Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-18 / 243. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. október 18., hétfő Szakképzés határok nélkül Lenti (MTI) — A már meglevő magyar és a készülő szlovén szakképzési törvény alapot nyújthat ahhoz, hogy a jövőben nem csak egyszerű kapcsolódási pontok, hanem bizonyos fokú integrálódási lehetőségek, is megteremtődjenek a szlovén és a magyar szakképzés között. Ez csendült ki a zalai és szlovéniai oktatási és munkaügyi szakemberek, illetve intézményvezetők Lentiben megrendezett tanácskozásából. A szakképzés határok nélkül címmel megtartott eszmecsere jól tükrözte: mindkét kiépülő piacgazdaságú országban alapvető törekvés a tényleges társadalmi, helyi igényekhez igazodó alaposabb és konvertálható szaktudás biztosítása. Ezzel együtt olyan intézményrendszer megteremtése, amely hosszabb ideig „tartja” iskolapadban a fiatalokat és többféle pályaorientációt biztosít. Szlovénia most készülő szakképzési törvényterveze- tésben mindezt a foglalkoztatás módja, valamint az állam, a gazdasági kamarák, munkáltatók és szakszervezetek megosztott felelősség- vállalása oldaláról közelítik meg. Ugyanakkor csaknem azonosak a szakmához jutás esélyét megteremtő szlovéniai előkészítő tagozatok és a magyar speciális képzési formák metódusai. Szlovéniában a jövőben olyan vertikális rendszert kívánnak kiépíteni, amelyben nemcsak a közép-, hanem a felsőfokú intézmények is szakmát adnának a diploma mellé. Terveik között szerepel képzési központok létrehozása is, továbbá, hogy a felnőttek önképzés útján, egyszerűen vizsgára jelentkezéssel is szerezhetnek új szakmát. Jári Ferenc, a Zala megyei önkormányzat osztály- vezetője az MTI munkatársának elmondta: a Zala megye és a Mura-vidék közötti sikeres szaktanár-továbbképzések és tankönyvcserék után a diákcsoportok cseréjének kell következnie, a szakbizonyítványok kölcsönös elfogadásával. Mindez már túlmutat a régión, így tárcaszintű szakképzési megállapodásra lenne szükség. A fórumon részt vett Szlovénia budapesti nagykövete, Hajós Ferenc is, aki szerint esetleg a majdani szorosabb szakképzési kapcsolatokat is előrevetítheti a szlovén munkaügyi miniszter novemberre tervezett magyar- országi látogatása. Tanulók élelmiszeripari technológiai gyakorlaton Harasztosi Pál felvétele Cigány ének-zenei vetélkedő Nyíregyháza (KM — K. J.) — Az MCKSZ megyei elnöksége és a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei ön- kormányzat a megyében élő cigány fiatalok és felnőttek részére ének-zenei vetélkedőt szervez, melyre korhatár nélkül bárki jelentkezhet, aki tehetséget érez magában a következő művészeti kategóriákban. Jelentkezhetnek tehát: ének szólisták cigány vagy magyar nyelvű népdalok, nóták előadásával, egyéb zenei műfajokba tartozó dalokkal, dalbetétekkel (opera, operett, musical stb.). A hangszeres szólista kategória versenyzői felléphetnek gitárral, citerával, cimbalommal, hegedűvel, és más hangszerekkel is (műfaji megkötés nélkül). A népi zenekarok kategóriájában szerepelhet bármilyen összetételű cigányzenekar (hagyományőrző), szórakoztató zenei együttes (lakodalmi, vendéglátóipari, egyéb műfajú zenét játszó). A zsűri a résztvevők produkcióit kategóriánként és korosztályonként külön is értékeli. A vetélkedőre oktatási intézmények, cigányszervezetek, illetve polgármesteri hivatalok nevezhetnek be október 25-ig az alábbi címen: Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Önkormányzati Hivatal Közművelődési Irodája, Nyíregyháza, Hősök tere 5. Egy klub nem adja fel A nyíregyházi amatőr festők gyakorta teszik közszemlére a kezük munkáját Kállai János Nyíregyháza (KM) — Amatőr vagy félprofi? Művész vagy dilettáns? Úgy tűnik, ez a polémia sohasem ér véget. Egy biztos: olykor kissé fel- spanoltan, túldimenzionál- tan kezeljük ezt a kérdést, holott valójában senkinek sem ártó dologról van szó, amiben — ha nem akar túlemelkedni tehetsége határain — több a pozitívum, mint a kiirtandó elem. Egy utolsó mohikánként küzdő, amatőr művészeti klub vezetőjét, Soltész Albert festőművészt kérdeztük ezekről a nehezen megválaszolható kérdésekről. — Kezdjük talán a tényekkel, ami nem vitatható. A nyíregyházi Amatőr Képzőművészeti Klub tizennégy éve létező, működő kör. A tiszti klubban dolgoznak Harmadik éve vagyunk a mostani helyünkön, a tiszti klubban. Nagyon sokat jelent számunkra, hogy a fűtést, a világítást, az eszközeink raktározására szolgáló helyiséget a HEMO-ban megkapjuk. Mert ezenkívül anyagi támogatás legfeljebb csak a városi önkormányzattól csurran- csöppen. Pályázunk is rendszeresen, s az elnyert pénzből fedezzük a modell- és az oktatói díjakat. □ Milyen körből verbuválódnak a tagok? Hányán látogatják rendszeresen a foglalkozásokat? Tulajdonképpen: mit tanulnak a szakkörbe járók? — A körben rajz- és festészeti oktatás folyik. Alapkészségek elsajátítása, de esetenként több is. Tizenöt-tizenhat körüli az összlétszám, de a láSzerény körülmények között dolgozik az amatőr festőcsoport Harasztosi Pál felvétele togatottság változó. A hétnyolc törzstag — mint például Gaál Gyula, Diczházy István, Dávid Mihály, Székelyhídi Ferenc persze mindig eljön. Havonta két alkalommal találkozunk, 3-3 órában. És hogy kik a tagok? Vannak aktív dolgozók, diákok és nyugdíjasok közöttük, az úgynevezett nem szorosan vett értelmiség. □ Mi motiválja ezeket az embereket? A tehetség? Az egyszerű kifejezési vágy? Netán a fölösleges idő „kitöltésének" a szándéka? Megmutatni a szépet — Igen. Erre már valamivel nehezebb válaszolni. Ahogy én látom: a tanítványaimat főképpen az inspirálja, hogy létrehozzanak valamit. Valami őszinte dolgot a „halott” anyagból. Mindazt meg szeretnék mutatni, ami szép és jó a világban, bennük magukban. Es még egy nagyon erős késztetés: kilépni a nyilvánosság elé. Mert valahogy úgy van ez, mint a költőknél. Amíg csak az asztalfiók tud a versekről, alig van értelme a dolognak. De amikor sokan olvassák a költeményeket, az ugyanolyan bizsergető érzés, mint amikor az amatőr festő közszemlére teszi a keze munkáját. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy a „piaci képtermelés” betegsége nem fertőzte meg a szakköröseimet. □ Ha már a közönség elé lépésről volt szó: mikor, hol láthatjuk a „hemósok” képeit? — Október 12-én nyílt egy tárlatunk a tiszti klubban. Ezen négy-négy képpel szerepel nyolc kiállító. Kiállításokra készülnek Az immár hagyományos, önálló kiállításunk ’94 februárjában lesz. Valójában ez a mi nagy seregszemlénk. De a közeljövőben is vár ránk egy nagyobb megméretés. Szolnokon rendezik meg a Honvédségi Tárlatot. Erre hat köri tagunk nevezett be 24 képpel. A folytatása ennek a bemutatónak Budapesten lesz, ahová a legjobbakat delegálják a szolnoki kiállításról. □ Milyen a viszonyuk a profikkal? Tudnak-e a hivatásos képzőművészek az Önök próbálkozásairól? — Az amatőr fogalom általában bosszantja a profi művészeket. Ennek ellenére azt mondom: jó a kapcsolatunk velük. Zsűrizésre mindig a legjobbakat hívjuk, akik igazán korrekt módon formálnak véleményt a szakkörösök műveiről. Nem felületesen és nagyképűen ítélkeznek, segíteni, javítani akarnak. Talán ez a tisztességes kapcsolat is közrejátszik abban, hogy a sok, korábban létezett amatőr csoport közül már csak mi tartjuk magunkat. A punkzenészből lett orvos Terry Chines Archív felvétel Farkas Tibor London, Nyíregyháza — Július végén Angliában forgattam Miló Mihály operatőrrel a városi televízióban látható Rocktörténet című sorozat külső felvételeit. Portmouthban találkoztunk a Clash együttes alapító dobosával, Terry Chimes- szal. A vele folytatott beszélgetésem első része korábban már megjelent a lap hasábjain, a generációs oldalon. A második rész most következik. □ Amikor én (F. T.) 1973- ban, 20 évvel ezelőtt itt jártam Londonban, meglepett, hogy a felénk annyira favorizált disco- zenének és az ún. glitter rocknak itt nyoma sem volt. A kirakatokat David Bowie-lemezek lepték el. Mennyiben számít David Bowie a punkrock előhírnökének, a szövegben, a zenében és az öltözködésben? — Nem hiszem, hogy David Bowiet mintegy előfutárt említhetném a punkzene történetében. Az viszont igaz, hogy ő nagyon „éles” ember volt, aki észrevette: itt nagy változás lesz. Ezzel együtt ő is megváltozott. Nagyon jól tudta, hogyha ő is olyan zenét fog játszani, mint mi, akkor sikere lesz. Nagyon jól tudott alkalmazkodni ehhez a változáshoz. Tehát úgy is mondhatnám, hogy Bowie azért lett punkzenész, mert tudta, hogy így nagyon népszerű lesz. □ Az első albumotokat a zenekritikusok minden idők legjobb tíz albuma közé sorolják. Nagyon jó első lemezt produkáltatok, mégis otthagytad az együttest. Miért? — Tulajdonképpen már az első album elkészítése előtt elhagytam a Clasht, de mivel nem találtak a helyemre mást, ezért visszamentem és együtt készítettük el a lemezt. Hogy miért léptem le? Több oka van. Először is nagyon fiatalok voltunk, hatalmas tervekkel. Hét nap és hét éjjel dolgoztunk. Százszázalékos figyelmet és állandó munkát követeltünk. Na most: ebbe egy idő után nagyon belefáradtam. Egyre többet vitáztunk. A véleményem eltért a többiekétől, valamint a menedzserekétől, akik erőltették, hogy különféle, tőlem távol álló politikai rendezvényeken vegyünk részt. Fontos probléma volt az is, hogy az együttes nem akart úgymond pénzt csinálni. Nem tudtunk közös nevezőt találni, és én belefáradtam a vitákba. Úgy gondoltam, hogyha otthagyom a zenekart, másnap már új együttesben játszom. Nem hittem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Igaz, a Clash után is sok világhírű csapatban doboltam, de ez nem volt köny- nyű dolog. □ Jól tudom, hogy amikor a Clasht otthagytad, utána a Billy Idol vezette Generation X-ben játszottál? — Igen, játszottam Billy Idollal, de az az igazság, hogy a Clash és Billy Idol között más társaságoknál is megfordultam. Például a Black Sab- bathban. Billy Idollal 1980- ban kezdtem el játszani. □ Nagyon megváltoztál. Ha az olvasók látnának most, alig hinnék el, hogy te híres punk- rock zenész voltál, vagy talán most is az vagy. Közben ugyanis tanultál, méghozzá nagyon sokat, hiszen orvos lettél. Ehhez gratulálok. A zene most milyen szerepet tölt be az életedben? — Köszönöm a gratulációt. Az, hogy nem viselek punk- ruhát, azt hiszem, érthető. Talán furcsán nézne ki. Még mindig szeretek zenélni, és még mindig nagyon szeretem a zenét, és azt is, hogy két karrierem van. Azt hiszem, azt nem kell hangsúlyoznom, hogy az orvostudomány és a punkrock között milyen nagy a különbség. De az élet nagyon rövid, és azt hiszem, klassz az, hogy az ember nemcsak egy dologgal foglalkozik, hanem többel. — Az hogy még mindig zenélek, az olyan mint a drog, ami a véremben van, amit nem tudok abbahagyni. Most is van egy együttesem a Blood Simple. Két éve alapítottam. Nagyon keményen dolgozunk. De nemcsak zenélünk, hiszen az együttes tagjai tanulnak még. Van, aki például politikát tanul. Érdekes emberek, akik szeretnek valami mást is csinálni. Nem tudom, hogy milyen sikeres leszek a jövőben, mint zenész, bár jók akarunk lenni, és ha jók leszünk, akkor ez a sikert is magával hozza.
