Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-23 / 248. szám
14 Ä %eíet-9i{agyarország hétvégi meííékfete 1993. október 23. A KM vendége _____________________y A hodászi remete Balogh Géza Hodász (KM) — Színes mesekönyvbe illik a kép. Nagy, nyírségi dombok, az egyiken szőlő, a másikon erdő, a tövükben meg aprócska ház, kertecske. A ház előtt farakás, egy öregember ül rajta. Térdig érő szakállát szél borzolja, s angyali szelídséggel néz az idegenekre. — Mi járatban vagytok fiaim? — Pócsi Mihály nyugdíjas vadőr urunkat keressük. — Hát akkor jó helyen jártok. Üljetek le ide mellém, s beszélgessünk. Én már ráérek, s gondolom ti sem azért jöttetek, hogy máris szaladjatok. □ Hány esztendős Mihály bátyánk? — Most fordulok a nyolcvannegyedikbe. De nem élet ez már, mert rab vagyok. Már csak három lábon bírok menni. A harmadik láb a görbebot persze, amin a két, eres keze nyugszik, azon meg az álla. Nagy csapás ez a bot egy olyan embernek, aki világ életében az erdőt, a mezőt járta. Járta...!? Nem jó ez a múlt idő, hiszen ma sem telik el még nap, hogy körbe ne botorkálná a házat, a kertet, a szép kerek tanyát. Igaz, a lugason túli világot ma már ritkán szemrevételezi, de ha behunyja a szemét, ott van előtte a fél Nyírség, Gebétől Vajáig, Szálkától Derzsig. Évtizedeken át járta e vidéken a poros utakat, az erdei csapásokat. Egy báró sem élt különbül, hiszen vadőr volt majd egy fél életen át. Igen ám, de a bárók nem éltek, nem élnek ilyen kicsike, kócos házban. — Maguk csak ne bántsák az én házamat! — szigorodik meg a hangja. — A legszebb volt ez a világon, mikor elkészült végre. A hodászi határ másik végében, a Muszáj-tagban született, s nőtt fel, ott kezdett udvarolni is. Volt az erdőben egy másik tanya, ott meg egy kislány, Iván Ilonka. — Büszke jány volt, még a kezét sem hagyta megfogni. Nem úgy mint a mai jányok... Előbb a fiúval hálnak, ótán mennek csak a templomba. □ Maguknak hol volt a lakodalmuk? — Hol lett volna...!? Kint a tanyán. Jármiból hozattuk a cigányokat. Vagyis hát nem cigányok voltak azok, hanem magyar zenészek. □ Vőlegényként melyik nótát damit a? — „Dombon van az öreg Pócsi tanyája, Messzi látszik a három jegenyefája...” □ Már akkor meg lett volna a mai tanyája? — Dehogy volt! De tudtam, hogy előbb-utóbb meglesz. Meg azt is, hogy három jegenye fog előtte állni. Tizenkét évesen maradt árván, akkor ütötte agyon az apját egy villám. Vetette a gabonát, s hirtelen elmordult az idő..., kilenc gyermek maradt utána. Mihály fia volt a második legidősebb, el kellett szegődnie kondásnak, gulyásnak, s végül juhászbojtárnak. Egészen 1949-ig élt ebből. A leghosszabb ideig Ho- dászon szolgált, de volt egy Pócsi Mihály Harasztosi Pál felvétele időszak, amikor le a feketére, Gyarmatra költözött. A Tisza, Túr közi mezőket járta, de nem tudta megszeretni azt a sáros, sík vidéket. Visszajött hát Hodászra, s mikor negyvenötben eljött a földosztás, ő itt, távol a falutól, a szőlősdombok alatt kérte ki a két holdját. Itt építette fel a házát, s nevelte fel a négy gyermekét. A falu van vagy öt kilométerre, az iskola, az orvosi rendelő tán még messzebb is. A gyermekeknek volt a legnehezebb, hiszen innen iskolába járni...! De azért itt megszülni sem volt őket egyszerű. — Ó, nem volt az olyan nagy dolog! Volt olyan pu- lyám, améknek én magam vágtam el a púpmadzagját. Mire megjött a bába, az én asszonyom