Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-19 / 244. szám

1993. október 19., kedd HAZAI HOL-MI Keíet-Magyarország 5 Optimista jelentés a Bútor Szakvásárról Jó lenne, ha a forma, az ár és a használati érték végre összhangba kerülnének egymással Szőke Judit Budapest (KM) — Képet kaphattak a kereskedők, a gyártók, a szállítók, külföldi érdeklődők szinte az egész magyar bútoriparról, hiszen magát az ágazatot reprezen­táló szakkiállítás és vásár volt az elmúlt héten a Buda­pest Sportcsarnokban. Már a számok is érzékeltetik az egyre növekvő bemutatko­zási igényt és érdeklődést a szakmán belül is: amíg tavaly 2100 négyzetméteren 37, ad­dig most 4200 négyzetméteren 104 kiállító mutatkozott be partnereinek és a nagyközön­ségnek. A szakma összefogott, s úgy döntöttek, hogy ezt a rendszeressé teendő kiállítást tekintik sajátjukénak — ez évben a Bútorszövetséghez tartozók nem is jelentek meg a BNV-n, hanem a Bútor Szak­vásárra készültek fel. A gyártók akarata töretlen A rendezvény megnyitóján Latorcai János ipari és keres­kedelmi miniszter elmondotta: a bútoripar strukturális válsá­ga tovább tart. Sem tavaly, sem ebben az évben nem került sor jelentős beruházá­sokra, műszaki fejlesztésekre. Bár a kiállításon igen tetszetős bútorokat vonultattak fel a gyártók, sem a bel-, sem a kül­piacokon nem sikerült látvá­nyos eredményeket elérniük. Az exportlehetőségek beszű­kültek, idehaza pedig évek óta csökken a vásárlóerő. Ugyanakkor növekszik a termékválaszték, az import­liberalizáció következtében mind több külföldi áruval kell megmérkőzniük a hazai gyár­tóknak. A szép hazai bútor na­gyon drága, aminek elsősor­ban az az oka, hogy a háttéri­par lemaradt az igényes kel­lékek előállításában. Ha nem több tízezer forint értékű im­port vasalásokat kellene pél­dául egyes bútoroknál hasz­nálni, hanem azokat itthon gyártanák lényegesen olcsób­ban, ez jelentősen csökkentené a bútorok fogyasztói árát is. Több a koppintás A miniszter szólt arról is, hogy a hazai bútoroknak a ke­leti piacokon lenne kereslete, hiszen a közelmúltban Moszk­vában egy kiállításon tapasz­talta a magyar termékek sike­rét. Van tehát esély az export­ra, ám a külkereskedőknek meg kellene találniuk a megfe­lelő ellentételeket. (Feltétlenül meg kell itt említeni, hogy fel­tűnően sok orosz szót lehetett hallani a standok közötti sétá- lás közben.) A tárca vezetője a bemutatkozni vágyók számá­nak növekedését úgy értékelte, mint annak jelzését: töretlen a magyar vállalkozók akarata, a „piacon való mindenáron megjelenési szándékuk”. Aki járt az elmúlt évi, nem csak méreteit tekintve szeré­nyebb kiállításon, egyet ért­hetett a miniszterrel és a szer­vező Bútorszövetség elnöké­vel, akik szerint óriási előrelé­pések tapasztalhatók. S min­den remény megvan arra, hogy a forma, az ár, a haszná­lati érték összhangba kerüljön a fogyasztók nagy megelége­désére. S itt el is érkeztünk a belföl­di piac értékeléséhez, melyről megoszlanak a vélemények. Hazai bútorgyárainknak az a nézetük, hogy a belső pi­ac összeroppant, drasztikusan csökkent a fizetőképes keres­let, alacsony színvonalú a la­kásépítés, eladatlan készletek halmozódtak fel. Ám a külföl­di szakemberek egy része úgy látja, hogy a hiba a gyártók ké­szülékében is van. Sokan még mindig nem értették meg, mit jelent e területen a piacgazda­ság; a gyártmányfejlesztést pedig nem lehet büntetlenül elsorvasztani. A mieink a pi­ackutatásnak csak kezdeti lé­péseinél tartanak. Gyenge ol­dalunk a formatervezés, több a (rossz) koppintás, mint a de­sign. Nem beszélve persze a minőségről, hiszen a szigorú nyugatiak szerint bútoraink többsége nemigen felelne meg a legnagyvonalúbb követel­ményeknek, szabványi előírá­soknak sem, pedig az Európai Közösség belső piacaihoz a nemzetközi normákhoz való igazodáson át vezet az út. Nem titkolja egyébként a bútorgyártó szakma azt sem, hogy szeretné kiaknázni a vi­lágkiállítás során megvalósuló beruházások bútoripari beszál­lításának lehetőségeit is. Az ehhez való felkészüléshez sincs túl sok idő. Az érintettek információkat cserélhettek, üzleti tárgyalá­sokat bonyolíthattak le, de a nagyközönség is sok, hama­rosan már megvásárolható új­donsággal ismerkedhetett meg. Megjelentek a helytaka­rékos szobabútorok, a szebb­nél szebb bútorszövetek, la­kástextíliák, dekoranyagok, bútorveretek, mindentudó va- salatok, csodakilincsek. Kiabálnak a tűzőkapcsok Igen sok volt az importbú­tor, a kiegészítő. Ezeken a leg­rosszabb szándékkal sem lehe­tett felfedezni azokat a beteg­ségeket, melyek a mieinknél még járványosnak számíta­nak, hogy ha szép is a front­felület, a belsővel gond van, bekukkantva a belsőkbe, bi­zony csak úgy kiabálnak a ki­álló tűzőkapcsok. Egy cég saját gyártású biobútorokat mutatott, nagy hiányt kielégít­ve ezzel. A már ismert eredményes konyhabútorgyártók mellett újak bukkantak fel. Remélhe­tőleg hamarosan kaphatók lesznek az itt még csak meg­mérettetésre szánt nagyon szép, minden tekintetben kitű­nő gyerek- és kamaszbútorok. A nagy hagyományokkal ren­delkező gyárak mellett bemu­tatták termékeiket a kisebb cé­gek, sőt egyéni vállalkozók is. A vásár ideje alatt az Avant­garde Show keretében bepil­lantást nyerhettek a látogatók a hazai lakberendezés, forma- tervezés boszorkánykonyhájá­ba. A pályaműveket nemzet­közi zsűri bírálta el. A desig- nerpalánták tervei, alkotásai bizonyára új ötletekkel gazda­gítanak, sajátos arculatot ad­nak majd a hazai gyártmány- fejlesztésnek. Ez, valamint az egész — összességében szín­vonalas — kiállítás és vásár reményt ad arra, hogy javul termékeink nemzetközi ver­senyképessége. S ami bennün­ket, vásárlókat a leginkább ér­dekel, talán a belső piacé is. He gyermekkorom emlékei között matatok, egy „ócska” te­mető képe jelenik meg előttem. A fejfák már elkorhadtak, a szomorúfüzek kiszáradtak. A kisgyerekben nem ébresztett érzelmeket, hiszen ott nem aludta örök álmát senki, akit is­mert volna. Ugyancsak gyerekkori emlék: virágtenger, az egész falu a sír körül szorong. Akörül a sír körül, melybe a legdrágábbat temették. Velem, bennem él tovább. A halállal új élet kezdődik — jut eszembe Móricz. És nagy­mama, aki nyolcvanévesen maga mellé kérte a családot, hogy elbúcsúzzon. Aztán csendesen elment. Fölötte örök- tóid, virág, gyertya. Ez az élet rendje... Szekeres Tibor felvételei Cigány fiatalok ösztöndíjra pályázhatnak Budapest (KM) — A Ma­gyarországi Nemzeti és Et­nikai Kisebbségekért Alapít­vány szeptemberben kuratóri­umi ülést tartott. Mivel is fog­lalkoznak tulajdonképpen? Anyagi támogatást nyújtanak a kisebbségi szervezeteknek, valamint hozzájárulnak, töb­bek között, a kisebbségi iroda­lom megjelentetéséhez, nem­zetiségi óvodai és iskolai ok­tatáshoz, amatőr és művészeti csoportok, művészek támoga­tásához. Az alapítvány 1993- ban 100 millió forint alaptőké­vel rendelkezik, amelyet pá­lyázati rendszerben osztanak szét a jelentkezők között. A pályázóknak konkrét progra­mot, tervet, kell benyújtaniuk. Az elbírálásnál előnyt jelent a helyi önkormányzatok anyagi és erkölcsi támogatása. Idén szeptemberig 1299 pá­lyázatot díjaztak 83,5 millió forint értékben. A legutóbbi kuratóriumi ülésen 91 pályá­zatra 15 ezer 447 forint támo­gatást ítéltek oda. A kuratóri­um titkára kiemelte: az alapít­vány nem elégszik meg pusz­tán ennyivel — a vállalt fela­datok elvégzését, az összegek felhasználást is ellenőrzik. Az alapítványnak új kezdeménye­zései is vannak. Az egyik ezek közül egy ösztöndíjpályázat, melyet cigány fiatalok részére hirdettek meg. Ezt a támoga­tást azok a cigány származá­sú fiatalok pályázhatják meg, akik nappali tagozaton felső­fokú tanintézetben, középis­kolában vagy szakmunkáskép­zőben tanulnak. A pályázathoz életrajzot, iskolalátogatási bi­zonyítványt, kereseti kimuta­tást, vagy munkanélküliségi igazolást kell benyújtani. Az 1993-94-es tanévben 643 ci­gány fiatal kért ösztöndíjat. Jegyzet Apasztás mesterfokon Györke László at em újság, hogy me- 1V gyénkben kétszer annyi munkanélküli van, mint az országos átlag. Az sem titok, hogy a falvakban a szövetke­zetek megszűntével ez a szám még magasabb. De vajon az eltelt három évben történt-e valami annak érdekében, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjék? Próbálkozások voltak, vannak, hiszen működik a tá­mogatási rendszer, melynek nyomán sok önkormnyzat e- rejét jóval meghaladó beru­házásba kezdhetett. Ideig­lenes munkahelyteremtés. Igen ám, csakhogy az állami pénzek végesek, a költ­ségvetési deficit csak nő, egyre nő. Az egyik szakmai értekezleten hangzott el, hogy hordalékként százmil­liárdos többletdeficitet gör­get maga előtt 1993. Mi lesz jövőre? Hallottunk olyan véle­ményt is— sajnos nem meg­alapozatlan—, hogy a támo­gatási rendszer az önkor­mányzatok egy részénél azt váltja ki, hogy hajszolják a megszerezhető pénzeket, s akkora fába vágják a fejszé­jüket, hogy nem biztos: nem jutnak-e csődbe. A Pénzügy­minisztériumban közel más­félszáz olyan önkormányzat­ról tudnak országos viszony­latban, amely a csőd szélén áll. Márpedig egy önkor­mányzat nem juthat csődbe, hiszen intézményeinek min­den körülmények között mű­ködnie kell. Igaz, hogy ezek zömmel nem megyénkben vannak. Még szerencse... Addig nyújtózkodj, amed­dig a takaród ér — tanít a közmondás. De vajon med­dig? Mert itt a takaró nem az a takaró, ami látszik, hanem annál valamivel hosszabb. Csak azt nem látni, mennyi­vel, hisz pályázatot lehet nem nyerni is. Meg aztán az önkormányzatokra egyre több feladat hárul, gond ne­hezedik. Nem véletlen, hogy egy másik szakmai tanácsko­záson megyénkbeli polgár- mesterek, jegyzők feltették a kérdést Pető Sándornak, a Munkaügyi Minisztérium programirodája titkárának: meddig terhelhető az önkor­mányzatok amúgy is kongó pénztára. Hiszen az úgyne­vezett munkanélküliek jöve­delempótló támogatásának felét a/ helyi önkormányzat állja. Es a munkanélküli-já­radék egyre több embernél szűnik meg, s a támogatottak száma csak duzzad, növek- szik. Es nem tudni meddig, mekkorára, hiszen ez a fajta támogatás nem időhöz kötött. De vajon valóban annyi-e a munkanélküli, ahányon nem dolgoznak? Valóban nem találnak munkát azok, akik járadékon, majd segé­lyen élnek? Vagy nem is ke­resnek? Azt hiszem, ha a megélhetési költségek „ma­gas színvonalát" vesszük szemügyre, rögvest kiderül, hogy a segély a puszta lét- fenntartásra is kevés lenne. Nyilván, hogy a mintegy 6- 700 ezer (ki tudja azt ponto­san, mennyi?) munkanélküli egy része dolgozik valahol — svarcban. így a számára, a munkáltatója számára a legkifizetődőbb, hiszen nem fizet személyi és egyéb jöve­delemadót, tb-t stb. Csak ép­pen az államhazátartás nem jár jól. De hát kit érdekel manapság az állam? Hát igen! Azokat, akik apasztják, nyilván nem. A munkanélküliek másik csoportjáról — akik a kocs­mába viszik a mindenféle se­gélyeket, pótlékokat, támo­gatások— nemigen érdemes szót vesztegetni, hiszen ők a nemzet, ha úgy tetszik nép, az ország parazitái. Soha nem is akartak igazán dol­gozni. Ilyenek mindig is vol­tak és lesznek. Persze nem mindegy, mennyien. A mos­tani szám már az elviselhe- tőség határát súrolja. Ki jár hát akkor jól? Aki­nek állandó munkahelye van, aki bérének csaknem fe­lét kénytelen „leadózni’’, még ha nem is nagyon rugó- dozhat belőle? jr~i gyik minisztériumi osz- ÍZj tályvezető szájából hal­lottam: ahol ő lakik, abban az utcában is van három munkanélküli, akik többszö­rösét keresik az ő bérének. Most jelentse fel őket? Akkor megint egy „feljelentgetős” ország leszünk? Elszabadul­hat a pokol, amelynek torná­ca — a pesszimisátk szerint — nincs is olyan messze. 55 II f. ............. Emlékoszlop Tiszalökön Tiszalök (KM) — Hosz- szasan ülésezett legutóbb a tiszalöki önkormányzat tes­tületé. Ami nem is csoda, hi­szen jelentőségteljes napi­rendi pontokat tárgyaltak. Elfogadták a jelentést az ez év első félévi költségvetés végrehajtásának tapasztala­tairól, s időközbeni módosí­tásáról. Döntöttek hitelek felvételéről, egy nyolc és fél milliós gazdálkodási hitel és egy 16 és fél milliós általá­nos fejlesztési hitel igénybe­vételéről. Ez utóbbi, hosszabb időre szólóból egy részt szeretné­nek felhasználni a jelenleg folyamatban lévő gázprog­ram finanszírozásához is. A helyi 56-os szervezet kezdeményezésére javaslat született az 1956. október 23-ai forradalom és szabad­ságharc mementójaként állí­tott emlékoszlop, kopjafa városközpontbeli elhelyezé­séről. Majd a városatyák döntésükkel megnyugtató megoldást találtak a tiszai szabadstrand, szabadidő- és pihenőövezetének kialakítá­sára. Drágul a Start-hitel Budapest (MTI) — Az eddigieknél többe kerül a Start-hitel a vállalkozóknak, mert a jegybanki alapkamat felemelésével párhuzamosan nőtt a Start-hitel kamata is. A Start-hitel alapkamata a jegybanki alapkamat 75 szá­zaléka. Ez azt jelenti, hogy a korábbi 14,25 százalékos ka­mat 16,5 százalékra nőtt. Ehhez kell még hozzászámí­tani a kereskedelmi bankok 2 %-os kamatrését — tájé­koztatta az MTI-t a Magyar Nemzeti Bank illetékese.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents