Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-04 / 231. szám

HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Ki csalárd barát, ki családbarát Csökken a születésszám, mert pénzügyi életünk sok mozzanata családellenes Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A Nagycsaládosok Országos Egyesülete nemrégiben egész napos országos ren­dezvényt szervezett Nyíregy­házán. A Családi Nap egyik igen nagy érdeklődést kivál­tó programjának bizonyult az a fórum, melynek vendé­ge ifj. Fekete Gyula ország- gyűlési képviselő, a parla­ment családcsoportjának tagja volt. Az előadó, aki el­sősorban közgazdász szem­szögből ítéli meg a család- politikát, figyelemreméltó információkat is tartalmazó bevezető előadást tartott. Ennek főbb részleteit fog­laljuk össze. Mondandóját azzal a pi- acgazdasági-magángazdasági alapvetéssel kezdte, hogy a munkaadók azt hangoztatják, hogy ők nem szociális in­tézmény, a legtöbben még az üdülőt is felszámolták. Élet-halál urai A 670 ezer munkanélküli ténye mellett nem is nagyon akarnak az emberek jogokat követelni, ráadásul a szak- szervezetek nem családbará­tok — állította —, ez már ta­valy decemberben, az érdek­egyeztető tanácskozáson kide­rült. A fiatal munkavállalókat rövid időre veszik fel, mert ha időközben terhes lesz a fiatal­asszony, így könnyebben meg lehet tőle szabadulni. Az önkormányzatok a szo­ciális segélyezés terén sokszor élet-halál urai, nagyon rész­letes feltételeket szabnak. Nemrégiben került kezébe egy elbírálásra szánt kérdőív, me­lyet egy „úgymond liberális önkormányzat” állított össze. Ebben megkérdezik például, hogy van-e porszívójuk, feke­Ifj. Fekete Gyula a sátor­béli fórumon A SZERZŐ FELVÉTELE te-fehér tévéjük, s hány kiló zöldség terem a kertben... Felidézte azokat a jelszava­kat, melyekkel a párok a vá­lasztások idején családpár- tiságukat akarták kifejezni — ezek azonban csalódást okoz­tak. Azt ítélte a legnagyobb problémának, hogy a mienk Európa és Eszak-Amerika egyetlenegy családellenes adórendszere. Ez gyakorlati­lag nem veszi figyelembe, hány gyereket tart el a család a keresményéből. Az a bizonyos havi 400 forint, a gyermekek havi létminimumának 8 száza­léka, mintegy félnapi költséget fedez. Családipótlék-emelést! Ebből adódik az — osztotta meg számításait a hallgatóság­gal Fekete Gyula —, hogy ha egy négygyermekes család a létminimum szintjét el akarja érni, akkor több mint két­százezer forintot be kell fi­zetnie a költségvetésbe. Fur­csa egy helyzet ez, hiszen ha egy gyermektelen házaspár él a létminimum szintjén, nekik egy vasat sem kell befizetniük plusz szja-ba. Szerinte ennél igazságtala­nabb dolgot nehéz elképzelni, s ráadásul ehhez még mindig ragaszkodik a pénzügyi kor­mányzat. Szakmailag elismeri, hogy az áfaemelésre szükség volt, hiszen nagyon sokan, akik eltitkolják a jövedelmü­ket, a fogyasztásukat nem tud­ják leplezni. Ám — vetett is rögtön ellent — nem az az elintézési módja a szociális gondoknak, hogy egy tartós áremelkedést egy egyszeri ideiglenes segéllyel akarnak kompenzálni. Megítélése sze­rint a családi pótlék növelése lett volna a megfelelő ellensú­lyozás. „Ha nem lenne a kor­mány családellenes, szociáli­san érzéketlen, akkor meg is lépte volna.” Egy másik gond­nak az állami gondoskodás szintjén a társadalombiztosí­tást tartja. Pusztán szakmai alapon tekintve természetesen — kezdett a fejtegetésbe — minden gyermek vagyontárgy és érték. Több millió forint árán nevelődik fel, míg mun­kaképes állapotba jut. A gyer­meknevelés költségeinek két­harmad részét a szülők fizetik, egyharmadát az állam (okta­tást, egészségügyet is beleért­ve) és olyan 5-6 százalékot fe­dez a társadalombiztosítás az ellátás révén. Ez felfogható úgy, mint egy beruházási összetétel, mely­nek döntő részét tehát a szülő viseli, aki annyira sem jogo­sult, hogy ha esetleg alacsony a nyugdíja, gyermeke az adó­alapjából a szülő támogatására összegeket átutalhasson. Hiá­ba övé a beruházás, a haszná­ból nem részesül. Szerencse, hogy az úgynevezett négyzet­méteradóra vonatkozó próbál­kozásokat sikerült visszaverni, ez az adónem ugyanis teljesen érzéketlen lett volna a család­létszámra, de — tudhattuk meg a képviselőtől — Demok- lész kardjaként lóg a fejünk felett, csak azon múlik, hogy hány családellenes képviselő jut majd be a parlamentbe. A most benyújtott illetéktör­vényt sem tudta családbarát­nak titulálni. Óvakodott attól, hogy a nyugdíjasok problémá­it lekicsinyelje, így csak a számokat vetette össze: 9 szá­zalékuk él a létminimum alatt. Ez az arány a kétgyermekes családoknál már 23, a négy­gyermekeseknél 50, ötgyer­mekeseknél 55 százalék. Azaz halmozottan nagyobbak a problémák ebben a rétegben. Miben látja a megoldást? További adatokat említett, melyekből megtudhattuk pél­dául, hogy a házasodás idő­pontja egyre inkább kitolódik. Budapesten az először háza­suló vőlegények átlagéletkora jelenleg már több mint 30 év — és minél később alapít vala­ki családot, annál kisebb a nagycsaláddá válás esélye. Hogy pusztul a lakosság, an­nak is statisztikai bizonyítékai vannak. — A Grósz-kormány idején évente 10-15, a Németh-kor- mány alatt 20-25, most a mai kormány alatt 40 ezerrel csök­ken évente a lakosságszám. És ez nem a halandóság növe­kedéséből, hanem a csökkenő születésszámból adódik. S mert pénzügyi életünk renge­teg mozzanata családellenes. S hogy a parlamenti kép­viselő miben látja a megol­dást? Az véleménye szerint nem lenne jó, ha most a vá­lasztások előtt néhány hónap­pal megint mindegyik párt a zászlajára tűzné a családbarát­ságot, ezek nagy része eddig is „humbug” volt. A választá­soknál kell jól meggondolni a döntést. A komoly bázissal rendelkező NOÉ pedig átte­kintve a szavazásokat, támo­gasson vagy ne támogasson jelölteket, s minden társadalmi befolyását vesse latba. A gyerek sokba kerül — a szülőnek Még egy őrző kutya étkezési és oktatási költségei is levonhatók az adóalapból Budapest (KM) — A Nagycsaládosok Országos Egyesülete az egyetlen szer­vezet Magyarországon, mely a nevében is jelzett réteg képviseletét vállalja, és sza­kemberek, tanácsadók révén a családok érdekeinek pro­fesszionális védelmével fog­lalkozik. Természetesen bármilyen kérésük, igényük nemcsak a három vagy többgyerekesek javát kívánja szolgálni — nyil­ván kiemelkedően azokét —, hanem minden családét, mely­ben akár egyetlen gyereket is nevelnek. Hiszen vannak kö­zös és speciális, csak a na­gyobb családokat érdeklő problémák. Morvayné Bajai Zsuzsanna az országos elnökség tagjának szakterülete a gazdasági ér­dekvédelem. Ő járja a minisz­tériumokat, vitatkozik, ha kell, tárgyal felelősökkel, illetéke­sekkel. Vitatkozni márpedig kell igencsak sokat. Ismerked­jen meg most az olvasó érdek- képviseleti munkájukkal! Szó­val, miért is harcolnak? Ellene vannak annak, hogy a családi pótlékot a szülő jö­vedelmeként vegyék számba. Azt szeretnék elérni, hogy ha a gyermek jogán a családba be­folyt jövedelmek (családi pót­lék, ösztöndíj, tartásdíj, árva­ellátás, segély és egyéb forrá­sokból származó adóköteles jövedelmek) összege gyerme­kenként nem haladja meg a hónap első napján érvényes teljes jogú öregségi minimális nyugdíj összegét, akkor a kü- lönbözetet az eltartó az összjö­vedelméből havonta levonhas­sa. Ez a kedvezmény a magán- személyt a gyermek születése hónapjától az iskolaköteles életkor felső határáig, illetve az ennél idősebb, nappali ta­gozaton tanulmányokat foly­tató gyermek után illesse meg. A kedvezményt a gyermeket eltartó magánszemélyek közös nyilatkozata szerinti — ennek hiányában csak a gyermeket a saját háztartásában — eltartó magánszemély vehetné igény­be. Ha például a gyereknek havi 8 ezer forint az ösztöndíja, akkor a szülő nem élhetne az adóalapcsökkentési lehetőség­gel, mert ez a jövedelem már önmagában több, mint az öregségi nyugdíj minimuma, ami jelenleg 6400 forint. Ha viszont a gyermeknek már nem jár családi pótlék, de ösz­töndíja sincs (például érettségi után tanul szakmát és betöl­tötte a 20. életévét) akkor az ilyen tanulóknak járó havi 1210 forintot 6400 forintra 5190 forint szülői jövedelem- hányad egészíti ki. A szakér­tők javaslata szerint ezt az összeget a szülő mint költséget vonhatná le az adóalapjából. Ha például csak családi pótlék jár a gyermeknek, akkor a 3750 forintot 6400 forintra 2650 forint adóalapcsökken­tési lehetőség egészítené ki. Ezenkívül szeretnék elérni, hogy az igazolt közép- és fel­sőoktatási tandíj, vizsgadíj, nyelvtanfolyami és testnevelé­si tandíj összege is levonható legyen az eltartó (vagy a gyer­mek) adóalapjából. Egy felső határ kompromisszumára haj­landóak lennének, melynek ér­telmében az öregségi teljes nyugdíj minimumának tízsze­res összegénél többet ilyen cí­men ne lehessen levonni. Ez azért tekinthető komprom isz- szumnak, hiszen ennél az úgy­nevezett szokványos szakmai tandíjak gyakran magasabbak. (Közbevetésképpen a NOÉ kérdése: a gyermek nevelésére fordított költségek jelenleg miért nem adómentesek, ha például egy őrző kutya étkez­tetési és oktatási költségeit a vállalkozó levonhatja az adó­alapjából?) A sokat vitatott lakáscélú szociálpolitikai kedvezmé­nyekkel kapcsolatban az a vé­leményük, hogy a sokadik gyermeknél már bizonyosan nem lehet a szülői jövedelem­re, megtakarításra számítani, ezért legalábbis nem szabad csökkenteni a harmadik gyer­mek utáni gyermekekre járó összeget, mértéket, továbbá az építésügyi szabványban előírt minimális lakószoba-alapte­rület létesítéséhez szükséges összeget javasolják. Emellett csak annyi korlátot tartanak el­fogadhatónak, hogy a vételár, építési költség száz százalékát ne haladhassa meg a lakáscélú szociálpolitikai támogatás. Semmiképpen ne legyen kü­lönbség lakásépítés, régi lakás megvásárlása, bővítése között, hiszen az államnak mindegy, milyen módon oldja meg a család a lakásproblémáját (ne elsősorban az építőipart, ha­nem a családot támogassa.) A gyesen, gyeden lévőket s többnyire a gyermekeket, nap­pali tagozatos diákokat is legalább a nyugdíjasokkal ja­vasolják azonos helyzetűnek tekinteni a kedvezmények te­rületén (közlekedés, kultúra). Arra törekszenek, hogy a többgyermekes családokkal szembeni egyéb anyagi és más diszkri-minatív jelenségek megszűnjenek (ilyen például a gépjármű-adóztatás és bizto­sítási díjak területe). Feladatuknak tartják azt, hogy 14 évesnél fiatalabb gyermekeket nevelő nő, vagy egyedülálló férfi esetében, ha munkanélküli, és a munka­helyközvetítő olyan állást ajánl fel a számára, amelynek műszakbeosztása nem teszi lehetővé a családi kötelezett­ségek