Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-26 / 250. szám
1993. október 26., kedd HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Az „ígéret” földje Görénypusztán A tanyai öregek panasza nem hallatszik el az égig • Soványodik, savanyodik... Györke László Görénypuszta (KM) — Falvainkban egyre gyakrabban látni, hogy a szekér elé még csak nem is ökröt, hanem tehenet fognak. Már akinek van még, nem vágta le a „kampány” idején. A látvány önmagáért beszél: a „lenini” egy lépés előre után, íme, itt a „két lépés hátra”. De vajon hogy éli meg mindezt az, akinek a bőrére megy a játék? Egész nap vert az eső Görénypusztán. A borongós hangulatot csak fokozta, hogy a tanya elején siralmas kép fogadott: az egykori iskola az enyészet martalékává vált. Nincs, ami itt tartson... A tanya „belsejében” néhány takarosabb ház mellett általában a szegénység árulkodó jeleit látni. Nincs se egy bolt, se presszó errefelé. Az egyetlen jó, hogy kövesút vezet végig a tanyán. Az egy- szem utca teljesen kihalt. Még csak kutyák sem csaholnak az idegenre. Megörülök, mikor végre embert látok közeledni a szélső ház felé. Tarján Ferenc épp az első házban lakik. Mikor megtudja, ki vagyok, miért jöttem, két kezét összecsapja: — Na, hogy ezt is megértük. Nem sokszor jár erre újságíró. Én benne vagyok a korban, nem járok el sehova. Drága a buszjegy. Kinek van arra pénze? Meg aztán, minek menjek. Úgy is folyton kibabrálnak az egyszerű parasztemberrel. Beljebb tessékel, a nyári konyhába. — Tetszik tudni, nem jól van ez így. Nem is magamért mondom, hanem azokért a fiatalokért, akik itt vannak két- három gyerekkel, aztán nem jár nekik két lépés föld. Mert van ilyen. Azokat mi tartsa itt a tanyán? Pedig most már sokan visszajönnének, mert városon nincs munka. Tarján Ferenc világéletében gazdálkodott. Ha éppen hagyták. Nem mindig hagyták. A tagosításig a „határban” lakott, Tarján Ferenc mikor jött a téeszvilág, onnan „elűzték”. Akkor költözött ide erre a telekre, 28 ezer forintot fizetett érte. — Megjártam én a poklokat többszörösen is. A háborúban végig katona voltam, aztán a táltak, persze, de én azt mondtam Miskának, a főnöknek, ott a földem, vigye, ha annyira akarja, de engem hagyjon békén. Miska meg be is vitte. így aztán földjáradékot sem kaptam sose. Csak majd később, de akkor is csak éppen hogy kiszúrták a szemem öt évre három ezer forinttal. — Azt mondja nekem a Bori, tudja, aki a földeket intézi, hogy „Feri bátyám, magának járna összesen tán 50 hold is.” „Nem kell nekem annyi — mondtam — hadd legyen a fiataloknak is, meg mindenkinek, aki gazdálkodni akar. Nekem csak annyi kell, amennyivel elbírok.” Meg hogy legyen a gyerekeknek is. Na, azt mondják, fizessek be hatezer forintot a kimérésért. Hát miből? Érdekes, amikor kiűztek, nem fizettek semmit. tudtuk meg, hogy itt is, ott is osztottak ennek is, annak is. Nekünk meg semmi. Mire bemegyünk, azt mondták, elkéstünk. Nem csak mi vagyunk így a tanyán. ígérgetnek fűt- fát, de hát abba nem lehet vetni... — Én nem értem, a dohányt még mindig jól el lehet adni, a több mint 400 hold földön meg nincs tán három hold dohány se. Pedig valamikor milyen jó pénzek voltak abból... Jegy van, föld nincs — Na — folytatja Tarján Ferenc —, a hadifogságra kaptam 429 ezer forint kárpótlási jegyet. De hogy mikor lesz abból