Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-30 / 280. szám
1993. november 30., kedd Kelet-Magyarország ~J Az isteni „Zaporozsec-szikra” Ha mi magunk nem teszünk érte semmit, hiába várjuk a jólétet — mondta a matolcsi gazda Májer Lászlónak a Zaporozsec karosszériája még most is aranyat ér A szerző felvétele Cselényi György Tunyogmatolcs (KM) — Nem mondom, hogy Tu- nyogmatolcson Májer László forradalmasította a csirke- és a nyúltartást, de annyi bizonyos: azokat új színfolttal gazdagította. A portáján jogos büszkeséggel vezet végig. Mindenről magával ragadó lelkesedéssel és szaktudással beszél. A tevékenysége a család ellátásán túl hobbi, sőt, már-már jó értelemben vett szenvedély is. De már alig várom, hogy lássam a csodát. íme, itt van! Az udvaron egy Zaporozsec karosszériája áll. Benne „fészekmelegben” kis- nyulak fekszenek, szaladgálnak s ülve szundikálnak. Energiamegtakarítás — Miután a kocsival vagy 110 ezer kilométert megtettem, gondolkoztam, mit csináljak vele — mondta az ötvenéves Májer László, akinek az eredeti szakmája kőműves, de valamikor volt rendőr is. — Mivel a hosszú évek alatt nagyon a szívemhez nőtt, a roncstelep szóba sem jöhetett. Májer úr agyából egyszer csak kipattant az isteni szikra: elhatározta a Zaporozsecből kiszereli a motort, vagyis csak a karosszériát hagyja meg,. A kasznit 40-50 centiméter magas betontuskókra helyezték, majd az alját a vejével lebetonozták. Ezután a hézagokat úgy betömték, hogy a kocsiba a patkányok be sem nézhetnek. — Az autómaradványt úgy állítottuk be, hogy ha a nap akármilyen irányból is süt, a kocsit, illetve a csirkéket a lehető legjobban melegítse — magyarázta. — Ehhez nem kevesebb, mint két évig kísérleteztünk, de nagyon megérte. Az in- fralámpát csak éjjel kellett használni. Egy idő után az in- fraégőt először egy 100-as, végül, pedig 25-ös villanyégő- vel helyettesíthettem. A Zapo- rozsecben jelenleg nyulak vannak. Nekik nem kell fűteni. Negyven nyúl a Zapiban Májerék az említett módon a családjuknak 8 éve nevelnek csirkét és nyulat. Húsból teljesen önellátók, sőt valamennyi eladásra is jut. A Zaporozsec- be egyszerre 150 csibe fér be, amelyek 6 hétig vannak ott. Ha a nyulaké a „lakosztály”, akkor kéthónapos korukig negyvenen tanyáznak benne. A volt jármű tisztítása egyszerű: csak ki kell nyitni az ajtót, odatolni a talicskát, s a piszok egy gereblyével pillanatok alatt kihúzható. — A tapsifüleseknek január 19-én az autóból el kell takarodniuk, mert csirkék, kacsák és libák kerülnek a helyükbe — újságolta a házigazda. — Amikor elkezdtük, kiröhögtek bennünket — szólt a feleség. — De ha megtudják, a Zaporozsecben évente 328 csirkét és 100 nyulat nevelünk, akkor meghökkennek. — Arra gondoltam — így a férfj —, a falusi portákon és másutt hány tízezer roncsautó heverhet, amiket — az enyémhez hasonlóan — nagyszerűen lehetne hasznosítani. Csak sajnos, az emberek nem eléggé kezdeményezők. Mi küszködünk, de nem megy másképp. Ha nem teszünk érte, hiába várjuk a jólétet. Akarok egy újabb, nagyobb, mondjuk Volga karosszériát keríteni. Nálunk két család él együtt. Az unokám is szereti, s kéri a „húsút”. Jól néznénk ki, ha nem tudnánk neki adni! A sertésólakon kis fehér cédulákon a kocák fialási dátuma olvasható. Ha itt az idő, az egész család riadókészültségben van. — A disznóknak a tápot is én csinálom — közli Laci bácsi. — A kukoricát, az árpát és a napraforgót összedarálom, majd egy szabad üstben 5-6 napra valót megfőzök. Azt adagolom nekik. Annyira imádják, hogy verekednek érte. — Az udvaron ástam egy kád alakú gödröt. Az a fürdőtelepük. Nyáron teleengedem vízzel, s a Zsuzsikák (én úgy hívom őket) belemennek, s jobbra, balra forognak. Jó nézni, ahogy élvezik. Igencsak el vannak kapatva. Ha odamegyek hozzájuk, barátságosan megcsavarom a fülüket. Erről is rögtön tudják, én vagyok, s jólesően röfögnek. Ha fialnak, akkor is jár a pici fülcsavarás. Ebből is érzik, nyugi, itt vagyok, semmi gond... Májerék észrevették, hogy a környezetükben élők a hosszú orrú malacokat nem szeretik. Az egész megyét bejárták hasztalan, míg egyszer a szálkái piacon szerencsére megpillantották a keresett „lapáj- fülű”, rövid orrú, afféle durok keveréket. Alkú nélkül, mindjárt lecsaptak rá, s megvettek 3-at. — Hazavittük, beállítottuk, kivártuk, hogy kocák legyenek — emlékezik Májer László. — Nem csalódtunk. Amikor a malackáikat kivittük a szálkái piacra, a kocsiról alig hogy levettük, máris megvették. A paraszt az ilyen kinézetű, s beállású disznókat szereti. Lelkes és gondolkodó Úgy elszaladt az idő, észre sem vettük. Miután Májeréktól elbúcsúztam, sokáig az járt a fejemben: ha országunkban lenne még vagy kétmillió ilyen lelkes, tenniakaró, s gondolkodó ember, műiden bizonynyal Európa akarna hozzánk csatlakozni. Vadasparki séta a tigrisekkel Tigriskölyök a vadasparkban Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - Cs. K.) — A sóstói vadasparkban ezúttal a szibériai tigriseknél vendégeskedünk — természetesen csak rácson keresztül! —, aki pedig bemutatja nekünk őket, Szánthó János , a vadaspark vezetője. Nem árulunk el titkot azzal, ha elmondjuk: a tigris ragadozó, a nagymacskák családjába tartozik. Élettere viszont kizárólag Ázsia. Még akkor is, ha egyesek — tévesen — azt állítják, Afrikában is él tigris. Több alfaja van, a legnagyobb a szibériai, a legkisebb a szu- mátrai. Egy kifejlett példány 200-250 kilót nyom. A nőstény kicsinyeit (1-4-et) 105-113 nap vemhességi idő után hozza világra. A kis tigrisek 11 hetes korukig szopnak, s egészen kétéves korukig anyjukkal maradnak, csak utána kezdenek önálló életet. Színezete, bundája mintázata különbözik a többi macskafélétől. Elsősorban a csíkozása miatt. Nem hasonlatos a zebráéhoz sem, mert azon különálló csíkok húzódnak, a tigrisén viszont összefolynak, találkoznak. A tigris vörösesbarna alapszínén feketék a csíkok. A hasa és a lába köze, a szája környéke fehéres. Alfajonként több színárnyalat is előfordulhat ezenkívül, vannak például fehér tigrisek. A melanisztikus változat szeme általában kék. Fehér tigris először a bristoli állatkertben élt, most már — ennek a szaporulatából — több helyen is előfordul. Az irodalomban fekete tigrisekről is olvashatunk, de ez félreértésen alapulhat: valószínűleg nagyobb termetű leopárdokat vélhettek tigrisnek. Az utóbbi időben a tigrisek száma nagyon megcsappant, egyrészt a vadászat miatt, másrészt, mert életterük megcsappant. Nagy veszély fenyegette a szibériai tigriseket, ez az alfaj majdnem teljesen kipusztult. Az utolsó percben mentették meg, de még csak most is azt mondhatjuk: az egyedek számát tekintve megmentették a fajt, genetikailag nem, ugyanis nagy a rokontenyésztés. Az állatkertekben az utóbbi években nagyon jól sikerült szaporítani a szibériai tigrist, oly annyira, hogy több helyen most már — mert nem tudják hol elhelyezni a kicsiket — fogamzásgátlót is adnak a nőstényeknek, illetve elkülönítik őket a hímektől. A tigris prémje vadászati trófeaként értékes. Női bundának azonban nemigen alkalmas, mert nehéz és vastag, ezért — ha mégis feldolgozzák — elvéknyítják. Közeli rokonától, az oroszlántól abban különbözik, hogy magányosan él. S szemben az oroszlánnal, amely a nyílt tereket kedveli, ő a dzsungelben, erdők sűrűjében érzi jól magát, ahol — csíkos bundájának köszönhetően — békésen elrejtőzhet. Az egér nagyságú állattól egészen a szarvasmarháig mindenre vadászik, ha rászorul még dögöket is eszik. Alapvetően fél az embertől, de nem árt, ha az ember is fél tőle. Ha beteg, ha sérült a tigris, vagy ha megszokta a könnyebb táplálékszerzést, emberi településekhez közel is vadászik. S ilyenkor az embert is „zsákmánynak” tekinti. A nagymacskák közül egyedül a tigris kedveli a vizet. A szibériai tigris például kiválóan úszik. Ebből az alfajból lakik kettő —Léna és Vanda — a sóstói vadasparkban. Ők már kétévesek. (Ha szabadon élnének, most kezdenének a „saját lábukon” megállni.) Az étvágyukra nem lehet panasz: napi adagjuk — mint ahogyan az összes többi rokonuknak is — 6-8 