Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-18 / 243. szám
1993. október 18., hétfő HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Magyar áru, magyar minőség A fogyasztó is tehet róla # Szabványok KGST-módra • Érvényes szabványok legyenek Mi vásárlók is tehetünk róla. Réti János Debrecen (KM) — Nemrégiben még azt tanultuk, hogy a mennyiségi változások szükségszerűen minőségi változásokba csapnak át. Filozófiai tétel igazságát nem feladatunk vitatni, de az kétségtelen, hogy nem minden mennyiségi gyarapodás vált javára a minőségnek az elmúlt évtizedek alatt. A várt átcsapás helyett mára gazdaságunk döntő fontosságú területein a mennyiségi mutató is alaposan alászállt, többnyire a piac kérlelhetetlen ítélete következtében. Legtöbbször épp a minőség miatt. Miért, hát milyen a magyar minőség 1993 vége felé? A kérdést dr. Ring Rózsának, A Magyar Szabványügyi Hivatal igazgatójának tettük fel Debrecenben a IV. Országos Minőség Konferencián tartott előadását követően. — A magyar minőség változó. Vannak olyan termékeink, amelyek kiválóak, nemzetközi szinten és nem csak Európában elismerést vívtak ki, és vannak igen alacsony színvonalú gyártmányaink is. Ezért nem elsősorban az előírásaink okolhatók, hiszen azok már egyre több területen elérik az európai színvonalat és nem is mindig a gyártók a hibásak. Gyakran a fogyasztók a felelősek, mert a magyarországi fogyasztók nem eléggé igényesek. Hiányzik a minőség kultúrája □ Ezek szerint kettőn, sőt három tényezőn „áll a vásár-, azaz előírásokon és a gyártókon kívül a fogyasztók is hatnak a minőségre? — Ami nálunk igazán hiányzik, az egy átfogó, komplett minőség kultúra, amit már gyermekkortól alakítani kell az emberekben, legyenek bár később gyártók vagy fogyasztók. Röviden: egy elvárás magával az élet minőségével szemben, ami aztán úgy jelenik meg, hogy amikor vásárolni készül, akkor nem úgy indul el, hogy na kimegyek a KGST-re és megveszem a legolcsóbbat, ami két hét múlva tönkremegy, hanem megveszem a jó minőségű, márkás, sokszor két-háromszoros árba kerülő terméket. □ Ez az olcsósági szemlélet hat vissza az előállítókra? — Sokszor a gyártók azért gyártanak olyan minőséget, mint amilyet gyártanak, mert az a leginkább eladható. Hiába készülne háromszoros áron nagyon jó színvonalú termék, ha nem veszik meg az emberek. □ Azért a fogyasztói szokásokon kívül — amit sajnos a lehetőségek is befolyásolnak —nyilván szigorodnak, módosulnak a szabványok is. Beszélhetünk a minőségi előírások területén is egyfajta rendszerváltásról? — Igen, rendszeresen készítünk statisztikákat arról, hogy a magyar szabványállomány hány százaléka KGST-szab- vány, vagy KGST alapú szabvány, hány százaléka hazai fejlesztésű és mennyi az, ami nemzetközi, európai érvényességű követelmény. És bizony még ma is több a hazai, illetve a KGST fejlesztésű szabvány, mint az, amelyik a fejlett országok piaci elvárásait fogalmazza keretbe. Rendszerváltás a minőségben □ Ez a tény nem kevés gondot okozhat... — Nálunk a szabványok nagyrésze kötelező. Eltérési engedélyért a szabványügyi hivatalhoz, esetleg a felelős minisztériumhoz kell fordulni, illetve a gyártónak és a vevőnek írásban meg kell állapodni arról, hogy konkrétan miben és mennyire térnek el az érvényben lévő megkötésektől. Ha ugyanis az előírás egy olyan minőségi kultúrát, esetleg gyártási, technológiai kultúrát szentesít, ami nem megfelelő, akkor kezdeményezni kell az attól való eltérést, épp a jelen követelményei érdekében. □ Az átlag fogyasztó aligha gondol rá, hogy bizonyos minőségeket milyen előírások szentesítenek. — A KGST alapú szabványok zöme úgy készült, hogy azokból, ha valamire bárki az ott tviselt országok közül azt mondta, hogy mi ezt nem tudjuk teljesíteni, akkor azt a megkötést kihúzták a szabványból. Ha belegondolunk, hogy a szervezetben benne Balázs Attila felvétele volt az akkori Csehszlovákia, a volt NDK, mi magyarok és mondjuk Mongólia, könnyen el lehet képzelni, hogy egyes szabványoknál milyenek voltak az előírások. Nem minden pénz kérdése □ Tehát szabványoldalról kell megtenni a minőség felzárkóztatásának első vagy következő lépéseit? — Feltétlenül fontos lenne, hogy