teljesítését, akkor ne legyen hátrányos következmé­nye annak, ha a munkanélküli ezt az állást nem fogadja el. Jegyzet Arannyal kamatozik Tóth Kornélia /) alczó András — már- LJ kanév. A többszörös olimpiai és világbajnok öt­tusázó, a nyíregyházi Bujtos szülötte nagycsaládosok kö­rében is kivívta magának az elismerést. Tíz gyermek édesapja. Nemrégiben a Kossuth gimnázium zsúfolásig meg­telt nagytermében hangos töprengésének lehettünk ta­núi. Eklektikusán ide-oda csapódó gondolatai hol a magyarságot, hol a tisztes­séget, hol a szókimondás kényszerét, hol a józan mér­téktartást érintették. Volt egy sarokpont, amelyet gondo­san felépített életútja pil­lérének nevezett. Ez pedig a család, amelynek szentségét nemcsak az Isten szolgája és az állam alkalmazottja előtt kijelentett fogadalom pecsé­tel meg, hanem sokkal in­kább a közös elhatározásból fogant és született gyerme­kek tesznek azzá. Bár nem tagadta Balczó sem, hogy a gyermeknevelés­sel kapcsolatos teendők zö­me feleségére, Császár Mó­nikára hárul, ő inkább a családi fészket építgeti, az anyagiak jó részét keze mun­kájával helyettesítve. Mint a legtöbb családban, náluk is az anya a gyengéd, a kedves, a megértő, az elnéző, ő pedig a szigorú, a fegyelmező, de az igazságos atya. Bár a kérdezők az anya­giakat is firtatták, s Balczó sem titkolta, hogy ennyi gye­rek iskoláztatása, ruházása, etetése igenis sokba, nagyon sokba kerül. De a mérleg serpenyőjét mégsem a napi nyűgök húzzák le, hanem az öröm forrásának mondta a nagycsaládot Nyíregyháza díszpolgára. Olyan jellem­beli tulajdonságokat szerez­hetnek meg a benne élők, amelyekre soha nem lenné­nek képesek, ha tankönyvből akarnák elsajátítani ugyan­azt. A takarékosság, a másik szempontjainak figyelembe vétele, ha kell, a lemondás olyan erény, amely a felnőtt­korban arannyal kamatozik. Kicsi a család? Nagyobbat kíván? A SZERZŐ FELVÉTELEI A NOÉ levelét megírta Budapest (KM) — A Nagycsaládosok Országos Egyesülete még májusban, a pótköltségvetés tárgyalása előtt elnökségi határozat alapján felhívással, és állás- foglalással fordult az ország- gyűlési képviselőkhöz, a parlamenti pártok frakció- vezetőihez és a Humánpoli­tikai Kabinet (a miniszterek egy része) tagjaihoz. Fi­gyelemre méltónak találtuk a reagálásokat. A kabinet tag­jai közül Boross Péter, Nagy Ferenc József és Szabó Jó­zsef nem válaszolt. Für La­jos egyetértett és az állásfog­lalást a lehetőségek határain belül támogatásáról biztosí­totta. Gyurkó János az ál­lásponttal akkor ért egyet, ha a családi pótlék az adóalapba bekerül. (Ezzel a NOÉ is egyetért, ha a gyermek mint személy adóalapjába számít bele és nem a szülőjébe, vagy ha mégis, akkor a lét­szám fejenkénti egyidejű adómentesítésével együtt). Mádl Ferenc elvi egyetér­tése mellett a szűk lehetősé­geket hangsúlyozta. Hasonló Kiss Gyula véleménye. Sur­ján László fogadta az egye­sület két vezetőjét, és írásban is megerősítette, hogy a le­hetőségeik korlátain belül, sőt azokat túlfeszítve támo­gatja az elképzeléseket, de a megvalósítás nem megy má­ról holnapra. Szabó Iván az elvi egyetértés mellett ked­vező lépést csak a gyermek- neveléssel összefüggő adó­alapcsökkentés témájában ígért. A parlamenti képviselők válaszait személy szerint is táblázatba foglalta az egye­sület, de itt most csak a pár- tonkénti válaszmegoszlás di­agramjának tudtunk helyet adni. Az is épp eléggé elgon­dolkodtató, s alkalmas kö­vetkeztetések levonására. 1993. október 4., hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents