Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-25 / 249. szám

1993. október 25., hétfő Kelet-Magyarország 5 Nyúlik, mint a rétestészta Az ideiglenes nem végleges • Minél kisebb, annál drágább? • A földnek pihenni is kell Györke László Biri (KM) — Az időhúzás­sal csak azt érik el, hogy egyre jobban kizsigerelik a földet — hallottam az egyik gazdát nemrég Biriben. Az ideiglenes használatba adás — még ha úgy igyekeznek, hogy amit ma művel a pa­raszt, az legyen majdan az ő tulajdona — kényszermeg­oldás, félmegoldás. Vagyis: nem megoldás. Hiszen az még nem a sajátja, tehát nem tervez(het) hosszú táv­ra. Nagyjából ez a helyzet a dél-nyírségi faluban is. A Ma­dár Miklóssal, a földkiadó bi­zottság elnökével folytatott beszélgetésből az is kiderült, milyen váratlan, előre nem lát­ható problémák merülnek fel menetközben. Meg van kötve a kezük Biriben 16 127 aranykoro­na-értékű föld jár a részarány- és a képzett tagi tulajdonosok­nak. A kimérést eddig 4875 aranykoronára kérték. A többit a szövetkezetben hagyják hasznosításra, azaz bérletben. A számokból első hallásra azt hihetnők, hogy nem kell a föld az ittenieknek. □ De vajon tényleg nem kell? A helyzet korántsem ilyen egyszerű. A földkiadó bizottság két­féle határozatot hozott. Végle­geset csak arra a földdarabra hozhatott, amely önálló hely­rajzi szám alatt szerepelt. A többi ideiglenes határozattal került birtokba. Hogy ez mit jelent? Nézzük a hátulütőket! Amíg a parcella nincs telekkönyvez- ve, nem lehet művelési ágat rajta változtatni, nem vehet fel rá hitelt a használója. Az er­dőket, legelőket is kiosztják, de nem lehet hozzájuk nyúlni, hisz az előzőnél az erdészet, az utóbbinál a legeltetési bizott­ság a teljhatalmú. Tehát többszörösen is meg van kötve a kezük. Nem cso­da, hogy éppen e kötöttségek miatt szántóra van a legna­gyobb igény. Ám az ideig­lenes földhasználatnál itt is meg van kötve a kezük az új tulajdonosoknak. Az is bizonytalanságban tartja a földművest, hogy a je­lenlegi helyzetben nem tudja mit és mennyit termeljen. — Véleményem szerint a legkomolyabb gond — mond­ja Madár Miklós —, hogy szakembereinket gazdálkodni még csak megtanították, de kereskedni nem. Hisz azt az állam intézte. Nincs a paraszt­ságnak igazi érdekképviseleti szerve sem. Többe kerül a leves, mint a hús Itt, Biriben is panaszolják az emberek, hogy túl sokba kerül a földkimérés. Ha egy tulaj­donosra szól a tábla, akkor tíz­ezer forint a díj. Ha például tíz birtokosa van (lesz) a táblá­nak, akkor 5500 forint — fe­jenként! Nem hiszik el, de a kis föld kimérése kerül a legtöbbe. Mert amennyiben 3000 négy­zetméternél kisebb területről van szó, nem elég, hogy meg kell fizetni a kimérési díjat, de a polgármesteri hivataltól ha­tósági jóváhagyás is szüksé­geltetik (600 Ft), és 1000 Ft átírási illeték. Lám, minél ki­sebb, annál drágább! Sőt, ha utánaszámolunk, s főként, ha nem túl jó minő­ségű földről van szó, a parcel­la maga kevesebbe kerül, mint amit a díjak, illetékek együtte­sen ki tesznek. Ez azért is érinti érzékenyen a birieket, mert földjeik átlag­ban nem ütik meg a tíz arany­korona-értéket. — A földhivatal kapacitás- hiánya miatt önálló földmérő­ket kell keresnünk — mondja Madár Miklós —, akiket nem ismerünk. Ezért most ponto­san nem is tudom megmon­dani, mikor alakítják ki az ön­álló ingatlanokat. A felmért ingatlan műszaki munkálatait a körzeti vagy megyei földhi­vatalnál záradékoltatni kell. És ez is késik, nem tudni miért. Más a papír, más a valóság Sok nyűge származik a föld­kiadó bizottságnak abból, hogy az időközi