Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-22 / 247. szám
1993. október 22., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Folklórkutatás Hollandiában Kulturált környezetbe kerülve a cigányok integrálódnak az európai életmódhoz, értékrendhez Ünnepi lakoma Nieuwegein-i cigányoknál Cigányok kárpótlása Balogh Géza A z ötvenhatos forradalom cigány áldozataira emlékeztek a minap Budapesten. A hírre sokan kapták fel értetlenül a fejüket: hát ilyenek is voltak? Bizony voltak. S nemcsak ötvenhatban, hanem negyvennégyben, az első világháborúban, a negyvennyolcas szabadságharcban, meg a Rákóczi vezette szabadság- harcban is. Ki karddal, ki dobbal, ki hegedűvel szolgált, majd osztozott a magyarok sorsában. Az ő kárpótlásuk azonban szinte mindig elmaradt. Most, a békés átmenet idején lehetőség lett volna arra, hogy némileg kárpótoljuk őket. Igaz, közülük elenyésző azoknak a száma, akik a múltban valamicske vagyonra tettek szert. Nem is vehettek hát el tőlük jószerivel semmit. Akkor meg mit adjunk nekik 'vissza? — kérdezhetik sokan joggal. Ha vissza nem is, de azért adni kéne nekik is valamit. Például földet. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis van még szabad terület az országban. Majdnem azt mondtam, hogy gazdátlan terület, de ez nem lenne igaz, hiszen van annak gazdája, mégpedig az állam. Az állami tartalék földekről van szó, s az korántsem oszthatatlan. Ezt mutatja a kormány szándéka is, hiszen ebből- az alapból kíván juttatni területeket azoknak, akik eddig valamilyen ok miatt'elfelejtették bejelenteni kárpótlási igényüket. Mindenki láthatta, a földek tekintélyes része az idén is vetetten maradt. Ezért pedig korántsem a cigányok okolhatók, még ha közismert is a mondás, hogy nem szokta a cigány kaszát. A megye több falvában már változik róluk a kép, főleg azokban a községekben, ahöl az önkormányzat ilyen, vagy olyan címen fél, egyholdas parcellákhoz juttatta őket. Melyeken — láss csodát — ugyanolyan szép volt a tengeri, a krumpli, mint a nem cigányokén. Voltak persze köztük is kivételek, akiknek nyakig érő dudva verte fel a földjét, de nem ez volt a jellemző. Most, hogy osztják az állami tartalék földet, a cigányokra is gondolni kéne. Legalább azokra, akik nem félnek a kapától... Hogy milyen jogcímen részesedhetnének belőle, találják ki a jogászok, a törvényalkotók. Az érinttet- teket ez aligha érdekelné. De bennünket, a sorsukért aggódókat sem. Sokunkat inkább az aggaszt, ha most sem gondol rájuk senki, akkor végleg kimaradnak az osztozkodásból. A saját munkával megtermelt gyümölcs ízét gyorsan elfelejtik..., s járnak majd megint segélyért, az idők végezetéig. A szépülő Mandabokor Balogh Géza FELVÉTELE Kommentár Stresszmentes élet Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Ismeretlenül is ismerőse a tévénézők millióinak dr. Balázs Gusztáv múzeológus néprajzkutató, akinek a fia Richárd megnyerte a Ki mit tud? néptáncvetélkedőjét, s akire folklórkutató és néptáncos tevékenysége miatt Vásárhelyi László zsűritag többször is hivatkozott. Balázs Gusztáv a közelmúltban egy fél évet töltött Hollandiában. Erről az útjáról kérdeztük: mi volt az út célja és eredménye? Cigányok Nyugat-Európában — Immár több, mint húsz éve, 1972 óta gyűjtök rendszeresen a cigányok körében Magyarországon. (Bölcsészdoktori disszertációjának is ez a témája: Tánc és kultúra a magyarországi cigányok körében.) Miután az itthoni cigányok életmódjáról, szokásairól már kialakult bennem egy kép, az kezdett érdekelni, vajon a nyugati országokban élő cigányoknál milyen hagyományokat, tradíciót lehet megtalálni? Ehhez a legmegfelelőbbnek Hollandia mutatkozott, azért mert kicsi az ország, áttekinthető a helyzet, és viszonylag kevés a cigányok száma. Munkahelyem, a mú- ^eumigazgatóság vezetősége részéről támogatják a néprajzi kutatómunkámat, amit a gyűjtés mellett most azzal egészítettem ki, hogy előadásokat tartottam. □ Hogyan fogadták a magyar kutatót a hollandok, s mi a kutatás legfőbb szakmai eredménye? — Az első időszak a terepfelméréssel, az ismeretségek kötésével, a kapcsolatok felvételével telt el a minisztériumi és a múzeumi szakemberekkel. Segítségemre volt Elsa Grollé holland táncpedagógus, aki 1990-ben járt itt a sóstói nemzetközi táncos találkozón, az ő közreműködésével jutottam el több cigányO h, ünnep, te varázslatos, boldog izgatottságot, készülődés lázát hordozó, megkülönböztetett jeles nap! Te, a hétköznapok sokaságába, a szürke, olykor taposómalomnak tűnő egyhangúságába be-beragyogó, szí- vet-lelket melengető fénysugár, a béke, a megcsende- siilés, a megtisztulás ajándékba kapott napja! Te, aki a fáradt, felnőttet, az aggastyánt is várakozó, csodaváró, reménykedő gyermekké teszed, örömet adsz, kézenfogva vezetsz, figyelmeztetsz, hogy a génjeinkben hordozott ősi értékrendünket megőrizzük, hogy befelé is építkezzünk, hogy keressük önmagunkban és egymásban az igazi értéket, hogy figyeljünk szavára az Örökkévalónak, kinek létezésével összefügg létünk, s ez az ajándékba kapott, megsebzett, de csodálatos világ, amit úgy hívunk: természet. Ünnep... Más, mint a többi nap. Egyének, közösségek, népek, nemzetek hívó napja, te! Taníts meg bennünket újra megszentelni, megáldani veled a többi napot. „Megemlékezzél arról, hogy az Űr csoporthoz. A találkozás a cigányokkal nem volt egyszerű, mert nagyon nehéz megközelíteni őket. Összességében azt tapasztaltam, hogy szigorúan őrzik zárt közösségi rendjük szokásait, kultúráját, arról az idegennek vagy nem adnak információt, vagy az az információ megtévesztő lehet. Ezt én is érzékeltem, annak ellenére, hogy tisztáztuk, magam is közülük való vagyok, s hozzájuk cigány nyelven szóltam. Érdekes ezzel kapcsolatban az egyik adatközlőm állítása, aki szerint a holland cigányokról eddig megjelent írások legtöbbje nem felel meg a valóságnak. A cigányok részéről természetes, ha ostoba kérdésre ostoba választ adnak. Segítik egymást □ Nálunk a cigányság helyzete általánosságban problémás a társadalom számára. Miként jelentkezik ez a kérdés egy jómódú országban? — Nyugat-Európában Hollandia az az ország, ahol a cigányokat a lakosság, a társadalom a leghumánusabban fogadja, kisebbségként kezeli. Nincsenek cigánytelepek és putrik, hanem a városokban három-négyszobás, úgynevezett szociális lakásukban élnek, de nyaranta szívesen vándorolnak — mint a régi cigánykaravánok — a mi számunkra luxusszínvonalú lakókocsijaikkal egész Eurónapját megszenteld.” A hetediket, amelyen megpihensz. Vagy nem hiszed, ember, hogy meg kell pihenned? Nem érzed szükségét? Ünnep, te megadattál évezredek óta, ember, te miért nem élsz vele? Hagyod, hogy összemosódjanak napjaid? Ha eljön a szombat, csendesítsd el magad körül a világot, seperd ki a műhelyt, az udvart, a házad elejét, mint őseid tették, s tedd le pihenni a gondokat hétfő reggelig. Készülj testben és lélekben az ünnepre. Arany János írja a Családi körben: „Vasalót tü- zesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.” Testnek s éppúgy a léleknek is kell a tisztálkodás, a heti gyűrődések kisimítása. Hogy a következő hétre is legyen erőd és hited az újabb feladatok elvégzéséhez. Szívedben is, életmódodban is ünnepelj, amikor kell. Rapában. Az ünnepeken tíz-tizenöt család tagjai gyűlnek egybe, bárányt vágnak, nyárson sütik a szabadban, szépen bebútorozott otthonaik asztalain csodálatos terítékek, gyönyörű étkészletek és sok-sok virág. Hollandiában jó a szociális háló, az államtól segélyt kapnak, amit ki is használnak. Vannak, akik munkát vállalnak, általában azonban az üzleti életben próbálnak boldogulni, jellemzi őket a biznisz-szemlélet, és — akikkel én találkoztam — azok között többségben voltak a jómódú, pénzzel tömött zsebű, üzle- telő-seftelő cigányok. Ha nem jön be nekik egy üzlet, s valamelyikük bajba kerül, segítik egymást. □ És mi a helyzet a holland cigányok folklórjával? — Eredeti táncosanyagot nem találtam, cigány népdalanyagot sem, a sajátjukat elfelejtették. Két cigány etnikum, a szinto, és a rom-nak mondott csoport körében gyűjtöttem, ez utóbbi az ortodox ágat viszi tovább. Jellemző a két csoport tagjaira, hogy ismerik egymást, de keresztbe nem házasodnak. A rom csoport tagjai Szerbiából vándoroltak ki, táncaik, népdalaik a szerb folklórból valók. Amit a szinto cigányok zenélnek és énekelnek, az a Django-Reinhard stílus, a dzsesszes dallam. Azok a cigányok, akik a nagyvárosokba kerültek, az európai kulturális gyogjon fel rád az ünnepvárók vigiliacsillaga, az advent koszorúja, a megújulás, a feltámadás reménysége. Egész évben, egész héten hajtod magad, loholsz, s mégsem örülsz semminek. Akkor mire jó az egész? Miért kell neked vasárnap is, ünnepnap is épp úgy dolgozni, mint a hét többi napján? Azt hiszed, akkor mindent bepótolsz, amit addig elmulasztottál? S az elszalasztott imákért, el se kezdett énekekért, mikor akarsz pótolni? A z idő feletted is elszáll és te igazából még meg sem ismerted az élet ama szebbik részét, amelyet úgy hívnak: ünnep, ünneplés. Tegyünk végre különbséget a dologra teremtet napok és az ünnepnapok között. Adjuk vissza méltóságát ünnepeinknek, ezzel önmagunknak, ahogyan elődeinktől tanultuk. Amatőr felvétel értékrendet elfogadják, asszimilálódnak, beépülnek annak a közösségnek az életébe, ahol megtelepedtek. E folyamat következményeként a viseletűk is kihalt, és a fiatalok nemzedéke már nem is követi a cigányság szokásait, életmódját, hanem Hollandiához akar hasonlítani. Hastáncot tanít lül Hollandiában most forgalomban van egy kazettájuk, egy CD-jiik. Ön azonban nemcsak zenész és kutató, hanem néptáncoktató is. Milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban? — Idehaza vettük fel a Máljáki luludi (Mezei virág) együttes kazettájának anyagát — 16 cigánydal van rajta — ez Hollandiában van forgalomban, a CD már ott is készült. Itthon táncoktatással folytatjuk: tánciskolát nyitunk. Én szeretném átadni a gyerekeknek, amit néptáncból tudok, Elsa pedig orientális — többek között kis-ázsiai és egyiptomi — táncokat, például hastáncot fog tanítani. A magyar nők számára kissé ismeretlen még az, amire Elsa vállalkozik, de szeretnénk szétfoszlatni azt a hitet, hogy a keleti női táncok csak a férfiak szórakoztatását szolgálják. Nyugaton ez ma nagy divat. Várjuk a tánchoz kedvet érző fiatalok és nők jelentkezését. Összkomfort a falunak Szamosszeg (KM) — Papíron is hátrányos helyzetűek, a valóságban sokszorosan azok — állítja Szamosszeg polgár- mestere, Molnár András. A lemaradásból azonban igyekeznek tőkét kovácsolni, amely pályázatokban, céltámogatásban kamatozhat a településnek. Most éppen a gázhálózat kiépítése jelentette a fejlődést, ezért belevágtak. A 746 lakást számláló községben 574 család kérte a rácsatlakozást. Harmincezer forinttal egészítik ki a központi alapokból kapott és a helyi önkormányzat pénzét. Most már a szó szoros értelmében az utolsó simításokhoz érkeztek, a tervek szerint október 25-én gyújtják meg a gázt ünnepélyesen. A ceremóniát mellőzték, viszont legalább ennyire örültek tavaly az útépítésnek, s most már egyetlen sáros utcája sincs a falunak. Az idén ezt járdaépítéssel folytatják. Kiegészíti még a falu összkomfortosítását a távhívó hálózatba kapcsolt telefon, amely már 241 előfizető J lakásán csörög. Cselényi György A Dobogókőn megnyílt szanatórium páciensei a regenerálódás mellett elsajátíthatják a stresszmentes életszemlélet alapjait — értesülhettünk a híradásokból. Aligha van olyan ember, aki a stresszmentes élet- szemlélet alapjait ne szeretné megtanulni, de attól tartok, a bárminő jó tanácsok ellenére sem lesz köny- nyű dolga. Erről egy kabarétréfa jutott eszembe, amikor az orvos vizsgált egy idegileg meglehetősen rossz állapotban lévő, izgő-mozgó, s hangoskodó férfit. „Nyugodjon meg” — csendesítette a doktor, mire a beteg: „Nem kiabálok” — ordította... Attól tartok, a stresszmentes életszemlélet elsajátításának célja kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor influenzajárvány idején a tömeg elkerülésére intenek bennünket. Ilyenkor ha a mozi-, színház-, vagy a fo- cimeccs-látogatást el is halászijuk, de dolgozni, közlekedni, vásárolni meg élni mégis csak kell, s eközben a tömeggel nem könnyű nem találkozni. Meglehet, a stressz elleni, tűrőképesség valamilyen módszerrel fokozható, de ennek alapképessége az adott emberben vagy megvan, vagy nincs. Hogy a különböző élethelyzetek kire, mikor, hogyan és milyen mértékben hatnak, az sok mindentől függ. Például az illető természetétől, egészségi állapotától, életkörülményeitől, életbölcsességétől, a korábbi életétől, az őt ért megrázkódtatásoktól, és attól a képességtől, hogy a számára kedvezőtlen szituációkat hogyan bírja magában feldolgozni, a világ dolgaira önmaga számára magyarázatot találni, sőt a helyzet javulásában reménykedni. Reméljük, a dobogókői szanatórium betegeinek a stresszmentes életszemlélet alapjait valóban sikerül elsajátítaniuk. Talán a tudnivaló nem ilyen egyszerű, meddő, s „falra hányt borsó” tanácsban merül ki: ne idegeskedjen!. Tárca—Kormány Margit Kisimított gyűrődések Nézőpont)