a magyar vállalkozók, vállalatok olyan szabványokat kapjanak, — értelemszerűen az legyen nálunk érvényben — ami alapján az általuk gyártott termék nagy valószínűséggel megfelel az európai elvárásoknak. Meggyőződésem, hogy a magyar vásárlónak sem szabad beérnie minőségileg kifogásolható, gyenge, esetenként silány áruval! □ Belátható időn belül válhatunk a nemzetközi piacon egyenrangú partnereivé a nyugati országoknak? — Nehéz jósolni. Ahhoz, hogy mi elfogadott partnerek legyünk Európa gazdaságában, ahhoz szemlélet- és technológiaváltásra van szükség. A technológiák korszerűsítése kizárólag pénz kérdése a szemlélet átalakítása viszont annál összetettebb, mondhatni keserves és hosszadalmas folyamat.. A bizalom útján a vásárlóhoz Nem könnyű, nem olcsó, de érdemes a minőséget fejleszteni a jövő érdekében Nyíregyháza (KM - R. J.) — Ilyen változó időkben, ennyire változó feltételek között hajlamosak vagyunk minden új követelményre ráragasztani a DÖNTŐ FONTOSSÁGÚ címkét. Hangsúlyozandó ezáltal a feladat nagyságát és szélesítve a lehető kifogások és hivatkozások skáláját: azért maradt el a siker, mert hiányzott ez vagy az a döntő fontosságú összetevő. Ha lehetne ilyen szempontok szerint rangsorolni a döntő fontosságú tényezőket, akkor a MINŐSÉG KÉRDÉ- SE mindenképpen ennek a sornak az elejére kerülne. Bizonyság erre, hogy 1994. január í-jén hatályba lép a Magyar Termékfelelősségi Törvény. Kibocsátásával a jogalkotás, illetve szabályozás legmagasabb szintjén igyekszünk a hazai gyártók által előállított termékek útját egyengetni a világpiac, az európai piac felé. A kérdés ugyanis nem más, mint az, hogy sikerül-e elfogadható időn belül megfelelni az eddiginél magasabb szintű követelményeknek vagy menthetetlenül a gazdaság nemzetközi folyamatainak perifériájára szorulunk. Onnan pedig keserves út vezet a legszerényebb pozíció visszaszerzéséhez is. A termék minőségének garantálása Ma már a megrendelések feltétele, beszállítói követelmény, januártól pedig törvény által rögzített követelmémy is a termék minőségének garantálása, akár minőségbiztosító rendszerek kiépítésével, akár a nemzetközileg elismert tanúsító szervezetek igénybevételével. A minőség feltételeit műszaki előírásokat, biztonság- technikai megkötéseket magukba foglaló szabványok határozzák meg. A nem szabályozott területeket pedig maga a piac szabályozza. Ebből a kettősségből kiérezhető, hogy a minőség kérdéseit egyre sűrűbben napirendre kell tűzni a felzárkózás érdekében. A minőség a gazdasági túlélés és fejlődés egyszerre működő eszköze. De, ahogy ez már lenni szokott, van egy kis bökkenő: a minőség biztosításához, annak garanciáihoz, bizony pénz kell és ez az, ami ugyebár nálunk a legkevesebb. Pénz, pénz és harmadszor is pénz Márpedig pénzbe kerül a tanácsadói munka, pénzbe kerülnek a szükséges eszközök és nem utolsó sorban a minőségbiztosítási rendszerek működtetésének költségei. A számítástechnika alkalmazása, a bizonylatok, címkék, az új beszállítók keresése, a mérőeszközök hitelesítése, illetve minden, ami a megbízható garanciavállalás feltétele. Léteznek, igényelhetők ebben a vonatkozásban is támogatások. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma például az egy év alatt megszerzett nemzetközi tanúsításra a tanácsadói díj 50 százalékát magára vállalja, de hasonló segítséget nyújt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a különböző vál- lalkozásfejélesztési alapítványok is támogatják a minőségügy fejlesztését. Amennyiben tehát a gyártó már tudja, hogy mi a vevő kérése, illetve eldöntötte, milyen piacokra akar szállítani, megteheti azokat a lépéseket, amelyek versenyképességét a minőség oldaláról alátámasztják. Minőségbiztosítási rendszer kiépítésében 1990-ben az Angliában, illetve az Egyesült Királyság területén 11 ezer, Németországban 100, Magyarországon mindössze 5 vállalat vett részt. Ebben az évben ugyanezekben az országokban 13 ezerre, illetve 150- re növekedtek. Ebből is látható, hogy a fejlődés iránti elkötelezettség megvan a hazai szakemberekben is. A minőség mellett fontos a szemlélet is Ahhoz, hogy ezek az arányok egyre jobban kiegyenlítődjenek, szükség lesz minden