Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-08 / 261. szám
1993. november 8., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Hitel a földtulajdonos munkanélkülieknek Néha a kedvezmények is gúzsba köthetik a vállalkozókat, hiába a jó szándék Traktor helyett egyelőre lóval szánt az egyéni gazda Szekeres Tibor felvétele D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — A kormány nemrég jogszabályt alkotott arról, hogy a termőfölddel rendelkező munkanélküliek vállalkozásukhoz támogatást kapjanak. Ez kettőszázezer forint kamatmentes hitelt jelent. A televízióból, újságokból örömmel fogadta a jó hírt sok-sok ember. A rendelet szerint a kérelmet ahhoz a munkaügyi központhoz kell benyújtani, ahol az igénylőt munkanélküliként nyilvántartásba vették. Kakukné Katona Ágnest, a megyei munkaügyi központ osztály- vezetőjét arról kérdeztem, milyen feltételei vannak a támogatásnak és kik igényelhetik azt? — A munkanélküli-járadékra jogosult személyek, illetve azok, akik a munkaügyi központban munkanélküliként továbbra is be vannak jegyezve, azonban már a járadékot kimerítették. A támogatásnak további feltételei is vannak, melyeknek együttesen kell meglenniük ahhoz, hogy megkapják a hitelt. Sok feltétéi így második pontként említhetjük; a kérelmezőnek egy eredményesen elbírált pályázat másolatát is csatolni kell. Ez azt jelenti, hogy a munkanélkülinek már korábban készítenie kellett egy tervet, melyet a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap vagy a Reorganizációs Kormányprogram keretében meghatározott támogatásra nyújtott be. (Ezt egyébként még most is meg lehet tenni. A pénzintézeteknél és a megyei földművelődésügyi hivatalban kell érdeklődni.) □ A jogszabály szerint a pályázónak főfoglalkozásként mezőgazdasági vállalkozást kell kezdenie. — Ez a harmadik feltétel. A vállalkozói igazolványt azonban nem kell a kérelemhez csatolni, az majd később pótolandó. Hiszen ha valaki kiváltja az igazolványt, akkor már nem munkanélküli. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik valamilyen társaságot alapítanak erre a célra. Az alapító okirat nem szerepelhet korábbi dátummal, mint a kérelem beadásának időpontja. □ Hitelt csak azok kaphatnak, akik termőfölddel rendelkeznek? — Igen, azonban nemcsak olyan földet fogadunk el, amely az illető tulajdonában van, hanem haszonbérletet, haszonélvezetet is. Ennek a bérleti szerződési viszonynak viszont legalább a kölcsön visszafizetéséig fenn kell állnia. A jogszabályban egyébként nem szerepel, milyen nagyságú földdel rendelkezzen az illető. Garancia szükséges □ Jó néhányon azért nem jutnak hozzá a különböző hitelekhez, mert nincs olyan értékű ingatlanuk, melyet a pénzintézetek jelzálogként elfogadnának. így működik ez ebben az esetben is? — Garanciára ennél a hitelkonstrukciónál is szükség van. Először is lakóingatlanra jelzálogot nem alapíthatunk. A kérelemhez csatolni kell annak az ingatlannak a tulajdoni lap-másolatát, a hivatalos értékbecslését, mely fedezetül szolgál. Az ingatlan értékének ebben az esetben el kell érnie a kétszázezer forintot. A forgalomképesség is lényeges szempont, hogy az ingatlan a piacon bármikor eladható legyen. Elfogadunk olyan tulajdonszerzést igazoló okiratot is, melyet még a földhivatalnál nem jegyeztek be. □ Hogyan kell visszafizetni a kölcsönt? — A kamatmentes hitelt a folyósítást követő harminchetedik hónap kezdetétől negyvennyolc hónap alatt, háromhavonta egyenlő részletekben kell törleszteni. A rendelet szerint, ha a támogatásban részesült a főfoglalkozású