kiló csontos hús. Érdekes megfigyelni, ahogyan esznek, ugyanis nem rágják, hanem nyalogatják az ételt. Tehetik: olyan érdes a nyelvük, hogy nocsak! A tigris alapvetően a nyugalmat keresi, emberi nyelven úgy is mondhatnánk: kerüli a „stresszhelyzeteket”. Az életben soha nem fordulna elő vele az, amit a cirkuszokban produkáltatnak vele: bizonyára bolond lenne önmaga szórakoztatására tűzkarikákon átugrálni... Arghív felvétel; Tacsi tesók Alapítvány az állatokért Lőttek az orvvadászatnak Budapest (MTI) — Visz- szaszorítják az egyre inkább terjedő orvvadászatot hazánkban. Erről kötött együttműködési megállapodást az Országos Rendőr-főkapitányság Közbiztonsági Éő- igazgatósága, és az Országos Magyar Vadászati Védegylet. Az egyezség értelmében a rendőrség közös akciókat folytat majd az egyes vadásztársaságokkal a jogosulatlan vadászat visszaszorítása érdekében. Emellett megszigorítják a közúti ellenőrzéseknél is a lőfegyverek és az elejtett vadak szállításának ellenőrzését. A közúti ellenőrzéseknél az intézkedő rendőrnek meg kell vizsgálnia a lőfegyver tartásának jogosságát, amenyiben a csomagtartóban fegyvert talál, illetve ha elejtett vadra bukkan, a szállítás jogszerűségét és a vadhús eredetét. Ez utóbbinál a jogos birtoklást a kitöltött egyéni lőjegyzék, a vadász- részszállító jegy vagy a kiállított számla igazolhatja. Emellett a rendőrség megszigorítja a vadászfeggyve- rek engedélyezését is. Gazdi kereső Nyíregyháza (KM) —Öt keverék kutyus (három szuka, két kan) keresi állatbarát gazdik társaságát. Két hosz- szú szőrű (egyik zsemlebarna, orra fekete, a másik fehér és barna). A három rövid szőrű (tarka). A kutyusok kb. 5-6 hetesek, már mindent esznek. Érdeklődni: Nyíregyháza, Pálfi Ernő utca 23. Hétközben fél hat után, hétvégén egész nap. Tízhetes fekete kiskutya is keresi gazdáját (jó házőrző lesz!). A telefonszám: 311- 195. Ugyanitt még két sérült kutyusnak keresnek megértő, jó gazdát. Az egyik nagytestű, fekete, sajnos félszemű, de barátságos, hűséges. A másik kistermetű, tarka, egyik lábára egyelőre biceg, mert elütötte egy autó. Mindkettejüket befogadták addig, amíg jó helyet nem találnak nekik. A gyepmesteri telepen (Zomboribokor) többek között két tacskókölyök (törzskönyvük nincsen) várja, hogy valaki érte menjen. Többi sorstársukkal együtt elvihetők munkanapokon reggel nyolctól délután négyig. A telefonszám: 311- 879. Az oldalt összeállította: Cservenyák Katalin í amely már bejegyzés alatt áll. Ennek legfőbb célja állatotthon létesítése, ahol addig lennének a kutyusok, amíg sorsuk véglegesen nem rendeződik: magyarán gazdára nem lelnének. Amíg viszont az állatotthon lakói, élelmet kapnának, állatorvosi ellátást. Az alapítvány létrehozásában az E-Misszió Természetvédelmi Egyesület vállalt főszerepet, s az alapítványnak már számlaszáma is van, ez pedig a következő: OTP 449-98008-37426-2. Erre a számlaszámra fizethetik be adományaikat azok, akik szeretnének tenni a kóbor állatok megmentése érdekében. A legfőbb gond, hogy még nincs hely, s elegendő pénz se, ahol és amiből létre lehetne hozni az állatotthont. Éppen ezért várják azoknak a jelentkezését is, akiknek ötletük van, segíteni akarnak, támogatni kívánják az alapítvány céljait. Nyíregyháza (KM) — Egy dologban biztosan egyezik az állatbarátok véleménye a nem állatbarátokéval: valamit már végre tenni kellene az ellen, hogy ne szaporodjon tovább a megyeszékhelyen a gazdátlanul kóborló kutyák száma. Hiszen, aki szereti az állatokat, a szíve szorul el látványuktól, aki pedig nem kedveli őket, fél tőlük: mert attól tart, megtámadják, megharapják, vagy betegségeket, fertőzéseket terjeszthetnek. Éppen ezért valamilyen megoldásra szükség van. S ez nem biztos, hogy csak egy módon lehetséges: elpusztítani őket, s akkor már nincs is gond... Ugyanis bizonyára nagyon sokan vannak, akik szívesen fogadnának házukba, kertjükbe kutyát, de csak úgy, az utcáról bevinni őket, nem merik. A kóbor állatok megmentésére született Nyíregyházán az Állatbarát alapítvány,
