Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-20 / 245. szám

1993, október 20., szerda HÁTTÉR Munkahelyteremtés az aszalóban Az alapanyag a szabolcsi termelőktől érkezett, s még érkezik folyamatosan Császárszállásra Válogatás után kerül zacskóba az aszalt szilva A szerző felvétele Keiet-Maígyarország 3 Nézőpont Önállósodás Halászban Nábrádi Lajos Császárszállás (KM) — Aszalt gyümölcsök édes illa­ta száll a hosszú üzemcsar­nokban. A szalagszerű ter­melés itt nem jár nagy zajjal. A kész áruk szép feliratú, íz­léses zacskóban várnak el­szállításra. Nyugat-Európá- ban van szinte valamennyi célállomás. Kis híján hetve­nen szorgoskodnak itt. Pár hete, illetve hónapja még munkanélküliek voltak. Az alapanyag a szabolcsi ter­melőktől érkezett, s még ér­kezik folyamatosan. Nyír­egyházához közel, a császár­szállási feldolgozó üzem te­hát többes haszonnal műkö­dik. A Pneu Trade Kft. működ­teti. Mezőgazdászok, kister­melők, exportőrök, munkaü­gyi szakemberek fűznek nagy reményeket a feldolgozó üzem működéséhez. A reménykedés nem alaptalan. Ezt állapítjuk meg az iroda egyik asztalára feltálalt kóstolóból. Az alma itt apróra zsugorított kocka és más alakú. A szilva jellegzete­sen „ráncos”, de jó ízű. A mag nélküli szárított meggy ne­künk (és sokak számára) új­donságként hat. Hát még a szárított és ízesített tök. A téesztől bérlik Jó szájízzel hallgatjuk Malik József ügyvezető igazgató tá­jékoztatását. Először is végig kalauzol bennünket mindkét üzemben. Magyarázza, hogy a gondban lévő Béke Tsz-től bérlik az épületeket. Az egyik­ben most is gumiüzem műkö­dik, mert több évvel ezelőtt a tsz azonos energiaforrásra épí­tette a gyümölcsfeldolgozót és a gumis részt. Ez utóbbi­ban gumitömlőket készítenek, nyugati minőségben. A kft. átvette, megvásárolta mindkét üzemet. A hangsúly most természe­tesen a gyümölcsfeldolgozón Még nincs vizsgaidő­szak, még a beszámo­lók sem tartanak, ám nem árt azért évközben is tanulni. Mint teszik ezt egyre többen a Bes­senyei György Tanár­képző Főiskola könyv­tárában Balázs Attila felvétele van, ezért is időzünk itt hosz- szasabban. Szembetűnő itt egy amerikai gyártmányú almafel­dolgozó gép. Beüzemelés előtt áll, a szerelők az utolsó simítá­sokat végzik rajta, várható, hogy a hét második felében beindul az almaszezon. Az amerikai gép hámoz és kitolja az alma közepét, magját. A szilva szezonja már tart, fehér köpenyes lányok és asszonyok szorgoskodnak egy hosszú asztal mindkét oldalán. A lai­kus is megállapíthatja, a gyü­mölcsfeldolgozásnak megvan itt a technikai háttere. Hozzá gondolhatjuk, hogy alapa­nyag, vagyis gyümölcs és tök bőven terem e vidéken, s mun­kaerőből is fölösleg van. Fon­tos, hogy legyen felvevő piac. Túlkínálat a piacon Nos, a piacot is érintő háttér információt már az irodán halljuk az ügyvezető igazgató­tól. Olvasták a megyei mun­kaügyi központ pályázatát, amely arról szólt, hogy pá­lyázni lehet munkahelyterem­tésre, a létszám bővítésére. Kaptak is 10 millió forint tá­mogatást. Ezért a szerződés­Államcsíny Egy államcsínyhez elég 50 százalék hivatásos katona és 50 százalék hivatásos katona és 50 százalék hülye. A hiú A hiúság a közéletben ma­kacs kiütés. Csak a bőrrel múlik el. Archimedes a politikában Fölfedezte, hogy minden ember annyit ér a közéletben, amennyi kellemetlenséget tud okozni ellenségeinek. Nem jön számításba az a mennyiség, amelyet csak tudna okozni, de — rajta múló okokból — végül is el­mulaszt. Az öntudatos Tulajdonosként viselkedik, pedig csak segéd-házfelü­gyelő. A szolidáris Őszintén együttérez a rá­szorulókkal. Még inkább azokkal, akiken nem kell se­gíteni. A konzervatív Ő is az. Konzervatívvá az teszi az embert, hogy nem bí­zik már önmagában sem. Tá­maszt pedig a hagyományban talál. A hazug, aki őszintének hat A hazugság attól a hévtől ben azt vállalták, hogy a fel­dolgozó üzemben hetven munkanélkülit foglalkoztat­nak. Ami pedig a felvevő piacot illeti. Mindenek előtt egy há­rom nyelven írt színes pros­pektust mutat Málik József. Közli, hogy több nyugati ál­lamba szállítják az itteni ter­mékeket. Piac van, csak hát a nyugatiak tudják, hogy almá­ból, meggyből túlkínálat van, így az aszalványnak is egy ki­csit letörik az árát. így is 500 tonna almát dolgoznak fel ta­vaszig, a szezonban. E meny- nyiség többségét már lekötöt­ték a termelőkkel, ám hámo­zott, magvait almát még át­vesznek. Szívesen beszél arról az igazgató, hogy nemrég Hol­landiában magyar napokat rendeztek, s ott a császárSzál- lási aszalványok sikeresen szerepeltek. Gyulai Lászlóné üzemveze­tő azelőtt a konzervgyárban is dolgozott. Szakember. A hely­színen magyarázza, hogy az aszalás energiaigényes. Az olajtüzelésű kazánok által fű­tött helyiségekben az alma 8-10, a meggy és a szilva 20-22 óra alatt aszalódik. A és lendülettől hat meggyőző­en, amellyel benne nem a té­telt, hanem érdekeinket véd­jük. Az indulatos magyar Büszke rá, hogy Ázsiából származunk, de éktelen düh­be jön, ha valaki emlékezteti rá: ez meg is látszik rajta és elvbarátain. A diplomata A társaságban ritka az a nő, aki a korát, a közéletben az a politikus, aki szándékait őszintén bevallja. A pesszimista Ha gyakorlatias az észjárá­sa, akkor csak jólértesült. Ha moralizál, akkor megvetését fogalmazza bele borúlátásába az emberek iránt. E megvetés forrása: nagyon jól ismeri magát. A militáns Előbb lő, azután rajzolja meg a kört a találathoz. A becsületes A becsület egyre gyakrab­ban a becstelenségnek a hall­gatással való összeesküvé­se. több műszakos termelés tech­nológiai és takarékossági szempontból is előnyösebb. Ezen a héten egy műszakban dolgoznak, október végétől már három műszakban — mondja. A fizikai dolgozók közt ta­láljuk Jávor Jánosáét, aki több éven át özvegyen nevelt négy gyermeket. Egy még most is általános iskolás — közli el- csukló hangon. Azzal foly­tatja, hogy majdnem hat hó­napig munkanélküli volt. Nem tudta tervezni a jövőjüket. így érthető, hogy tisztelettel szól a kft.-ről és a munkaügyi köz­pontról, mert közreműködé­sükkel évekre szóló munkát és kenyeret kapott. Nagyanyáink is fogyasztották A jövőt illetően az igazgató azt mondja: létszámot és ter­melést szeretnének bővíteni. Ehhez az is kell, hogy változ­zanak étkezési szokásaink, le­gyen belföldi megrendelés. Megjegyzi: nagyanyáink korá­ban sokan fogyasztottak aszalt gyümölcsből készült levest, fehér, puha kenyérrel... A hazafi Úgy szereti a hazát, mint a házibarát az asszonyt. Az él­vezet legyen az övé, terhe le­het a másé. Az úriember Egyszerű szabályt követ. Keze mindig lehet mocskos, a kesztyűje soha. Segélyprogram Az eímaradott országoknak nyújtott segély annyi, mint elvenni a pénzt a gazdag or­szágok szegényeitől, hogy aztán a szegény országokban a gazdagok költsék el. A többség Ha az ember a többséghez tartozik, hülyének kell lenni ahhoz, hogy becsületes ma­radjon. Eletszabály Egyetlen szabályt tartottam fontosnak az életem során: ne akarjon őrnagynak mutatkoz­ni az a személy, aki csak őr­mester. Mi a bűn? Manapság a bűn a közös munka gyümölcse. Máthé Csaba M egelégedéssel fogad­ták a Nagyhalászi Zsákgyárban az Állami Va­gyonügynökség Igazgató Tanácsának csütörtöki dön­tését, amely a gyárnak a bu­dapesti anyavállalattól való elszakadásáról, és a leendő önálló vállalat privatizáció­járól határozott. Eszerint mind a fővárosban, mind Nagyhalászban részvénytár­saságot alapítanak és az rt.