mezőgazdasági vállalkozási tevékenységet fél éven belül nem kezdi el, vagy azt a folyósítást követő harminchetedik hónap első napjáig abbahagyja, a támogatás teljes összegét — a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamattal növelve — köteles visszafizetni. Rendkívül indokolt esetben, mint például elemi kár, a támogatott halála, sorkatonai szolgálata miatt a munkaügyi központ fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezhet. Pályázni kell CJ A tömegtájékoztatási eszközökben ismertetett és a jogszabályban megjelent feltételek között néhány dolog félreértésre adhat okot. Pontosan arról van szó, hogy ez a hitel eleve egy korábbi pályázatra épül. Lehet, hogy ezek után becsapva érzi majd magát sok-sok ember? — Először is a kormányrendelet november 5-én lépett hatályba, ezt követik a minisztériumok közötti egyeztetések, a rendelet végrehajtásának kidolgozása. Valóban igaz, ennek a hitelnek az is feltétele, hogy az illető személy pályázatot nyújtson be a földművelődésügyi hivatalba. Ez ötszázezer forintos mezőgazdasági alaptevékenység tervezetét tartalmazza. Ha ezt elfogadják, akkor a kérelmező a földművelésügyi hivatalhoz tartozó támogatási rendszerből kaphat kétszázezer forintot. Erről a sikeresen elbírált pályázatról kell hozzánk benyújtani egy másolatot. S ha a munkanélküli a mi kiírásunknak is megfelel, tőlünk is megkaphatja a másik kétszázezer forintot. Elfogadjuk a reorganizációs kormányprogram keretében pályázókat is, ha kérelmüket pozitívan bírálták el. A munkanélkülieknek azonban november 30-ig továbbra is megvan a lehetőségük arra, hogy viszonylag egyszerű eljárással, pályázati feltételekkel kérelmet nyújtsanak be munkahelyteremtő beruházásokra. Erről bővebb felvilágosítást a munkaügyi központokban, azok kirendeltségein adnak. A napokban részletesen tájékoztatjuk olvasóinkat a támogatási rendszerekről.-------------Tárca— /. attognak a kerekek, zi- A hál a mozdony. Rágördülünk a Tisza vashjdjára. Dong az acél, hatalmas a zaj. De döccenő nincs a híd közepén: a határon baj nélkül átjutunk. Mármint azon a térképre pingált vonalon, amely színekre osztja a vidéket, és amely itt a folyó fősodrát követi. Az ember ilyenkor lehúzza az ablakot, kikémlel az éjszakába: valóban hazaérkeztünk volna, valóban más, mién- kebb lenne itt a föld, a menny? Miénkebb az élet, az igazság? Az ablakon kihajolva mit kutatunk: igazolást vagy cáfolatot? Nem, ez itt még a senki földje: folyótól a szögesdrótig. Az utóbbinál fegyveresek, igazolásául a figyelmeztetésnek: kihajolni veszélyes. És haladunk tovább, feltűnnek Csap fényei, igen, ez már az állomás. Hát igen, ilyenkor megdobban valami... De lám, bent áll egy vonat, az is nemzetközi, és arra indul nemsokára, amerről a miénk jött. Am amíg itt áll, elzárja utunkat az állomás felé. Megkerülnünk vagy keresztülbukdácsolnunk rajta nem szabad — nehogy összekeveredjünk: kifelé és befelé igyekvők, vámon már átesett sterilek és vámolatlan tisztátalanok. Sebaj, gondolja az ember, ülünk majd a kényelmes, meleg fülkénkben, amíg a másik vonat kifut. De nem, ezt sem lehet. Ki kell szállni, mert a szerelvényünket más (vak?) vágányra tolatják. Állunk hát a peronon, félnapi úttal a hátunk mögött, állunk az éjszaka közepén, metsző hideg szélben. Állunk szótlanul és alázatosan. A peron végét egyenruhások őrzik, a mienkénél fegyelmezettebb türelemmel. Néhányon bőröndökre ülnek, van aki álltában elalszik. „Ez semmi, legutóbb negyven percet szakadó esőben..." — vigasztal valaki, és mi tudjuk, országos eső lehetett. Állunk, nem történik semmi. Godot-ra sem várhatnánk kilátástalanabbul. Hogy a helyzet lényegébe belenéznünk ne kelljen, felvillan a neonfelirat: GONDOLKODNI VESZÉLYES. A hangszórókból kis mondókák szólnak szórakoztatásunkra: „Jaj, de hideg ez a beton, felveszem a nagykabetom”, meg „Jaj, de hosszú ez a peron, inkább megyek kerékperon.” Eltelik negyedóra, húsz perc. Nem történik semmi. De hogy hazaérkeztünk, azt legalább biztosan tudjuk. II. Ugyan kérem, nincsen énnálam semmi elvámolni való. Nem kérem, öntudat sincs, az aztán végképp nincs. Jószerivel azt sem tudom, hogy az micsoda. Kinyithatom, kérem, belenézhetnek. Minden rendben van énnálam, bele lehet turkálni nyugodtan, nincs ott semmi csudálkozni való... Kevéske gondolat, ugye, újabbak, meg régebbiek is, vegyesen. De hordott az már mind, kérem, nem most vettem őket... Van, amelyik már szakadt egészen, foltozni sem érdemes. Azért hordom csak magamnál, mert nem merem kidobni. Hátha újra azt kell majd felvenni mindenkinek. Hát az enyém meglegyen, ne mondhassák, elherdáltam. Azok? Azok kérem olyan lelki hogyishívjákok, érzelmek vagy mik. Hogy az? Mutassa csak, nem is tudom már... Ja kérem, azt úgy találtam... Olyan szépen volt csomagolva, szalaggal átkötve. Milyen szalag? Látni lehet, kérem, színes. Piros, meg fehér, meg zöld. Hosszában összevarrva... Az meg, ni, lámcsak, a sógor mégis bepakolta. Az olyan vallásos izé... hiába mondtam, be ne tegye, mert azt nem szabad... Nem is kell nekem, vegyék ki nyugodtan... Hát ez minden kérem... Mehetek? Becsukhatom? Hogy tetszik mondani? Hogy vastag a fala? Hát kérem, az enyémnek ilyen vastag! Hogy oda elrejtve valami? Dehogy, dehogy... Azzal a késsel felvágni...? Hát tönkremegy, kérem! Nincs nekem több belőle... Nicsak, hát ottan! Hát tényleg valami eldugva, azany- nyát! Dehogy kérem, én nem tudok róla... Azazhogy, izé... Hát igen, kérem. Persze, az enyém. Mind az enyém az a sok. Kié is lenne másé. Az én öntudatom az ott, kérem. Ha már előbukkant, hát le nem tagadhatom... Most már tegyék, amit kell. Hogyne vállalnám, ha egyszer az enyém. Hát már csak kiállók érte. Tudtam, megjárom egyszer. Hiába van a lelkemnek dupla feneke. Balia D. Károly Két epizód a határon Dörgő fegyverek Balogh Géza i tudná megmondani A hányán nőttek fel Fekete István, Kittenberger Kálmán, Bársony István, Széchenyi Zsigmond felejthetetlen vadászkönyvein? Százezrek, milliók? Faltuk e csodálatos elbeszéléseket, s gondolatban ott jártunk velük a sejtelmes somogyi erdőkben, a titokzatos afrikai dzsungelben, a Kárpátok fenyveseiben, meg az Ecse- di-láp nádrengetegében. Az ő írásaik nyomán készültünk mi is vadásznak. A legtöbbünknek sajnos nem adatott meg a cserkelés öröme, ám sokan vagyunk azért, akik így is érdeklődve hallgatjuk a vadászok háza- tájáról érkező híreket. Sajnos egyre több a rossz hír, amit felőlük hallunk. Korántsem olyan felhőtlen már a vadászat öröme, mint volt valamikor, rendkívül elszaporodott az orvvadászok száma. Ebben nem az a baj, hogy kevesebb vadat zsákmányolhatnak a minden jogi, s erkölcsi normának megfelelő vadászok, hanem az, hogy az alattomos módszerekkel operáló puskások tetemes kárt okoznak vadállományban az országnak. Gondolkodás nélkül kilövik a fiát nevelő nyúlanyát, a három-négy éves, később érmes trófeával kecsegtető őzbakot, muflonkost, szarvasbikát. A szakemberek szerint a vadorzók évente legkevesebb ötvenmillió forint gazdasági kárt okoznak, s közben emberek életét veszélyeztetik. A rajtakapott vadorzók egy része ugyanis gondolkodás nélkül fordítja fegyverét a vadőrök felé. Nem is olyan régen Nyírbátor környékén is hasonló eset történt, az országban pedig lassan vég nélkül lehet sorolni az efféle majdnem tragédiákat. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet felmérése szerint nem csak a kísérletek, de a halálos, és súlyos sérüléssel járó balesetek száma is ugrásszerűen megnőtt az utóbbi időkben. A szakemberek szerint az orvvadászat terjedésének alapvetően két oka van. Több embernek van lőfegyvere, mint vadászjegye, s több vadászjegyet adnak ki, mint a bejegyzett társasági vadászok száma. Ok jelenleg negyvenezren vannak, míg a becslések szerint ennél egyharmaddal több lőfegyver van az emberek tulajdonában. Korábban jegyet, s fegyvert csak a vadászati társaságok tagjai kaphattak, ez, valamint a közösség kontrollt is jelentett egyben. Ma pedig — némi túlzással — boldog, boldogtalan fegyverhez, vadászjegyhez juthat. Sőt, a jegy sokszor már nem is fontos. A puska a lényeg, meg az, hogy lehessen mit lőni. Lassan azonban már nem lesz mit. S ezért nem a sportvadászokat kell majd okolni. Kommentár _______________________ Egyedül nem megy Galambos Béla A Világbank illetékeseivel tárgyalt Washingtonban, a Magyarországon három év óta szünetelő világbanki agrárhitelprogramok felújításáról Raskó György, az FM államtitkára. Egy előzetes gazdasági felmérést követően, jövő év őszétől 100-150 millió dolláros agrárhitelhez szeretne jutni a kormányzat, amellyel a mezőgazdasági magánszféra fejlesztését kívánná megoldani. Tény, hogy a jelenlegi lerobbant és enyhén szólva is „alulfinanszírozott” helyzetében úgy kellene a pénz a magyar mezőgazdaságnak, mint egy falat kenyér. Tudják ezt ma már nagyon jól az ágazat legfelsőbb irányításában is. Másfél-két év próbálkozás után — amikor még több politikus és közgazdász igen-igen bízott abban, hogy saját erejéből is képes egy elfogadható szintű termelésre a hazai agrárszféra — az utóbbi esztendőben a különböző támogatási formáktól kezdve az agrárbankhálózat kialakítására tett erőfeszítésekig, s a külföldi hitelfelvételig mindent igyekeztek megtenni a mezőgazdaság tőkeinjekciózásának megoldására. Nem véletlen, hogy ezúttal is a Világbankhoz fordult a kormányzat pénzért. Ugyanis a mostanában, a mezőgazdaság alagútjárása közepette felemlegetett, mind fényesebbnek tűnő „aranykorban” — a hetvenes-nyolcvanas évek mennyiségi rekordokat döngető időszakában — is úgy sikerült a statisztikai viszonyszámokban valóban figyelemre méltó eredményeinket elérni, hogy különböző világbanki programokon keresztül áramlottak a dollármilliók az ágazatba. A látványos fejlődéshez azonban az akkori biztos piacokra és megfelelő jövedelmezőségi viszonyokra is szükség volt, hogy a megpályázott világbanki hitel kamatostul visszafizethető legyen. Csak remélhetjük, hogy a most megtárgyalt és jövő ilyenkor elérhetővé váló újabb világbanki hitel, s az elnyeréséhez illesztett program már kiszámítható és középtávon tervezhető helyzetben éri a mezőgazdaságunkat. S talán e kölcsön is hozzájárul egy más alapokról induló és a hajdanihoz képest más irányt vevő újabb, megszenvedett fejlődési pályához. Egy kifejezetten térségi reményünknek is szeretnénk e helyütt hangot adni. A híradások szerint az államtitkár szerint öntözési beruházásokat is terveznek finanszírozni a nemzetközi pénzintézettől érkező hitelekből, mégpedig a Tisza és a Keleti Főcsatorna közötti 30 aranykoronás földeken. Bár nekünk alig van ilyen minőségű földünk, semmiképpen sem lenne jó, ha megyénk öntözésfejlesztési elképzelései kívül rekednének egy ilyen programon.
