Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-26 / 250. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. október 26., kedd A villámkezű gitáros Nyíregyháza (KM — K. J.) — Különleges zenei él­ményben lehet része Nyír­egyháza és a megye jazzked­velő közönségének, ha veszi a fáradságot, és november 8- án elmegy a Bujtosi Szaba­didő Csarnokba. Igazi világ­sztár, a villámkezű gitáros Al Di Meola és „csapata” ad koncertet 19 órától ezen a napon. Di Meola három évi hall­gatás után a World Sinfonia formációban jelentetett meg új albumot, melynek „anya­gát” remélhetően eljátssza majd a BUSZACSA-ban is. És milyen ez a zene? Ő ma­ga így vallott róla: a World Sinfonia dél-amerikai és eu­rópai keveréke a klasszikus jazz-tango improvizációnak, közép-keleti elemekkel gaz­dagítva; olyan ez, mint egy szimfonikus zenekar. A triót A1 Di Meola mellett a török Arto Tuncboyaci ütőhang­szeres (percussion) és a ve­nezuelai gitáros, Chris Car­rington alkotja. Di Meola az új kompozí­cióiban követi a multi-kul­turális irányzatot. Ennek jó példája a legutóbbi lemezén hallható Last Tango For As- tor, ami valójában tisztelet- adás régi barátja Astor Piaz- zola előtt. Izgalmas szám a No Mistery feldolgozása, melynek az eredetijét A1 Di Meola tizenkilenc évesen vette fel, amikor Chick Co- reával muzsikált együtt. A gitárvirtuóz felszínen maradása elsősorban annak köszönhető, hogy mindig látványos, széles körben fo­gyasztható zenét csinált, amivel kisebb-nagyobb sportcsarnokokat is meg tu­dott tölteni. Reméljük, a BUSZACSA-ban sem lesz ez másképp. AI Di Meola, a World Sinfonia vezérgitárosa Archív felvétel Festőkönyvek kiállítása Budapest (MTI) — Nem­zetközi művészkönyv-kiállí- tás címmel nyílt tárlat az Or­szágos Széchényi Könyvtár­ban. Az érdeklődők válogatást láthatnak a Hannoverben élő Marika Marghescu „festő- könyv”-gyűjteményéből, amelynek ritkaságai' között megtalálható a többi között Antoni Tapies, Pierre Ale- chinsky, Günther Uecker, Jean Frémon, Yves Bonnfoy, Etienne Hajdú, Joan Miró, Szenes Árpád számozott, a művész által szignált bib­liofil kiadványa. A festő­könyvek vagy festői köny­vek keletkezése a XX. szá­zad elejére nyúlik vissza. A gesamtkunstwerk törekvés lényege: a művész mind­végig nyomon követi a „könyv” születését a papír kiválasztásától, a nyomda, a tipográfia, a kötészet, a ki­adói munka területén. A ki­állítás egy hónapig tekinthe­tő meg. Uj lemezüket bemutató turnéjuk során Nyíregyhá­zára is ellátogat a népszerű énekes-házaspár, Korda György és Balázs Klári. A városi művelődési köz­pontban október 29-én, 20 órától lépnek fel. Kon­certjükön a Barátok, amíg élünk című új LP-jük da­lait adják elő, de természetesen elhangzanak majd régebbi sikerszámaik is Reklámfotó Ahol az oktatással kereskednek A különböző szaktanfolyamokra évente közel ezren járnak, sokan látogatják a klubokat is Kállai János Nyíregyháza (KM) — Nyíregyháza három, szak- szervezeti művelődési köz­pontjának egyike a KPV- DSZ háza. Eredetileg párt­hasznosításra készült, de ti­zenöt évvel ezelőtt a kereske­delmi, pénzügyi és vendéglá­tóipari dolgozók vették bir­tokukba mint a művelődés, a szórakozás, a hasznos időtöl­tés terepét. Bár a másfél évtized nem nagy idő, a ház működésében, rendjében, feladatrendszeré­ben módosulások, változások történtek az utóbbi években. Ezekről kérdeztük Szathmáry- né Sipos Ildikót, aki hét éve vezetője a megyeszékhely közművelődése egyik felleg­várának. . — Hát, a fellegvár egy kicsit túlzás, de az kétségtelen, hogy a szakszervezeti alapszerveze­tek támogatásával létrejött művelődési ház amióta csak megvan, mindig ellátott lakó­körzeti feladatokat is. A virág­kora, ha egyáltalán beszélhe­tünk ilyenről, a nyolcvanas évek közepére tehető. Megélni kevés pénzből Akkor több csatornán kap­tuk a pénzt a működtetéshez: megyei és központi szakszer­vezeti keretből, ehhez jött még az állami támogatás. Most vi­szont nehéz idők járnak. Két éve már csak az állami pénz­ből kell megoldanunk min­dent. Q Mennyibe kerül jelenleg a ház fenntartása, működtetése? — Mondok két számot. Az állami pénztámogatás egymil­lió hatvanezer forint, a fenn­tartás és funkcionáltatás pedig hárommillió hatszázezerbe ke­rül! A különbséget nekünk, magunknak kell előteremteni. Minimálisra csökkentettük a dolgozói létszámot: két taka­rítónőt foglalkoztatunk, van egy adminisztrátorom és va­gyok jómagam mint vezető és népművelő. A KPVDSZ művelődési ház SLIP táncegyüttesének két tagja az orosi falubulin Harasztosi Pál felvétele □ Az említett két szám között óriási a különbség. Hogyan, milyen tevékenységekkel tud­ják előteremteni a hiányzó pénzt? Egy középiskolányi tanfolyamos — Mindennel megpróbál­kozunk. A hasznosítható irodáinkat bérbe adtuk, ugyanezt tettük a büfénkkel is. De a legjelentősebb bevételi forrásunk az oktatás. A szak- szervezeti arculatunknak meg­felelően elsősorban a kereske­delmi jellegű szakoktatás felé fordultunk. Évek óta van szer­ződésünk a Külker Info Kft.- vel. Ennek keretében indítot­tunk vámügyis, áruforgalmi, vámos-szállítmányozási és vámügyintézői közép- és fel­sőfokú tanfolyamokat. Tanév szerinti munkarendben dolgo­zunk, két termünk mindennap foglalt. Mintegy háromszáz hallgató vizsgázik nálunk eze­ken a szakokon. Ez nagyon fontos az érettsé­gi utáni felnőttképzés szem­pontjából, de mint munkaerő­pótlás szintén figyelmet ér­demel. Persze vannak más kurzusaink is. Az Educar Bt.- vel közösen szerveztünk pl. nemzetközi szállítmányozási, nehéz- és könnyűgépkezelői tanfolyamokat, de mi készít­jük fel az ún. ADR (veszélyes anyagokat szállító) gépko­csivezetőket is. Mondhatom: összességében egy középisko­lányi — csaknem ezres létszá­mú — embertömeget moz­gatunk meg évente. Pluszként most mi végezzük a taxisok­nak előírt vizsgáztatást. □ Hát, ez tényleg inkább is­kola, mint művelődési ház! Maradtak-e egyáltalán hagyo­mányos értelemben vett köz- művelődési programjaik? — A klubjaink — nyugdí­jas, diabetikus, alkoholellenes — életképesek, s mi működ­tetjük a SLIP táncklubot, amelybe várjuk az újabb je­lentkezőket. Nyáron szoktunk diszkókat tartani, de a mű­soros estékről — pénz hiá­nyában — két éve lemond­tunk. A hagyományos klub­jaink sok tevékenységi for­mára adnak lehetőséget, mint pl. a virágkötészet, szabás­varrás, aerobic, tánctanulás, s a közeljövőben indítjuk a gyógytestnevelést. Szolgáltatás mindenkinek Ezeken kívül igen sokféle szolgáltatásunk van. Pl. ná­lunk