra, már gázzal fűthet. Egyébként a porták háromnegyed részén ott a csonk, amiért a lakosság egyenként 40 ezer forintot fizetett. — Bár örülünk, hogy ezt a Kovács Éva felvétele beruházást véghezvittük, csak akkor tudunk közelebb kerülni a nagyvilághoz, ha lesz telefonunk is. 1994-re kaptunk ígéretet. Harminckét vonalra van jelen pillanatban igény. A vonal ára 30 ezer forint, ebből azonban tízezret az önkormányzat magára vállalt. Út, gáz, napközi Most sárosak az utcák, hiszen nemrég túrták be a gázvezeték árkait, de alattuk ott az aszfalt. Földút gyakorlatilag nincs a településen. — Amit csak lehet, megpályázunk — mondja a polgár- mester. — így sikerült az utakat is rendbe hozni. Három év alatt azonban nemcsak az út- és a gázhálózat készült el, hanem felépült a ravatalozó, az öregek napközi otthona. Szép, takaros kis könyvtára is van (3 év alatt 50 ezer forintért vásároltak új könyveket). A császlói emberek szeretnek olvasni, hiszen minden hetedik-nyolcadik ember állandó könyvtárlátogató. Csegölddel közösen körbe kerített szemétlerakodót hoztak létre. Bár egy nagytermet vissza kellett adni jogos tulajdonosának, az egyháznak, faluházuk mégis van, hiszen az önkormányzat egy régebbi épületet rendbe hozatott, azt házasságkötő teremnek rendezték be, de alkalmas falugyűlések, kulturális rendezvények lebonyolítására is. Itt köszöntik majd karácsonyi műsorral, szerény ajándékokkal az idős embereket az iskolások. Itt tartották a liciteket, melyből három volt... Az első fecskék... Szükség van azonban a negyedikre is, mert sokan nem kapták meg idejében a kárpótlási jegyeket. Egyébként jók a császlói földek. Tíz aranykoronánál magasabb értékű az átlag. A szántó eléri a 14 aranykoronát is. Úgy tűnik, a kárpótlásra kijelölt földalapból még marad is meg. Azt puhatolom, a gyökeresen megváltozott élet — az ipar pangása, az ingázók nagy részének elbocsátása — következtében akad-e, ki visszatért, illetve itt telepszik le. — Nem jellemző — mondja Tóth Sándor —, bár vannak rá példák. Két, innen elszármazott ember vásárolt már itt lakást is. Tehát szándékuk, hogy letelepednek, komolynak tűnik. Persze, ők nem két- három holdnyi földhöz jutnak kárpótlási jegyeik révén... Ipartelepítés aligha várható, marad a föld Azt talán mondanom sem kell, hogy ipartelepítésre aligha lehet itt számítani. Tehát marad a föld. Megműveléséhez pedig gépek kellenek. A császlói „géppark” viszont elég szegényes, hiszen a masinák java a volt téesz telepén maradt. Itt nem jött létre önálló szövetkezet, hiszen nem volt kiknek szövetkezni, mert nagyban mindössze egy mezőgazdasági vállalkozó, Ka- nyó József „űzi az ipart”. Hogy aztán a visszatelepü- lőkkel mi mozdul itt meg, arról csak később szól majd a fáma... A vállalkozónak sem fenékig tejföl Aki „megelőzte” a történelmet • Fán fagyott alma... • Ha nincs hitel, uzsorakamatra Császló (KM - GYL) — Vállalkozó kedvű császlóiak iránt érdeklődöm. — Az útkereszteződésnél jobbra — kapom az eligazítást. — Kanyó József az, de csak Gyurinak hívja itt mindenki. Öt éve önállóan Kanyó József és felesége betéti társaságot alapítottak. Az önálló gazdálkodást azonban nem most, még a rendszerváltást megelőző időben kezdték. — 1988. április 5-én léptem ki a téeszből — mondja „Gyuri” gazda. — Addig gépkezelő voltam. Már annak idején a Németh-koxmány lehetővé tette ezt, hát én éltem is vele. Akkor volt egy hétéves traktora, egy MTZ, azt hozta ki a téeszből. Azzal kezdte. Most sincs nagy gépparkja, hiszen azt összesen három ócska traktor, három pótkocsi, egy teherautó és egy rossz kombájn (szétdurrant a motorja) alkotja, meg néhány talajművelő eszköz, vetőgép. Pedig a terület nem kevés, amin gazdálkodnak. Hiszen az idén 140 hektárt műveltek meg. Csak hát gyenge volt a búza (19 hektáron), a kukorica sem fizetett igazán jól (115 hektáron) az aszály miatt. — Van még vagy 12 hektárnyi tengeri a határban. Még azt is be kell takarítani. Meg az őszi szántással is elmaradtunk. Azért beszél többes számban, mert szezonban négy, most két embert foglalkoztat. A saját földje nem sok, 6,2 hektár eredetileg, de ehhez vásárolt és még gyarapítani akarja birtokát. A többit bérli azoktól, akik többnyire koruknál és anyagi helyzetüknél fogva nem vállalkoznak az önálló gazdálkodásra. — Jövőre 200 hektáron gazdálkodunk — mondja. Megéri hát? Ezt hinné az ember, hiszen terjeszkedik. Pénz az ablakban Az iránt érdeklődöm, vajon a befektetés megtérül-e. — Á! — mondja bosszúsan. — Pénz az ablakban. — Jó, ha nullára kihozza az ember. De hát mondjam, amit már elmondtunk ezerszer, aztán még sincs foganatja? Drága a gázolaj, az alkatrész, a vetőmag, a műtrágya, a permetszer; a termény meg olcsó. Itt van a búza. Kap az ember érte 800 forintot? A vetőmag meg 2450-be kerül. Aztán még nem is jó, mert csak másod- osztályú, csávázatlan. De azért vetett 71 hektáron őszi búzát. Mert a kenyérnek való csak kell... Aztán itt van az alma. Az, amiből ezek a falvak is megéltek. Most meg? A falu közepén éppen kintjártamkor, december 6-án pakolták pótkocsira a zsákolt léalmát. De sok kertben odafagyott a termés. — Bizony — mondja Kanyó Józsefné, a társ — sokan le se szedték az almát. Mert a volt téesz léüzeme, amit már privatizáltak, előbb a haveroktól vette át az almát, a császlói- akra csak a végén került sor. Már akire sor került... Pedig annak idején azt a léüzemet a mi pénzünkön, a tagság pénzén építették. Hitel, hitel, hitel — Higgye el — veszi át a szót újra Gyuri gazda —, nem arra van szüksége a gazdálkodó embernek, hogy egyszeregyszer valamiféle állami alamizsnához jusson. Mert mit ér az, hogy most például a részarány-tulajdonosok kapnak 200 ezer forint kamatmentes hitelt? Azt hiszi, hogy a pénzt majd mindenki a földművelésre fordítja? Mesebeszéd! Ki ellenőrzi, hogy nem a kocsmában vagy az Isten tudja, hol köt ki az a pénz? Nem, nem ez kell, hanem az, hogy a paraszt, ha valóban gazdálkodni akar, jusson hitelhez. De azt a hitelező keményen ellenőrizhesse menet közben is, hol van a pénze. — Az is könnyítene a földművesen, ha mezőgazdasági gépeket lízingelhetne. Például kombájnt, ami bizony, igen nagy pénz, és nem is lehet igazán kihasználni. Én nem azt várom a magyar államtól, hogy nyugati szinten támogassa a mezőgazdaságot, de a mostani az egyszerűen nevetséges. Mint ahogy az is, hogy mit fogadnak el a pénzintézetek a hitel fedezeteként. — A telepemet például nem fogadják el, mert többünké. Jószágot nem, mert az, ugye, el is pusztulhat. Most már nyugati autót sem, mert azt meg össze, lehet tömi. Hát akkor mit? így aztán kénytelen voltam magánszemélytől kölcsönt felvenni. De a két millióból az idén csak egyet tudtam visszaadni. Én meg olyan vagyok, hogy járok ezen a százéves Ladán, a pénzt meg alkatrészre, gépekre költőm... Vajon uzsorakamaton fel lehet-e támasztani a magyar mezőgazdaságot? Jegyzet _________________ Megtartó erő Györke László at emrég hallottam Józsa 1V Fábiántól, a Belügyminisztérium politikai államtitkárától, hogy ne féljenek a megyénkbeli települések (sem) — legyen szó kicsiről, vagy éppen várossá avan- zsálóról —, mert a kormány nem hagyja magukra őket. A szatmári aprófalvakat járván ez a „gondoskodás" látszik is, meg nem is. Látszik, hiszen éppen Császló esetében írhattuk meg ezen az oldalon, hogy három év alatt milyen nagy beruházások — út, gáz—valósultak meg. És folyamatban a telefon; sőt, néhány kilométerrel odébb, Komlódtótfalun minden harmadiké.) lakásban ott a crossbar. Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a kérdést, egyértelművé válik, hogy sok megyénkbeli településen évtizedek alatt nem fejlesztettek annyit központi segítséggel, mint az elmúlt három esztendőben. Am ha a riporter földművesekkel, nyugdíjasokkal beszélget, akik messze a létminimum alatti jövedelem mellett maradnak tisztességes polgárai ezeknek a kistelepüléseknek, s maradnak hűek szülőfalujukhoz, az áldott anyaföldhöz, ha szóba kerül például Császlón a 40(!) százalékos munkanélküliség — bizony, ott bujkál a NEM is. Ha pedig szóba kerül a piac, hogy a földműves termékét sokszor bagóért sem tudja értékesíteni, ha az ember látja a fán fagyott, ki tudja hány meg hány ezer tonna almát, amely normális körülmények közepette nemcsak a termelőt tartaná el gond nélkül, de azokat a kereskedőket is, akik immár ki tudja hányadszor vizsgáznak elégtelenre sokszor önhibájukon kívül — tisztelet a kivételnek—, bizony, nemcsak a NEM látszik, hanem annál is rosszabb... Am a földműves — mint Császlón Kanyó József —, bár szívja a fogát, káromkodásfélét mormog, mégis tovább túrja a földet, szánt, vet, arat. Mert mit tehet egyebet? Vajon mi lenne Magyarországból nélkülük? Hiszen ők azok, akikben ott lakozik a megtartó erő. Az az erő, mely nélkül nem lehet sem országot, sem gazdaságot építeni. Sem nemzetről beszélni. Viszont ők azok is, akiknek hitét, tűrőképességét, szívósságát a jelen kor is próbára teszi. r* okszor halljuk: ez a lj „megtartó erő" kiállt már keményebb történelmi próbákat is. Kiállja hát ezt is... Margitka néni Császló (KM) — Jaj, de jó, lelkem, hogy jön — fogad kedvesen Rácz Andorné, Margitka néni. A hatvanöt éves özvegyasszony egyedül él, bár négy gyermeket nevelt fel. Mindnyájan kiröppentek a családi fészekből. A faluban egyikük sem maradt. A fia Rozsályban lakik, s lányai is gyakran meglátogatják. — Nagy bajban is lennék — mondja csendesen —, mert tetszik tudni, a kezemmel baj van. Ezt a jobbat nemrég megműtötték Debrecenben, az idegklinikán. De a balra is sort kell előbb- utóbb keríteni. Nem érzem az ujjam. Ez meg számomra borzasztó nagy csapás, mert nem tudok kézimunkázni, nem tudok takarítani. A gyerekek szoktak rendet csinálni, mosni. De hát nekik is nagy teher ez. Aztán hirtelen keserűbbé válik a hangja: — Mégsem lettem mozgáskorlátozott. Szeptember 30-án voltam Mátészalkán az orvosi bizottság előtt, de meg se hallgattak. Tessék nézni, itt a papír. Mutatja. A végeredmény: nem minősül mozgáskorlátozottnak. Nem akarom elkeseríteni, hogy az orvosi bizottság alighanem helyesen döntött —jogilag. — Nem is mondanám, ha nem tudnék olyanokról, akik zsákot cipelnek és mégis megkapták. No, de hagyjuk! Aztán újra belelkesedik, magyarázza, hogy ő bizony, már visszamondta a Kelet- Magyarországot, mert sose kapta meg a szombati számot. Meg hétköznap sem igen hozta korábban, csak délután a postás. — Amióta már reggel itt az újság, azóta újra járatom. Tán nem is tudnék meglenni nélküle. , A gázt nem vezettette be. Úgysem jönnek vissza ide a gyerekek. Majd, ha meghal, eladják ezt a házat, hát akkor minek... Hogy gázcsonkkal többet kapnának érte? De hisz így sem lesz könnyű eladni, mert ugyan ki jön ide lakni?... — A föld? Hát azt bennhagytam a téeszben, mert mit is kezdtem volna vele. Nem mindenki olyan ügyes, mint Gyuri... Hallgatom Margitka nénit és érzékelem a kedélyhullámzást: a derű- és a borúlátást egyszerre.... Kelet-Magvarország 5 A (ködös, sáros) úton senki, senki... Györke László felvétele