területen a minőség prioritásának elismerésére és elismertetésére. A tervezőasztalok és munkapadok mellett egyaránt, de méginkább elkezdve a szemlélet kiépítését a szakemberképzés új formáiban. Jegyzet Az ember szerepe Réti János j j iába lendítette a tudo- /7 mányi, a technikát, a technológiát időről-időre valamilyen nagy ugrás, az ipari forradalom, a tudományos és technikai forradalom, a mikroelektronikai forradalom, azért a legnagyobb csoda, az EMBER, a maga nélkülözhetetlenségével mindig ott volt, ott van és ott lesz az eredmények mögött. Ahogy ott van az eredménytelenségek mögött is. Elkerülhetetlennek látszik, hogy akkor, amikor minden erőnkkel azon leszünk, hogy megfeleljünk a követelményeknek, levonjuk az esetleges személyi konzekvenciákat is. Pontosabban: ha szükség van rá, ha másként nem maradhat versenyképes munkánk gyümölcse a nemzetközi, de talán hazai viszonylatban sem, akkor ne féljünk meghozni hálátlan személyi döntéseket. Ellenkező esetben magunkat, a ránk bízott, az általunk irányított közösséget csapjuk be. Az ember igenis legyen felelős, legyen felelőssé tehető munkája minőségéért. Viselve annak minden következményét. Rosszat és jót egyaránt. Nemrégiben volt Budapesten a Minőség és minőség- biztosítás az agrár gazdaságban című nagyszabású konferencia, ahol többek között szó esett a takarmányfélék minősítéséről is. Elhangzottak ezzel kapcsolatban bizony olyan észrevételek is, hogy hiába szabályozott előállításuk, ha vannak helyek, ahol az összetevők egy részét egyesek egyszerűen ellopják, viszik a saját háztájiba. Ilyen esetben hogyan lehet vajon a takarmány minőségét akár a legcsekélyebb felelőséggel is garantálni? Ezen a tanácskozáson tudhatták meg a résztvevők, hogy az Európai Közösséghez való társulási szerződés milyen termékmennyiségek kiszállítására adott kedvezményeket. A kereteket Magyarország minőségi kifogások miatt nem tudta kitölteni. És ha közelebbről megvizsgálnánk ezeket a reklamációkat, az esetek többségében kiderülne, hogy nem is a terméssel, az áruval volt a probléma, hanem az a plusz, az a többlet — figyelem a szedésnél, a csomagolásnál, a szállításnál— hiányzott az elfogadáshoz, amivel elfelejtenénk kiegészíteni nemzeti büszkeségünket. Ember a technika mögött Balázs Attila felvétele A tettek beszélnek Nyíregyháza (KM) — A debreceni konferencián talán legnagyobb létszámmal a nyíregyházi Taurus Pálma Gumi- és Műanyagipari Kft. munkatársai vettek részt. Az igazgató, igazgatóhelyettesek, középvezetők, munkatársak. A minőségfejlesztés iránti fogékonyságuk okairól Lengyel Lajos igazgató nyilatkozott. —Termékeink 70 százalékát a járműipar számára készítjük, legnagyobb részt légrugót gyártunk. A világ 70 országába exportálunk, és több mint 20 cégnél vagyunk első szerelők. Az eredményeink azt mutatják, hogy Európa egyik legelismertebb légrugó gyártása folyik nálunk, beleértve a termék színvonalát és a teljesítési mutatókat egyaránt. Érthető módon pozíciónkat szeretnénk megőrizni sőt, ha rajtunk múlik, tovább javítani. A képzéssel kezdeni Nyíregyháza (KM) — A jövő szakembereinek képzéséből aligha hiányozhat a minőség követelményeinek teljesítésére való felkészítés, felkészülés. így látják ezt a GATE Mezőgazdasági Főiskola Gyártástechnológiai Tanszékén is. — Mi is szeretnénk versenyképesek lenni, mert valljuk be, a képzés jelenlegi tartalma és formája néhány vonatkozásban nem tartott lépést a változó követelményekkel — mondja dr. Szigeti Ferenc főiskolai docens. — Ugyan a minőség, mint téma szerepel az általános gépészet választható szakirányai között és minden harmadéves tanul róla, azonban úgy ítéljük meg, hogy ennél is többet kell tenni. A minőség, a színvonal nemcsak a műszaki területeken, hanem az élet minden területén meghatározó fontossággal bír. Nagyon fontos, hogy a jövő műszaki értelmisége megismerje a minőségbiztosítás elveit és rendszerét, de speciálisan felkészített szakemberek álljanak készen a módszerek gyakorlati alkalmazására. Elmondta, hogy mindezek megvalósítása érdekében új szak, minőségbiztosító szak bevezetését tervezik. A képzés jövőre vagy 1995-ben indulna meg a felettes szervek engedélyétől függően.
