Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-01 / 255. szám
Megfőnek a saját levőkben Elszegényedő falu — vergődő önkormányzat • Negyven százalékos munkanélküliség Tímár (KM) — Az a mi nagy bajunk, hogy túlságosan eldugott, félreeső ez a település — fogad a polgár- mesteri hivatalban Weisz Géza polgármester. A lakosság fogyatkozik, annak ellenére, hogy kezd kialakulni az infrastruktúra, hiszen például a lakások hatvan százalékában már gázzal fűtenek. A tendenciát még az sem állította meg, hogy 65 erdélyi menekült, illetve áttelepült talált otthonra ebben a másfél ezer lelkes szabolcsi faluban. A bizonytalanság rossz vért szül Szinte természetes, hogy a polgármesterrel és Balogh Zoltánné körjegyzővel (Szabolcs tartozik még e körjegyzőséghez) folytatott beszélgetésünk egyik „vezérfonala” a föld. Annál is inkább, mert Tímáron még nem volt földárverés. — Szeptember 21-éré volt kitűzve az árverés, de az meghiúsult, ugyanis az Országos Kárrendezési Hivatal által hozott határozatot a Bükki Nemzeti Park megfellebbezte. Nem sokról, 300 hektárról van szó, ráadásul nem is a legjobb földekről, de a tisztázatlanság miatt nem lehet a földalapokat kijelölni. A földvárományosok között már rég megszületett az egyezség. Sőt, a falu már abba is beleegyezne, hogy Tímárok utódai Tímár (KM) — A település neve már I. László királyunk egyik levelében előfordul Szántó (Abaúj- szántó) és Halász (Nagyhalász) társaságában. Arra, hogy már a XI. században itt település volt, utalnak egyébként a község határában talált Árpád-kori kovácsoltvas fegyverek is. A falu neve minden bizonnyal az itt élő emberek foglalkozásának (tímár) nevéből ered. Emellett szólnak a természeti, domborzati viszonyok is, hiszen a Tisza bal partján mintegy 3 kilométeres dombvonulat alakult ki, s ma is, de az akkori időkben még inkább gazdag volt a vidék erdővel övezett rétekben, legelőkben, ami rendkívül kedvezett az állattartásnak, és a bőr feldolgozását is szükségessé tette. Tímár a tatárjárás idején (1241-42-ben) elnéptelenedett. Több mint egy évszázad alatt részben szaporodással, részben betelepítéssel a település Nagy Lajos uralkodása idejére önálló közigazgatási egységgé, faluvá növekedett. Az idők folyamán a kezdeti bőrfeldolgozás is megszűnt. Olyannyira, hogy ennek emlékét szájhagyomány sem őrzi, s az e tevékenységre utaló leletekre sem bukkantak. A XIX. század elején a községet tűzvész pusztította el. Tímáron nem voltak nagybirtokosok, a lakosság kisebb része napszámos, nagyobb része saját földön önállóan gazdálkodó kisbirtokos volt. az említett területet hagyják ki, de a többit mielőbb kapják meg a földművesek, hiszen a rendezetlenség miatt nem tudják birtokba venni, művelni földjüket. És ez a bizonytalanság — hisz az ideiglenes használatba adás csak a félmegoldás — ingerültté, elkeseredetté teszi az embereket. A tagi tulajdonba került földből mindössze két táblát mértek ki eddig. Hogy azért ne maradjon sok parlag, egymás között felosztották a táblákat olyan megállapodással, ha egy-két méter eltérés lesz majd a „hivatalos” kiméréskor, azon nem vesznek össze. Az emberek dolgozni akarnak és ezt méltányolni kell valahogy. Egyre több a rászoruló — Sajnos, a munkanélküliség — veszi át a szót Balogh Zoltánné körjegyző — egyre növekszik. Jelenleg 240 nyilvántartott munkanélküli lakik a településen. Ez