-k állami tulajdonban lé­vő részvényeit kínálják el­adásra. Az utóbbi néhány évben nagyon sok minden jelle­mezte a gyárat, viszont azt nem lehetett elmondani, hogy nyugodt munka zajlik Halászban. Az anyavállalat a korábban jól bevált gyar­mati módszereket alkalmaz­ta, ami a halászi gyár dolgo­zóiban még nagyobb elke­seredést váltott ki. Ennek következményeként a hang­adókat, a munkástanács ve­zetőjét menesztették, levál­tották az igazgatót, a mun­kabért a minimális szinten tartották, a nyereséget pe­Balogh Géza Á lltunk a vinnai tó part­ján. Az ősz sárgára, barnára pingálta már a hegyoldalakat, a vízen apró hullámokat kergetett a szél, a kedvelt szlovák kiránduló- helyen csak néhány vendég lézengett. Mi, a Nyíregyhá­záról jött kirándulók, meg pár, Nagykapos környéki községből érkezett öregúr. S mindenki magyarul be­szélt. Furcsa volt ez, hiszen a mögöttünk lévő napokban bekóboroltuk már a törté­nelmi Felvidéket, s Kassa fölött véletlenül sem hallot­tunk magyar szót. Melyen persze nem csodálkozhat­tunk, hiszen szlovák környe­zetben jártunk, a magyar többségű falvakon pedig csak átsuhantunk. Tavaly is megtettük már ezt az utat, a változást nyomban észrevet­te az ember: a magyarlakta községekből eltűntek a ma­gyar nyelvű feliratok. Morgolódásunk azonban nagyon hamar megszűnt, mert egyikünk csendesen megkérdezte: nálunk min­den, szlovákok is lakta tele­pülésen kinn vannak a szlo­vák nyelvű feliratok? Ugyan dehogy, ismertük el az igazát, mely egyúttal tükröz­te azt a felismerést is, hogy Közép-, vagy Kelet-Európá­bán mindennek jó lenni, csak kisebbségnek nem. Legalábbis ha az állam, éle­dig bezsebelték. Mindezek csúcspontjaként az ismert kommandó-akciót jegyez­hettük fel, amikor az anya- vállalat igazgatója fegyve­resekkel akarta leszereltetni és elvitetni a gépeket Nagy­halászból. A budapesti cég pénzügyi nehézségei még jobban összekuszálták a helyzetet. Nagyhalászban viszont to­vábbra sem engedtek, tar­tották magukat az önálló­sodáshoz. Várták az elsza­kadást az anyavállalattól és a mielőbbi privatizációt. Nyolc hónapja szinte egy csapásra megszakadt a for­rongás Nagyhalászban. A cég egyik beszállítója, egy debreceni kft. vette bérbe az üzemet. Megmaradtak a dolgozók, a gépek, a ter­melés nyugodt körülmények között zajlik, nincs tartozása azóta a cégnek. Most az utolsó lépcsőfok következik: az rt-vé alaku­lás, a vagyonfelértékelés, és a privatizáció. Ha már ed­dig tartották magukat a nagyhalásziak, akkor érde­mes kivárni azt a rövid időt, amíg teljesen lezárul a ma­gánosítás. tűkben játszott szerepét néz­zük. Hazafelé tartottunk már, valahol a szlovák üdü­lőparadicsom fővárosa, Mi- halovce, vagyis Nagymihály környékén jártunk, mikor fe­je tetejére állt az imént álta­lunk is szomorú belenyug­vással elfogadott, kissebb- ségeket sújtó rendszer. Egy magyar nyelvű tábla tűnt fel hirtelen. „Női, férfi fodrá­szat. Ct. Ondrej Mihan- csik.” Vasárnap délután lévén az üzlet persze zárva volt, pedig nagyon szerettünk volna pár szót váltani a tu­lajdonossal. Kíváncsiak let­tünk volna arra, hogy a ne­véből ítélve született szlovák urat vajon mi vihette arra, hogy ellentétben a központi akarattal magyarul is fel­hívja magára á figyelmet. Egy udvarias gesztus-e mindössze, vagy józan, üzle­ti érdek? Sokan hisszük, hogy mind­kettő. Hisszük, Mihancsik úr rájött arra, ő semmivel sem rosszabb szlovák, ha így is megtiszteli a magyar szom­szédait, akik egyben persze a lehetséges ügyfelei is. Fel­ismerte, hogy az idegen pénze is annyit ér, mint a saját fajtájáé. Egészen biz­tos, ő már nem igen néz ferde szemmel arra a vendé­gére, aki magyarul szól hoz­zá. Az ő portáján már a jó­zan ész diktál. Talán a két ország politi­kusai is eljutnak majd egy­szer ide. Kitekintő Közéleti arcképcsarnok Kommentár A pénz bölcsessége

Next

/
Thumbnails
Contents