Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-26 / 250. szám

1993. október 26., kedd Kelet-Magyarország 3 Gazdálkodni csak valódi értékkel lehet Végéhez közeledik az ingatlannyilvántartási kataszterek elkészíttetésének ideje Harasztosi Pál felvétele Rohod, Nyíregyháza (KM) — Ha egy család elhatároz­za, hogy valamilyen nagy be­ruházásba kezd, vagy vásá­rol valami értékesebb dara­bot, először a pénztárca vas­tagságát nézi meg. Ha egy település határozza el, hogy gyarapodni akar, a jövő év elejétől a költségvetéstől ka­pott, a pályázatokon elnyert pénzek mellett saját vagyo­nát számolja meg. Nagyjából akkorra tisztázódik mi az amit elődjétől, a tanácstól, aztán az államtól örökölt, mi az, amit a vagyonátadó bi­zottság a tulajdonába adott, így körvonalazódnak va­gyoni ügyekben a pontos adatok. Vizler Emillel, Rohod jegy­zőjével ízlelgetjük a szót: in- gatlanvagyon-kataszter. Még kimondani sem könnyű, hát még elkészíteni, pedig ez az a bűvös kifejezés, ami sokat ér, ami feltétlenül szükséges a va­gyongazdálkodáshoz, ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzon az önkormámányzat. Jöttek, mértek — Természetesen eddig is volt ingatlannyilvántartásunk, azonban az csak egy részét tar­talmazta azoknak az adatok­nak, amely a vagyongazdál­kodáshoz szükségesek. És ez a fontosságát kifejező okoknak csak egyik része. A másik, hogy a tényleges tulajdont kell megállapítani. Rohod önállósága igazán nem nevezhető réginek, három éve még Vaja társközsége volt. 1991-ben nyerte el önál­lóságát, akkor jött létre az ön- kormányzat, nekik pláne fon­tos volt tudni: mire számíthat­nak, milyen vagyonhoz nyúl­hatnának, ha szükség lenne rá. — Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy rendelet is kötele­zett az ingatlanvagyon-katasz- ter elkészíttetésére. Magunk nemigen mertünk volna vállal­kozni rá, ezért szakemberek­hez fordultunk: a Nyírterv Plusz Kft.-hez. Jöttek, mértek, földhivatalhoz mentek, egyez­tettek, aztán néhány nap múl­va letették az asztalra a kész nyilvántartást. Nézegetjük a kitöltött ka­tasztereket. Iskola, óvoda, ra­vatalozó, községháza, műve­lődési ház, és így tovább. — Ezek a számok a műszaki értéket jelentik — mondja a jegyző —, mert a valóságnak megfelelő számbavételhez el­engedhetetlen a műszaki ál­lapot felmérésére. A régi nyil­vántartásokban, vagy például a telekkönyvben néhány eset­ben még épület szerepel, a va­lóságban meg már rom, vagy fordítva: üres a telekkönyv, a területen pedig egy tornaterem emelkedik. Tehát a valós tu­Rohodi délután lajdon megállapítása nagyon fontos. Sebők Jánossal, az ingat­lanbörze brókerével beszélge­tünk, ő járt Rohodon, s ő szer­vezte tulajdonképpen a Nyír­terv Plusz-nak a munkát. Most Bujon dolgoznak, de Csaroda környéke is bekarikázva áll irodája falán a térképen. — Tudják az önkormányza­tok, hogy januárig el kell ké­szíttetni a nyilvántartást, még­is vannak helyek, ahol nemi­gen foglalkoznak vele. Van­nak viszont, akik alig várják a szakmai segítséget. Az ingat­lankataszter-nyilvántartásra is értendő ez, de van olyan vál­lalkozás is, amelyik számí­tógépre viszi, így bármikor könnyen használhatóvá teszi a katasztert. Vagyonnal gazdálkodnak Mert egyik fontos indoka a nyilvántartás fontosságának, hogy a vagyongazdálkodás alapjául kell szolgálni egy in­formációs rendszernek. Hogy lehetne dönteni vagyoni kér­désekről, ha csak annyit tud valaki egy ingatlanáról, hogy valamelyik utca valahány szám alatti lakóépület, de nem tudja, hogy abban hány lakás van, milyen a műszaki ál­lapota, az értéke, milyen köz­művek vannak alatta, s milyen egyéb építmények szolgálják? Néha egy vaskerítés többet ér, mint a telken lévő faház, de le­het benne akár úszómedence, vagy díszburkolat, ami sehol nem szerepel. Tehát most eze­ket is számba veszik, és egy­úttal kialakul a településeken az a szervezet és az a működé­si rendszer, amelyik a vagyon­nal gazdálkodik. Voltaképpen ezzel a nyil­vántartás-készítéssel az is tisz­tázódik: ki az igazi gazdája a vagyonnak. Azt mondja Vizler Elek, hogy az új jogszabályok sze­rint az önkormányzati tulajdon gazdája a település önkor­mányzata, de átruházhatja a képviselő-testületre. Ebből azonban az következhetnek, hogy egy intézményvezető még egy kerékpárcserét sem végezhetne el, mert a testület­nek kellene ebben is dönteni. Természetes ezért, hogy ami­kor az önkormányzat elhatá­rozza egy intézmény, egy vál­lalat létrehozását, egyidejűleg meg kell osztani a tulajdonosi jogok gyakorlását a testület, a polgármester, egy bizottság, illetve a vállalat, vagy intéz­mény vezetője között. — Azért is szükség van egy ilyen nyilvántartásra, mert a vagyongazdálkodási célkitű­zéseket, koncepciókat nem le­het enélkül kijelölni. Ha valaki nem tudja, hogy milyen va­gyonnal rendelkezik, vagy mi­vel fog a jövőben, nem lehet meghatározni a feladatokat. Rohodon nemrég újították fel az óvoda konyháját, de ha minden jól megy, és sikerül pályázaton pénzhez jutni, újat építenek helyette, a mostani pedig átalakítható öregek ott­honává. Nem lehet dönteni a felújításról, a karbantartásról, a beruházások megalapozásá­ról sem pontos és valódi érté­ket tükröző adatok hiányában. A példa nem rohodi, de ho­gyan tudna mondjuk egy váro­si önkormányzat dönteni la­kásépítésről, ha nem tudja, hogy a meglévő lakások érté­kesítéséből mennyi pénzhez jut, mennyi bevételre számít­hat a költségvetésből. De ha fel tudja mérni, honnan vesz el pénzt, vagy az elidegenítésből milyen pénze származhat, ak­kor kiszámítható: ahhoz mi­lyen hitelt vagy egyéb forrá­sokat kell még felkutatni. Szóba kerül, milyen mércé­vel lehet megállapítani ma va­laminek az értékét, ami eddig semmit nem jelentett, akár nullára is leértékelődhetett? — Ezeket az értékeket eddig a számviteli szabályok szerint tartottuk nyilván, ahol megvan határozva, hogy a beszerzési, vagy bekerülési értékből éven­te milyen összegek írhatók le értékcsökkenés címén. Ha mondjuk, valami a századfor­duló táján épült, annak már nulla az értéke. De azért furcsa lenne az iskolát — mert a számviteli értéke nulla — va­lakinek odaadni ajándékba. Nem lehet tovább halogatni Ezért rendelkezik úgy az új törvény, hogy ha bármilyen vagyont bármilyen okból fel­értékelnek, tehát a piacon megmérettetik, akkor már azon az áron lehet nyilvántar­tásba venni. Addig kötelező a számviteli érték szerint, pon­tosan a védelem miatt, nehogy becsapjanak vele valakit, mert mondjuk egy hitelfelvételhez túlzottan felértékelhet bárki bármit, hogy legyen megfelelő fedezet. Ez a nyilvántartás ak­kor ér valamit, ha folyamato­san vezejük majd. Az intéz­mény a vagyonában bekövet­kezett minden lényegesebb változás bejegyzéséről a jegy­zőnek kell gondoskodni. A korábbi nyilvántartások a vagyongazdálkodás igényeit nem elégítenék ki. Mindegyik speciális. A műszaki csak a műszaki paramétereket tartal­mazza, így csak az összes nyil­vántartás egybevetésével le­het csak megállapítani, hogy egy forgalomképes dolognak mennyi az értéke. A vagyon­gazdálkodáshoz pedig egy minden követelményt kielégí­tő nyilvántartás kell. Ezért nem lehet halogatni az elké­szíttetését.--------------Tárca— M ost aztán választha­tunk. Sőt azt is megkoc­káztathatom: válogathatunk. Akkora lett a bőség rádió- és tévéműsorokat közlő újságok­ból, hogy ember legyen a tal­pán, aki képes kiválasztani, melyiket fizesse elő. A cifráb­bat, vagy a sötétebb tónusút, amelyiknek egy-kettő, vagy amelyiknek két-három film­színész látható a borítólap­ján. Akkor lesz azonban igazán nehéz a választás, amikor más sajtóorgánumokban el­kezd vitatkozni a két kiadó: melvik is az igazi, A rádió, amelyik saját műsorát már igazán jogosult kiadni, vagy a Vico, amelyik szolgalmi jogot szerzett eddigi tevékenységé­vel a műsorok kiadásában. Döntsön a többség, elvégre Balogh József Választás demokrácia van, határoztam el magamban és otthon köz­véleménykutatást tartottam. Az asszony afelé hajlott, hogy azt rendeljük meg, amelyikkel valamilyen bikát, talán mon- tenbikát lehet nyerni, én már csak férfiúi hiúságom miatt is a másikra szavaztam, így a döntés a gyerekre maradt. Eleinte egy kicsit izgultunk: honnan is tudná az a gyer­mek, melyik mit tartalmaz, hisz még ol­vasni sem tud, aztán mindkét lap hosszas tanulmányo­zása után rá­jöttünk: ez a legmegbízhatóbb kiinduló­pont. Mert ha olvasni tudna, nem csak a két újság marad­na a nyomdában, hanem le­mondanánk a tévéelőfizetési díjat is, hosszú hónapok óta ugyanis sem az 1-es, sem a 2-es csatornán egyetlen néz­hető műsor sincs, főműsor­időben olyan produkciókat kínálnak, amitől vacsorázni sincs kedve az embernek. Szóval épp ott tartottunk: valaki menjen el a postára, jelentse be, hogy lemondjuk a tévéelőfizetési díjat, azért a hatszázért legalább fél láda sört adnak, amikor megérke­zett a hírlapkézbesítő a rádió- újság-előfizetési díjért. A számla előre elkészült számí­tógépen, s mivel a két változat ára nem azonos, a posta el­döntötte, melyik is kell ne­künk. A gyerek később megma­gyarázta, hogy demok­rácia van, s velünk szemben a posta van többségben. Nézőpont j Közmunkások Kováts Dénes A munkanélküliség — ezt nap mint nap tapasztal­hatjuk — nemcsak az érin­tettekre és családjukra, de egy-egy település életére is hatással van. Nem vélelenül halljuk sokszor az e miatti panaszszót az önkormány­zatoknál. Vannak azonban olyan te­lepülések, amelyeknek veze­tői mindent elkövetnek e gondok enyhítése érdeké­ben, kihasználva bizonyos adódó lehetőségeket. Az egyik ilyen a közmunkások alkalmazása. Sokan lekicsinylőén be­szélnek a közmunkásokról, abban a hitben élve: a mun­kához való hozzáállásuk, te­vékenységük kívánnivalót hagy maga után. Nos, ez nem így van, ha ügyesen szervezik meg a dolgokat. Ismerek követendő példát, olyan települést, ahol jó ér­zékkel használják ki a köz­munkások alkalmazásának lehetőségeit. Ott például több mint félszáz embert foglalkoztatnak, szakképzet­teket és szakképzetleneket egyaránt. A festő, kőműves és egyéb szakemberek hoz­záértéssel vezethetik a mun­kát (és társaikat), tevékeny­ségük eredményeként kor­szerűsödik az óvoda, iskola; épület alakul át idősek klub­jává; szépülnek, rendezetté válnak a közterületek, a te­mető — és még lehetne foly­tatni a sort. A közmunkások alkalma­zása és munkája több szem­pontból is hasznos és ered­ményes lehet. Jó az önkor­mányzatnak (a település­nek), hiszen a bérük jelentős részét az állam biztosítja tá­mogatásként. Az elvégzett munka pedig a község javát, épülését-szépülését szolgál­ja. Emellett a közmunkás­ként alkalmazott egykori munkanélküliek értelmes, pénzkereső elfoglaltsághoz jutnak, s talán az sem mellé­kes: büszeséggel töltheti el őket az, hogy településük válik szebbé tevékenységük eredményeképpen. A példa követendő, minél több településen kellene ki­használni ezt a lehetőséget. Közérdekből. A közel 700 lakosú Tisztaberek polgármesteri hiva­tala jelentős áldozatok árán, de gondoskodik, a leg­kisebb gyerekekről is. Az őszi napsütésben a kicsi­nyek még az udvaron játszadoznak Molnár Károly felvétele Kommentár gondozottak számára, hogy megajándékozzák őket ru­haneműkkel, édességekkel, játékokkal, sportszerekkel, mindazzal, amivel ilyenkor szokásos kedveskedni. Azt hiszem, az eddig leír­takból is kitűnik: „A mai nap nem olyan mint más" című nagyrendezvény vélhe­tően igen sok pénzbe kerül. Es a sikere elsősorban az anyagi kondícióktól függ. Ezért törekszenek az ese­ményt előkészítők arra, hogy minél több támogatót nyerjenek meg a nemes ügy segítésére. Az adományozás minden formáját örömmel veszik. Tehát nemcsak pénz- felajánlásokra számítanak, hanem ruhafélékre, játék­szerekre, könyvekre, min­denféle ajándéktárgyra. A támogatásról, annak mérté­kéről az alapítvány igazo­lást ad, melynek birtokában az adományozó csökkentheti az adóalapját. Hát, egyelőre ennyiről van szó. Hozzáfűznivaló pe­dig csupán annyi, hogy aki részletesebb tájékozta­tást szeretne kapni az előka- rácsonyról, ne késlekedjen: hívja fel a (42) 343-742-es telefonszámot. j j ol van még karácsony! ti Hiszen egyelőre a Mi­kulás sem járt errefelé, mire hát a nagy készülődés. Mert a jelekből arra lehet követ­keztetni, hogy valakik vala­mit igenis elkezdtek már most, októberben. Méghoz­zá egy olyan dolgot, ami a megyénkben nevelőottho­nokban vagy nevelőszülők­nél élő, mintegy háromezer állami gondozott gyermek számára teheti emlékezetes­sé a szeretet ünnepét. A Gyermekekért S O S. ’90 elnevezésű alapítvány, összeszövetkezve a nemrég alakult Alma-Zöld Stúdió Bt.-vel december 10-én egy egész napos, nagyszabású műsorral kívánja meglepni a nehéz sorsú gyerekeket. Már körvonalazódik a szí­nes program, melyben lesz country zene, néptánc, Man­dala Színház, játékos ügyes­ségi versenyek, és ha min­den jól alakul: sztárvendé­gek is. De nemcsak a szóra­koztatásra gondoltak a szer­vezők. Az előkarácsonyt az­zal szeretnék igazán feled­hetetlenné tenni az állami HÁTTÉR Előkarácsonyozók Kállai János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents