Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-13 / 291. szám
1993. december 13., hétfő HÁTTÉR A szabolcsiak küzdenek önállóságukért Tavaly sikerült saját falujukba hazacsempészniük az első és a második osztályos tanulókat D. Bojté Gizella Szabolcs (KM) — Az elválás szándéka már régen megérlelődött az emberekben: Szabolcs község lakói nem akarnak Tímárhoz tartozni. A végleges döntést a nyáron hozta meg a képviselő-testület és úgy tűnik, hogy 1994. december 1-jétől visszanyerik önállóságukat. A honfoglalás kori települést 1972-ben csatolták Tímárhoz és ettől kezdve szinte minden beruházás, fejlesztés elsősorban a szomszédos társközségben történt. Szabolcs lakossága pedig egyre fogyott, az ötszáz lelkes falut lassan az elnéptelenedés fenyegette. A fiatalok elköltöztek, mindenki aki csak tehette, máshol kereste családja boldogulását. A legfontosabb intézmény, az iskola, a hivatal, a termelőszövetkezet átkerült Tímár igazgatása alá. A földvár árnyékában Lakatos Dénes polgármester, mint független jelölt indult a választáson, ahol sikeresen szerepelt. A legfontosabb bélként tűzték ki a 925 éves község önállóságának visszaállítását, történelmi emlékeik méltóságának megőrzését, ápolását. A településről legkorábban Anonymus emlékezik meg: Szabolcs vezér földből itt épített várat. Az ásatások igazolták, hogy a hatalmas faszerkezettel megerősített földvár honfoglalás kori és a X. században épült. I. László király 1092-ben ezen a helyen tartotta a szabolcsi zsinatot. Az elmúlt nyáron a történelmi esemény 900. évfordulójának tiszteletére — a megyei önkormányzat közreműködésével — ünnepséget tartottak, egyben megemlékeztek László király szentté avatásának 800. évfordulójáról is. Az ünnepségre készülve, a község lakossága igyekezett A műemlék református templom rendbe tenni, kicsit szebbé varázsolni otthonát, környezetét. A földvár mellett a település másik nevezetessége és az itt lakók egyik büszkesége a református templom, melyet zsindellyel fedett sátortető koronáz. A templomtól keletre magasba nyúló, új fa harangtorony készült. A névadó Szabolcs A polgármester elmondása szerint nem voltak ők ennyire a nyilvánosság központjában. A térségben élők közül jó né- hányan nem tudják, hogy még ma is létezik az a vár, település, amely ennek a megyének a névadója. Az önkormányzat szeretné a földvár kezelői jogát megszerezni — némi kis pénzzel —, hogy a történelmi emlékhelyhez illő légkört teremtsenek. Különböző térségi rendezvényeknek lehetnének házigazdái itt, ahol tavaly már egy szép szabadtéri színpad is épült. Szabolcs község az 1996-os világkiállításhoz is szeretne csatlakozni. A település kedvező adottságához hozzátartozik még az is, hogy csak nyolc kilométerre van Tokaj, a híres borvidék. A falu kedves hangulatát a földvár fekvése, valamint a Tisza kanyarulata határozza meg. Nemrég építettek egy kikötőt is, így egyre több, vízi sportot kedvelő turista fedezi fel a táj szépségét. A község sajátos arcképét azonban nemcsak a környezeti adottságok formálják, hanem azok a közösségi programok, melyek az emberek életében egyre nagyobb szerepet játszanak. December 4-én a kultúr- házban az idősek részére egy kedves délutánt szerveztek. Több mint 150 meghívót küldtek szét. A gyerekek műsorral készültek: énekeltek, szavaltak. Közben süteménnyel, üdítővel kínálták a vendégeket. Szabolcs községben körülbelül száz gyerekhez szekérrel ment a falu Mikulása, minden gyereknek, még a középiskolásoknak is helybe vitték az ajándékokat. A legnagyobb gond, hogy a Elek Emil felvétele legtöbb diáknak át kell járni a tímári általános iskolába. Igaz, az elsősök és a másodikosok már saját falujukban tanulhatnak. Tavaly sikerült hazacsempészni őket. Óvodájuk is van, jövőre ehhez még egy tornaszobát szeretnének kialakítani. Miért nem sorolták be? Gáz még nincs a faluban, sajnos a ravatalozó is még csak most épült fel. Az ellátottság nem valami jó. Az embereknek nincs munkalehetősége, termelőszövetkezet sincs, csak egy bizonytalan üzemeltetésű fűrésztelep. Nem is értik, miért nem sorolták őket a kedvezőtlen adottságú községekhez, hiszen ezzel nagyobb támogatást kaphattak volna. A hiányos infrastruktúra ellenére tapasztalhatók a fejlődés kezdődő jelei, s a községnek van egy lelkes vezetőgárdája, akik mindent megtesznek a falu megmaradásáért és fejlesztéséért. A finn hét eseményei megyeszerte Mátészalka-Vásárosna- mény (KM) — Ezekben a hetekben országszerte többfelé tartanak különböző rendezvényeket, amelyek a finn kultúrát, irodalmat, képzőművészeteket vagy magát az országot, az ott élők szokásait és hagyományait népszerűsítik. A megemlékezések részben a finnek nemzeti ünnepéhez, a függetlenség napjához kapcsolódnak, másrészt a Magyar-Finn Társaság által meghirdetett finn iskolai hét eseménysorozatához. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban megrendezett finn irodalmi est után megyénkben ezen a héten több helyen is folytatódnak a finn kultúrával kapcsolatos események. December 14-én a mátészalkai művelődési központban 17 órától, Vásárosna- ményban pedig 19 órától várják a finnbarátokat és az irodalom kedvelőit, hogy bepillanthassanak rokon népünk életébe, irodalmába. A műsorban finnországi hangulatok, a finn táj és a finn ember jelenik meg. Közreműködnek a Móricz Zsigmond Színház művészei, Pregitzer Fruzsina és Kocsis Antal, bevezetőt mond Révay Valéria. Nyíregyházán a helyőrségi klubban tartandó kiskarácsonyi összejövetelen finn ízekkel is ismerkedhetnek az ínyencek december 16-án, csütörtökön este 18 órakor, ahová természetesen nemcsak a finn baráti kör tagjait, hanem minden érdeklődőt várnak, akik már jártak vagy csak ezután szeretnének elmenni Finnországba. A kiskarácso- nyi összejövetelen közreműködik a Primavera balettegyüttes.--------------------Tárcáig erei különösebb meg- D rázkódtatás nélkül élte meg a rendszerváltást. Azt is mondhatjuk, kutyába se vette az egeket is ostromló politikai csatározásokat, a tulajdon- váltás, a privatizáció körüli mindenkori csetepatékat. Az élete jóformán semmit sem változott. Kárpótlásért sem folyamodott senkihez, bár, ha valakit értek megaláztatások, Bercit aztán érték. Nem volt olyan pillanat, hogy ne éreztették volna vele a származását, a hovatartozását. Még a legalacsonyabb rangú alkalmazott is úgy beszélt vele, mint a kutyával. — Való igaz, Bercinek mindenki csak dirigált — erősítette meg az egyik ismerője. Hozzátette. Berci, mint állami szolgálatban álló egyed, fáradhatatlanul őrizte a cég vagyonát. A hosszú évek alatt milliókat mentett meg a vállalatnak. Számos betörőt foPáll Géza Berci gott. Az egyik tolvaj egyszer így panaszkodott: — Mindig is nagy híre volt a Bercinek, tudták ezt a városban. Engem is lefülelt. Neki köszönhetem azt a nyolc hónapot, amit a börtönben töltöttem. Nem is felejtem el neki—így az egykori hoppon maradt tolvaj. Ezekből is kiviláglik talán, hogy Berci kezdettől fogva pártsemleges magatartást tanúsított azokkal szemben, akik a vállalat, raktárából, telephelyéről bármit is el akartak tulajdonítani. De útját állta azoknak is, akik nem akartak semmi turpisságot, csak Berci nem ismerte őket. Ez történt akkor is, amikor váratlanul új igazgatót neveztek ki a vállalat élére. Az új vezér nem vette zokon a fellépését, sőt megdicsérte Bercit, csak így tovább, legyen mindenki gyanús, aki mozog... Talán élete végéig megmarad az éjjeli szolgálatnál, tisztességgel megy nyugdíjba, ha nem éri el az állami vállalatot a privatizáció szele. Márpedig elérte. Az új tulajdonos nagy átszervezéseket jelentett be, többek között azt is elmondta, hogy korszerűsíteni akarja a telephely vi- gyázását. Elektronikus eszközökkel, riasztókkal szerelik fel a legfontosabb raktárhelyiségeket. S megtörtént a baj. — Berci elsejétől ki van rúgva — közölte a tulaj, majd enyhébb hangon hozzátette — de nem tesszük ki az utcára, a konyhán kaphat ebédet, vacsorát... r ulajdonképpen ez Berci története. Talán még azzal egészíthetjük ki, hogy Berci az első munkanélküli kutya az országban, avagy más szóval, a privatizáció egyik négylábú áldozata. Ne feledjük, munkanélküli-segélyre ugyan