Kelet-Magyarország, 1993. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1993-11-12 / 265. szám

1993. november 12., péntek

HÁTTÉR

Feléledhet egy polgári szalon

Alkotói vélemények a művészkör működéséről, a színház kulturális missziójáról

Nyíregyháza (KM) — Varázslatos ajándékot kaptunk a Nyíregyházi művészkör megalakulásakor a Móricz Zsigmond Színházban a program készítőitől, a bemutatkozó művészektől, alkotóktól, előadóktól, s nem utolsósorban egymástól is, mert az derült ki: ha akarjuk, rohanó, panasszal teli világunkban is jut idő a beszélgetésre, az egymásra figyelésre, és annak észrevételére, mennyi kulturális érték található a környezetünkben.

Korábban megjelent írásunkban beszámoltunk arról, miként történt meg a művészetbarátok körének megalakulása.

Művészek találkozóhelye

Baraksó Erzsébet

Most azzal térünk vissza az eseményekre, hogy véleményeket adunk közre: megkérdeztünk néhány jelenlévőt, miként képzeli el a művészkör működését, hogyan lenne érdemes folytatni az októberben elindított programot?

Szepessy Béla grafikusművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének választmányi tagja, megyei szervezője:

— Örülünk ennek a kezdeményezésnek, hiszen többféle alkotóművészet képviselői találkozójára itt intézményi háttérrel, szervezett formában megvan a keret. Úgy képzelem, ezen a helyen a régi polgári szalonok világa kelhet életre. Az alkotók bemutathatják a műveiket, köztük a megyében élő harmincegy főhivatású képzőművész is. Amit tapasztaltam, annak alapján csak azt mondhatom: én sem tudnám jobban csinálni.

Katona Béla irodalomtörténész, a megyei írócsoport vezetője:

— Amikor ennek a művészkörnek a szervezéséről értesültem, nem azért örültem, hogy az írócsoport bemutatkozhat, mert erre eddig is volt számos fórum, hanem azért, mert itt már annyiszor próbáltak hasonlót létrehozni, és nem sikerült. Most megint lehetett olyan hangokat hallani, hogy talán ennek sem lesz sok esélye. Én úgy gondolom, abban, hogy a színház most magához kapcsolja a

A művészeti szakközépiskola növendékei is felléptek, Suhanyecz Szilárdot a vonósnégyes kísérte: Kádár Andrea, Tarjányi Orsolya, Birkási Ildikó, Puskás Barbara

Balázs Attila felvétele

művészeket es a muveszetba rátokat, a jó szándékot kell látni, és ha Verebes István idejött, s akar valamit tenni, akkor segítenünk kell neki.

Babka József a nyíregyházi zeneiskola igazgatója:

— Nem tudom más hogy volt vele, de számomra eleinte egy kissé szokatlan volt a szituáció, mi a zeneiskolában ha vendégeket fogadunk, van házigazda, aki kalauzolja a meghívottakat. Azt pedig kifejezetten sajnálom, hogy — a fellépőkön kívül — az ismert színészek közül egyet sem láttam, pedig szívesen elbeszélgettem volna velük. Számomra túl gazdag, talán túl sűrített is volt a program, lehetne jobban tömöríteni, és szerencsés, ha rövidebb. Mindezekkel együtt hasznosak lehetnek ezek az estek, örülünk, hogy ott lehettünk, és szívesen veszünk részt máskor is.

Sokrétű program

Miklós Elemér, a megyei közgyűlés kulturális bizottságának elnöke, az est védnöke:

— Ebben a világban a kultúra teremtői keresik az új utakat, amit támogatnunk kell. A megjelent 150-160 személynek nagyon örülök, bár bizonyára vannak, akik az elnézett datum (október 31.!) miatt nem jelentek meg. A program sokrétű, talán sokat is markoltak, időben jobban meg lehetne osztani. A kör működésétől azt várom, hogy az értékek bemutatásán túl a hagyományápolás társuljon a művészi produkciókkal, és váljék az alkotóművészek eszmecseréjének találkozóhelyévé.

Sipos Kund Kötöiíy református esperes:

— Mindenféleképpen szeretnék megismerkedni a művészvilággal, hiszen az elmúlt évtizedekben bennünket mindig izoláltak. Pedig ha megnézzük a történelmet, azt látjuk, az egyház mindig ott volt, ahol érték született — zene, költészet, festészet — és mindig voltak egyházi személyek, akik kiemelkedő művészek voltak. Van egy fundamentum, ami közös, amiért kart karba öltve együtt kell tennünk: a hazának a felemelkedéséért. A magyar tehetséges a művészetekben, nagyon sokat adtunk Európának, és most is nagy szükség van keresztyén értelmiségre ahhoz, hogy az egyház a hivatását be tudja tölteni. El kellene hozni az evangéliumot a művészvilágba is, a kultúrába is. .