föld, vagy valami, amiből hasznot is látni, nem tudom. Épp itt tartunk, mikor nyílik az ajtó, a felesége jött meg. Hallja, miről van szó, rögtön bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Hát én meg hogy jártam. De nemcsak én. Amikor a vagyonjegyeket megállapították, kijelentették, hogy a munkaidőt 1972-től számítják. Akkor meg már nem nagyon volt jó kereset. Én, aki majdnem húsz évet lehúztam a téeszben, kaptam 72 ezer forint vagyonjegyet, az, aki négyet-ötöt — fél milliót. Hogy van ez, tessék mondani? Szerettem volna egy hold csemegét, nem adtak. Járt volna három hold a munkám után, de csak kettőt adtak, de azt is olyan rosszat, hogy oda legfeljebb bukfencet lehet vetni. Azt mondták, bérelhetek. Béreljünk mi, mikor a törvény szerint tízszer ennyi járna? Hiába, az ilyen öregeket, akiknek nincs már erejük, hogy járjanak a nyakukra, állandóan kijátsszák. A hivatalban is, aki a földdel foglalkozik, szóba se akar állni velünk. Nekem 14 hold tagi föld járna. Mit kaptam? Hat aranykoronát? És nincs, aki az érdekünkben szóljon, ez a legborzasztóbb! — Mi lesz ezzel a tanyával is? Itt valamikor 220 jószág volt, ma van egy tehén meg négy ló. A föld soványodik, savanyodik, mert nincs jószág, nincs trágya, nincs gabona. Lassan már ember se lesz... Ez az épület egykor iskola volt A SZERZŐ FELVÉTELEI végén haza akartam szökni, akkor meg az oroszok, már itt, a határban elfogtak. Jött négy és fél év hadifogság. Akkor ott kinn, a Szuban megtanultam, mi az a kolhozvilág. Mikor végre hazakerültem, azon voltam, bármi legyen, csak kolhoz ne. Milyen dolog az mindféle idegenekkel összevágni az embert? Az ígéretbe nem lehet vetni —Aztán mindenki azt lopott, amit tudott. A gyalogmunkás a kicsit, a vezető a nagyot. No, de hiába hatajkod- tam, mégis lett kolhoz. A feleségem a négy gyerekkel együtt csak belépett, bevitte az örökségét, a földet. Engem is agiMost meg, hogy a földemből egy kicsit visszakapjak, fizessek. — A legjobban az bosszant, hogy itt volt mindjárt a házunk mellett a háztáji. Azt mi éveken keresztül trágyáztuk, gondoztuk. Most meg azt mondták, megszűnt a háztáji. Hát akkor adják ide, hiszen jár. Azt mondják, ez nem ahhoz a földalaphoz tartozik. Ami nekem járna, az ott valahol ide harminc kilométerre. Hát hogy járjak én oda? Tessék mondani, miféle ember az, aki ilyesmit kitalál? így aztán a sok föld mellett, ami járna, nincs min gazdálkodni. Van vagy másfél hold, de nincs hová dohányt ültetni, nincs egy lépés gyümölcsös. Mi már csak azt Ha késik az ellátási összeg Jó, ha tudjuk, kinek mi a dolga a társadalombiztosítási kötelezettségek teljesítésében Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Az elmúlt egy-két hétben többször foglalkoztunk a társadalombiztosítással összefüggő közérdekű, praktikus tudnivalókkal. Most a témát hasonlókkal folytatjuk. Az ellátási ösz- szeget váró biztosítottnak is érdeke például, hogy a lakcím- és névváltozását időben írásban jelentse be a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz. Sok ellátás azért érkezik vissza vagy késik fölöslegesen — tudtuk meg Dolgos Sándor osztályvezetőtől —, mert a posta a megadott címen nem találja az adott személyt. A reklamálások sorrendje Az esetleges változás tényét a munkáltatónál is érdemes regisztráltatni, hiszen az adatoknak a munkáltatói igazoláson lévőkkel meg kell egyezniük. Ne kelljen az ügyintézőknek azon töprengeni, melyik az igazi. Sokakat érdekelhet az ellátások utalásának rendje, időbelisége. A beérkező igényeket folyamatosan dolgozzák fel, az ellátások utalása is folyamatos. Mindennap van utalás a táppénz esetében, az anyasági ellátást az elbírálást követően havonta általában 1- je és 15-e után utalják, bár pár napos csúszás előfordulhat. Mi a teendő, ha valaki jogosnak vélt táppénzét nem kapja meg, vagy úgy gondolja, hogy az késik? — tettük fel a kérdést többek nevében. Vajon hová forduljon először? Sok olyan ügyféle van a MEP- nek, akiknek tulajdonképpen nem is itt kellene a panaszát orvosolni. Ha táppénz esetében a szükséges adatok, okmányok időben beérkeznek, akkor a kifizetés nem késik: a biztosítottnak 30 napon belül az ellátást kézhez kell kapnia. Ellenben ha az adatszolgáltatás a munkáltatói igazoláson hiányos, akkor levélváltásra kerül sor, amiatt nyilván csúszhat a pénz érkezése. Azt kérik az egészségbiztosítási pénztár szakemberei, hogy ne tekintsék ilyen jellegű érdeklődő leveleiket tolakodásnak, hanem ezeket adatkutatásnak fogják fel, mely a gyorsabb ügyintézést segíti. Hiába várják a táppénzt A munkáltatók pedig igyekezzenek azonnal válaszolni, hiszen így családokon tudnak segíteni. Ha valaki két-vagy három héten belül nem kapott pénzt, még nem ok arra, hogy késésre, problémára gyanakodjon. Azonban ha a késedelem hónapos, szívesen veszik a jelzést, utánanéznek és tájékozatják az ügyfelet. Célszerű, ha gond esetén legelőször a munkáltatót keresik meg, hiszen oda kerülnek az igények. A nagyvállalatok, üzemi ki- fizetőhelyek megszűnésével igencsak megnőtt az ügyfelek száma, így húzódhat az ügyintézési idő, de mindent megtesznek ennek elkerülésére, már ami rajtuk múlik. Gyakori a panasz, hogy bizony, sok munkáltató egyszerűen nem fizeti a járulékot és be sem jelenti az alkalmazottját. S ha a dolgozó beteg lesz, várja-várja a táppénzt, mindhiába. Utánajár és akkor derül ki a szabálytalanság. Tehetünk-e mi ez ellen? A válasz szerint nagyon nehéz a dolgozók szemszögéből nézve a helyzet. Ragaszkodni kell az írásos munka- szerződéshez, ami konkrét bizonyíték a biztosítom jogviszony létesítéséről. A dolgozót kár nem érheti Egy biztos: a munkáltató járulék nem fizetése miatt a dolgozót hátrány nem érheti, a bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén viszont ellátást nem tudnak megállapítani. Megszűnt az az 1992. februárig érvényes szabályozás, miszerint: ha magán- és társasvállalkozásoknak egy hónapot meghaladó járuléktartozásuk volt, ellátásra nem voltak jogosultak, amíg azt nem rendezték. Jelenleg a biztosítási jogviszony az elsődleges a dolgozó szempontjából, a fizetési kötelezettség már a munkáltató és a társadalombiztosítási szerv ügye. Jegyzet Mi viszonyulunk, ők... Réti János M ég az egyik legnyereségesebb vállalat, a Magyar Villamosművek sem kímél bennünket, és lám két, egymáshoz igen közeli ütemben felemelgette szolgáltatásának díját. Magasabb az áram ára. Természetesen megértésünkre számiba, hiszen a nemzetközi gyakorlatban — mint mondják — a kis- és nagyfogysztókra egyforma díjszabás vonatkozik, míg nálunk a háztartások számára adott viszonylagos kedvezmény levét, vagyis a bekerüléshez viszonyított különbözeiét a még működő nagyvállalatok isszák, illetve fizetik meg. Természetesen amennyiben tudnak és akarnak is fizetni. Na, ezt a tarthatatlan állapotot kell felszámolni mihamarabb a nemzetközi pénzintézetek felénk megszabott hitelfeltételeit teljesítendő. Mert ezeknek a pénz- nököknek ez sehogy sem tetszik. Micsoda dolog az, hogy a kisember ilyen, olyan vagy amolyan kedvezményekben lubickoljon, illetve a tarifaszabászok jóindulatának fényénél sütkérezzen és előbb- utóbb felvesse a jólét, miközben a privatizáció nehéz szülésétől vajúdó nagyvállalatok azt sem tudják, hova bújjanak, amikor jön a villany- számlás. Amikor immár többedszer értesültem a pénzvilág szigoráról, két gondom támadt. Először: azokban az évtizedekben, amikor számolat- lanul vettük fel—mert felvehettük — a hiteleket szerte a világban, miért nem szabtak ilyen vagy ehhez hasonló feltételeket? Lehet, ha megkötötték volna akkori vezetőink kezét, nem adósodunk el olyan reménytelenül. (Mellesleg a rendszerváltás óta is szinte hetente vesszük fel a hiteleket, szinte számolatla- nul, ami joggal nyugtalaníthat bennünket. Amit ugyanis a kormány behoz a réven, azt a lakosság rendre elveszíti a vámon.) Másodszor: a világbankiak egyszer már az iránt is érdeklődhetnének, hogy az egyszerű átlag magyarnak van-e miből megélni, iskolába járatni a gyerekeit, támogatni a szüleit vagy gyógyírra t ni a betegségeit — de maradjunk a témánál—•, kifizetni a villanyszámláját? Nemrég egy két esztendőn át Angliában élt ösztöndíjassal beszélgettem. Megtudtam, hogy a keresetéből kényelmesen és kulturáltan megélt kinn a ködös Albion- ban négytagú családjával úgy, hogy havonta a fele fizetése megmaradt. Szóval, ezt is illene már legalább egyszer figyelembe venni vi- lágbankéknak, amikor azután érdeklődnek például, hogy nálunk ki miért épp annyi villanyszámlát fizet, amennyit fizet és miért nem többet. Csökken is, nő is Budapest (MTI-KM) — A Központ Statisztikai Hivatal adatai szerint a kiskereskedelmi forgalom értéke az év első nyolc hónapjában 1174 milliárd forint volt, ami 21 százalékkal több, mint az elmúlt év azonos időszakában. Augusztusban 3,5 százalékkal kevesebbet vásárolt a lakosság a korábbi időszakhoz viszonyítva. A csökkenés az élelmiszer-kiskereskedelemre, a gyógyszerforgalomra, valamint a munkahelyi vendéglátásra jellemző, viszont az iparcikkek, tüzelő-építő és üzemanyagok kereslete jelentősen meghaladta a múlt évi értékesítést. Mit tehetnék érted... Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Ünnepelni sokféleképpen lehet. A Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben október 21-én tartott meleg hangú ünnepségen az intézmény lakói maguk szerkesztette műsorral kedveskedtek azon cégeknek, vállalkozásoknak, amelyek a helyszínen megrendezett termékbemutatón részt vettek. Virágok, üdítők, s a legkülönbözőbb használati tárgyak, kozmetikumok sorakoztak a körben felállított asztalokon. Ezek egyben egy felajánlás részei lettek, ezért mondtak rendhagyó köszönetét a gyerekek. A hosszú listából egyet hadd emeljünk ki: Huszár István festőművész két darab, összesen 75 ezer forint értékű festményt ajándékozott az intézetnek. Megható volt a hangulat, őszinték a gesztusok. S az egyik felhangzó dalnak az volt a refrénje: „Mit tehetnék érted, áruld el nekem”... Az ünnepi műsor elgondolkodtató pillanata Szekeres Tibor felvétele
