Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-27 / 251. szám
1993. október 27., szerda Kelet-Magyarország 3 Száz asszony hibádzik Dombrádon A görög származású Poullis úrnál a minőség és a fegyelem szentírás Ők vállalják a nyugati fegyelmet Nábrádi Lajos Dombrád (KM) — Amikor lapunkat kinyitja az olvasó az Álláskeresők rovatánál, azt olvashatja, hogy a megyei munkaügyi központ kis- várdai kirendeltsége 100 varrónőt keres egy dombrá- di munkahelyre. Ez a tobor- zónak szánt információ már majdnem egy éve nap mint nap megjelenik lapunkban. Komolyan kell ezt még venni? Ma már miért nem csak 50, vagy 40 varrónőt keresnek? A munkanélküliség idején miért nem tolonganak a környékbeli lányok, asszonyok? Ezekkel a kérdésekkel állítunk be a dombrádi varrodába, s velünk jön Szabolcsi József, a munkaügyi központ kisvár- dai kirendeltége vállalati ösz- szekötője is. Mindenki tempósan dolgozik A néhány éve épült üzem falán ez áll nagy betűkkel: BEBA Kft. Ahogy belépünk a hosszú üzemcsarnokba, tulajdonképpen megszokott kép fogad bennünket. Varrógép fölé hajoló lányok, asszonyok. Lehetnek vagy százan. Mindenki tempósan dolgozik. A fal közelében terebélyes asztalnál, a szabászaton idősebb, bajuszos úr dolgozik, mint egy szakmunkás. Pedig ő a tulajdonos, a görög származású angol úr neve: Andreas Poullis. Nehézkesen halad a beszélgetés, mert az angolul kitűnően beszélő tolmácsnő itthagyta a kft.-t, így a tulajdonos a munkásaival is nehezen tud szót érteni. Poullis úr megérteti velünk, megrendelés bőven van, jó minőségi alapanyag is. Mutatja, a vállfasoron szép női ruhák sorakoznak. Többet szeretne termelni, ezért keres minőségi munkaerőt. Ráírni tudó asszonyokat. A minőség és a fegyelem nála szentírás. Egy tiszta papírra rajzot készít a kedvünkért, ide írja, hogy a munkakezdés után hány órakor van cigarettaszünet, mikor van ebédidő és fájront, azaz mikor fejeződik be a munkaidő. Lazításnak helye nincs. A kis tanműhelybe invitál bennünket, s magyarázza: van itt pár gép, ezeken batanítást is vállal kisebb létszámnak, de csak kéthetest. Hangsúlyozza: varrni tudókat keres., A kis irodába is belépünk, amely meglepetésünkre üres. Megtudjuk: nincs itt adminisztrátorok, könyvelők népes hada. A tulajdonos a felesége alkalmi segítségével papírmunkát is végez, s mindössze egy irodai dolgozója van, akinek más feladata is akadhat. Megkérdezzük: miért nem tolonganak az emberek? Az angol úr válasza: Az asszonyok nem szeretik ezt a nyugati fegyelmet, ráadásul kapnak munkanélküli segélyt, s otthon is van módjuk egy kis jövedelempótlásra. Megszólítunk az üzemben egy asszonyt, Domokos Jánosáét, aki tudja, most nagyobb fegyelemnek kell lenni mint régen, amikor szocialista cég működött ebben az épületben. Hihetően állítja, szívesen dolgozik itt. Egy másik asszony, Haros Ferencné abba sem hagyja a munkát, úgy mondja: — A váltás előtt a habselyemgyárban dolgoztam, gyakorlatom van a varrásban. Tiszakanyárról járok át menet- rendszerű busszal, az angol tulajdonos fizeti a bérletemet, a keresetem pedig bruttó 12-14 ezer forint havonta. Lesz ez talán több is. Hivatalában keressük Soly- mosi Lászlót, Dombrád polgármesterét. Fontosnak, hasznosnak tartja a kft.-t, s nyilatkozata az angol tulajdonos mellett szól: Az érem másik oldala — A múlt rendszerben 240 dolgozóra épült az üzem az Állami Fejlesztési Intézet támogatásával. Az eladás meghirdetésekor még 13 millió forint tartozás volt az üzemen. Ezt kifizette a vevő és még adott 13 millió forintot az épületért. Csak egy magyar vevő jelentkezett, kevesebbet ígért. Ötven korszerű német gépet is hozott az új tulajdonos. Érthető, hogy fegyelmet és minőséget követel, hiszen vállfasoron kerül a ruha a kamionba és az angol boltok előtt rakják ki e ruhákat. Közben nincs meózás, utójavítás, s az angolok igényesek. Két bérelt buszjárat is van, mégsem jönnek a térségből dolgozni. Harcsa Bertalan jegyző közbeveti: — Csúcs időben Poullis úr egy szombatra plusz műszakot hirdetett meg, kétezer forintos napi fizetéssel. Alig jött be pár asszony... Ütközik a véleménye a — Manapság az emberek mindennek megtanulják az árát, s elfelejtik az értékét. x Aki önmagán tud uralkodni, az már vitte valamire, x Nincs semmi tartása... Még a szamárlétrán is csak hétrét görnyedve mászik előre, x Senki sem tökéletes — állapította meg Hérodotosz görög bölcselő... Istenem, ha ez a főnököm fülébe jut, megint botrányt csap. x A tudás hatalom... Viszont nem minden hatalom párosul tudással. x Egy közmondás szerint a pénz beszél, a kutya ugat... Persze olyan hely is van, ahol megkövetelik, hogy akinek nincs pénze, az ne ugasson! x Régen autogramot osztogatott. Ma már csak ujjlenyomatot kérnek tőle. x Nem bírja a napot. Inkább a főnök árnyékában húzza meg magát. A SZERZŐ FELVÉTELE munkaügyi szakembernek, Szabolcsi Józsefnek. Ő ezeket mondja: — Kiközvetítettük a környékről az összes munkanélküli varrónőt. Akik nem mentek, azok közül néhánynak megszüntettük a munkanélküli járadék folyósítását. A térségben nem a legjobb híre van a kft.-nek, ezért nem tolonganak ide. Egy beteg asszony kéthetes táppénz után vitte az orvosi papírt, s azt mondták neki, hogy nem foglálkoznak ilyen papírokkal, könyvelgetések- kel, s az illető asszonyt egyszerűen elbocsátották. Egyeseket szerződés nélkül alkalmaztak,1" több felmondás nem egészen volt tisztázott. Pedig a Munka Törvénykönyve a kft.- re is vonatkozik. Tudomásul kell venni Az elfogulatlan riporter hogyan is foglalhat állást az ügyben. Talán elmondhatja: tudomásul kell venni, hogy minden üzemben át kell térni a nyugati fegyelemre, a nyugati minőségre. Csakhogy akkor közelíteni kell(ene) a nyugati bérekhez. Kell egy tolmács, hogy szót értsenek. Az angol úr is alkalmazkodhatna jobban a magyar szokásokhoz. Mindenesetre a dombrádi betöltetlen munkahelyeket elfogadásra ajánlhatjuk. Kevesebb munkanélküli Nyíregyháza (KM) — Szeptember végén, október elején már „csak” 54 ezer 567 munkanélkülit jegyeztek hivatalosan megyénkben. Ez a szám a múlt év hasonló időszakához képest ketőezerrel kevesebb. Az őszi betakarítás és néhány építkezés több száz embernek adott munkát. A közhasznú munkások és az átképzésben résztvevők száma is növekedett. Szeptember ele- • jén kis híján 400 regisztrált munkanélküli kezdhette meg tanulmányait valamelyik átképző tanfolyamon. Ä megyei munkaügyi köz-. pont statisztikai és elemzési osztályán azt is megtudtuk, hogy a nyár végén 1300 munkanélküli egyoldalúan megszakította együttműködését a munkaügyi központtal, őket törölték a nyilvántartásból, megszüntették járadékuk folyósítását. Megyénkben szeptemberben 1150 dolgozónak mondták fel a munkaviszonyát. Az első őszi hónapban ezerötszáz betöltetlen munkahelyet jegyeztek megyénkben. Aforizmák — Egy pártról jut az eszembe. Vezetői rövidke tehetségüket aroganciával toldják meg. x — Egy ismételt törvény- javaslatra: Ha nem mellőz— Az erény jellemkérdés. De legalább annyira kenyérkérdés is. X — Az érdekek gyakran kiegyeznek. A szenvedélyek soha. Gondolatforgácsok heteden büntetni, mellőzhetetlen nem büntetni. x — Egy politikusra: Más nem lehetsz, mint aki vagy. Legalább titkold el. Kíméld környezetedet. x — Termékeny tévhit, hogy másképp is lehetne. Ebből élnek meg a politikusok. Nem is rosszul. x — Nincs a miénknél arisz- tokratikusabb ország. Mindenkinek van valakije, akit lenéz. x — Társadalmi antropológia. Az ember az egyetlen állatfajta, amelyik pirulni tud. Van is oka rá. — írják: szabadság, szerelem, barátság, közjó. Olvasd: érdek. x — A történelem azokról az egyszerű emberekről szól, akiket a történetírók meg sem említenek. x — Mellőztek? Szóval a másik méltatlant részesítették előnyben. x — Neki ereje van, nekem jogom. Egyenlőtlen mérkőzés. x — A 20. századi ember fejfájára azt fogják felvésni: sokkal többet tudott a létről, mint amennyivel azt még el lehet viselni. N Nézőpont j Betétharc Máthé Csaba rz ülönös küzdelem folyik A a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok között. Ha óvatosan is, de megkezdődött a betétkamatok licitje. Szép lassan kúsznak felfelé a betéti kamatok, a korábbi gyors zuhanás után elérték a bruttó 22—24 százalékot. A legérdekesebb mozzanat mégis az, hogy az állam felüllicitálta az államot. Az államkötvények fix kamatozásúak, a legkedvezőbb kamat 19,5 százalék volt, ugyanakkor a kincstárjegy, amelyet ugyan rövid ideig lehetett jegyezni, mégis kamata 24 százalékra emelkedett. A kincstárjegy ezzel jóval lekörözte az államkötvényt, amelynek jegyzése érezhetően lanyhult, jelenleg sokkal jobb befektetési források is kínálkoznak. Ráadásul akik meg szeretnének szabadulni az állam- kötvénytől, nem a legkedvezőbb áron tudnak túladni rajta. Mindez amolyan válaszlépésnek tűnik, hiszen az MNB megemelte az alapkamatot. A kereskedelmi bankok az államkötvények megjelenése után újabb konstrukciókkal rukkoltak elő, ezeket a betéteket már bruttó 20 százalékfeletti kamattal kínálják. Most igazán lehet számolni, melyik befektetési forma a legkedvezőbb: az alacsonyabb kamatozású, de államilag garantált államkötvény vagy a magasabb kamatozású, a kereskedelmi bankok által kínált betét. Manapság az utóbbi mellett döntenek... Indiánnyár Harasztosi Pál felvétele Kommentár _____________________ Erdélyi iskolások Vasváriban Balogh Géza 77» mlékszünk még rá, Hj hiszen nem is olyan régen volt, hogy a szomszédos országokban élő magyarok sokszor könnyebben juthattak el Rhodesiába, vagy Burmába, mint az anyaországukba. Három-négy éve nagyot változott a világ, jöhet, mehet aki csak akar, ha megfizeti a határon a kauciót. S nem csak látogatóba jöhetnek a túloldali magyarok, de akár itt is taníttathatják gyermekeiket. Megyénkben is vannak iskolák, mely erdélyi, kárpátaljai gyermekeket fogadtak, köztük az egyik legjelentősebb a tiszavasvári szakközépiskola, s szakmunkásképző intézet. Majdnem százharminc külhoni magyar fiatal tanul itt, a legelső csoport az idei tanévben fog végezni. Annak idején a szervezők valószínűleg arra gondoltak, hogy a friss szakemberek otthon, Erdélyben, Kárpátalján kamatoztatják, s adják majd tovább az itt megszerzett tudást, ám a szándék megvalósítása ma fölöttébb kétséges. Nemrég tartották a külhoni szülők értekezletét a vasvári iskolában, ahol e sorok írója többükkel is megismerkedett. Ömlött belőlük a panasz. Nincs munka, nincs pénz, a reménytelenségbe jönnének haza a lányaik, fiaik. Próbáltuk vigasztalni őket, hogy nálunk sem sokkal jobb a helyzet, de ők csak legyintettek. Össze sem lehet hasonlítani a két országot, hiszen ők ismerik a székelyföldi, de a magyarországi lehetőségeket is. Elkínzott arccal néztek ránk, mikor azt kérdeztük tőlük, mi lesz így a gyermekekkel. A szívünk azt mondja, hogy jöjjenek, az eszünk meg azt, hogy maradjanak, válaszolták. Szomorúan hallgattuk e szép, csendes szavú embereket, s végül már mi magunk sem tudtuk eldönteni, hogy melyik is lenne a szerencsésebb. Ha maradnak, nyerünk egy sereg jól képzett, fegyelmezett, hihetetlen munkabírású szakmunkást, de elvesztünk ugyanannyi lelket odaát. Mindegy melyik ujjúnkat vágjuk meg, ugyanúgy fog fájni. HÁTTÉR
