Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-19 / 244. szám

1993. október 19., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 A megye mezőgazdasági szövetkezeteinek nagy részében már a vége felé jár a kukorica betakarítása. Az aszály a kukoricának sem tett jót, az elmúlt évekhez képest átlagosan csökkent a tápanyag-ellátottság, rom­lott a műszaki háttér. A képek a Tiszavasvári Munka Mezőgazdasági Szövetkezetben készültek, ahol 450 hek­tárró! 5,5 tonnás hektáronkénti átlagtermést arattak az elmúlt évek 9-10 tonnás hekiáronkénti termésével szemben Balázs Attila felvetele Kérdés van, válasz nincs A földtulajdonosokat küldte padlóra Pócspetriben a kárpótlási törvény végrehajtása Pócspetri (KM - B. J.) — Százötven hold föld eltűnt Pócspetri határából. Még a tsz-szervezéskor történt, hogy néhány család nem lé­pett be, földjüket táblásítás miatt elcserélték, természe­tesen rosszabbra és keve­sebbre. Néhány évi haszná­lat után újra elvették, me­gint másikat, még rosszab­bat és kevesebbet adtak he­lyette. A tsz nem jegyezte be saját tulajdonának, így a volt tulajdonosok nem kap­ták vissza, de kárpótlást sem kapták érte. — Az én szüleimnek 17 holdja volt. Sosem voltak tsz- tagok, de kétszer is kicserélte velük a tsz, a végén már csak három hold maradt — panasz­kodik Herczku Gyula —. A többire ígéretet kaptak, ami azóta sem teljesült. Bár ne jött volna ez a földreform, mert 15-20 család földje emiatt ma­radt bent a tsz tulajdonában. Azt a tanácsot kaptuk, foglal­juk vissza. De közben azt a részt kijelölték kárpótlásra és ellicitálták. Feszültségforrás Pataki László polgármester­rel ezzel a gonddal kezdjük a beszélgetést. — Régóta nagy feszültség forrása Pócspetriben a föld. Egyik oka, hogy a határ egyik része nyírségi viszonylatban közepesnek mondható, vi­szont sok a rossz adottságú terület is. Eddig két licitálás történt, ahol a kárpótoltak je­lentős része földhöz jutott, és a részarány-tulajdonosok kijelö­lésének is a vége felé tartunk. A probléma az, hogy minden­kinek jó minőségű föld kel­lene, ezt pedig úgy megoldani, hogy kisebb-nagyobb csopor­tok érdekei ne sérüljenek, nem lehet. A gondok tetézése az, ami a földrendezés feltételei­nek megteremtéséből hiány­zik. Szolnoki József jegyző er­ről így beszél: — A törvény nem mondja ki, hogy a jegyzőknek milyen jogosítványai és feladatai van­nak a földrendezésben, inkább valamilyen erkölcsi elvárás­ként fogalmazták meg velünk szemben az eddigi továbbkép­zéseken. Csak a feltételrend­szer hiányzik hozzá. A bizott­ságokban dolgozó emberek a szabad idejüket áldozták és ál­dozzák fel, és természetesen nem szívesen teszik, mert a megélhetéshez szükséges ke­reseti lehetőségeket szalaszta- nak el miatta. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire nem hálás feladat. A törvény­ben nagyon sok tisztázatlan dolog van, időben is megké­sett és a feltételek is hiányoz­nak a végrehajtáshoz. Tízszeres túljelentkezés A földre visszatérve el­mondja: arra törekedtünk, hogy az is, aki a közösben akarja hagyni a földjét, olyan táblában jelölje meg, hogy ha később ő vagy az örököse ki akarja kérni, legalább jó táblá­ban legyen. Ez az elképzelés most visszaüt, mert a jó táb­lában van olyan terület, ahol tízszeres a túljelentkezés, és ha az egyezség nem jön létre, marad a sorsolás, ami csak a nyerteseknek kedvező. Most arra törekszünk, hogy akik művelni akarják a földet, a második körben olyan terület­ből kapjanak, ami elfogadható minőségű. A baj, hogy aki akarata ellenére tulajdonossá válik, annak is művelési köte­lezettsége lesz, adót fizet, te­hát szankcionálni fogják ami­ért ráerőszakolták a földet. Herczku Gyula a törvényt is, a végrehajtást is hibáztatja. Mert sokan vásárolhattak aranykoronát, föld meg nincs elegendő. A szülők földjét kikérik, a tsz-től kapott arany­koronát meg eladják, így aztán nem lehet a 3000 hektáros határból négyezret kiszakítani. Ezelőtt négy évvel is történt már, hogy valaki kivette az édesapja földjét, a nagybátyja