Verebes István színigazgatót az első visszhangokról kérdeztük:

— Megjelentek az érdeklődők a színházi jegyirodában, hogy a következő rendezvényről tájékozódjanak, a festőművészek pedig — elsőként — már törzsasztalt foglaltak a színésztársalgóban. Úgy veszem észre, egyes alkotócsoportok nem várnak valamiféle felső irányításra, hanem a saját kezükbe kívánják venni a programok alakítását. így a legközelebbi alkalommal például az irodalmi körben finn est lesz.

Meghívó mindenkinek

Mivel a közönség részéről többen hiányolták a színészek jelenlétét, a lehetséges találkozással kapcsolatban a színház- igazgató megemlítette, hogy vannak, akik valamiféle külön meghívásra vártak az első alkalommal, színészek és nem színészek egyaránt. Elmondta; a művészeket kötelezni nem kívánja, de a lehetőség szerint megpróbál a „protokollnak” eleget tenni, majd hozzátette:

— Ezennel Nyíregyháza mind a 120 ezer, illetve a megye 560 ezer lakosát egyénenként és szeretettel meghívom, vegyék úgy, hogy minden házba bekopogtam.-------------Tárca—

at yakunkon az ősz, reg- iV gelre fagyhat is, tönkre mehetnek a virágok a teraszon, az erkélyen, védett helyre kell vinni. Még szerencse, hogy itt a hét vége, mert nem csak a virágcserepekkel kell megjárni a lépcsősort, rendezni szükséges a kertet is. Kinn a karalábé, kár lenne érte, ha megkapná a hideg. Aztán ott a sok elszáradt virág, azokat ki kell huzgálni, s csak a zöld leveleket beforgatni a földbe.

Vigyázni illik a rózsákra is: ilyenkor van a tövek feltöltésének ideje, hogy nagyobb károsodás nélkül, meleg földpaplan takarásában aludják át a ki tudja milyen hosszú telet. Jó a hét vége arra is, hogy sárga homokot szerezzünk s azokba tároljuk el a kertből felszedett, vagy — ha mintáz idén, nem termett—a piacon vásárolt zöldséget,

sárgarépát, helyet csinálni neki a garázs egyik szegletében.

Gondozást kíván aztán az alma is: csak az egészségeseket tároljuk el ládákban, ne takarjuk túl vastagon, hadd lélegezhessen. Könnyű annak, aki pincével rendelkezik, ott friss marad minden. Akinek a fűtetlen garázs a „verem", óvatosnak kell lennie, nehogy odavesszen a drága pénzen szerzett áru. Most hallom, sokan a vízóraaknában is tárolnak zöldséget: csak nehogy aztán beüssön egy csőrepedés.

Így tervez, meditál, fontoskodik őszi hétvégeken a városban minden áron gazdát játszó polgár. Jól lefárasztja magát, míg felássa azt a harminc-negyven ölnyi kertjét,

bespájzol néhány kilónyi zöldséget, pár láda gyümölcsöt, hogy aztán az esti vendégségben Bálint gazdát zavarba ejtő módon tarthasson szakmai élménybeszámolót az ő nagy őszi munkáiról, if őzben alig veszi észre, JA. hogy a hétfőn még zöld meggyfalevél aranysárgára váltott három nap alatt, s hogy a kiskertben a meleg őszi napsütésben virítani kezdett az aranyeső ága.

Angyal Sándor

Őszi aranyeső

Jövendölés

Nyíregyháza (KM - T. K.)

— Jövendölés címmel előadássorozat indul a Váci Mihály művelődési központban a fővárosi székhelyű Bibliaiskolák Közösségével. Az előadásokat két hetente, szerdai napokon 18 órától tartják meg a művelődési központban. A tervek szerint az előadó Cser- bik Attila, a Bibliaiskolák Közösségének munkatársa lesz.

Az egész évadban sorra kerülő programok már elkezdődtek, legközelebb november 17-én Dániel próféta álma: Világhatalmak, mint vadállatok címmel hangzik el egy előadás. Bizonyára érdeklődésre tart majd számot az a beszélgetés, amelyen Jézus gondolatait ismertetik korunkról. Az egyháztörténelmet is fellapozzák a résztvevők, az őskereszténységtől kezdve az üldözésekig számos érdekes kérdés napirendre kerül.

Kelet-Magyarország 3

Még nincs jelölt

Balogh József

r

egnap reggel aki hallgatta a rádió híradásait, meglepődve vehette tudomásul az újságot: az MSZP-nek még nincs miniszterelnök jelöltje. Ennél bővebb információt nemigen kaptunk, ezért csak találgathat az ember, vajon mi lehet a jelöltállítás elhúzódásának oka.

Logikusnak látszott, amikor néhány héttel ezelőtt Békési László nevét emlegették sokan, hisz — mint az SZDSZ is tette — a gazdaság van legnagyobb bajban Magyarországon, nyilvánvalóan előnyt jelent, ha egy hatalomra törekvő pártnak a gazdasághoz értő szakember az első embere.

Nem véletlen, hogy a Fidesz első embere is azt nyilatkozta egy-két nappal ezelőtt, hogy ha a Szocialista Párt olyan gazdaság- politikai pozíciót foglal el, mint amit Békési László körvonalazott, akkor a két párt közötti együttműködés nem zárható ki. Csakhogy — és ezt ugyancsak Orbán Viktor mondta —■: a Békési által jegyzett gazdaságpolitikai munkaanyaggal szemben áll az MSZP hivatalos gazdaságpolitikája, amit Horn Gyula, és a szakszervezeti vezetők jegyeztek. A kettő között éles ellentmondás van, ezért várják a Fiatal Demokraták a közeledés feltételeként, hogy az MSZP nyilvánosan visszavonja azt a programhirdetést, amit Horn Gyula aláírásával hoztak nyilvánosságra, ami után elképzelhető lenne a szóértés a két párt között.

Békési László megcáfolta a miniszterelnök-jelöltségéről felröppentett hírt, mondván: a párt később dönt majd a jelölt személyéről, ez a később azonban úgy látszik nincs határidőhöz kötve. Most viszont annyit hallhattunk a rádióban: egyes szocialisták szerint nem szentírás az, hogy a pártelnök egyben miniszterelnökjelölt is legyen. Am hogy végül is kikből kerül ki ez az egy, még jó ideig rejtély marad.

Az MSZP minden bizonynyal jól akar szerepelni az 1994-es választásokon, s szimpatizánsai el is várják ezt tőle, mivel az utóbbi két évben előkelő helyen szerepeltek a közvélemény-kutatások adatlapjain, sőt a legfrissebben is a Fidesz és az SZDSZ között dobogós helyen állnak. Ha meg akarják tartani előkelő helyüket, akkor minél hamarabb el kell dönteni: milyen programmal szeretnék az országot szerintük simább útra vezetni, mit látnak célszerűnek a gazdaság fellendítésére, s ki az az ember, aki nem csak a bársonyszékért száll versenybe, hanem esélye van a győzelemre. Mert szolgálni akar.

Kommentár____________________

Gáz lesz, út nem

Cservenyák Katalin

/

ó a gáz. Jaj, de jó! De az a legjobb, ha már bent van a lakásban. Megyénkben azonban még mindig több, mint hatvan településen folynak az árokásások, s igazándiból talán senki sem tudja, mikor lesz vége az egésznek.

Van, aki azt állítja, túlbecsülték erejüket a vállalkozók, amikor sorra versengtek a kivitelezésért, azért tartunk még mindig itt. Mások szerint az is baj, hogy az úgynevezett bányakapitányságon (ahol a gázengedélyeket kiadják) nem győzik a munkát, ugyanis megyénkben összesen egyetlen ember intézheti ezeket az ügyeket, így, vagy úgy esett, gyakorlatilag teljesen mindegy, tény, hogy a megyében nem könnyű a közlekedés.

Magánautós csak bosz- szankodik és szentségei, legfeljebb eldönti, egy darabig most nem megy vidékre. Csakhogy ezt nem mindenki engedheti meg magának. A távolsági buszjáratoknak, a tejet, kenyeret szállító autóknak ugyanis — ha tetszik, ha nem — el kell indulniuk. Panaszkodnak is a Volánnál: sokszor olyan keskeny- re szűkül a pálya, hogy akrobaták is megirigyelhetnék a mutatványt, amint áthaladnak. Közben persze a hideg rázza őket, mert a buszban ülők testi épségével „játszanak”. Ha ezt játéknak nevezhetjük egyáltalán. A Közúti Igazgatóságon dolgozók homloka sem felhőtlen, ugyanis jön a tél, várhatóan hó is esik, síkosak lesznek az utak, s az árkokkal tűzdelt szakaszokon nehéz dolguk lesz a hóekéknek. Az aszfaltra fagyott homokkupacok között talán még el sem férnek majd, ha pedig törmeléket ér az eke, csorbul, törik.

Arról már nem is beszélve, hogy eddigi tapasztalatok alapján — finoman fogalmazva — elég felületesen végezték el a kivitelezők a helyreállítási munkát. Nem kell nagy jóstehetség hozzá: ha a földet aszfaltozás előtt nem tömörítették kellőképpen, az árkok megsüllyednek, az aszfalt széle repedezik, telis tele lesz a megye kátyúkkal. S még csak ahhoz sem fűznek vérmes reményeket a Közúti Igazgatóságon, hogy a szavatossági kifogásaikat valamikor is érvényesíthetik: ki tudja, hol lesz már akkor a kivitelező kft., lesz-e törzstőkéje a javításokra.

Mindent egybevetve: örvendetes, hogy végre ennek a megyének is jutott a gázból. De legyen elég, hogy csak pénzt áldoztunk érte, az úthálózatot — amúgy sem első osztályú — ne tegyük tönkre. Már csak azért se, mert ki tudja, mikor lesz megyénk abban az anyagi helyzetben, hogy mellényzsebből kifizesse az utak újra aszfaltozását.