már meg is szoptatta. □ Sosem féltek kint a tanyán? — Mitül féltem volna? Volt nékem mindig puskám. Még az is meg van, amékkel apám vadászott. Sosem találták meg nála a csendőrök, pedig mindig keresték. Én örököltem, itt van éltévé a fészerben. Igaz, már csak a csövét őrzöm, de ha az puska beszélni tudna...! Ám a puska hallgat, csak az a három sudár jegenye suhog a szélben. Mint három őrtorony, mutatta az utat harminc éven át a gazdának, mikor hazafelé vette az irányt. Mikor még vadőr volt, mikor nap mint nap végigjárta a határt. Ma már nem fog puskát a kezébe, de nincs olyan hajtás, cserkelés, hogy a vadászok be ne térnének hozzá. S nem csak a meggyesi, hodászi, jánosi puskások... A kora nyáron például egy mexikói vadász kopogott be hozzá, hogy lefényképezhesse. S persze, hogy megkóstolja a borát. A híres, piros borát. Fent a dombon, a szőlőben az idén is gyönyörű a termés..., sosem volt talán még ennyi fürt a tőkén. Mintha ezzel akarnák megköszönni a gazdának, hogy visszatért hozzájuk. Mert bizony tavaly télen itthagyta őket. A nagy hó elől bemenekült a faluba az unokájához. Sosem tett addig ilyet... Csoda-e hát, ha karácsony táján azt nézte, az idő mikor vigad már ki? — Most is hívnak a pu- lyák, de én innen ki nem mozdulok. Úgyhogy jöhetnek maguk is, akkorra biztos kiforr a bor — mondja a búcsúzáskor. Fent a dombon megállunk, visszanézünk. A három jegenye már-már földig hajol a szélben, de Pócsi Mihály áll rezdületlenül a kis ház előtt. Fittyet hány a szélre..., a múló időre Hamar Péter Esterházy Péter zseniális író. Remélik, hogy ezt már korábban többen is megállapították, s gyanítom, hogy a szerző nincs is rászorulva az én dicséretemre. Mégis szükséges az első mondat, mert saroktétel egy tétova gondolatmenethez. Hogy könnyű olvasmány lenne a Termelési-regény vagy a Hahn-Hahn grófnő pillantása, azt egy pillanatig sem állítom, de aki elfogadja az író meredek asszociációkra építő, szabadszájúságot sem nélkülöző, fanyar iróniát tükröző gondolkodásmódját, páratlan intellektuális élményhez juthat, műveit olvasván. Ez a próza azonban a szavak mágiája, a képi látásmód távol áll tőle. Következésképp nem arra termett, hogy mozi legyen belőle. Gothár Péter többször tett kísérletet Esterházy filmre vitelére, de az Idő van látványos kudarc lett, és a Tiszta Amerika sem tartozik az igazi sikerek körébe. Ezek a fiaskók a pezsgőgyártók igazságát látszottak igazolni: nem a márkás fajborok alkalmasak a jó pezsgő elkészítéséhez. Azoknak megvan a maguk karaktere. Molnár György ennek ellenére Esterházy műveihez nyúlt, ezekből készítette el Anna filmje című munkáját. Megkísértette a lehetetlent: egységes egésszé próbált szervezni monológokat és anekdotákat, inzerteken közölt afo- risztikus gondolatokat és egy szaxofonos zenei rezonanciáit, a képzelet játékaként megteremtett szellemfigurát és egy alig-cselekményt. A gyorsmérleg: az Anna filmje felvillantja Esterházy szellemét, humora helyenként elementáris, szervi hibái ellenére is nézhető, jó mozi. S ez nem akármi akkor sem, ha a vállalkozás nehézsége felől nézzük, s akkor sem, ha a magyar film mai vergődését tekintjük összehasonlítási alapnak. A vörös vurstli már sejtette, ez a film igazolja, Molnár György az új filmrendező nemzedék talán legtehetségesebb alakja. Az alig-cselekmény egy döntéskényszer körülményeit tárja a néző elé. Vállalja-e Anna a negyedik gyereket, avagy szabaduljon meg a nem várt terhességtől? A kérdés nem kérdés mondjuk Bangla- desben, mert ott természetes az igen. Nem kérdés gazdagabb országokban, mert ott a személyzet tehermentesíti az anyát. Nem kérdés Fekete Gyulánál, mert neki elvei vannak. A realitások Magyarországán viszont ez ugyancsak valós kérdés, olyannyira, hogy összetarthat egy mozaiképítkezésű filmet. Pedig ez az egész úgy indul, hogy az nem túl biztató: látjuk Ráckevei Annát, a címszereplőt premierplánban, amint gondolkodik. Ez nem baj, de halljuk a gondolatait. Monológ! Pedig minden monológ filmszerűden. Irodalmi megoldás. Aztán később kapunk még monológot bőven, szerencsére keveset kivetített gondolatként. Molnár kitalálja az egyetlen lehetséges megoldást: ezek a megszólalások mintha-párbeszédek. Van hallgató, de nincs válasz. Vagy van rá képnyelvi felelet, mint például Anna elmélkedése után, hogy a terhesség következtében pufók lesz a teste, s akkor megjelenik a látványként az Esterházy Madonna. Kétszeres telitalálat, egyébként nem ez az egyetlen utalás a családtörténetre, az életrajzi fogantatásra. Az Anna filmje ott jó, ahol a szellemességet, a humort, a gondolatokat a kép hordozza, vagy a kép társul a verbális megoldás mellé, s ott rossz, ahol a verbális kedvéért oda- erőltetődik a kép, mint például az a játék szintjén teljesen megoldatlan jelenet, amelyben a gyerek mondja: „Elromlott a bőröm.” Egyébként a történet sok lehetőséget kínált volna a gyerekekkel való játékra, de ők valahogy háttérben maradnak. Jólneveltebbek a kelleténél. A színészek láthatóan teljes szívvel voltak partnerei a rendezőnek. Cserhalmi György a férj szerepében eddig ismeretlen arcát mutatja: gyengéd és kedves. Ráckevei Ánna eny- nyire árnyalt, sokszínű egyetlen korábbi szerepében sem volt. Dés László muzsikája (ő játssza a filmbéli szaxofonos figuráját) érzékenyen fejezi ki a történet furcsa ambivalenciáját. kardos Sándor az operatőr. Mint mindig, most is kiváló. S mint mindig, most is van néhány vitatható megoldása. Egy női fenék a kád vízlefolyójának nézőszögéből, ez túlmegy Esterházy fantáziáján is, és van néhány hasonló művi kameraelhelyezése. Molnárnak alkalma nyílik arra is, hogy tisztelegjen azon filmesek előtt, akik hatottak munkásságára. Tímár Éva az anya szerepében (régen láthattuk filmvásznon, s milyen kár ezért) arra kényszerül, hogy moziba járjon. Hogy Szabó és Gaál filmjeiből látunk villanásnyit, ez nyilván nem a véletlen műve. Ráczkevei Anna Arhív felvétel Könyvespolcunk _________________________________ Megragadni az időt Horpácsi Sándor Ottlik Géza Az Iskola a határon című regényének utolsó képe a kamaszok körmére égő cigarettacsikk, amit egymásnak körbeadnak a hajó korlátnál. Igazi bagósok tudják, hogy ez a legnagyobb önzetlenség: odaadni az utolsó szál cigarettát, csikket. Fogolytáborokban sokak halálát okozta az, hogy a kenyéradagjukat is kicserélték füstölnivalóért. Ottlik regényében azonban ez az éjszakában parázsló cigarettavég már-már szimbólummá nő: kamaszhőseink egy életre szóló összetartozását, sorsuk öszefonó- dását jelképezve. Ez azonban csak a folytatásból, az idei könyvhétre megjelent Budából derül ki. A két könyv így együtt szerves egész, noha az utóbbi önállóan is maradandó esztétikai élmény, mégis arra beszélnék rá mindenkit, hogy a megjelenésük sorrendjében együtt olvassa el a két