műveléság- váltásokat annak idején nem jelentették be a földhivatalhoz. Magyarán: előfordul, hogy egy parcella szántóként szere­pel a papíron, s közben fiatal gyümölcsös a valóságban. Emiatt aztán sok utánajárással lehet csak pontosan meghatá­rozni az aranykorona-értéket. A fölosztásnál ennek pedig igen nagy jelentősége van, hi­szen az aranykorona-érték az első számú „mértékegység”. — Az is rendkívül hátráltat­ja munkánkat, hogy nem ren­delkezünk olyan talajtérkép­pel, amely a minőségi osztályt mutatja — panaszolja a földki­adó bizottság elnöke. Biriben is osztott földet a téesz még a törvény megjele­nése előtt. Természetesen eze­ket sem telekkönyvezhették, ezekre is csak akkor születhet­nek végleges határozatok, ha a műszaki munkálatokat elvég­zik. Vagyis a fentebb elmondot­tak dióhéjban azt jelentik, hogy amíg a föld nincs a neve­den, ne tekintsd a sajátodnak. Aztán itt vannak a vitás ese­tek. Egyrészt, mert „össze­mosódás” van a részarány-tu­lajdonosi és a kárpótlási föl­dek között. Igaz, csak két tábláról van szó, de amíg a dolgok nem tisztázódnak, ezekre a föl­dekre nem lehet sem licitálni, sem a tagok között szétosz­tani. A vitás esetek másik cso­portja, amikor egy és ugyan­azon parcellára többen jelent­keznek. Szerencsés eset (mint a 180-asban), amikor az érde­keltek között egyezség jön létre. A nyílhúzásnál több ha­ragosa kerülhet a szerencsé­sebbeknek. Biriben az említett problé­mák ellenére sem jellemző, hogy parlagon állna a föld. Legfeljebb „ugarban” hagy­ják, hisz a földnek néha pihen­ni is kell. Pláne, ha a helyzet úgy hozza, ahogy most. Mikor a szép termés nem öröm Jó, ha nullára kijön az ember © Traktort vagy lakást? • Döntött a családi tanács Biri (KM - GY. L.) — Én már félek a beruházásoktól — fogad Herczku Pálné. — Mi már huszonkét éve foly­ton beruházunk. — A család egyébként nem most kezdte az önálló gazdálkodást. Mire vitték? Sajnos, a gazdát nem talá­lom otthon. Bár zuhog az eső, ennek ellenére nem tétlenked­het, hisz tengernyi a gond. Persze, felesége is jól ismeri a családi gazdaságot, hiszen ő is benne él. Tíz százalék — Mi már nagyon régen, vagy húsz éve gazdálkodunk bérelt meg vásárolt földön — mondja Herczku Pálné. — Akkor még jó üzlet volt az al­ma, persze, hogy azt telepítet­tünk. Most meg? Vagy hatvan mázsát sikerült eddig eladni. Léalmának. Ez a termésnek jó, ha 10 százalékét teszi ki. Hat forintért. Persze, pénz még se­hol. Ki tudja, mikor lesz belőle valami? Nem járunk-e úgy, mint az egyik rokon, akitől 14 forintért vettek át paprikát, aztán más éven februárban el­számolták neki 9 forintjával? Aztán még egy rendes számlát se kapott. — Ha látná, micsoda gyö­nyörű a termés, egészséges a gyümölcs! Ha lenne piaca, most végre jól járnánk. így meg? Jó, ha a nullára kijön az ember, mert az üzemanyag, a permetszer, a műtrágya drága. Az almának meg nemhogy nincs ára, de nem kell senki­nek. Én nem tudom, hogy en­gedhetik meg, hogy mikor ott rohad a szabolcsi paraszt fáján az alma, mert nincs rá vevő, akkor almát hozzanak be Uk­rajnából, meg Argentínából. Kinek van ilyen esze? Vagy már teljesen tönkre akarnak tenni bennünket? Apáról fiúra Herczkuné keserű szavai teljesen érhetőek, hiszen még nem tudni, mi lesz a mintegy 500 mázsa (!) alma sorsa. A gyümölcsé, amire egész éven dolgoztak. Mert azt sem en­gedhetik meg, hogy elhanya­golják, mert akkor tönkre­megy. Mint az egyik szom­szédnak, akinek a részlegét döntötték a kártevők, almája mind egy szálig a földön. Ez a gyümölcsös jövőre sem fog jól teremni, mert az intenzív tele­pítés gondozást igényel. Fel­csillan a szeme, amikor a leg- nagyobbik fiáról, Tamás­ról beszél. Még 15 éves sem volt, amikor kapott egy telket, azt „berakták” gyümölcsfák­kal. Azt ő gondozta első perc­től. — Most már elmúlt 20 éves, de most is csak ott, a kertben érzi jól magát. Az az élete. Csodálatosan gondozza, öröm nézni a rendet. Na, meg is há­lálta a munkát a gyümölcsös, mert nála is igazán jó a termés. Lám, amikor a tervezésről, a jövőről van szó, a legtöbb földműves nem abból indul ki, hogy most nincs piaca ter­mékének. Hiszen a gyümöl­csöst amúgy sem egy évre te­lepítik. Majd eljön annak is az ideje... Ez egyértelművé válik számomra, amikor a most visszakapott földekről beszél Herczkuné. — Visszakapott a család most vagy tíz holdat. Az öcsémmel megbeszéltük, hogy a jobb részeket már az idén vesse be. Aztán megnéz­zük, hová a legérdemesebb gyümölcsöt telepíteni. Meg kell gondolni... Vagy húsz éve használtak a sógorral közösen egy traktort. Öreg is volt, meg rossz is. Nagyon kellett már egy új. De akkor mi lesz a fiatalok laká­sával? Merthogy a legidősebb fiúnak már családja van, és egyelőre itt laknak a szülők­kel. Mivel erre is, arra is nem fu­totta egyszerre, dönteni kel­lett. A „családi tanács” végül is úgy határozott: legyen a traktor, hiszen annak az egész gazdaság hasznát látja, s tán így gyorsabban „kitermelik” a lakásra valót. Mert az nem maradhat el semmiképpen. Öt éve annak, hogy bizony nagyon meg kell gondolni mi­be fektessék a pénzt. Azelőtt vagy egy évtizeden át jól ment a gazdaság: akkor tudtak szép nagy házat építeni, lerakni a gazdálkodás alapjait. — Lutri a gazdálkodás. Lát­ja, az idén jól el lehetett volna adni a paprikát. Az meg nem sikerült igazán. Ami sikerült, azt meg nem lehet eladni. A múltkor is két pesti fuvar volt, egyenként húszezer forintért. Az egyik elkelt, de a zöldséges azt mondta, majd később fizet. A másik meg visszajött. Hát erre, bizony, nem na­gyon lehet hitelt felvenni. Őszi eső áztatja Birit A szerző felvétele A vértanú diákvezér Dandos Gyula (1938 Fazekas Árpád Nyíregyháza — A ma­gyar alma matereknek szép hagyománya, hogy a hősi halott tanárok és diákok ne­vét ünnepélyesen megörökí­tik, kőbe vésik. Ilyen volt Dandos Gyula 1956-os diákvezér is. Leg­utoljára a Nyíregyházi Álla­mi Kossuth Lajos Gimnázi­um IV. B osztályának tanu­lója volt. Az 1956/57. tanév­ben viszont már egyrészt az oktatás átmenetileg szüne­telt, másrészt pedig a for­radalom vérbe fojtása után a megtorlás egyik legkoraibb vértanúja lett. Rövid, 18 év, 7 hónap és 8 napra szabott életében így is több emberöl­tőre elegendő esemény, for­1957) emlékezete kollégiumok diákságát is. Vezetésével csatlakozott a Kossuth Gimnázium udva­rán az ifjúság Szilágyi Lász- lóék felvonulásához. Irányí­tása mellett csoportosan fo­galmazták meg az ifjúság 21 pontos kiáltványát, amelyet a kommunista zsarnokság jelképének tekintett Mali- novszkij-szobor ledöntése után ő ismertetett egy te­herautó tetején állva. Az élet tehát korán megér­lelte, felnőtté tette Dandos Gyulát. Hiszen a forradalom leverésekor a Petőfi Diákott­honban történt 1956. novem­ber 6-ai letartóztatása után el kellett viselnie a nyíregyházi ávósok, az ún. „magyar cse- kisták” és az ungvári szovjet rabtartók kegyetlenségeit, a testi-lelki gyötrelmeket. AZ ITTENI VOLT PETŐFI DIÁKOTTHONBAN lg LAKOTT 1953-1957 KÖZÖTT "é DANDOS GYULA 1 :: (TOROCKÓ 038 — SZÉNTCOTTHÁRD 1957) lg AZI956-OS i FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 1 MEGYEI DIÁKVEZETÖJE ÉS MÁRTÍRJA § A KOSSUTH LAJOS GIMNÁZIUM | v IV. B. OSZT TANULÓJA TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTÉTEL POFOSZ BIZOTTSÁGA ^ 1993 ^ 7-;... ' ________________________ Emléktábla az épület falán Elek Emil felvétele radalmi tett, illetve főleg kínszenvedés volt osztályré­sze. A Gyermek- és Ifjúság­védő Intézetben bőségesen megmaradt személyi adatai szerint az erdélyi Torockó községben született 1938. július 2-án Dandos Gyula kőműves és asztalossegéd, valamint Lakatos Katalin házasságából. Református vallású volt. Édesanyját már 4 évesen elvesztette. Áz apja ezért 1944-ben a Budapesten élő apai nagybácsi, Dandos Sándor gondjaira bízta, ami­kor be kellett vonulnia a honvédséghez. Végül az apa nyugati hadifogságba esett és betegségben halt meg 1946-ban. Dandos Gyula az elemi iskola I-Ó. osztályát 1945-46-ban Budapesten járta, majd teljesen árvaként a Nemzetközi Vöröskereszt révén Svájcban élt és járt is­kolába 1947 és ’49 között. Ezután állami gondozottként 1949- 50-ben a debreceni re­pülőtéri gyermekváros, majd 1950- 51-ben a karcagi gyer­mekváros és végül 1951 és ’53 között a balkányi gyer­mekotthon lakója volt. Az általános iskola VII-VIII. osztályait Balkányban vé­gezte és fejezte be 1953. jú­nius 17-én. Ettől kezdve Nyíregyházán, a Béla u. 1. sz. alatti Petőfi Diákotthon­ban élt, s innen járt a szem­ben lévő Állami Kossuth La­jos Gimnáziumba. A III. gimnáziumi osztályt azon­ban az újonnan létrehozott Vasvári Pál Gimnáziumban végezte. Bátor fiú volt: járt vitorlá­zórepülő-kiképzésre, s ejtő­ernyős ugrásokat is végzett. Tagja volt a Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek. Tele volt tenniakarással, és ekkor jött az 1956-os for­radalom, amelynek szele őt is megcsapta. Kiderült, hogy kitűnő szervező, mert sike­rült összefognia a Kossuth, a Vasvári és a Zrínyi gimnázi­umok, sőt még a tanítóképző intézet, valamint a különféle Egyebek között a nyíregy­házi munkástanácsok elemi erejű tiltakozására ugyan de­cember 10-20. között visz- szaszállították őket az ung­vári börtönből, azonban a kapcsolatok felderítése érde­kében a bírósági tárgyalásig szabadon engedték és figyel­ték őket. Ezen időszakkal kapcsolatban Dandos Gyulá­ra vonatkozó megrázó élmé­nyét mondta el dr. Drégely Lászlóné tanárnő, a Vasvári Gimnáziumban volt osztály- főnöke a Jósa András Múze­umban 1993. október 11-én tartott megemlékezésünkön. A tanárnő 1956. december közepén járt a Béla utcán. A Petőfi Kollégium bejáratánál a járdaszegélyen magába roskadva ült Dandos Gyula. A diák így üdvözölte őt: „Kezeit csókolom, tanárnő! Ne tessék haragudni, hogy nem felállva köszönök, de fáj, nehezemre esik minden mozdulat. Összetörtek!” Kérdezte a tanárnő: „Hát, Gyula, hol történt ez?” Ä vá­lasz: „Nem szabad elmon­dani!” Ugyanezek a kitanult sza­disták, hazaárulók írták avagy íratták be a Kossuth Gimnázium 1956/57. évi anyakönyvének 30. oldalára Dandos Gyula adataihoz utólag, 1957. június 14-ei dátummal a következő jegy­zetet: „A mai napon szülei kívánságára kimaradt. Más gimnáziumba felvehető.” Történt mindez a 10 éve tel­jesen árva és már Szentgott- hárdon az iskolaszanatóri­umban tanuló Dandos Gyula második határátlépési kísér­lete, vagyis 1957. február 10-ei agyonlövése után 5 hó­nappal... Az idő diadalmaskodott Dandos Gyula esetében a zsarnokságon. Üldözői, el­lenségei csupán egyetlen hi­bát követtek el, de olyan áru­ló nyomot hagytak, amelyen haladva sikerült összeszedni és feltámasztani e diákvezér életútját és emlékét. Ez a mi történelmi igazságtételünk! HAZAI HOL-MI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents