Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-19 / 271. szám
1993. november 19., péntek IflHHflHHflHH HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Erősödő nemzetközi kapcsolatok Örvendetesen sok tehetség mutatkozott be Eperjesről, Ungvárról és megyénk zeneiskoláiból Kisfiú a zongoránál: Bild Peter Harasztosi Pál felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Sajátságos színfoltja, s egyben értékes eseménye megyénk kulturális életének a zeneiskolások nemzetközi koncertje, mely az eperjesi, az ungvári és a nyíregyházi zeneiskolák között kialakult jó kapcsolatnak köszönhető. Több esztendős hagyománya van már annak, hogy a szlovákiai és a kárpátaljai város, valamint megyeszékhelyünk zeneiskolái sikeresen működnek együtt, erről a nagy- közönség is meggyőződhetett az eddig megrendezett hangversenyeken. Most úgy fogadták itt a Szlovákiából, illetve Ukrajnából érkezett előadókat, vendégeket, hogy kibővült a szereplők köre: bevonták a megye más zeneiskoláiban tanuló fiatalokat és kísérő tanáraikat is, így az említetteken kívül még Kisvárda, Nyírbátor és Vásá- rosnamény fiatal muzsikusai is bemutatkoztak a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban november 14-én megrendezett koncerten. Kikapcsoló, értékes este Az természetes szokott lenni, hogy egy ilyen hangversenyen elsősorban a fellépő zeneiskolai növendékek hozzátartozói töltik meg a nézőteret. Ezúttal —jó hír a koncertéletben — számosán voltak jelen a közvetlenül nem érdekeltek közül, főként nyugdíjaskorú hangversenybérletesek, akik az eseményről értesülvén eljöttek, ezáltal egy kellemesen kikapcsoló és értékes este részesei lehettek. Bízvást kijelenthetjük: örvendetesen sok fiatal tehetség mutatkozott be minden zeneiskolából, némelyik produkció az ott látott színvonal alapján profi koncerten is megállná a helyét. Első meglepetésünk Bild Peter volt Eperjesről, aki mindössze hétéves, és amint láthattuk, termetre túl kicsi még a zongorához: a zongoraszékről a lába nem érte el a földet, ezért félig állva, félig ülve játszott, pedálozott, nagyon ígéretes tehetséget mutatva. Az első részben fellépők közül Czirják Péter nyírbátori klarinétos, majd az Ungvárról érkezett Beca Iveta zongorista voltak azok, akik — kölcsön- véve egy sportág kifejezését — művészi összhatásban a leginkább kiemelkedtek. Új szín a nyíregyházi zeneiskolában a dzsessz megjelenése: a koncerten Magyar Péter mutatta be vibrafon- játékát, és mi sem természetesebb, minthogy a zongorakíséretet a zeneiskola igazgatója, Babka József vállalta el — boldogan. Ősbemutató a szerzővel Különös hangulatúvá tette a koncertet annak tudata, hogy egy ősbemutató részese lehetett a közönség: e koncert keretében hangzott el először Borgulya András: Lamentatio és capriccio című zeneműve, amit Tóth Nándor és a Piccoli Archi nyíregyházi kamara- zenekar számára komponált. (Erre a programra részletesebb írásban visszatérünk.) A további produkciók közül Kazár Ticiána tiszta éneklése, az Eperjesről érkezett Martin Konecni kidolgozott hegedűtechnikája, valamint a nyíregyházi Kertész Blanka zongorajátéka marad emlékezetes, s ugyancsak nagy sikert aratott trombitajátékával Szentpáli Zita, aki a közelmúltban ért el egy országos versenyen második helyet. Valamennyi további szereplő — Kaczári Gábor, Nyeste Lilla, Eszenyi Gábor, Dávid Judit (Nyíregyháza), Kruppa László, Csorba Áron (Kisvárda), Risko Olga (Ungvár) Puha Andrea (Vásárosnamény) szakmai dicséretet érdemel, s essék egy köszönő szó valamennyi felkészítő tanár áldozatos munkájáról, mellyel a fiatal tehetségek szárnypróbálgatását segítik. Rövid bemutatkozásra kértük a határokon túlról érkezett vendégeket. Eperjes zeneiskolájának igazgatója Ján Salo- ka arról tájékoztatott, hogy intézetükben több, mint harminc tanár hétszázhúsz diáknak ad órákat, s a zenészek mellett versmondókat és táncosokat is képeznek. Az itt látott hétéves csodagyerekük a saját korcsoportjában (11 éves korig) világversenyen a legjobb szlovák zongorista lett. A nemzetközi koncertre eljutott fiúkat elkísérték Nyíregyházára felkészítő tanáraik: Klára Ganzerová és Rosalia Var- kolová. Szükség volna szponzorokra Ungváron ötszázötvenen járnak a zeneiskolába, melynek vezetője Donee Anatolij elmondta: nyolc művészeti ágban oktatják a fiatalokat, hozzájuk tartozik a képzőművészek, a táncosok, a népművészek nevelése is. Speciális hangszereik az ukrán bandura, a balalajka, a dombra és a baján — ez utóbbi a gombos harmonika. Évente számos növendékük kerül tanárképzőbe, illetve Lvov-ba (Lembergbe) a zeneművészeti konzervatóriumba. Nyíregyházán két zongoristájuk szerepelt. Tanáruk Krausz Matild szerint igen mostoha körülmények között tudtak csak felkészülni erre a szereplésre, amint mondta, még az is gondot okoz, hogy megfelelő öltözékben léphessenek színpadra. Bizony nagy szükségük volna jómódú, és jószívű, zeneszerető szponzorok segítségére. Babka József, a nyíregyházi zeneiskola igazgatója megemlítette: együttműködnek a német testvérváros, Iserlohn zenészeivel, és most alakul a kapcsolatfelvétel az osztrák partnerekkel. Szólt arról is, hogy úgy érzi, a megye zeneiskolái egymástól elszigetelten működnek, s amint ez a mostani példa is mutatta, hasznos az, ha ilyen fórumokon a gyerekek szerepelhetnek. A jövőben ezért az volna a kívánatos, hogy a megye városainak zeneiskolái ismerjék meg jobban egymás munkáját, s teremtődjön meg az alkalom az időnkénti bemutatkozásra.'-------------Tárca— A z Erzsébet név különös tisztelete, szeretete érvényesül Magyarországon, nemcsak azért, mert az Erzsébet több magyar királyné és hercegnő neve, hanem azért is, mert történelmünkben jelentős szerepet kapott Árpád- házi Szent Erzsébet (1207- 31) II. Endre és Gertrud leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége, kinek életéről számos monda és legenda maradt fenn; valamint Szilágyi Erzsébet (7-1483), Hunyadi János felesége, Hunyadi László és Mátyás király anyja, Szilágyi Mihály testvérhúga, akinek alakját Arany János költeménye (Mátyás anyja) tette halhatatlanná a magyar irodalomban. Arpádházi Szent Erzsébet Magyarországon, Sárospatakon született, olyan országban, ahol a független állami lét és a kereszténység alapjait Szent István király rakta le. Erzsébetet már négyéves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Wartburgban nevelkedett és kora gyermekkorában tanújelét adta mély vallásosságának. Gyermeki szeretetével Szent János apostolt választotta kedves szentjének. Miután tizennégy éves korában Lajos felesége lett, jó hatása érezhető lett a fiatal grófon is. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének. Legbensőbb titka, s egyúttal legvonzóbb vonása volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni Isten és a férje iránti szeretet között. Férje fiatalon, a Szentföldért vívott harcban esett el. Az adakozásairól ismert Erzsébetről az a mondás járta: „Mindenét elosztá a szegényeknek.” Szigorú aszkéta életet élt. Már életében legendák keringtek róla. Aztán a marburgi szegényház mellé az 1226-ban meghalt Szent Ferenc tiszteletére kórházat építtetett, ahol a gyógyítás és betegápolás a felügyelete mellett folyt. Özönlöttek hozzá a szenvedők: vakok, bénák, leprások. Imája nyomán a poklosok megtisztultak, a bénák jártak, a vakok láttak. Szüntelenül ismételte: — Az Úr jelen van! Az Ó hatalma és irgalma végtelen. Nekem nincs részem benne. — Csodatevő erejének hírére idegen országokból is zarándokoltak hozzá. Azokat is szivére ölelte. Egy hideg őszi napon azonban megfázott, beteg lett. Halálát érezve közeledni, így imádkozott Máriához:—Boldogasszony Anyám! Köszönöm, hogy lányoddá fogadtál. Szüntelenül éreztem Szent Fiad jelenléte kegyelmét. Köszönöm, hogy segítettél. Erzsébet mindössze 24 éves volt, amikor földi életét befejezte. Marburgban temették el. Már 4 évvel halála után, 1235-ben szentté avatták. Sírjánál sok csodás gyógyulás történt. Tiszteletére Nagy Lajos magyar király az aacheni székes- egyházhoz kápolnát építtetett (1357). Szilágyi Erzsébet 1430 körül ment férjez Hunyadi Jánoshoz, a nagy hadvezérhez. Férje halála (1456. aug. 11.) s László fia kivégeztetése után testvérével, Szilágyi Mihály- lyal szervezte a mozgalmat, mely fiát, Mátyást a trónra emelte. Fia megválasztása után is irányítása alatt maradt a roppant Hunyadi birtok. Fia mellett, mint anyakirálynő, jelentékeny szerepet vállalt. 1465-ben Vajdahu- nyadon ferences kolostort alapított. Szilágyi Erzsébet egyébként az óbudai királynéi várban székelt, s mindvégig a király anyja címet viselte. Huny ad várában is sokat tartózkodott, tevékenykedett. Hunyad várának nagy részét ő építtette és sok időt szentelt gazdasági ügyeinek intézésére is. 1483-ban készített végrendeletében Corvin Jánost tette örökösévé. A Szilágyi család rokonai révén megerősítette a Hunyadi-befolyást Erdélyben. A hatalmas kiterjedésű birtokok igazgatásával, jövedelmük kezelésével is támogatta férje, Hunyadi János politikáját, majd fia, Hunyadi Mátyás király trónját. M a köszöntjük Erzsébet nevű hozzátartozóinkat, akiknek alakját ha nem is örökíti meg a fentiekhez hasonlóan a történelem, nekünk — a gyermek, a testvér, a hitves, a rokon számára — névnapjukon (is) a legkedvesebbek. Domonkos János Erzsébet napja Gávavencsellőn a Cipőipari Szövetkezetben a na* pókban fejezik be a belkereskedelem részére a csíz* mák gyártását. Ezután ezer pár női csizma aljazását vállalták orosz exportra Harasztosi Pál felvétele Anti-állampolgárok Balogh József O lvasom a meghívót, amelyben tisztelettel invitálnak a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája nyílt alakuló ülésére. Nézem a névsort, s várom, hogy ott álljon a nevek mögött: ki melyik szekta tagja. Sehol egyetlen egy sem, csak ismerős nevek. Minden létező díjjal kitüntetett színész, zeneszerző és szövegíró, filmrendező, országgyűlési képviselő, Európa-szerte ismert közgazda, az előző rendszerből is ismert politikus és így tovább. A szövegből megtudom: kezdeményezik a liga megalakítását és hívnak mindenkit, aki bármilyen—morális, vallási, lelkiismereti, politikai, szakmai, gazdasági, vagy egyéb — meggondolásból elutasítja a hadkötelezettséget és annak mielőbbi megszüntetésére törekszik. Az esemény megtörtént. Elgondolkodom. Bár utólag megszépülnek az emlékek, istenigazából nem volt valami jó katonának lenni. Valószínű ma sem az. Egy kis fegyelemmel jár, olykor nem azt teheti az ember, amit legjobban szeret, de azt a három évet, két évet, másfél évet, egy évet kibírja. Mert körülbelül így csökkent az utóbbi években a katonaidő. Fegyveres szolgálat, fegyver nélküli katonai szolgálat, polgári szolgálat — így pedig a választási lehetőség. És most jön az új alternatíva: ellenezni a hadkötelezettséget. Szép is lenne elképzelni, amint magyar és román, magyar és szlovák, magyar és szerb kéz a kézben majálisra járnának, amint a játékkatonaruhába öltöztetett ifjúság vízipisztollyal locsolná egymást nagy nevet- gélések közepette. Sajnos nem ilyen egyszerű a dolog, sajnos nem ilyen irányba haladunk. Atomjaira hullik Kelet-Európa, szomszédaink enyhén szólva utálnak bennünket, a néhány éve még támogatást ígérő nagyhatalmak legfeljebb sajnálkozva nézik vergődésünket. Es van még valami, ami miatt érthetetlennek találom közéletünk ismerős alakjainak szándékát. Az alkotmány, amelynek 70. paragrafusa azt mondja: „A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége”. Ezért nem értem, hogy vállalja fel egy alkotmányellenes lépés szervezését például egy képviselő, s vajon miként vélekedne hatalomhoz jutva felelős tényezőként az ország védelméről mai álláspotja szerint anti-ál- lampolgárként? Kommentár Beveszi — nem veszi D. Bojté Gizella-Kjem érdemes ma beteg- 1V nek lenni, mert a beteg egészségi állapota ugyancsak rosszabbra fordul, ha elmegy a patikába kiváltani az orvosságát. Miközben a gyógyszertári asszisztens összeadja a számokat — azt meglátva — az embert elönti a forróság. Izzadságcsep- pek jelennek meg a beteg sápadt arcán, melyet a belső kór mellett a gyógyszer magas ára is okoz. Egy ismerősöm mesélte, az egyik nap beöltözve a téli kabátjába elindult a gyógyszertárba. A hideg időben nehezére esett minden lépés. A gyógyszertárban egy kissé meg is szédült, mikor meglátta az ezerkétszáz forintos számlát, ugyanis nem volt nála csak háromszáz forint. Restellkedve kért elnézést. Az eladó azzal nyugtatta meg, hogy ne aggódjon, ma már ő volt a huszadik, aki nem tudta megvenni gyógyszerét. Sovány vigasz, és nagyon szomorúan hangzik. A napi hírek között gyakran hallani, hogy a gyógyszeriparban is kemény harc folyik: melyik cégnek a terméke a legjobb, ki tudja a csodakészítményeket jól eladni. Nem mindegy, melyik gyógyszergyártól rendelik a orvosságot és mennyi jutalékért. A betegnek pedig javasolják az új készítményeket, aminek természetesen „ára” van. Aztán, hogy beveszik-e vagy sem, — ahogyan az előbbi eset is bizonyítja — elsősorban pénzkérdés. A z igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy túlságosan hozzászoktunk a tablettákhoz. Valami egyszerűbb, olcsóbb gyógymódot kellene kitalálni, amely esetleg úgy kezdődne: az élet szép... Aztán majd meglátjuk!
