Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-06 / 260. szám
12 [ A ‘Ke(et-9v(af!wrorszáfj hétvégi meCíéfcCete 1993. november 6. Közéleti felelősséggel — örökérvényű értékekért Leopold Györgyi (MTI-Press) — A Ráday Kollégium dísztermében megtartott jelentős esemény, a református egyházi zsinat után arról kérdeztük dr. Hegedűs Lóránt püspököt, a Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét, hogy miben különbözött ez a zsinat a korábbiaktól? — Mindenekelőtt a meghívottak, a résztvevők tekintetében. Mivel erre a zsinatra új történelmi helyzetben került sor, meghívhattuk mindazokat a külföldi egyházi képviselőket, akik eddig nem lehettek zsinatunk vendégei a hivatalos ülések alkalmával: az utódállamokban és a diaszpórában élő magyar re- formátusság képviselőit, a nyugat-európai református keresztyén egyházak teljes testületét, a két amerikai püspökséget, és a szórványegyházak képviselőit is Kanadából és Ausztráliából. És ezen túlmenően hívtuk mindazon egyházakat, melyek eddig minket meghívtak az ő üléseikre, és segítettek bennünket. És meghívtuk az abszolút kisebbségben lévő, kis református egyházak képviselőit is Európából, így az olasz, francia, belga, spanyol, lengyel református egyház vezetőségét. Az első jellemző és jelentős vonás tehát ez a nemzetközi jelleg volt. □ Valóban rendhagyónak mondható a résztvevők köre, és minden bizonnyal ennek megfelelően a program is jelentős volt? — A zsinat egyik legfőbb vezérgondolata az egység volt. A diktatúra évtizedei után a kézi vezérlésű egyház- és államkormányzatot most valóban—jogilag kodifikál- tan is — felváltja a teljes presbiter-zsinati vezetés mégpedig demokratikusan, igei alapokon. A mai, modem világ dezintegrációs törekvéseivel szemben mi az egységre tettük a fő hangsúlyt, persze a szabadság alapján, és nem valamiféle uniformizálódásra bíztatva. Hiszen a mi egységünk egyszersmind teológiai és történelmi, nyitottak vagyunk a megújulás iránt, meghallgattuk a különböző helyekről érkezettek véleményét, a sokféle nézet gazdagítja az egyházat ebben az új egyháztörténeti helyzetben. □ Úgy tudom, püspök úr elnökölt a zsinaton, és expozéjában kitért a mai, merőben új helyzetre is. — Igen, mindig a zsinat választ a négy püspök közül egy elnököt. Expozémban természetszerűen kitértem a mai helyzet történelmi, egyháztörténeti, egyházjogi és teológiai értékelésére is. Szó esett jogrendünkről, egész struktúránkról, választási rendünkről — többek között. □ Milyen belső, helyi jellegű témák kerültek terítékre? — Szó volt a visszakapott intézményeinkről, óvodáinkról, több mint 20 általános iskolánkról, 14 gimnáziumunkról, és a többiről, hiszen 60 intézményünk van. Egyetemi rangot kapott a Teológiai Akadémiánk. Mindennek igen nagy a jelentősége. A zárt, materialista ideológia után egyfajta nyitás ez. Nyitás a másságra az egykori, 1568-as tordai Ország- gyűlés szellemében, kibővítve azt a toleranciával, az objektivitással, teljességre törekedve a tudományokban, de a lényeg felismerésének képességével gazdagodva. Ma már nem magánügy, hogy valaki vallásos vagy sem, ma közéleti felelősséget is jelent, persze nem a napi párt- politika szintjén. A rövid távú politikai manipulációk helyett mi a maradandó értékekre helyezzük a hangsúlyt, hiszen ezek jelentik a pluralizmus alapját is. □ A népesség csökkenése miként került szóba? — A statisztikai adatok minket is elgondolkoztatnak. Hiszen kiszámítottuk, hogy 2000 után kétmillióval leszünk kevesebben, és ebbe nem nyugodhatunk bele. Mi azt szeretnénk, ha minden gyerek megszülethetne, és aki megszületett, minőségi életet élhessen. Az élet értékeit szeretnénk felmutatni. Válasszuk az életet! — ez a határozott véleményünk az abortuszkérdésben, de hogy ez az élet élhető legyen, arról az állami szociálpolitikának kell méltóképpen gondoskodnia. Múzsák, ha találkoznak Sárándi József: Hétszer hét (Szöveggel álcázott lottótippek) Negyven fölött duplán számítanak az évek, gyorsul felezési időd, egy másodperc is ráadás, önérdek. Nyolccal vagy túl határán, maholnap kilenccel, hétszer hét, tedd meg lottón, ha nyer, ha nem nyer. Öregfiú, mire vitted? Újak tapossák sarkad. Tapossák? Levegőnek néznek. Ne mondd, hogy ezt akartad. Kinek fontos, mit akarsz, mit akartál? Ússz, különben mélyre süllyedsz. Bandázzanak a bandát tanok—, ha egyedül is, te időben érkezz. A napsütötte pálmás öböl hívását mindig halljad, s elringató messzi asszonyölben lelsz békét, szerelmet, nyugalmat. Radoslav Prokop: Párkapcsolat Szent Imre herceg, Magyarország éke A magyar egyházban minden bizonnyal elnyerte volna a legfőbb méltóságot Dr. Csonkaréti Károly (MTI-Press) — Szent István királynak gyermekei közül ketten érték el a felnőtté válást. Közülük Ágota férjhez ment Edvárd angol királyfihoz, Imre pedig arra készült, hogy átvegye atyja örökét, a magyar trónt. A feltehetően 1007-ben, Székesfehérvárt született Imrét azonban nem gyermekkorában szemelte ki atyja a magyar trónra. Volt ugyanis Imrének egy bátyja, Ottó. Ő volt a trónörökös, aki azonban — feltehetően már felserdült korában — meghalt és mivel Imre — ki nevét anyai nagyapja, Civakódó Henrik bajor herceg után kapta (Henricus- Emericus-Emreh-Imre) —, nem volt elsőszülött, tehát nem volt a trón várományosa, István király egyházi pályára szánta. Talán a vallási szempontokon kívül az is szerepet játszott eben a pályaválasztásban, hogy a középkorban az egyház volt a keresztény király legfőbb támasza, s Imre a magyar egyházban minden bizonnyal elnyerte volna a legfőbb méltóságot, s esztergomi érsekké válhatott volna. Imre herceg tehát bátyja haláláig mélyen vallásos nevelésben részesült, és korának legmagasabb szintű keresztény műveltségét sajátította el. Novák Béla Dénes Emberségünk hava olvad emberségünk hava olvad bölcs ideológia sózza ki tudja merről s meddig rúg belénk Európa alant az elterelt folyó viszi álmaink hordalékát imádkozni nem tudunk káromlunk nótát szárba szökken a gyalázat föl az égig—szépül— s egy olvadozó hóemberbe bújunk — végső menedékül Imrét kezdetben a Szent Benedek rendjének papjai, a bencések tanították. Amikor azután István király Nagyboldogasszony napján, egy székesfehérvári törvénykezési időszak alkalmával megismerkedett az Itáliából a Szentföldre induló s hazánkon átutazó Gellérttel, s vele elbeszélgetve megismerte, megtette Imre királyfi nevelőjének (később Csanádi püspöknek). Ottó herceg halála után, Imre vált trónörökössé. A királynak most már Imrét kellett az uralkodásra felkészítenie. Ettől kezdve, országjárása során mindenüvé magával vitte, akár egyházi, akár kormányzati jellege volt is útjainak. Tudjuk, hogy a királyfi jelen volt az óbudai Péter és Pál templom alapításánál, többször megfordult szüleivel Pannonhalmán és Veszprémben. Az egyik pannonhalmi látogatáskor Imre különböző számú csókkal üdvözölte az üdvözlésükre felsorakozott szerzeteseket. A királynak feltűnt a dolog, s kérdőre vonta fiát. „Szent Imre ekkor — olvashatjuk (1100. év táján kelt) legendájában —, atyja előtt feltárta mindegyikük érdemeit: tudniillik, hogy ki-ki mennyi ideig maradt meg az önmegtartóztatás erényében... Megvilágosította, hogy akinek hétszerezte csókját, az egész életében szűz maradt...” ez volt lőjött a sötétből Hiri- § j1 pi. Csáléra állt a fü- rf le, az orra, a szemöl- -Z—V döke, a szájaszéle, a homlokránca, de még a tekintete is. Minden csáléra, hajszra meg semmi! Ajaj! Már mondja is a Hiripi. — Jaj, de boldogtalan vagyok! / Na, nem! Engem aztán nem! Én nem olyan fából vagyok faragva. Replikázok. — Én meg boldogtalalalan, jaj, de boldogtalalalan! Hiripi a meghökkenéstől egy pillanatra kizökken a boldogtalanságból, már már hajszul- nak arca alkatrészei, de ezt nem engedheti, gyerünk csáléra, vissza csáléra, sírásán nye- kergi: —Ne böllenkedjen velem. — Ki böllenkedik itt? Ki akarja a másikat... igenis bol- dogtalalalalan vagyok, bolMór, akit István pécsi püspökké emelt. Imrét — akit 1083-ban avattak szentté, atyjával és Gellért püspökkel együtt —, az áj- tatosság és szüzesség példaképének tekintik, s jelképe a liliom. Az ifjú királyfi egy ízben ugyanis a veszprémi Szent György templomban, amely ma is megvan, mélyen elmerült imájában, s azon töprengett, mit ajánlhatnak fel Istennek valami olyant, ami a legbecsesebb. A legenda szerint ekkor „ragyogó fényesség vette körül a templomot, s benne mennyből jött égi szózat zengett: dicső szüzesség! Lelki és testi szüzességet óhajtok tőled. Ajánld fel ezt, és maradj meg elhatározásodban!...” S az ifjú herceg megtartotta fogadalmát. Még akkor is, amikor atyja parancsára feleségül vette a lengyel király — más feltételezések szerint a görög császár — leányát. A trónörökös királyi hercegnek az országszervező munkából is ki kellett vennie a részét atyja oldalán, majd önállóan is. István király, hogy fia begyakorolja magát az uralkodásba, létrehozta számára a bihari hercegséget — dukátust —, majd megalapította hozzá a bihari püspökséget. Imre 1027 körül, húszesztendősen foglalta el helyét. Ugyanekkor a király hadseregében a nehéz fegyverzetű páncélos katonadogtalalalan. De őt sem olyan fából! Nézz oda, mi özönlik Hiripi kitátott száján. —Jaj, de boldogtalalalalan vagyok. Nekilátok én is. —Én meg boldogtalalalala- lan. Ő sem hagyja. —Boldogtalalalalalalalala- lan. Én se. —Boldogtalalalalalalalala- lalan. Hihi. Mint egy nóta. legközelebb egy kis dallamot is szövök bele. De arra már nem lesz idő, huhú. Hiripi legyőzhetetlen, nem fogok én itt szóhoz jutni soha többé. Hallod? — jaj, de boldogtalalalala- lalalalalalalalalalalalalalalal alalalalalalalalallalalalalala- lalalalalalalalalalalalalalala- lala Ezt nem lehet kibírni. Kimegyek a konyhába, persze közságnak lett a fővezére. Részt vett a király háborúiban, többek között abban az 1030-ban lefolyt hadjáratban, amelyet II. Konrád német-római császár ellen viseltek a magyarok, s amelyben Bécsig üldözték a kiéheztetett, megvert ellenséget. Szent István elméletileg is felkészítette fiát az uralkodásra. Ezért írta meg a napjainkban sokszor idézett Intelmeket fiához, amelyben lelkére kötötte az eszményi keresztény uralkodó kötelességeit: a hit és az egyház védelmét, az igazságosságot, mérsékletet, kegyességet és az idegenek megbecsülését. Azonban 1031. szeptember 2-án bekövetkezett a tragédia. Imre herceget—a hagyomány szerint sógorának, Edvard angol királyfinak mecseki birtokán, a Réka-vár alján — egy vadászaton halálra sebezte egy vadkan. Halála gyászba borította az egész országot, s atyja utolsó éveinek legsúlyosabb gondjává megfelelő örökösének a megtalálása lett. Imrét, akinek ünnepe november 5-én van, az akkor még befejezetlen székesfehérvári bazilikában temették el. Amint a XVII. századi egyházi ének mondja: „Szent Imre herceg, Magyarország éke, /Szűz tiszta élet legszebb példaképe; / Serdülő ifjak pajzsa, menedéke...” Egy ben is szúrja a hátamat a lala- la, főzök magamnak egy feketelevest, erre az alkalomra az való, semmi más, lalala, a feketeleves daráló nem tudja túlharsogni, lalala, a főző sem tudja túlsisteregni, lalala, lalala. Ez a Hiripi, ez a Hiripi, összelalalázza a világot. Lám, itt is van már a konyhaablakban egy szemrehányó arc, Ofirencia kisasszony, anglasz nyelvtudor, arca, mi a szösz ez, miféle zelala-bolala, nem tudok tőle anglaszul virtuózai, na tessék, és már ott is van mellette Frukkancs, ő meg nyilván nem tud a zajtól kézi- kázni, és sorra jönnek ám, figyeld csak, ott van már Zsigu- la, Radibenc, tiszilli, Hapci- ter, miezittkérem, mifélelalala, jönnek a költőlányok, Geszter és Ánimán, lalala, néz, ők meg Arger úrfi és Aresz kisasszony Mohácsról, te jó ég, csak nem hallatszik el Lázár Ervin I ' ' |-—-irrr ............— ---------------------—’———— — Antal Szilárd: Váza I