földjét, mert volt a Németh- kormány idején már ilyen tör­vény. Pócspetriben ezt senki nem tudta, ott a tsz nem tette közzé, hogy ezt is lehet. Mikola István a földkiadó bizottság elnöke végighallgat­ja, majd kiegészíti: — Elsősorban a falu határát kellett volna rendezni, akkor Pócspetriben nem lenne gond, akkor válogatni lehetne, és sokkal elégedettebbek lenné­nek az emberek. Elég nagy ha­tára volt a falunak, de elcserél­tek egy jó minőségű földet Kállósemjénnel. Aztán 1953- ban felbomlott a tsz. Az em­bereknek nem volt szerszáma, nem volt gépe, nagy területtel, 80 hektárral csatlakoztak a kislétai szövetkezethez. Ké­sőbb a pócspetri szövetkezet kivált a közös tsz-ből, de a te­rület azóta is a pócsiak tulaj­donlapján szerepel. Egybehangzóan mondja Pa­taki László polgármester és Szolnoki József jegyző: a rész­arány-kijelölésnél a törvény úgy rendelkezik, hogy abban a táblában először annak kell ki­jelölni a részarányát, aki be­vitte. Ha ilyen nincs, akkor az örökös, s csak utána jöhet a képzett aranykorona. így nem fordulhat elő, hogy volt tulaj­donos, vagy örökös kiszorul. Ha sok a tulajdonos, vagy az örökös, akkor jön a sorsolás. Természetes az igény a rész­arány-tulajdonosoké is, hiszen ők a mezőgazdaságra tették fel az életüket, de nem azoknak a kárára, akiknek az ősi földje volt. De a petri határ nem lesz nagyobb attól, hogy sokan szeremének földet maguknak. Van egy olyan tábor Pócspet­riben, amelyik nem lépett be a szövetkezetbe, vagy 1960-ban lépett be. Nekik kiadták a jó föld helyett a homokon a földet és most ezek az em­berek nem találják, hogy hol a földjük. A földhivataloknál nem vezették át, vagy ha igen, már nem olyan aranykorona­értékben, mint amennyi a valóságos értéke volt. Ez a fa­lu lakóinak negyedét érinti, s ezek az emberek sokkal job­ban jártak volna, ha tagjai let­tek volna a szövetkezetnek. Volt aki háromévi tagság után 22 aranykoronát kapott, s volt aki ledolgozta az életét, nem nevesítettek neki egy aranyko­ronát sem. De van más baj is. Egy ta­nyát emlegetnek, aminek meg­volt a maga gazdája a körülöt­te lévő földdel együtt, aztán valaki teleültette nyárfával, felvette rá az állami támoga­tást, és most már a tulajdonos mehet ahová akar. Aztán egy mégnagyobb területen a búza­földet is megfogta magának. Munkahely — hálából Kérdezgetem, kiről van szó, de nem mondják: tudja azt Petriben mindenki, másnak meg mit sem mond a név. Az­tán rákérdezek: a volt tsz-el- nökről van szó? Hallgatás rá a válasz. De, hogy nem lehet messze az igazság, arra utal­nak a válaszolatlan kérdés után következő mondatok. Először a földkiadó bizott­ságba is azok lettek beválaszt­va, akiket a tsz-vezetőség akart. Hálából a mai napig munkát kapnak a szövetkezet­ben. Pedig nem biztos, hogy ugyanaz lenne a véleményük, ha nekik sem lenne munkahe­lyük, vagy ők sem jutnának hozzá a nekik jogosan járó földhöz. Kitekintő Vendégmunkás „II. János Pál pápa azon ke­vés lengyel közé tartozik, aki munkát talált magának Olasz­országban.” Jósé Artur, francia publicista Hit, tan „Egészen 22 esztendős ko­romig vallásos életet éltem. Akkor felfigyeltem arra, hogy vannak emberek, akik Marx­szal foglalkoznak, s közben elszántan vallásosakká vál­nak. Én Aquinói Szent Ta­mást kutattam, s rájöttem, hogy az ő igazsága nem egye­Szövegelés zik az enyémmel.” Umberto Eco, olasz író Világtükör „Ha a világot az újságnak nevezett tükörben vizsgáljuk. láthatjuk, hogy a haladás valójában a legjobb módszer ahhoz, hogy megtudjuk, mek­kora az a lemaradás, ami előt­tünk áll a széles földkereksé­gen.” Karl Kraus, osztrák publicista Nehéz kérdés „Az arab-izraeli megbéké­lés korában nem időszerű az arab-arab békesség is?” E. AMel Megid. az Arab Liga JOlilKur u Érzéki csalódás „Oroszország újjászületik, súgja az ösztönöm. Ez azon­ban csak érzés, minden ész­szerű alap nélkül.” A. Szolzsenyicin, orosz író Vészjel „Amikor a politikusok so­kat beszélnek, ez kétségtelen jele annak, hogy baj van.” Steve Hanke, amerikai közgazda Nézőpont) Igény kulcsemberekre Kováts Dénes rp rdekes és tanulsá­LL gos kezdeményezésről adott hírt a minap a távirati iroda: a fejvadászok munká­járól, a kulcsemberek keze­léséről, a kvalifikált munka­erő megszerzésének és meg­tartásának módszereiről szerveznek ezentúl rendsze­res tanácskozást. A szervezők azért tartják ezt a témát fontosnak, mert bár Magyarországon jelen­tős a munkanélküliség, még­is a vállalkozások legna­gyobb gondja, hogy nem találnak megfelelő szakem­bereket. Különösen a jól fel­készült menedzserek hiá­nyoznak, ám sokszor nagy­ban akadályozza a vállalko­zások terjeszkedését, napi működését, hogy hiányzik a képzett kiszolgáló személy­zet is. E furcsa kettősség: a mun­kanélküliség és a szakem­berhiány a lakosság széle­sebb körét érinti. Még an­nak tudatában is, hogy a munkanélküliek egy része bizony híján van a szakkép­zettségnek. De a jelek sze­rint a jól képzett szakembe­reket is keresni kell. Remél­hetőleg nem elsősorban azért, mert nincsenek, ha­nem mert tevékenységük, tu­dásuk kevéssé ismert, vagy mert olyan helyeken dolgoz­nak, ahonnan nem kívánkoz­nak el. Kétségtelen tény: a jólképzett szakemberek nél­kül nem prosperálhat sokáig egy-egy vállalat, vállalko­zás. Ezért nem véletlen, hogy egyes cégek mindent megtesznek nemcsak meg­szerzésükért, de megtartásu­kért is. A nagy fizetések mel­lett egyéb juttatásokkal is dotálva őket. A kulcsemberek iránti igény lendületet adhat, táv­latokat nyithat azok előtt, akik tudnak és akarnak mi­nél többet teljesíteni, akik sikerre vágynak. Fiatalok­nak és idősebbeknek egy­aránt. Arra ösztönözve vala­mennyiünket, hogy a maxi­mumot hozzuk ki magunk­ból, mert érdemes. És akkor nemcsak a szakemberekre vadászók, de a kiszemeltek is jól járhatnak. A lehetőség adott: meg kell próbálni élni vele. Kommentár rált hasznosítással. Megol­dást hozhat a műemlékvéde­lem és a turizmus összekap­csolása, mivel a turizmus­ban az egyik legnagyobb vonzerő éppen a műemlék, és amit oda befektet az önkormányzat és a műem­lékvédelmi ágazat, az az idegenforgalmon és a turiz­muson keresztül térül vissza. Logikus, hogy a szakem­berek a konferencia vendé­geit fogadó Nyírbátor pél­dáját említették éppen a pénzszegénység miatt: fon­tos volna, hogy egy ilyen tí­pusú, nagy műemléki vonz­erejű kisvárosban az ide­genforgalom megerősödjék, és annak a jövedelmei rész­ben helyben visszacsatolha- tóak legyenek. Érdemes tovább gondolni az ötletet is, akár azzal együtt, hogy az országos műemlékvédelmi alap mellé egy helyi is létesüljön. Nem szabad félni az új eszközök alkalmazásától, fogalmazta meg a műemlékvédelmi hi­vatal elnöke. Véleményével egyetérthe­tünk, már csak azért is, mert éppen a konferencia vendé­gei mind dicsérően szóltak a város látványosságairól, a háromszáz szakember minő­ségi és profi szintű fogadá­sáról, elhelyezéséről és el­látásáról. Baraksó Erzsébet AT agyon szimpatikusnak IV találtuk mi tudósítók a napokban a műemlékvédel­mi szakemberek Nyírbátor­ban megtartott országos konferenciáján azt az új uta­kat kereső törekvést, hogy megtalálják a feleletet arra a kérdésre: ebben a változó világban mi legyen a sorsuk a mostanra reánk maradt régi, de megfelelő védelem nélkül veszélybe kerülő épü­letekkel. Az épületek csak romlanak az idő múlásával, felújításukra a pénz kevés, ezért folytattak közös töp­rengést arról, hogyan lehet­ne azokat az értékes épülete­ket megmenteni. Amint azt a lapunknak adott nyilatkozatában Fe- jérdy Tamás, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal el­nöke is kiemelte, azt kell most súlyozniuk a szakem­bereknek, mi az, amit tenni kellene, mi az, amit meg le­het tenni, s milyen eszközök állnak rendelkezésre. A három szekcióban meg­rendezett vitában a műem­lékek kulturális hasznosítá­sáról az kristályosodott ki: nem cél, hogy a műemlék feltétlenül múzeum legyen, hanem az élet részévé kell válnia, az úgynevezett integ­Farkas Viktor kislétai korongozó munka közben ■ Elek Emil felvétele • A legnagyobb vonzerő

Next

/
Thumbnails
Contents