nem jogosult, de nem is hal éhen. S már ez is valami ebben a kutyavilágban. Keieí-Magyarország 3 Túzokért erdő Balogh feéza r) ettenetes értékzavarral 1\ küszködik napjainkban a magyar mezőgazdaság. Igaz, ha a kereslet-kínálat tükrében nézzük, akkor reálisnak kell sajnos tekintenünk azt, hogy egy közepes bicikli ára ma tíz hold földdel egyenértékű. De józanul mérlegelve, tényleg a valóságos értékviszonyokat fejezi ez ki? Aligha. Még kacifántosabb a helyzet az erdők körül. Az erdőértékszámítást jó száz éve oktatják már, melynek lényege: nemcsak a földnek, hanem a rajta lévő fának is van értéke. Sőt! Az erdő értéke sokszorosa a földterületének. Ma azonban, a privatizációnál ezt a kutya sem veszi figyelembe. Úgy tűnik, falra hányt borsó a legnevesebb szakemberek figyelmeztető szava is. Legutóbb például Rakon- czay Zoltán, a soproni egyetem tanszékvezető tanára kelt ki magából, s bizonyította ékes példákkal, hogy milyen lehetetlen állapotok uralkodnak az erdőbirtokok felosztásánál: a legszebb, legértékesebb erdőinket is úgy kótyavetyélik el, hogy azoknak semmi értéke sincs. Sőt, az a terület, amelyiket erdő borítja, még olcsóbb is, mint mondjuk a sima szántó, gyep, legelő. Közismert, hogy az erdőt általában a gyengébb minőségű földeken telepítették korábban, azokon a földeken, ahol nem ígérkezett igazán kifizetődőnek mondjuk a tengeri, a búza, a cukorrépa. Természetesen a tölgy, a kőris, az akác is jobban szereti a kövér talajt, de ha más nincs, beéri a három-négy aranykoronás földekkel is. Igaz, nem nő olyan gyorsan, mint a szerencsésebb társai, de idő múltán mégis csak fává cseperedik. Ezek az erdők azonban ma úgy kelnek el, mint a semmire sem jó négy-öt aranykoronás táblák. Még akkor is, ha ötven-száz éves fák borítják. Ha tehát aranykoronánként ötszáz forinttal számolunk, mint a gyakorlat mutatja, akkor kiderül, hogy egy hektár gyönyörű erdőt kétezerötszáz forintért is megvehetünk. Kétszáz hektár annyiba kerül, mint mondjuk egy túzok eszmei értéke. Ötszázezer forintba! Amiért persze nem a túzok a felelős. Ebből a szemléből, remélhetően üzlet is terem Elek Emil felvétele Kommentár Pályázat fásításra Nábrádi Lajos a költségvetés idén 450 /l millió forinttal támogatta az erdőtelepítést, megyénk kiemelten kapott a keretből. A szabolcs-szatmár- beregi erdőtelepítők 67 millió 600 ezer támogatást könyvelhettek el decemberig. A ten’ szerint 1994-ben országosan több mint egy- milliárd forint állami támogatást adnak az erdőtelepítőknek, s megyénk ismét átlagon felüli összegre számíthat. A jövő évi támogatásra novemberig lehetett pályázni, de meghosszabbították a határidőt. A kiemelt támogatást azért is kapjuk, mert megyénkben sok a gyenge minőségű, de erdőtelepítésre alkalmas földterület, s a telepítés enyhít a foglalkoztatási gondokon. A hivatal az elmúlt hónapokban szakmai előadásokat tartott a megyénkben működő földkiadó bizottságok vezetőinek, érintették a tömbösített erdő- telepítést is. Erre az évre 1200 hektár erdő telepítését tervezték megyénkben, de csak 800 hektár valósult meg a földtulajdon rendezetlensége miatt. A fásítás segítése érdekében létrehoztak egy alapítványt, amelynek segítségével többek közt szakembereket adnak a terv elkészítéséhez, a művelés megkezdéséhez. Az alapítány ügyében a hivatalban a 311 -083-as telefonon, az erdőfelügyelőség nyíregyházi osztályán a 311-908-as telefonon adnak felvilágosítást. A jövő évi telepítések támogatására az erdőfelügyelőségen novemberig pályázhattak az érdeklődők, pályáztak is 1200 hektárra, de feltételesen (az állami támogatás átutalásától függően) újabb pályázatokat is elfogadnak a következő hetekben. Ezzel kapcsolatban Szénégető László, a megyei föld- művelési hivatal vezetője azt is elmondta, hogy olasz üzletemberek papírgyártáshoz szükséges nyárfát telepítenének megyénkbe, de csupán jó minőségű földterületre, számunkra kedvezőtlen feltételek mellett, így az olasz telepítésre nincs igazi esély. A magyar állam által támogatott erdősítés azonban eredményes lehet a következő években, évtizedekben.
