Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-20 / 245. szám
1993, október 20., szerda HÁTTÉR Munkahelyteremtés az aszalóban Az alapanyag a szabolcsi termelőktől érkezett, s még érkezik folyamatosan Császárszállásra Válogatás után kerül zacskóba az aszalt szilva A szerző felvétele Keiet-Maígyarország 3 Nézőpont Önállósodás Halászban Nábrádi Lajos Császárszállás (KM) — Aszalt gyümölcsök édes illata száll a hosszú üzemcsarnokban. A szalagszerű termelés itt nem jár nagy zajjal. A kész áruk szép feliratú, ízléses zacskóban várnak elszállításra. Nyugat-Európá- ban van szinte valamennyi célállomás. Kis híján hetvenen szorgoskodnak itt. Pár hete, illetve hónapja még munkanélküliek voltak. Az alapanyag a szabolcsi termelőktől érkezett, s még érkezik folyamatosan. Nyíregyházához közel, a császárszállási feldolgozó üzem tehát többes haszonnal működik. A Pneu Trade Kft. működteti. Mezőgazdászok, kistermelők, exportőrök, munkaügyi szakemberek fűznek nagy reményeket a feldolgozó üzem működéséhez. A reménykedés nem alaptalan. Ezt állapítjuk meg az iroda egyik asztalára feltálalt kóstolóból. Az alma itt apróra zsugorított kocka és más alakú. A szilva jellegzetesen „ráncos”, de jó ízű. A mag nélküli szárított meggy nekünk (és sokak számára) újdonságként hat. Hát még a szárított és ízesített tök. A téesztől bérlik Jó szájízzel hallgatjuk Malik József ügyvezető igazgató tájékoztatását. Először is végig kalauzol bennünket mindkét üzemben. Magyarázza, hogy a gondban lévő Béke Tsz-től bérlik az épületeket. Az egyikben most is gumiüzem működik, mert több évvel ezelőtt a tsz azonos energiaforrásra építette a gyümölcsfeldolgozót és a gumis részt. Ez utóbbiban gumitömlőket készítenek, nyugati minőségben. A kft. átvette, megvásárolta mindkét üzemet. A hangsúly most természetesen a gyümölcsfeldolgozón Még nincs vizsgaidőszak, még a beszámolók sem tartanak, ám nem árt azért évközben is tanulni. Mint teszik ezt egyre többen a Bessenyei György Tanárképző Főiskola könyvtárában Balázs Attila felvétele van, ezért is időzünk itt hosz- szasabban. Szembetűnő itt egy amerikai gyártmányú almafeldolgozó gép. Beüzemelés előtt áll, a szerelők az utolsó simításokat végzik rajta, várható, hogy a hét második felében beindul az almaszezon. Az amerikai gép hámoz és kitolja az alma közepét, magját. A szilva szezonja már tart, fehér köpenyes lányok és asszonyok szorgoskodnak egy hosszú asztal mindkét oldalán. A laikus is megállapíthatja, a gyümölcsfeldolgozásnak megvan itt a technikai háttere. Hozzá gondolhatjuk, hogy alapanyag, vagyis gyümölcs és tök bőven terem e vidéken, s munkaerőből is fölösleg van. Fontos, hogy legyen felvevő piac. Túlkínálat a piacon Nos, a piacot is érintő háttér információt már az irodán halljuk az ügyvezető igazgatótól. Olvasták a megyei munkaügyi központ pályázatát, amely arról szólt, hogy pályázni lehet munkahelyteremtésre, a létszám bővítésére. Kaptak is 10 millió forint támogatást. Ezért a szerződésÁllamcsíny Egy államcsínyhez elég 50 százalék hivatásos katona és 50 százalék hivatásos katona és 50 százalék hülye. A hiú A hiúság a közéletben makacs kiütés. Csak a bőrrel múlik el. Archimedes a politikában Fölfedezte, hogy minden ember annyit ér a közéletben, amennyi kellemetlenséget tud okozni ellenségeinek. Nem jön számításba az a mennyiség, amelyet csak tudna okozni, de — rajta múló okokból — végül is elmulaszt. Az öntudatos Tulajdonosként viselkedik, pedig csak segéd-házfelügyelő. A szolidáris Őszintén együttérez a rászorulókkal. Még inkább azokkal, akiken nem kell segíteni. A konzervatív Ő is az. Konzervatívvá az teszi az embert, hogy nem bízik már önmagában sem. Támaszt pedig a hagyományban talál. A hazug, aki őszintének hat A hazugság attól a hévtől ben azt vállalták, hogy a feldolgozó üzemben hetven munkanélkülit foglalkoztatnak. Ami pedig a felvevő piacot illeti. Mindenek előtt egy három nyelven írt színes prospektust mutat Málik József. Közli, hogy több nyugati államba szállítják az itteni termékeket. Piac van, csak hát a nyugatiak tudják, hogy almából, meggyből túlkínálat van, így az aszalványnak is egy kicsit letörik az árát. így is 500 tonna almát dolgoznak fel tavaszig, a szezonban. E meny- nyiség többségét már lekötötték a termelőkkel, ám hámozott, magvait almát még átvesznek. Szívesen beszél arról az igazgató, hogy nemrég Hollandiában magyar napokat rendeztek, s ott a császárSzál- lási aszalványok sikeresen szerepeltek. Gyulai Lászlóné üzemvezető azelőtt a konzervgyárban is dolgozott. Szakember. A helyszínen magyarázza, hogy az aszalás energiaigényes. Az olajtüzelésű kazánok által fűtött helyiségekben az alma 8-10, a meggy és a szilva 20-22 óra alatt aszalódik. A és lendülettől hat meggyőzően, amellyel benne nem a tételt, hanem érdekeinket védjük. Az indulatos magyar Büszke rá, hogy Ázsiából származunk, de éktelen dühbe jön, ha valaki emlékezteti rá: ez meg is látszik rajta és elvbarátain. A diplomata A társaságban ritka az a nő, aki a korát, a közéletben az a politikus, aki szándékait őszintén bevallja. A pesszimista Ha gyakorlatias az észjárása, akkor csak jólértesült. Ha moralizál, akkor megvetését fogalmazza bele borúlátásába az emberek iránt. E megvetés forrása: nagyon jól ismeri magát. A militáns Előbb lő, azután rajzolja meg a kört a találathoz. A becsületes A becsület egyre gyakrabban a becstelenségnek a hallgatással való összeesküvése. több műszakos termelés technológiai és takarékossági szempontból is előnyösebb. Ezen a héten egy műszakban dolgoznak, október végétől már három műszakban — mondja. A fizikai dolgozók közt találjuk Jávor Jánosáét, aki több éven át özvegyen nevelt négy gyermeket. Egy még most is általános iskolás — közli el- csukló hangon. Azzal folytatja, hogy majdnem hat hónapig munkanélküli volt. Nem tudta tervezni a jövőjüket. így érthető, hogy tisztelettel szól a kft.-ről és a munkaügyi központról, mert közreműködésükkel évekre szóló munkát és kenyeret kapott. Nagyanyáink is fogyasztották A jövőt illetően az igazgató azt mondja: létszámot és termelést szeretnének bővíteni. Ehhez az is kell, hogy változzanak étkezési szokásaink, legyen belföldi megrendelés. Megjegyzi: nagyanyáink korában sokan fogyasztottak aszalt gyümölcsből készült levest, fehér, puha kenyérrel... A hazafi Úgy szereti a hazát, mint a házibarát az asszonyt. Az élvezet legyen az övé, terhe lehet a másé. Az úriember Egyszerű szabályt követ. Keze mindig lehet mocskos, a kesztyűje soha. Segélyprogram Az eímaradott országoknak nyújtott segély annyi, mint elvenni a pénzt a gazdag országok szegényeitől, hogy aztán a szegény országokban a gazdagok költsék el. A többség Ha az ember a többséghez tartozik, hülyének kell lenni ahhoz, hogy becsületes maradjon. Eletszabály Egyetlen szabályt tartottam fontosnak az életem során: ne akarjon őrnagynak mutatkozni az a személy, aki csak őrmester. Mi a bűn? Manapság a bűn a közös munka gyümölcse. Máthé Csaba M egelégedéssel fogadták a Nagyhalászi Zsákgyárban az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanácsának csütörtöki döntését, amely a gyárnak a budapesti anyavállalattól való elszakadásáról, és a leendő önálló vállalat privatizációjáról határozott. Eszerint mind a fővárosban, mind Nagyhalászban részvénytársaságot alapítanak és az rt.-k állami tulajdonban lévő részvényeit kínálják eladásra. Az utóbbi néhány évben nagyon sok minden jellemezte a gyárat, viszont azt nem lehetett elmondani, hogy nyugodt munka zajlik Halászban. Az anyavállalat a korábban jól bevált gyarmati módszereket alkalmazta, ami a halászi gyár dolgozóiban még nagyobb elkeseredést váltott ki. Ennek következményeként a hangadókat, a munkástanács vezetőjét menesztették, leváltották az igazgatót, a munkabért a minimális szinten tartották, a nyereséget peBalogh Géza Á lltunk a vinnai tó partján. Az ősz sárgára, barnára pingálta már a hegyoldalakat, a vízen apró hullámokat kergetett a szél, a kedvelt szlovák kiránduló- helyen csak néhány vendég lézengett. Mi, a Nyíregyházáról jött kirándulók, meg pár, Nagykapos környéki községből érkezett öregúr. S mindenki magyarul beszélt. Furcsa volt ez, hiszen a mögöttünk lévő napokban bekóboroltuk már a történelmi Felvidéket, s Kassa fölött véletlenül sem hallottunk magyar szót. Melyen persze nem csodálkozhattunk, hiszen szlovák környezetben jártunk, a magyar többségű falvakon pedig csak átsuhantunk. Tavaly is megtettük már ezt az utat, a változást nyomban észrevette az ember: a magyarlakta községekből eltűntek a magyar nyelvű feliratok. Morgolódásunk azonban nagyon hamar megszűnt, mert egyikünk csendesen megkérdezte: nálunk minden, szlovákok is lakta településen kinn vannak a szlovák nyelvű feliratok? Ugyan dehogy, ismertük el az igazát, mely egyúttal tükrözte azt a felismerést is, hogy Közép-, vagy Kelet-Európábán mindennek jó lenni, csak kisebbségnek nem. Legalábbis ha az állam, éledig bezsebelték. Mindezek csúcspontjaként az ismert kommandó-akciót jegyezhettük fel, amikor az anya- vállalat igazgatója fegyveresekkel akarta leszereltetni és elvitetni a gépeket Nagyhalászból. A budapesti cég pénzügyi nehézségei még jobban összekuszálták a helyzetet. Nagyhalászban viszont továbbra sem engedtek, tartották magukat az önállósodáshoz. Várták az elszakadást az anyavállalattól és a mielőbbi privatizációt. Nyolc hónapja szinte egy csapásra megszakadt a forrongás Nagyhalászban. A cég egyik beszállítója, egy debreceni kft. vette bérbe az üzemet. Megmaradtak a dolgozók, a gépek, a termelés nyugodt körülmények között zajlik, nincs tartozása azóta a cégnek. Most az utolsó lépcsőfok következik: az rt-vé alakulás, a vagyonfelértékelés, és a privatizáció. Ha már eddig tartották magukat a nagyhalásziak, akkor érdemes kivárni azt a rövid időt, amíg teljesen lezárul a magánosítás. tűkben játszott szerepét nézzük. Hazafelé tartottunk már, valahol a szlovák üdülőparadicsom fővárosa, Mi- halovce, vagyis Nagymihály környékén jártunk, mikor feje tetejére állt az imént általunk is szomorú belenyugvással elfogadott, kissebb- ségeket sújtó rendszer. Egy magyar nyelvű tábla tűnt fel hirtelen. „Női, férfi fodrászat. Ct. Ondrej Mihan- csik.” Vasárnap délután lévén az üzlet persze zárva volt, pedig nagyon szerettünk volna pár szót váltani a tulajdonossal. Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy a nevéből ítélve született szlovák urat vajon mi vihette arra, hogy ellentétben a központi akarattal magyarul is felhívja magára á figyelmet. Egy udvarias gesztus-e mindössze, vagy józan, üzleti érdek? Sokan hisszük, hogy mindkettő. Hisszük, Mihancsik úr rájött arra, ő semmivel sem rosszabb szlovák, ha így is megtiszteli a magyar szomszédait, akik egyben persze a lehetséges ügyfelei is. Felismerte, hogy az idegen pénze is annyit ér, mint a saját fajtájáé. Egészen biztos, ő már nem igen néz ferde szemmel arra a vendégére, aki magyarul szól hozzá. Az ő portáján már a józan ész diktál. Talán a két ország politikusai is eljutnak majd egyszer ide. Kitekintő Közéleti arcképcsarnok Kommentár A pénz bölcsessége