regényt. Ottliknak, az Iskola a határonnak hatalmas irodalma, legendáriuma van, s méltán. Századunk prózairodalma éppen vele, általa vált felnőtté. Titka, lefegyverző ereje nem csupán az esztétikuma, de az a totalitás — élmény is, amellyel Tolsztoj, Thomas Mann mellé nő. Az sikerül Ottliknak, ami csak nagyon keveseknek; tetten érni az időt, bemutatni századunkat, annak közép- kelet-európai szeletét, változatát. Paradoxona pedig az, hogy a partikularitásban, a részben ragadja meg, mutatja fel az egészet. Kiskamasz hősei ott, a határszéli katonaiskolában, majd a budai reálgimnáziumban mintegy sűrítve, nagy töménységben élik meg, át mindazt a bomirtságot, öncélú kegyetlenséget, amit a felnőtt civilek háborúkban, lágerekben, a háborúvesztések nyomorúságaiban. Ez a kegyetlenség Ottlik ábrázolásában éppen azért abszurd és groteszk, mert mindenki „normálisnak” tartja, illetve nem is vesz tudomást róla. A Trianon utáni ájulatban heverő ország úgy működteti ezeket a katonaiskolákat, küldi oda a jobb sorsra érdemes kisfiúkat, mintha valóban a katonáktól — leendő katonáktól — remélhetné a megtörténtek visz- szafordítását. A Buda úgy folytatása az Iskola a határonnak, hogy egyszersmind befejezése is. Bébé, azaz Ottlik haláláig követi hősei sorsát, s ebből kiderül, hogy az élet a katonai iskola borzalmait is alul tudja múlni kegyetlenségben, bomirtság- ban. Hősei egy része hivatásos katona lesz, Bébé festő, Medve Gábor író. A gyerekkori barátság végig kíséri őket életükön, viszonyítási pont, megtartóerő lesz. Olyan tartást ad, ami nem engedi összeroppanni őket. Ottlik nem politizál, nem minősíti az elmúlt negyven évet. 1956-ot olyan történelmi pillanatnak láttatja, amely minősíti hősei addigi életét, értelmet ad visszamenően is az életüknek. A regény főhőse, az elbeszélő Bébé magára maradva, testi-lelki nyavalyáktól gyötörten sem adja föl a küzdelmet a tökéletességért, az értelmezés, a megfogalmazás tisztaságáért. Az élet feladat, amit tisztességesen kell végrehajtani. Ottlik stílusa szikár, s mégis árnyalt, plasztikus. A felvillanó, felvillantott emlékképek egyre áttekinthetőbbek hőse tudatában. Kegyetlenül őszinték, mentesek minden szenti- mentalizmustól. Katonásan fegyelmezettek, de nem ridegek, hanem férfiasán tömörek. Egy nagy nemzedéktől, korszaktól, lehet, hogy századunktól köszön el a Buda. (Európa K. Bp. 1993.) Sztárok apróban Budapest (MTI-Press) — Az amerikai filr^ipar mesterembereit elsősorban a játszott szerep, a mások által meghatározott cselekményekből ismeri a világ. Ezt a portrét erősfényű reflektorok világítják meg; az emberi, az általános többnyire árnyékban marad. Kiki maga gondoskodik egyénisége szerint arról, hogy mivel lesz teljesebb ez a kép. Elizabeth Taylor például, amint megtudta, hogy hét férje közül egy újból házasodni készül, azonnal nyilvánosságra hozta a tavaszra tervezett önéletrajzának azt a részét, amelyben elmondja, hogy Nick Hilton, Nike Todd és Richard Burton rendszeresen és drasztikusan verte. És Eddie Fischer sem kímélte. Hátha elolvassa az új asz- szony, aki „megmentette Eddie Fischen azzal, hogy feleségül megy hozzá...” Michael Jackson nemcsak rockénekesként, hanem az utcagyerekek jótevőjeként is fellép Rio de Janeiróban, októberre tervezett koncertjén. Az egyik műsorra ugyanis saját zsebből vett 1200 jegyet, melyet a gyerekek között akar szétosztani. Az Esterházy Madonna
