Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-16 / 268. szám
1993. november 16., kedd HATTER Vizsgáztak a gátak, a zsilipek Folyóink vízgyűjtőjének nyolcvanöt százaléka az országhatárokon kívül található Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Hosszú, bonyolult munkán vannak túl a megye vízügyi szakemberei: a napokban fejezték be az ár-, és belvíz elleni védekezést szolgáló művek vizsgálatát. Az ellenőrzés tapasztalatait a napokban értékelték Nyíregyházán az érintett, s a fölöttes szervek szakembereinek jelenlétében. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak az 5545 négyzetkilométer összterületű működési területén 280 kilométer hosszúságú folyószakaszt kell szemmel tartania, s 618 kilométernyi árvízvédelmi töltés, 1600 kilométernyi főművi belvízcsatorna, és másodpercenként mintegy nyolcvan köbméter összteljesítményű szivattyútelep üzemeléséről, működöséről, karbantartásáról kell gondoskodnia. Veszélyeztetett helyzet Mind ár-, mind pedig belvízvédelmi szempontokból rendkívül veszélyeztetett helyzetben vannak, többek között ezért is van szükség minden évben arra, hogy — a nemzetközileg is érintett szakaszokon az érdekelt szomszédos országok szerveivel közösen — megtartsák az őszi védmű-fe- lülvizsgálatokat, s meghatározzák a legszükségesebb feladatokat. Működési területükön a kár- elhárítási feladatokat tizenhét árvízvédelmi és tizenkét belvízvédelmi szakaszon látják el, e létesítmények a működési terület harminchét százalékát veszélyeztető árvizek valamint a belvízi elöntések ellen védik a lakosságot, s a nemzetgazdasági értékeket. A belvízrendszernek megközelítőleg fele mélyártér, mely fokozottan ki van téve az elöntéseknek. Megyénk sajnos jóval veszélyesebb helyzetben van a legtöbb országrészhez képest, hiszen a folyóink vízgyűjtőjének nyolcvanöt százaléka az országhatárokon kívül található, ráadásul a hegyvidéken, s az ott kialakuló heves áradá• Tárca A Szamos Kérsemjén és Szamoskér között sok rendkívül gyorsan hozzánk érnek. Ezzel szemben a gátak kiépítettsége messze elmarad az országos átlaghoz képest is, az úgynevezett fővédvonalaknak csak a fele van a mértékadó árvíz ellen kiépítve. Külön is figyelmet érdemel, hogy harminchat kilométernyi gátszakasz nem éri el a mértékadó árvízszintet sem, mintegy kétszáz kilométernyi szakaszon pedig ötven és száz centi hiányzik a töltések magasságából. Ezenkívül igen jelentős szakaszon keresztmetszeti hiányosságok is előfordulnak, amelyek egyrészt a gátak gyors átázása, másrészt a védelmi, karbantartási munkák nehézségei miatt okoznak komoly problémákat. Leterhelt gátőrök Az idei őszi szemlén is bebizonyosodott, hogy sok helyütt vannak gondok a jól kiépített töltésekkel is. Évek óta egyre több gondot okoz a gátakat takaró gyep gondozása, pedig a fű igen sokat segíthet az árvíz ellen. Gyökereivel úgy fogja össze a töltés földjét, mint a cement a sódert. Az aszályos időjárás, a kaszálások számának. lecsökkenése, mely a környékbeli gazdák állattartó kedvének leapadásra, a gátőrök leterheltségére vezethető vissza, valamint a szükséges géppark hiányosságai miatt az egészséges gyeptakaró nagyon sok helyen elgyomosodott, a dudva pedig korántsem védi úgy a töltést, mint a fű. Az sem használ, hogy rengetegen használják útként a gátakat. A sorompókat letörik, s a felázott töltésre is vígan felhajtanak. Közben kikátyúz- zák, s ha netán a védekezésben használatos gépek bevetésére van szükség, akkor azok képtelenek a közlekedésre. Általános gond vízügyi berkekben a pénzhiány. Az alacsony bérezési lehetőségek miatt a védekezés idején alig tudnak megfelelő létszámú segédőri csapatot hadra fogni, itt talán az jelentene megoldást, ha több lehetőséget kapnának a közmunkások alkalmazására. Kevesen hinnék el, hogy manapság még a rőzse beszerzése is gondokkal jár. Vessző — amely az egyik legfontosabb gáterősítő anyag -— ugyan lenne bőven, csak a tulajdonváltás miatt a terület gazdáját nehéz megtalálni, annak engedélye nélkül pedig nem tanácsos a bokroknak esni. Nem csak a vesszőnek, hanem az ártéri erdőknek is komoly szerepük van a védekezésben. Velük az a baj, hogy az évek óta tartó szárazságban sok helyütt károsodtak azok is. Az értékelők szerint a műM ináig vonzott a csoda, és gyermekkoromban ámulva hallgattam a róla szóló történeteket. Arra vágytam, hogy egyszer részese legyek olyan eseménynek, ami csodának számít. Dédanyám sok csodáról, rejtelemről tudott és beszélt. Emlékszem, milyen borzongással hallgattam a szavait reggelenként, amikor aprójószágait etette. —Ez az Annus tudhat valamit, mert a tyúkjai sárgább szíkű tojásokat tojnak, mint az enyémek! — mondogatta. Sokat leskelődtem a kerítés lécein át Annus néni után, mert látni szerettem volna, hogyan cselekszi azt, amit „tud”. Felnőttem, elkerültem a közeléből, a titok megfejthetetlen maradt. Amikor Annus néni, a szomszédasszonyunk meghalt, sajnáltam, hogy elvitte magával a sírba a „tudományát". Évekkel később egy tanyán jártam, és ott a gazdasszony arról beszélt, hogy a tyúkjai nem kukoricán élnek, és mégis szép sárgájú tojásokat tojnak. — Ezt hogy tetszik csinálni? — kérdeztem izgalomra gyúlva. A hangomból megérezte, hogy titkot sejtek és nevetett: — Időnként pirospaprikát vagy sáfrányt keverek a tápjukba—világosított fel. Múlt az idő, és az emlékezetem elfelejtette ezt is. Nemrégiben azonban megint eszembe hozta valami. Tori': tént, hogy kimentem a piacra tojást venni. Egy árus asz- szony az eladó tojásai közül feltört egyet, és kitette szem elé, lássák, milyen szép a sárgája. A látvány engem is megfogott és vásároltam a tojásból. Örömmel vittem haza, de otthon nagy volt a meglepetésem: a konyhaasztalnál kiderült, hogy a tojások sárgája ugyancsak fakó. A következő piacnapon megint attól az asszonytól vettem tojást, de már ott az asztalnál feltörtem egyet: a sárgáját gyönyörű színűnek láttam. Otthon megint csalódás ért: a feltört tojás színe sápadtabb volt, mint a piacon. Elgondolni sem tudtam, mi történhetett a tojásokkal a piactól hazáig. A következő szombaton más eladónál alkudtam a tojásra. — Ott szemben olcsóbb, pedig szebb a sárgája — érveltem, és kétszeri megcsala- tásom árusasztalára mutattam. — Tessék ezt odavinni, ott ennek is szebb lesz—mondta az árus és kezembe adott egy mintának feltört tojást. Kételkedve sétáltam át a szemközti asztalhoz. Ott mintha megszínesedett volna a kezemben lévő tojás sárgája. Csodát, szemfényvesztést gyanítva ballagtam vissza a mosolygó árushoz. —És most már tetszik tudni, hogy ott miért szebb a sárgája? — kérdezte. Ráztam a fejem, dehogy tudtam. — Csak azért, mert ott piros ernyő alatt árulnak tojást. ’Kj evettem az ötleten és iV magamon, hogy így hullt le a szememről a titok fátyla, és fejtettem meg egy „csodát”. A SZERZŐ FELVÉTELE tárgyak állapota a rendszeres karbantartás ellenére is tovább romlik. Biztató viszont, hogy az Olcsvaapáti határában lévő, Túrra épített zsilip rekonstrukciója folyik, a befejezése jövőre várható. A sonkádi osztómű, az olcsvai „tibortelepi” zsilip, s a buji bujtató felújítására viszont egyelőre nincs pénz. Állapotuk természetesen évről évre romlik, mint a többi, kisebb műtárgyé is, melyek funkciójukat ugyan még el tudják látni, de jó ideje nem voltak lefestve, kijavítva. Eliszaposodott belvízcsatornák Rengeteg fejtörést okoz a szakembereknek a belvizeket elvezető csatornák állapota is. Jó részük eliszaposodott, teljesítőképességük kétharmadára esett vissza. A belvízi csatornákról azért esik viszonylag kevés szó, mert nagy volt a szárazság, de ha beköszönt egy esős időszak, itt sem lesz rózsás a helyzet. Az őszi szemle végső konklúziója: a védekezésben nagy szerepet játszó művek teljesítőképessége fokozatosan csökken, a vízügy csak úgy tudja tökéletesen ellátni feladatát, ha a mainál is szorosabb társadalmi együttműködés valósul meg, szerencsére ennek már vannak biztató jelei. Koszorúzás a sírnál Gávavencsellő (KM) — Rakovszky Sámuel 1848-as honvéd ezredes volt, a szabolcsi századot vezette az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc idején. Több éves hagyomány immár Gávavencsellőn, hogy tiszteletére március 15-én a volt honvéd ezredesről elnevezett általános iskolában rendeznek ünnepséget, halála évfordulóján pedig (1871. november 11-én halt meg) a sírjánál tartanak megemlékezést. Az elmúlt hét végén, szombaton a Rakovszky Sámuel Baráti Társaság rendezésében a helyi gazdálkodó szervezetek, az intézmények és a pártok képviselői helyezték el a tisztelet koszorúit a falu nagy fiának nemrégiben helyreállított síremlékén. Az ünnepségen beszédet mondott Farkas Imre nyugalmazott református lelkész, a község első díszpolgára. Farkas Imre dolgozta fel egyébként Rakovszky Sámuel életútját, kitüntetett figyelmet szentelve a szabadságharc idején kifejtett tevékenységére. Szőlő és kenyér Cselényi György rz étségtelen, kis hazánk- A ban a munkanélküliség hatalmas gond, amelynek enyhítésén sokan és sok helyütt gondolkoznak, fáradoznak. Nem irigylem őket. Sajnos, tízezrével vannak olyanok, akikkel a legracionálisabb ötletek, intézkedések mellett sem nagyon lehet mit kezdeni. Például az úton-útfélen alkoholos állapotban dülöngélőkre, sőt fetrengőkre gondolok, akiknek a megjelenésük is olyan, hogyha valahol jelentkeznek, s egyébként lenne is felvétel, akkor is azt mondják nekik: sajnos, kérem, minden hely foglalt. A vidéki útjaimon elszomorít, hogy sok helyütt akár hétköznapokon, akár hétvégeken sokáig kell nézelődjek, hogy néhány józan embert lássak. S viszonylag fiatal nők és férfiak tömege van leszázalékolva. Nem akarok senkit megbántani, de szerintem a szervezete idő előtti elhasználódásáért ki-ki önmaga is felelős. Tudom, kevés a pénz, meg a minimális igények kielégítéséért Szabolcsban jóval többet kell dolgozni, mint az ország más tájain. De szerintem a tönkremenést mégsem lehet csupán az ország, s a társadalom nyakába varrni. Azért ki-ki életvitele, életfelfogása, s talán az életcél-kijelölése is ludas. A dohányzás, az alkoholizálás és más káros dolog hatásáról nem is szólva. Az is vitathatatlan, hogy az utóbbi időben a rokkantsági nyugdíjba menés mentsvár szerepet tölt be. Természetesen az államnak is tengernyi a teendője. Például az angolok a mező- gazdaságunkkal összefüggésben azt mondják: a magyar termékek világviszonylatban is kiválónak számítanak. Értékesítési gondok esetén nem az ágazatot kell visszafejleszteni, hanem a keresethez igazodó a termelésiszerkezetet és a csomagolást kialakítani. Alapos reményünk lehet arra, még nincs minden veszve, s lesz még szőlő, s lesz még lágy kenyér... De ehhez értelmes, élestekintetű, a helyzetét gyorsan és helyesen felmérő, mértéktartóan élő, s alkotóan cselekvő, s nem a bortól, sörtől, pálinkától botorkáló emberek sokaságára van szükség. Türkméníáb'a szállítják a Németországból érkező fél sertéseket, amelyet a tuzséri TÉKiSZ telepén raknak át kamionból vagonba Elek Emil felvétele Kommentár A nyelvtanítás buktatói Bodnár István A nyelvtanításban, úgy tűnik, gyökeres változás történt, egyre több diák tanulja eredményesen az angol, francia vagy német nyelvet. A határok kitágultak; a fiatalok is rájöttek érdemes idegen nyelvet tanulni; hisz manapság könnyű eljutni Bécsbe, Párizsba, vagy Londonba. A külföldre jutás nem is mindig az anyagiak feltétele, ösztöndíjakkal, művészeti csoportokkal nagyon sok tehetséges szabolcsi fiatal kereshet fel közelebbi vagy távolabbi országokat. Az égi csatorna is nyitva, dúskálni lehet a külföldi televíziós adásokban. Az ösztönzés tehát sokrétű, nem beszélve a boldogulásról; ma már semmilyen foglalkozást nem kezdhet el egy pályakezdő nyelvismeret nélkül. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a nyelvtanulás mikéntje bizonyos buktatókat is hordoz. Hasznos divat manapság minél hamarabb különböző fokú nyelvvizsgákat tenni, még a középiskolai évek elején. Jó dolog is ez, különösen akkor, ha a nyelvtanulás ezután sem marad abba, s hasonló intenzitással folyik. Sajnos azonban nem ritka az sem, hogy a nyelvvizsga után — kellő gyakorlat híján — a nyelvtudás visszaesik, és épp a felsőfokú intézményekbe való jelentkezés, tanulás során derül ki, hogy túl sok a felejtés. A megváltozott felvételi rendszer sem kifogástalan, a liberálisabb pontrendszer következtében olyanok is bejutnak a különböző nyelvszakokra, akiknél a tudás nem bizonyul megalapozottnak. A nyelvtanulás következetességet, gyakorlást és bizony szigort is jelent. Nem szabad erről megfeledkezni. Kelet-Magyarország > 3 Tóth M. Ildikó: *> > V " . A csoda í - V