szokott lenni az OTP-s nyugdíjasok találkozója, az Élelmiszer Kisker árverése, az Oriflame kozmetikai bemu­tatója, de már adtunk helyet óvónők továbbképzésének, a meggytermesztők tanácskozá­sának, vagy éppen egy víztisz­tító rendszereket propagáló termékbemutatónak. Minden­nek utána kell menni, mindent meg kell ragadni, amit érde­mes. A meg- és fennmaradá­sunk csak ilyenfajta hozzáál­lással képzelhető el. Zofia Lublinból érkezett Zofia Kopel-Szulc: A térben Harasztosi Pál reprodukciója Nyíregyháza (KM — K. J.) — Különös hangulatú grafi­kák és tollrajzok kiállítását nyitották meg a nyíregyházi Bessenyei György Tanár­képző Főiskola kerengőjé- ben. Aki az alkotásait köz­szemlére tette, Lengyelor­szágból, Lublinból érkezett. Zofia Kopel-Szulc-nak hív­ják. — Nagy örömmel jöttem Nyíregyházára, bár a boldog­ságérzésem nem maradékta­lan. A férjem, aki szintén gra­fikus volt, nemrég halt meg, s így először jöttem egyedül Magyarországra. A grafikus férj emléke Mi, a férjemmel, mindenho­vá együtt mentünk, a kiállítá­saink is közösek voltak. □ Mikor alakultak ki a ma­gyarországi művészkapcsola­tai? — Egy debreceni tárlat al­kalmával, mintegy húsz évvel ezelőtt ismerkedtem meg ma­gyar kézpzőművészekkel, köztük Szabó Lászlóval, aki­nek a szíves invitálására, illet­ve a nyíregyházi főiskola rajz tanszékének a meghívására jöttem el most Szabolcsba. □ Járt már. korábban is a megyénkben? — Igen. Néhány éve három hetet töltöttem a nyírbátori al­kotótelepen, volt ott akkor egy kiállításom is. Szóval, elég szorosak a magyarokkal a kap­csolataim. Magyar művészek meghívása A lublini művésztelepen szintén dolgoztak már magyar kollégák, s 1994-ben ismét lesz találkozási alkalom. Kazi- mierz Dolny-ban ekkor szer­veznek egy nemzetközi alko­tótelepet, ahová két magyar művészt fognak meghívni, in­nen, az ország keleti csücské­ből. □ Anélkül, hogy túlbonyolí­tanánk a dolgot: nem érzi úgy, hogy az utóbbi időkben mintha lanyhult volna az olykor le­gendásként emlegetett len­gyel-magyar barátság? — Országainkban nagy dol­gok, jelentős változások zaj­lottak le a közelmúltban. Az ilyen földrengésszerű mozdu­lások közepette bizony gyak­ran „megsérül” a kultúra. Az emberek általában sincsenek könnyű helyzetben, a művé­szek pedig még kevésbé. Fo­lyamatosan csökken az állami támogatás, a működő mecena­túra pedig nem épült még ki. A nehéz viszonyok között, per­sze, lehet hogy csökkent az egymással való törődés ereje, lazultak a kapcsolatok. Absztrakció és jelképek □ Milyen műveket hozott Nyíregyházára? Hogyan tud­ná jellemezni néhány gondo­lattal a művészetét? — Színes és fekete grafiká­kat hoztam, huszonnyolc dara­bot. Ennek a fele egyedi toll- rajz, tizennégy pedig sokszo­rosított grafikai alkotás, a li­tográfia valamint a linó „ke­veréke”. Valamennyi művem megle­hetősen absztrakt, vannak, akik egyenesen misztikusnak tartják őket. Nos, én a grafiká­immal az emberek képzeletét, a fantáziáját szeretném meg­mozgatni, de azt hiszem, ezzel minden művész így van. Az absztrakció miatti esetleges értelmezési nehézségeket a műveimen „elhelyezett” jelké­pekkel törekszem enyhíteni, vagyis könnyíteni a kontaktus­tartást a nézővel, a befogadó­val.

Next

/
Thumbnails
Contents