megközelíti a munkaképes korú lakosság 40 százalékát. Jelenleg 36-an részesülnek a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában, de a munkaügyi központ előrejelzése szerint ez év végére ez a szám megduplázódhat. A munkanélküliségből eredő elszegényedés biztos jele, hogy egyre többen szorulnak különböző segélyekre. így például rendszeres szociális segélyre több mint egymillióTimár (KM) — Bár nem egyedülálló, de azért meglehetősen ritka, hogy egyetlen intézmény töltse be egy településen az iskola, a művelődési ház, a könyvtár, a köz- művelődéssel kapcsolatos egyéb funkciókat. Ilyen Tímáron a Szabolcsvezér Általános Művelődési Központ. Dr. Drótos András igazgató rögtön hozzáteszi: — Szabadidősport-centrum, sőt, a nyugdíjasok klubja is itt van. És akkor a kápolnáról még nem is beszéltünk. Evfolyamvizsgák — A falusi emberek igényének felel meg ez a modell — folytatja az igazgató. — Hiszen amióta Magyarországon tankötelezettség létezik, azóta van minden településen iskola, amely mindig is a helybeli értelmiség központja volt. Ma már, persze, mások a viszonyok, de ilyen intézményre egy ilyen jellegű településen szükség van. Az iskolában 210-en tanulnak, közülük mintegy 30 felső tagozatos Szabolcsból jár át. Sajátossága a tanintézetnek ezen felül, hogy itt a bibliaismeret tantárgyként szerepel. Nem mint vallásoktatás, hanem mint kultúrtörténeti tárgy. Abban is különbözik az iskolák többségétől, hogy a 4-8. osztályosok egyéni évfolyamvizsgát tesznek. Sok a nyílt óra, amelyeken a szülők is részt vehetnek. A készségtárgyakból kiállításokat rendeznek. Ünnepi eseménynek számít az évfolyamzáró irodalmi vizsga, amelyen egy-egy osztály színdarabbal lép fel. Akár saját műveiket is előadhatják. Igen népszerű a tomavizsga is. kétszázezer, nevelésire két- millió-hatszáztizenötezer, szociális étkeztetésre 89 ezer, házigondozói szolgálatra 164 ezer forintot költöttek. A több- gyerekes családok kétharmada szorul rendszeres támogatásra. Négyszázezer forintot tudtak adni összesen az első lakáshoz jutóknak, 150 ezret pedig lakásfelújításra, 48 ezer volt az ápolási díj. A fenti adatokból is kitűnik: az önkormányzat rákényszerül arra, hogy a pénz jelentős részét segélyezésre fordítsa. A munkanélküliség háttere? Jól működő, évi 15-20 millió forintos nyereséggel gazdálkodó téesz szűnt meg Tímáron. A legtöbb munkanélküli innen került ki, hiszen a megalakuló kft.-k a régi szövetkezeti tagoknak csak töredékét tudják foglalkoztatni. Tímáron régi hagyományai vannak a jószágtartásnak. Az ismert körülmények azonban ide is „begyűrűztek”, az állomány több mint felére csökkent. Sokat mond, hogy Tímáron az idén a polgármesteri hivatal egyetlen építési engedélyt sem adott ki. Á régi házakat repa- rálják, mert újra nem telik. Nem látni a végét — Annak idején választóimnak telefont ígértem — mondja Weisz Géza. — Százhúsz vonalra lenne igény. Nem lett belőle egyelőre semmi. Igaz, itt a gáz. Ajándék a fafaragó művészektől Gazdag hagyományokra visszatekintő kapcsolatot tartanak fenn a szlovákiai bod- rogszerdahelyi iskolával. A nyolcadikosok egy hétig ott tanulnak, míg a bodrogszerda- helyiek Tímáron. Tehát mindent elkövetnek, hogy színes, szellemiekben gazdag, emberközeli legyen az oktatás. Mindehhez azonban nemcsak módszerek és lelkesedés, hanem pénz kell. — Pályázunk rendületlenül — jegyzi meg Drótos András. — Csak az idén mintegy fél milliót „pályáztunk össze”. Igaz, én sem hagyom nyugodni a dolgokat, folytonos belső pályázatokkal arra ösztökélem a kollégákat, — akikkel egyébként maradéktalanul elégedett vagyok,— hogy az ügy érdekében minél többet vállaljanak. Persze, nem csak lelkesedésből... Gurulóprogram Türk Jánosné pedagógussal az alsósoknál alkalmazott módszerekről, az iskolaotthoAnnak idején pénzhiány miatt lemaradtak az útprogramról, hiszen a Szabolcsvezér Általános Művelődési Központ építése kötötte le pénzüket. Aztán jött a gáz, amely közel 20 millió forintjába került a településnek és a önkormányzatnak. Helyi adók kivetésére nem is gondolnak. Nincs már mit kisajtolni az emberekből. Pedig még legalább 3 kilométernyi utat kellene rendbe hozni. Égetően szükség lenne a telefonra, s bár 1994 harmadik negyedére ígérték, az előrejelzések szerint nemigen lesz belőle valami. — Mikor Rakamazhoz csatlakozhattunk volna, három és fél milliót kellett volna letenni, de mi akkor 9 milliós költségvetésből gazdálkodtunk — teszi hozzá a polgármester. — Ennek a hajszolt fejlesztési programnak az a hátulütője, hogy a kistelepülések egy része önerő hiányában valamiről feltétlen lemarad. Állandó és gyötrő kérdés, hogy választani kell, mert mindenre nem futja. Annak ellenére, hogy már 10 millió forint hitelt vettünk fel. S az már most látszik, hogy a közalkalmazotti törvény hatályba lépése újabb hitelfelvételre kényszerítheti az önkormányzatot. Az alagútnak nem látni a végét. Pénzügyi helyzetünket az is rontja, hogy a téesz a gázberuházás rá eső részét — kétmillió-százötven- ezer forintot — nem fizette ki. Nekik sem volt miből... nos oktatásról beszélgetünk. Úgynevezett gurulóprogramot vezettek be, amelynek az a lényege, hogy alkalmazkodik az életkori sajátosságokhoz. Két pedagógus naponta váltja egymást: 8 és 10 óra között vannak a tantárgyi órák, hiszen a kicsinyek délutánra elfáradnak. Az iskolában a módszerek közül a Tolnainé-féle, matematikai logikára épülő komplex anyanyelvi munkaprogram éppúgy jelen van, mint a Lovász-, vagy a Romankovics- féle. Végül is az eredmény a fontos. S az eredmény? Az elmúlt néhány évben nem nagyon volt példa arra, hogy a végzősök közül ne ment volna továbbtanulni valaki valamilyen középiskolába. Sajnos, kénytelenek „ifjúsági osztályt” is fenntartani, ahová a túlkorosok járnak, míg tankötelesek. Lemorzsolódás A falu lakosságának többsége görög katolikus vallású. Kiss Antal görög katolikus esperessel arról beszélgettünk, mennyire vallásosak a fiatalok. — A tudatformálás legfontosabb pillérei a család, az iskola, az egyház. Aki hazulról hozza a hit igényét, az, természetes, hogy igényli a vallásoktatást. A faluban elég sok a cigány, akik között azonban vannak templomba járók is. Megfigyeltem, hogy a cigány- gyerekek egy-két évig formálhatók, kezelhetők, aztán többségük lemorzsolódik. Sajnálatos. A legelszomorítóbb azonban, hogy fogyatkozik a település. Sokat mond, hogy az idén 14 újszülöttet kereszteltem és 27-szer temettem... A falusi művelődés fellegvára Többfunkciós intézmény • Módszerek és hatékonyság • Bibliaóra Jegyzet Hagyományosan... Györke László r\ evallom: gondban va- LJ gyök. Tímáron két olyan helyesírási problémával is találkoztam, amit nem tudok hová tenni. Az egyik mindjárt a település neve. Lexikonokban, térképeken, telefonkönyvekben, sőt, a közúti névtáblákon is így szerepel: Tímár. Rövid i-vel. Weisz Géza polgármester és Balogh Zoltánné jegyző szerint kaptak egy levelet — vagy a Földművelési Minisztériumtól, vagy a Magyar Tudományos Akadémiától, erre adott pillanatban pontosan nem emlékeztek — miszerint az ominózus í hosszú, hiszen minden bizonnyal a tímár foglalkozásnévből származik. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy gazdag hagyományai vannak az állattartásnak és a bőrkikészítésnek a faluban. (Egy humoros népetimológia szerint, amikor a szomszédok átkeltek a Tiszán, elcsodálkoztak, hogy itt már laknak, s felkiáltottak: „Ti már itt vagytok?!”). A helyi művelődési központ— amely egyben iskola, könyvtár és szabadidőcentrum — névadója Szabolcs vezér. A hivatalos neve pedig: Szabolcsvezér Általános Művelődési Központ. Dr. Drótos András, az intézmény igazgatója, aki maga is magyar-történelem szakos tanár, elmosolyodik, mikor felhozom a témát. Pontosan tudja, hogy így helytelen, de hát ez a hagyomány, s ennek a helyesírási szabályzat is enged, mint kivételnek. O kosabb nem lettem, hiszen most hol kövessem a hagyományt, a hagyományos írásmódot? Hiszen a Tímáron a rövid i-s a forma a hagyományos. Személynevet viszont nem szoktunk egybe írni köznévvel. Hacsak nem a helységnévről van szó (l. Gyulaháza, Perényitanya, Tamásbokor.) Óvatos vállalkozók Tímár (KM) — A településen nem mondható élénknek a vállalkozókedv. A helyi szolgáltatás így meglehetősen foghíjas. A legtöbben a kereskedelemben vállalkoznak (hatan), ám emellett 5 presszó van a faluban. A gazdaságban nehezebb vállalkozni. Különösen az agrárszférában. Részint a szakmai ismeretek, részben pedig a tőkehiány miatt. A timári átlagpolgár mindkettőben hiányt szenved, de talán az utóbbi a jellemző, így aztán nem is csodálkozik azon senki, hogy még tizet sem tesz ki azok száma, akik többé-kevésbé sikeresen vállalkoznak a mezőgazdaságban. Kik ők? Elsősorban az egykori téesz volt vezető szakemberei és azok a fiatalok, akiket szüleiknek módjukban volt, van támogatni. Magyarán: folyik a rétege- ződés Tímáron (is). Györke László felvételei Vidám iskolások Elrettentő közbiztonság Tímár (KM) Elszaporodtak az utóbbi időben a kisebb lopások a faluban. Ez nyugtalanítja az embereket, különösen az időseket, akik már a templomba se mernek elmenni, mert időközben könnyen kifoszthatják őket. Bármennyire nem szívesen írom le, de a tényeket nem hallgathatom el: a tolvajok az esetek 99 százalékában a helybeli cigányok (a lakosság 17 százalékát teszik ki), akik dolgozni restek — tisztelet a kivételnek —, a segély többnyire a kocsmában köt ki. Ha minden elfogyott, megdézsmálják a másét. Az a szomorú ebben, hogy többnyire azokét, akik maguk is gyámolításra szorulnának. Ha nem lenne akkora emberi tartásuk. A polgárőrség létezése óta a betöréses lopások száma ugyan csökkent, de a „tyúktolvajokkal” szemben tehetetlenek. Nincs körzeti megbízott, holott a rakamazi rendőrőrs felállításához a timári önkormányzat is hozzájárult 350 ezer forinttal. Igaz, járőröznek errefelé is, de ez édeskevésnek bizonyult eddig. Nem csak a helyi lakosságot tartják rettegésben a tolvajok. Akiknek itt van üdülőjük, hétvégi házuk, azok sem érezhetik biztonságban tulajdonukat. : 1993. november 1., HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5
