Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-03 / 257. szám

Kelet-Magyarország 5

1993. november 3., szerda

KÖZÉLET

A kisebbségek ügye kulcskérdés Európában

Nyíregyháza (KM - BG) — A magyar külpolitika legfontosabb feladata az ország érdekeinek következetes szolgálata — mondta egyebek mellett Jeszenszky Géza külügyminiszter a napokban Nyíregyházán, ahol az MDF szervezésében a Magyar Szemle című társadalomtudományi havilap bemutatkozó estjét tartották. A lap nemrég közölte a külügyminiszternek a magyar külpolitika dilemmáival foglalkozó írását, ezt egészítette ki előadásában Jeszenszky Géza.

A Kádár-rendszer külpolitikáját úgy értékelte, hogy az csupán formális diplomácia volt, ez az önfeladás volt az ára annak, hogy a gazdaságban bizonyos kísérletezgetések történjenek.

Még a nyolcvanas évek derekán sem látszott, hogy egyhamar önálló magyar külpolitika lehet, annak esélyét az 1990-es szabad választások teremtették meg, folytatta a külügyminiszter. Az akkor kidolgozott kormányprogram

Törvényi

fedezékből

Nyíregyháza (KM) — Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, a párt választási kampányfőnöke járt a napokban a megyében. A médiák körül kialakult újabb viharról tartott sajtótéjékoztatóján kérdeztük tőle: szerinte kialakulhatott volna-e a jelenlegi helyzet, ha az SZDSZ nem akadályozta volna meg a médiatörvény megalkotását, s ha elfogadták volna Kása Ferenc szocialista képviselő mindenki számára elfogadhatónak látszó tervezetét?

— Az SZDSZ önmagában nem elég egy törvény megalkotásának megakadályozásához, hisz jelenleg 22 százalék helye van a parlamentben. Tehát ha a többi párt úgy akarta volna, a törvényt megalkothatták volna. Az a végső változat, amelyet pár nappal a szavazás előtt maguk a koalíciós pártok benyújtottak, valóban egy olyan változat volt, amelyre mind a hat párt rábólintott. Ám ekkor a kormány ezt a változatot nem volt hajlandó elfogadni, hanem két-három pontját kicserélte.

Gyakorlatilag ezeknek a pontoknak a cseréje jelentette azt, hogy a médiatörvény legalizálhatóvá tette volna a jelenlegi állapotot, helyzetet. Most el lehet mondani: az a helyzet, ami a rádióban és a tévében van, sok megfigyelő számára törvénytelen, az nem az alkotmánnyal komform- nak tűnő helyzet. A média- törvény elfogadásával ugyanez a helyzet állt volna elő. Most látjuk, mit jelentene valóban, ha Csúcs László és Náhlik Gábor mindazt, ami az elmúlt napokban történt, egy média- törvény fedezékéből tehették volna szabadon.

felvázolta a demokratikus Magyarország fő külpolitikai céljait, amelyek a nyugati demokráciákhoz fűződő kapcsolataink helyreállítása, bekapcsolódás az európai integrációs folyamatokba, intézményekbe, a Varsói Szerződés tárgyalásos felszámolása voltak.

Szomszédainknak a kinyújtott kéz politikáját hirdettük meg abban a reményben, hogy a diktatúrák alatti közös szenvedés, a közösen vállalt nyugati értékrend, s a közös érdekek alapján valamennyiükkel baráti együttműködést tudunk kialakítani.

Nyolcvankilenc karácsonyán, mikor az MDF-kiált- ványban fordult a térség gondolkodó erőihez, nem csak az együttműködési reményt fogalmazták meg, de annak az előfeltételeit is. Az ugyanis nem volt kérdés, hogy lehetséges-e barátkozni három és fél millió kissebségi magyar feje fölött, netán kifejezett érdekei ellen. Mert aligha minősíthető ásatag szemléletnek, hogy a kisebbségi népcsoportok helyzetének rendeNyíregyháza (KM) — A mezőgazdaság mindenütt támogatott termelési ág a világon, ez alól a magyar mező- gazdaság sem lehet kivétel. A támogatás azonban nem mehet a többi termelési ág, se teljes egészében az állami költség- vetés rovására.

Ezért tett törvényjavaslatot önálló képviselői indítványában dr. Kávássy Sándor, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országgyűlési képviselője, amelyben a bankok kamatából négy százalékot, a mezőgazdasági termékek kereskedésével foglalkozók adózott jövedelméből öt százalékot, a termékfeldolgozással foglalkozók adózott jövedelméből négy százalékot legyenek kötelesek a mezőgazdaság állanzése az európai stabilitás egyik kulcskérdése. Ezt vallotta a kiáltvány megfogalmazásakor igen sok szomszédos gondolkodó is, azóta azonban megfogyatkozott a mezőnyük.

Pedig a magyar politikusokat egyáltalán nem az önzés, különösen pedig nem a hátsó szándék vezérli, mikor kiállnak a kisebbségekért.

Meggyőződésük, hogy Európának ezen a táján az egymást átfedve élő népek békéjének biztosítása az európai biztonság egyik alappillére. Egészen a közelmúltig amolyan magyar megszállottságnak tűnhetett fel az a figyelem, amit Magyarország e kérdéskörre fordít, de a rettenetes délszláv események véresen bizonyítják, hogy milyen halálosan komoly gondról van szó.

Sajnos, az egykori Jugoszláviában történtek megrendítették a nyugati országok önbizalmát, s rá kellett ébrednünk, a nemzeti türelmetlenséggel szemben a Nyugat — mely eddig főleg az egyéni szabadságjogokkal foglalkozott csupán — a legtöbbször tehetetdó és rendszeres támogatására átutalni.

A hat pontból álló törvény- javaslat indokolásául a képviselő elmondta: sokszor ismételt közhely, hogy mezőgazdaság nélkül nincs társadalom, és hogy mezőgazdasági termelés sincs megfelelő támogatás nélkül. Az egész társadalom jól felfogott érdekében. Autót, televíziót, luxuslakást akinek nem telik rá, nem vesz. Kenyeret, húst, tejet, zöldséget azonban létfenntartása miatt mindenkinek vennie kell.

A mezőgazdasági termékek árai jórészt tehát nem alakulhatnak piaci módon, hanem csak elérhető szinten tartás határáig. Erre viszont a piac más ágai nincsenek vagy alig vannak tekintettel. így a támolen, ezért nem is szívesen törődik vele. Sokak szemében tűnhet úgy, hogy magára hagyták e térség országait, melynek lakói egyre gyakrabban gondolnak a híres, Arisztotelésztől származó mondásra, miszerint könnyebb rabnak lenni, mint szabadnak.

Mit tehet ebben a helyzetben a magyar kormány? Szerencsére korántsem vagyunk tehetetlenségre kárhoztatva, de tudomásul kell vennünk, hogy cselekvési lehetőségünk korlátozott a nemzeti érdekek kifejezésre juttatásában.

Az igazi kérdés az, hogy hazánk mit tehet Európa keleti felének leszakadása ellen, annak megelőzésére, hogy egy új gazdasági, politikai válaszvonal alakuljon ki határainktól keletre, ami ráadásul rengeteg kisebbségben élő magyart is elvágna nemcsak tőlünk, hanem az európai integrációtól is.

E veszély megelőzésének kulcsa alapvetően nem a mi kezünkben van, de véleménynyel, tanáccsal, tettekkel segíthetjük a Nyugat megfelelő válaszának kialakítását.

gatás egyszerűen kikerülhetetlen.

Más kérdés azonban, hogy ezt a nem jelentéktelen összeget honnan és hogyan lehessen úgy elvenni, hogy a lehető legkisebb veszteséget okozza másutt.

Meggyőződésünk szerint a szóban lévő elvonás a banki hitelforgalmat érintheti legkevésbé érzékenyen. Teljesen nyilvánvaló u.i., hogy ott, ahol a hitel után vagy tíz, akár harminc százalék kamatot is ki lehet gazdálkodni, ott a tizenegyedik vagy a harmincegyedik se megoldhatatlan, erőt meghaladó feladat.

Ha viszont ki lehet, mert ki kell gazdálkodni, úgy bőségesen térül vissza az élelmiszerek árában az egész társadalom javára.

Két párt, két vélemény

Nyíregyháza (KM) — A pártok többsége kialakította véleményét a Magyar Rádió és a Magyar Televízió körül kialakult helyzetről. Itt két véleménynek — a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt nyilatkozatának — rövidített változatát közöljük.

Fidesz

A Fiatal Demokraták Szövetsége Országos Elnöksége úgy látja, hogy a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban kialakult helyzet jóvátehetetlen károkat okozhat a demokratikus intézmények működésének és azon belül, nemcsak a politikai pártoknak, hanem a Kormánynak is.

Az elnökség véleménye szerint a történtek immár túlmutatnak a két intézmény feletti kormányzati befolyás megteremtésére irányuló eddigi kísérleteken.

Elfogadhatatlan a Kormánynak az a nyilatkozata, amelyben vitathatatlan felelősségét áthárítva, visszaélve a tényleges jogi helyzet adta lehetőségekkel, lényegében a két al- elnök „magánügyének” minősíti a történteket.

A Fidesz Elnöksége szerint abba a helyzetbe jutottunk, amikor tekintettel a közeledő választásokra, a politikai élet minden szereplőjének érdeke, hogy a rádióban és a televízióban a közszolgálati tájékoztatási eszközöktől elvárható pártatlan, nyugodt és kiegyensúlyozott működéshez szükséges feltételek megteremtődjenek.

A Fidesz Országos Elnöksége ezért javasolja, hogy a Kormány és a köztársasági elnök a lehető legrövidebb időn belül együttesen tekintse át, milyen lehetőségeket látnak a kérdés átfogó és megnyugtató rendezésére.

KDNP

A Kereszténydemokrata Néppárt pártatlan, független, tárgyilagos és etikus tömegtájékoztatást igényel. Sajnálattal állapítja meg, hogy ezen

kívánalmak súlyos megsértésének gyanúja merült fel a Magyar Televízió 1992. október 23-ai egyik adásával kapcsolatban. Ilyen nagy horderejű kérdésben a közvélemény manipulálásának a gyanúja súlyosan sérti a televízió szakmai, erkölcsi tekintélyét. Éppen ezért a kereszténydemokraták helyeslik az ügy kivizsgálását és elengedhetetlennek tartják, hogy a gyanúsítottak az ügy befejezéséig a munkájukat ne láthassák el.

Ugyanakkor a demokrácia súlyos megsértésének tartjuk, ha kinevezett vezetők jogkörüknek megfelelő intézkedéseit politikai oldalról befolyásolni próbálják. Ugyancsak elítélendő minden olyan magatartás, mely belső szervezeti intézkedések ellen tömegdemonstrációkkal, vagy a munkafegyelem megszegésével lépnek fel.

A hosszabb távú megegyezés csak akkor lehetséges, ha a Rádió és a Televízió ellen indított belső és külső támadások megszűnnek.

Támogatni a mezőgazdaságot

Választási előzetes

Nyíregyháza (KM) — Minden párt megkezdte a készülődést a választásra. A Szabad Demokraták Szövetségének választási kampány- főnöke, Magyar Bálint a készülődésről elmondta: 1990- ben mindössze 3-4 hetük volt arra, hogy a jelölteket kiválogassák, s ajelöltek egy része nem tudott megfelelni a kihívásnak. Most olyan ki- választási rendszert dolgoztak ki, amitől jobb eredményeket várnak. Ezúttal nem elsősorban a jelölt és a pártszervezet közti politikai viszpony dönti el az alkalmasságot, hanem egy verseny, egy objektív megmérettetés, ami nem a politikai tudásra, nem intelligenciára vonatkozik, hanem a képviselőséghez tartozó olyan tulajdonságoknak egy olyan körére, amivel a jelöltnek rendelkezni kell. A tapasztalat ugyanis az, hogy nem feltétlenül elég a sikeres közszerepléshez, ha valaki rendkívül jó szakember. Eddig 110 helyen találták már meg a jelölteket, további 50-60 helyen még több jelölt van, most folyik a jelöltek tesztelése. Ä jelenlegi képviselők közül körülbelül hetvenen jelezték indulási szándékukat, s néhány kivételtől eltekintve a választási elnökség támogatja is jelölésüket.

Laborczi Gézától azt tudtuk meg, hogy a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei 10 egyéni választókerületből még csak egy helyen született végleges döntés, s természetesen megvan az a kör, akik közül kiválasztják a helyi szervezetek a legalkalmasabbat. Olyanoknak van esélyük, akik jól ismerik a helyi viszonyokat, képesek lesznek az itt élők érdekeinek képviseletére, ugyanakkor országos szinten egy területet is megfelelően tudnak képviselni.

Október 23-a után

Ünnepelni jó, de mi már azt sem tudunk. Kedvetlenül jöttem haza most is 23-án a megemlékezésekről. Hozzáértő vizsgálódók biztosan tudományosan is keresik majd az okát annak az érdektelenségnek, ami a mostani 56-os megemlékezéseket, ünnepléseket országszerte és nálunk is kísérte.

Magam értetlenül állok és nem értem, hogyan juthattunk idáig. Hiszen még nem is olyan régen csaknem az egész ország eufórikus hangulatban ünnepelte a rendszerváltást, emlékezett Nagy Imre temetésekor és lelkesedett a köztársaság kikiáltásakor. S alig telt el pár év, odalett a hit, a tűz, a lelkesedés, az ünneplés. Az előbbieket felváltotta a közöny, az ünnepnek megkopott a fénye, beleszürkült a hétköznapokba.

Fiatal értelmiségi kérdésemre így válaszolt: „ez az ünnep már nem az én ünnepem”. Mi lehet az oka? Egyesek hivatkoznak az elmúlt negyven esztendőre, amikor otthon nem lehetett erről beszélni, mert jaj a gyerek elkotyogja az iskolában, de az iskolában is tabu volt a téma. Mások az elmúlt négy esztendőt hibáztatják, mert ahogy mondják, a hivatalos politika a mai napig legfeljebb a felszínen vállalja fel 56-ot, mert abban a másik három irányzat (nemzetidemokratikus, keresztény- konzervatív, szélsőjobboldali) mellett a reformszocialista — Nagy Imrével az élen — meghatározó szerepet játszott. Márpedig hogyan nézne ki egy ilyen vonalat eszményíteni, példaként állítani.

Folyik tehát az okok keresése, az egymásra mutogatás, s természetesen mint mindig, most is a másik oldal a hibás. Szerény véleményem szerint a teljes igazság mégis ott van, hogy mára már nem csupán 56-tal van baj, hanem azzal, ami az elmúlt években, évtizedekben a társadalomban szép lassan kialakult. Egy többszörösen kiábrándult társadalom nem tudja értékeit tartósan felvállalni. Sem a régieket, sem az újakat.

S mindezeket ha tetőzzük azzal, hogy az ünnepségeket újabban pártok, szervezetek szintjén szervezik — és sajnos sajátítják is ki —, még

közelebb kerülünk az igazsághoz. Mára már külön- külön ünnepelnek a pártok, szervezetek, s akik nem tetszenek, azokat kirekesztik. Kitalálták ezzel az új csodálatos magyar találmányt az alternatív ünneplést. Ezért aztán ezeken az ünnepségeken az ellenérdekűdé meg sem jelennek, nem emlékeznek, nem koszorúznak, stb.

Aztán több szerénység, visszafogottság és jobb fel- készültség is kellene az ünnepségek egyes szereplőitől is. Ugyanazok az arcok, ugyanabban a színekben unalmasakká válnak. Beszédeikben alig esik szó az ünnepről, az ünnepségeket pártpolitikai elveiknek rendelik alá, már a választásokra készülnek. Az emberek ezekből nem kémek, a botrányokból pedig különösen nem, inkább kimennek a kertjükbe, vagy ha van még pénzük rá, egy sörözőbe.

S tanulságos lehet e témában az a levél is, amit a közelmúltban kaptam Dunántúlon élő barátomtól. Belőle idézek: „Ma, amikor mellveregetéstől hangos az ország, egyszerűen undorodtam a szájhősöktől, ezért megőrzőm magamnak olyan tisztán az emlékeket, ahogyan bennem azóta is élnek. Ne feledd, akik tettek, tettünk valamit komolyan, azok mára már nem beszélnek róla.”

Végül is olyan egyszerű volna az egész újra. Két olyan csodálatos nemzeti ünnepünk van, amelyik a szabadságharchoz kötődik. Legalább ekkor felül kellene emelkedni egyéni és pártérdekeken és együtt ünnepelni. Abban a reményben, hogy ebből maradna a hétköznapokra is. De úgy látszik nekünk mindig Mohácsok és bukott forradalmak kellenek, vagy bujkálás, tiltás, hogy titokban tudjunk ünnepelni.

Kékhly Anna államminiszter, mint Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője 56 után az emigrációban így nyilatkozott: „Feladatunk, hogy életben tartsuk annak a heroikus tettnek az emlékét, amely megmutatta a világnak a keleti diktatúra igazi arcát.”

Feladatunk ma sem volna több, csak magunkkal is megbékélve ennyi.

Oláh Gábor, az SZDP megyei elnöke