Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-21 / 246. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. október 21., csütörtök Krúdy Gyula indulása Tüzes Mária Nyíregyháza — Hogy ki is volt Krúdy Gyula, a „magányos gordonkázó”, ahogyan Schöpflin Aladár 1933-mas, a Nyugatban megjelent kritikájában nevezi? Nos, hogy ki volt ő valójában: nem könnyű megfejteni. A meggyökeresedett közhelyek szerint ő a nagy varázsló, az ábrándos ködlovag, a zseniális cigányprímás, a bidermeier zsibárus, a neoromantika első nagy mestere, az álomregény megteremtője, és még sorolhatnánk vég nélkül a találó vagy felszínes citátumokat. Tény viszont: ez a különleges, íróvá lett ember itt született Nyíregyházán, négy évig a Kossuth gimnáziumban tanult felsős gimnazistaként. Innen indult írói pályájára — képletesen és valóságosan. Élete első húsz esztendejének históriája egy csodagyerek története. Tele van szokatlan, rendhagyó mozzanatokkal. „Szabálytalan” volt már a világra jötte is: szerelemgyerekként született. Ötéves korában kezdte az iskolát, majd előbb Szat- márra, onnan pedig Podolin- ba került gimnáziumba. Po- dolinban csak algimnázium működött, s a szigorú apa egyébként is jobbnak látta, ha a nehezen fegyelmezhető, korához képest túlságosan fejlett fiú itthon tanul tovább. így kerül 1891-ben vissza szülővárosába, és folytatja tanulmányait a Kossuthban. De nemcsak koraérett gyermek, előreszalad az időben mint író is. Már tizenöt évesen, 1892 októberében nyomtatásban jelenik meg egy novellája, s ezt gyors egymásutánban még nyolc írása követi. Nem tanul: ír. Érettségiig több, mint kétszáz novellát! Közben diák- újságkat ad ki Nagy Dob, illetve Gimnáziumi Híradó címmel. 1892/93-ban megszervezi a Nyíregyházi Sajtóirodát, hogy így szolgáltasson híreket a fővárosi lapoknak. „Én írónak születtem, semmi másnak” — vall magáról egyik rövid önéletrajzában. Magányossága megmutatkozik már diákéveiben. Társai, csaknem kizárólagosan: olvasmányai. Valósággal falja a könyveket. A legmélyebb hatást emberi fejlődésére és írásművészetére talán az Ezeregyéjszaka meséi tették. Ettől kezdve nevezi magát Szindbádnak. Szívesen olvasgatta Andersen meséit, már kamaszfejjel ismerte Mark Twaint, Walter Scot- tot, Byront, de legjobban Dickenst szerette. A tizenhat éves ifjú azonban nem csak olvasmányai hatására készül írónak. Erre a pályára terelgeti a gimnázium egyik-másik tanára. Nagy hatással van rá Leffler Sámuel és Vietorisz József. A legközvetlenebb szálak azonban Porubszky Pálhoz fűzték. Az ő jóvoltából élénk irodalmi élet volt az iskolában, az önképzőkörben. A jószemű magyartanár hamar észrevette Krúdy tehetségét. Pártolja, védi, olyankor is, amikor a fiú elhanyagolja a tanulmányait. Szükség van rá! 1894-ben az érettségi előtt álló ifjú levelet kap a Debreceni Ellenőr szerkesztőjétől. Állást kínálnak neki. Krúdy azon nyomban megszökik otthonról. Hiszen abban nem reménykedhet, hogy apja elengedi a vizsgázást. Az ügyvéd-apa Porubszky tanár úrral együtt utazik a hajdú fővárosba a fiú után. A szökevényt ezúttal még sikerül hazahozniuk, hogy túlessen az egzamenatúrán és átmenetileg megnyugtassa az aggódó családot. Nagyvárad számára a Szabadság című lap segédszerkesztője fedezi fel a tizenhét esztendős, mindenből kiábrándult ifjút. Váradot 1896 májusában hagyja ott. Tizennyolc évesen, a millennium évében kerül a fővárosba. Ismét In Line Nyíregyháza (KM - K. J.) — Akár azt is mondhatnánk róluk: hazajárnak Nyíregyházára. Magyarország egyik legnépszerűbb jazz-csapata, az In Éine Group — vélhetően a korábbi fellépéseik sikerétől indíttatva — ismét ellátogat megye- székhelyünkre. Őszi turnéjuk során október 26-án adnak koncertet — 19 órátóN — a nyíregyházi városi művelődési központ hangversenytermében. Az 1989-ben alapított és azóta változatlan összeállításban szereplő alaptrió — Csepregi Gyula 'tenor és szoprán szaxofon, Vasvári Pál hathúros basszusgitár és Tóth Gyula gitár — ez alkalommal az „In Romantic” című, új programjával lép a közönség elé. A jellegzetes „in line sound” a zenei romantika és a szépség irányába mozdul el, ami azért sem meglepő, mert egyszer magukról vallva mondták: mi alapvetően romantikus lelkűek vagyunk. A zenekar mint a hazai jazzkedvelő közönség kedvence már túljutott a háromszázadik koncertjén. Aktivitásúk azonban mit sem csökken: csaknem pihenő nélkül dolgoznak. Tóth Gyula, az In Line Group szólógitárosa Balázs Attila felvétele Erdélyi körúton a kamarával A tapasztalatcseréket Nyíregyháza testvérvárosi kapcsolataira alapozva folytatják Kállai János Nyíregyháza .(KM) — A nyíregyházi Közművelődési Intézmények és Intézményvezetők Kamarája a közelmúltban tapasztalatszerző körúton vett részt Erdély városaiban: Gyergyószentmik- lóson, Kolozsváron, Sepsi- szentgyörgyön, Csíkszeredán és Marosvásárhelyen. A négynapos, meglehetősen feszített tempójú utazás során a csoport tagjai több ízben találkoztak a romániai magyarság kulturális és közművelődési egyesületeinek, szervezeteinek prominens személyiségeivel; az RMDSZ helyi és országos vezetőivel, a sajtó képviselőivel, művészekkel, pedagógusokkal. Gere Jánost, a kamara elnökét kérdeztük a „kultúráira” céljáról, a szerzett benyomásokról, a arról: járt-e valamilyen konkrét eredménynyel a kirándulásnak sem alábecsülendő kiruccanás. Kellenek a tapasztalatcserék — Az biztos: csodálatos tájakon, szép városokban jártunk, de a dolog lényege mégsem ebben keresendő. Amikor 1992 májusában létrehoztuk a kamarát, elsősorban az érdek- védelmi funkcióira gondoltunk: az intézményeknek mint a művelődés helyszíneinek és a vezetőiknek a védelmére. Természetesen a megye- székhelyen belüli, intézmény- közi koordináció legalább eny- nyire fontos mint feladat, nem beszélve a rendszeres tapasztalatcserékről. Beleértve az itthoniakat és a határon túliakat, amilyen ez a mostani is volt. □ Ez volt az első konkrét kapcsolatfelvétel a határainkon túli intézményekkel és szervezetekkel? — Az idén tavasszal Bur- genlandban jártunk. Akkori utunkban is az a cél vezérelt bennünket, hogy megismerjük az ausztriai közművelődési struktúrát, és hogy a spontán kapcsolatteremtés esetlegessége helyett egy átfogó rendszer képezze az alapját a további kapcsolatépítő törekvéseinknek. És hogy ez mennyire szükséges, azt igazolta a csík- szeredaiak egyik felvetése, miszerint bővíteni kellene a kamara működési körét, azaz bevonni a munkájába könyvtári, múzeumi, színházi, kép- tári szakembereket. □ Milyen általános és konkrét tapasztalatokkal, netán eredményes tárgyalások megállapodásaival tértek haza Székelyföldről? Egyesületek a magyar kultúráért — A burgenlandihoz viszonyítva, az erdélyi kép valamivel szűkítettebbre sikeredett, mivel „csak” a magyar kisebbség kulturális tevékenykedésének a keresztmetszete vált ismertté számunkra, nem a romániai közművelődés helyzete, működésének mechanizmusa. Ami általános következtetésként leszűrhető: az erdélyi, magyar közművelődés mögött nincs egységes önkormányzati intézményrendszer. Egyszerűbben fogalmazva arról van szó, hogy ők egyesületekbe szerveződve, saját maguk erejéből, illetve különböző adományokból tartják fenn és funkcionáltatják, amire futja, amit érdemes. Intézménylátogatások helyett ezért inkább a személyes kapcsolat- teremtés alkalmaira helyeződött a hangsúly. Marosvásárhelyen pl. megállapodtunk egy Nyíregyházán bemutatandó kiállítás dolgában. A Maros megye kastélyai című, ötven grafikai lapból álló tárlatot először az Alvégesi Művelődési Házban fogjuk közszemlére tenni, azután pedig a kamara többi intézményében. Ugyanez lesz a helyzet a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor grafikus műveinek a bemutatásával is a jövő év tavaszán. Az említetteken kívül tervezzük még egy népi iparművészeti kollekció „áthozatalát”, és sor kerülhet különböző előadások meghívására, mint pl. a marosvásárhelyi építészeti emlékeket megismertető, diavetítéssel egybekötött programra. □ Milyen terveik vannak a kamara jövőbeni működését illetően? Folytatják-e a székelyföldihez hasonló tapasztalatgyűjtés gyakorlatát? — Merem állítani, hogy Nyíregyháza közművelődési intézményrendszere — kiépítettségét tekintve — országosan egyedülálló. Tavaszi viszontlátogatás A hat önkormányzati, a három szakszervezeti „ház” és a HEMO teljességében átfogja a várost, s ha még ehhez hozzáveszem a közgyűjteményi és színházi „hátteret”, azt hiszem, panaszra nincs okunk. Persze, azért a helyzet közel sem ennyire rózsás. Mindenesetre: bármilyen módosításokra kerüljön sor, a jó az lenne, ha a művelődési házak feladatrendszere változatlan maradna. Visszatérve még egy gondolat erejéig a kamara terveire. Nos, az erdélyi vendéglátóinkat a jövő év tavaszán viszont- látogatáson fogadjuk, mi magunk pedig tervszerűen folytatjuk a tapasztalatcseréket Nyíregyháza testvérvárosi kapcsolataihoz igazítva úticéljainkat. Táncosok a finn testvérvárosból Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Mint lapunk is beszámolt róla, szeptemberben Finnországban járt a Primavera balettcsoport. A szabolcsi táncosok Nyíregyháza finn testvérvárosába, Kajaaniba voltak hivatalosak, és a város modern koncerttermében léptek fel nagy sikerrel. Ezenkívül még egy gimnáziumban, illetve a közeli Kuh- mo városában léptek fel. Viszonzásul ezen a héten finn táncosok látogatnak el Nyíregyházára. A Kajaani Táncszínház balett tagozata csütörtökön érkezik megyénkbe, és október 22-én a fehérgyarmati, majd 23-án a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központban mutatkoznak be. Mint Feketéné Kun Ildikótól megtudtuk, az együttes érdekes műsort mutat be, már csak azért is, mert a finn balettoktatás némileg eltér a Magyar- országon szokásostól. A Kajaani Táncszínházát 1977-ben alapították. Két tagozata van: művészi- és néptánctagozata. Finnországban is népszerű a fiatalok körében a tánctanulás: az idén például szerepelt, többek között Jugoszláviában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Spanyolországban és Oroszországban. A tánciskola tanulói évente részt vesznek a Finnországban tartott különböző területi és nemzetközi táncversenyeken, amelyeken jó helyezéseket érnek el. A Magyarországon bemutatandó programjuk kb. hatvanperces. Tartalmaz klasz- szikus balettet ( Giselle, Don Quijote és a Csipkerózsika c. balettekből részleteket), karaktertáncokat (köztük spanyol és magyar, valamint cow- boy-táncokat), ízelítőt a jazz- balett történetéből, valamint modem jazzbalettet és modem táncokat. Tehát látványos, szórakoztató műsort láthatunk majd tőlük Nyíregyházán, amely bizonyára a közönségnek is megnyeri majd a tetszését. A Kajaani Táncszínház balett tagozatának műsora tehát Fehérgyarmaton pénteken este 18 óra 30-tól, Nyíregyházán pedig szombaton este hat órától látható. Fehérgyarmaton a Primavera együttes is közreműködik. A táncosok ittlétük ideje alatt megtekintik megyénk több nevezetességét, és vendéglátóik a Hortobágyra is elviszik őket. lépése van, amelynek nagy része meghívás. Az együttes külföldön is többször vendégA Kajaani Táncszínház egyik balerinája Matti Jaaskelainen felvétele Látogatás a Heltai Gáspár Könyvtár székházában Harasztosi Pál felvétele háromszázötvenen iratkoztak be az intézménybe. A táncszínháznak évente 50-60 fel-
