Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-02 / 230. szám
1993. oí{tóber 2. A Kjíet-íMagyarország Hétvégi meííckfete Az ügyész nem szerez barátokat A bűn és a bűnüldözés között minden téren versenyfutás van • Módosítás a büntetőjogban Balogh József Nyíregyháza (KM) — Dr. Györgyi Kálmán, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze az elmúlt hét végén részt vett a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye ügyészeinek sóstói sporttalálkozóján. (A juniorok és a szeniorok közötti futballmeccset nagy fölénynyel a borsodiak nyerték). A családi eseményként is hagyományos találkozó után adott exkluzív interjút lapunknak a legfőbb ügyész. □ Volt-e valamilyen szakmai része is a találkozónak? — Megtiszteltek a kollégák azzal, hogy a futballmeccs előtt megkértek: adjak tájékoztatást a legidőszerűbb kérdésekről. Köztudott, hogy a legidőszerűbb kérdés az ügyészségi reform, ennek állásáról tájékoztattam a kollégákat. A reform három törvényjavaslatot tartalmaz. Egyik egy alkotmánymódosítás, a másik egy arra épülő ügyészségi szervezeti törvény, a harmadik pedig egy hatásköri törvény, ami az egyes ügyészségi feladatokról szól. Az eddigi vita során két egymással nehezen osszebékíthe- tő álláspont látszik kirajzolódni, és noha a parlamenti viták során mindig elképzelhető bizonyos kompromisszum, eddig nehezen tudom fölismerni, hogy ez miként alakulhat ki. Legutóbb az igazságügyi miniszter úr nyilatkozott, azt tartja kívánatosnak: az ügyészségi szervezeti törvényt és az ügyészségi feladatokról szóló törvényt fogadja el az ország- gyűlés azzal a feltétellel, hogy akkor lép hatályba, amikor majd az alkotmánymódosításról szóló törvényt elfogadják. Ez azzal a komplikációval járna, hogy a két törvény noha csak feltételesen is elfogadva, de a hatályos alkotmánnyal ellentétes lenne. Ez az ellentmondás pedig nehezen tűnik számomra feloldhatónak. Hogy a továbbiakban hogyan alakul az ügyészségi reform kérdése, az a politikai erők megegyezésétől függ. □ Az ellenzéki pártok azt Dr. Györgyi Kálmán Elek Emil felvétele mondják, hogy sértené az ügyészség függetlenségét, ha a kormány felügyelete alá kerülne. Igaz ez? — Az természetes, hogy az ügyészségnek az igazságügy- miniszter felügyelete alá helyezése közvetlen kormányzati felelősségi körbe vonná az ügyészség működését. Ez azt jelentené, hogy a legfőbb ügyész kivonul a parlamentből, ő közvetlenül nem interpellálható, hanem az igazságügyminiszter, aki a kormányzati felelősséget viszi az ügyészségért. □ Az emberek nagy többsége a rendőrséget, ügyészséget, bíróságot, tehát a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást hibáztatja azért, ami most a gazdaságban folyik. Várható-e valamilyen megnyugtató változás? — A magyarországi gazdasági átalakításnak, a magán- gazdaság kialakításának a folyamatában tanulják az emberek egyrészt a magángazdálkodást, másrészt az azzal való visszaélést, ez a gazdasági bűnözés, harmadrészt pedig az ellene való küzdelmet menet közben lehet megtanulni. A bűn és a bűnüldözés között minden téren a lakásbetöréstől kezdve a mérleghamisításig van egy versenyfutás. A bűnüldözésnek az a feladata, hogy mindazokat a trükköket, elkövetési módokat, amelyeket a bűnözés kialakít, ismerje fel, leplezze le, derítse fel, és a tetteseket vonja 'felelősségre. Most az az érdekes helyzet állt elő, hogy a rendőrség egyre jobb munkát végez, ennek ellenére nagyon sok bűncselekmény marad felderítetlen. És ez az állampolgárokat természetesen zavarja. — A bűnüldözés költséges szolgáltatás egy olyan társadalomban, amely szélesre tárja a személyi szabadságjogok kapuját. Az embereket nem ellenőrzik a lakóhelyen, a munkahelyen, és a cél az, hogy a lehető legteljesebb szabadságban éljenek. Ma elképzelhetetlen a demokratikus jogállami viszonyok között, hogy valakit minduntalan becitáljon a rendőrség, felügyelet alá helyezve őt, meg a politikailag másként gondolkodókat állandóan szekírozzák vagy vegzálják. Ez elképzelhetetlen hála Istennek. A nagy szabadság természetesen nemcsak a jó szándékú emberek számára áll nyitva, hanem a bűnelkövetők számára is. Tehát jobbak, nagyobbak a bűn esélyei, és ki kell alakítani — ezzel a törvényhozás is számot vet — a bűnözés elleni küzdelem, a bűn megelőzésének hatásosabb eszköztárát. Ebből a szempontból nagy jelentősége lesz — én imádkozom, hogy fogadják el — a rendőrségi törvény elfogadásának, amely végre jogállami alapon kívánja szabályozni a titkos- szolgálati eszközök alkalmazását, amely jelenleg egy átmeneti törvényben, a kormány egyik tagjának az engedélyezésétől függ, ami egyrészt körülményes, másrészt nem szerencsés, hogy egy kormánytag engedélyezi. A nemzetbiztonságról szóló törvény elfogadása is kívánatos és fontos lenne. Én ezeknek a törvényeknek — mint drukker, kívülálló — jó sanszot adok, és ezekben azt hiszem, kompromisszum lehet. □ Napirenden van a Büntető törvénykönyv módosítása. Ez elegendő lesz a gazdasági bűncselekmények visszaszorításához, vagy az átmeneti, a társasági törvények változtatása is szükséges hozzá? — Minden országban, amely elsősorban a pénzmosással kapcsolatban büntető rendelkezéseket alkot, szembetalálja magát azzal a problémával, hogy ez a rendelkezés hogyan érvényesíthető hatékonyan, úgy, hogy a megfelelő ellenőrzési szabályokat, illetve bejelentési kötelezettséget előírt jogszabályokkal egészül ki. Tehát a pénzintézeteknek azokat a pénzmozgásokat, amelyek gyanúsak, a bűnüldöző hatósággal közölni kell. Ezenkívül látni kell, hogy a szervezett bűnözéssel, a kábítószer-bűnözéssel csak hatékony titkosszolgálati eszközökkel lehet hatékonyan fellépni. Az ilyen eszközöket a liberális jogállam nem szívesen alkalmaz, de olyannak kell lenni a bűnüldözés eszköztárának, ami megfelel a bűnözés eszköztárának. □ Hogyan érzékeli legfőbb ügyész úr: változott-e a közhangulat az ügyészség megíté- sélésében? — Mind a kormány, mind az országgyűlés a rendszerváltozás első hónapjaitól kezdve egyértelműen kifejezésre juttatta, milyen fontosnak tartja az igazságszolgáltatás működését. Már 1990 végén létrejött egy egységes bíróságiügyészségi előmeneteli rendszer, amelyik az akkor kritikus helyzetbe jutott igazságszolgáltatás presztízsének a visz- szaállítása érdekében alapvető fontosságú rendelkezéseket tartalmazott. Nagyon fontosnak tartom, hogy az igazságszolgáltatásnak a közigazgatási alkalmazottakhoz képest fontos szerepét a törvényhozás elismerte. Az országgyűlés elhatározása alapján végbement tisztújítás alkalmával a vezető tisztségbe került ügyészek megállják a helyüket. — Az ügyészség munkájával kapcsolatban el kell mondani, hogy az ügyésznek nem az a dolga, hogy barátokat szerezzen, hiszen az ügyész mind az ügyészségi nyomozás kapcsán, mind a nyomozás törvényességi felügyelete során, leglátványosabban pedig a bír- sági tárgyalás során szemben áll a terhelttel. Azt tapasztalom, hogy az állampolgárok is bizalommal vannak az ügyészség iránt. Ez kifejezésre jut az ügyészséghez forduló beadványokból, ha ezek panaszt tartalmaznak, akkor is, ha éppen az ügyészség intézkedése, vagy mulasztása ellen nyújtanak be panaszt. Múzsák, ha találkoznak Mészáros Gábor: Idol Elek Emil felvétele Törő István Verőfények voltak Ki mondja el a régi meséket? ki vinné el hozzád a koszorúkat, mit annyiszor fontál virágokból és jóakarásból, most fagyot lehel az ég, megérint az ág, megfog a szél, sohasem hitted, hogy múlandó vagy, ágy ásókat formálsz, és csak az árkok örök mélye hív, minden alászáll, s éltető világod ki nem elégít— most fogadd, most várd! Most van idő még, elhalt krizantémokon túl is tapogat a fény, s a hiányok során át eljutok eléd, senki sem kérdez, áfák is szótlanok, verőfényesek voltak, most koldus csillagok. Közbeszólás Közönyösen és mélabúsan Nábrádi Lajos ~r ton — útfélen tapasztalhatjuk az V_y emberek érdektelenségét, közönyét. Nagyon sokan befelé fordulnak, befelé fordulunk. A politikusok egy része szidja a sajtót, hogy pesszimista cikkeivel csak tovább rontja a rossz hangulatot. A tévénézők jelentős része pedig ezt mondja: Savanyú arcú, dühös politikusok néznek ránk a képernyőről. Sem a külsejük, sem a mondandójuk nem sugároz optimizmust. Hol mérhetjük le a közönyt, a dekadenciát? Szinte mindenütt. A politikai fórumok többségén a vártnál kisebb a közönség. A falugyűlések utódjain, a falufórumokon sem telnek már meg a kultúrházak. Igaz, központilag már nem vezénylik ki az embereket sehová. Önszántukból pedig... Hosszan folytathatjuk még a sort. Elmaradtak az egyfajta kohéziót jelentő vállalati bulik, a szocialista brigádok kirándulásai, a kispályás focimeccsek. Többek közt a SZÁÉV, a nyíregyházi papírgyár fiataljai emlékezetes bulikat rendeztek. Ma már a szomszédok is ritkábban járnak át egymáshoz egy kis csevegésre. A jó falusi futballcsapatok meccsein is egyre kevesebb a néző. Sok ember az utcán lógó orral, mélabúsan jár. Meglepő, vagy inkább megdöbbentő, hogy az ingyenes és magas színvonalú tanfolyamokra igen kevés munkanélküli jelentkezik. Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán nem tudták felhasználni az állami költségvetésből biztosított százezreket, nem indulhatott be több át- és továbbképző tanfolyam, mert nem volt elég jelentkező. Igaz, a gyér jelentkezésnek nemcsak a közömbösség az oka, hanem az is, hogy a tanfolyamok után nem biztos az elhelyezkedés. A munkanélküliek nem bíznak abban, hogy a tanfolyamon kapott oklevélnek megfelelő munkát találnak. Itt van a lényeg: hiányzik a bizalom, a lelkesedés. Abban igazuk van a kormánypárti politikusoknak, hogy jobban élhetne bennünk a nemzeti öntudat, nagyobb lelkesedéssel tehetnénk ezt-azt. Ezt az állítást történelmi tényekkel lehetne alátámasztani. Sokszor megismételt filmhíradókban láthattuk, hogy a második világháború után a kopott ruhájú értelmiség, a foltos ruhájú munkásság milyen lelkesen fogott az ország újjáépítéséhez. Többnyire paprikás krumpli és zsíros kenyér volt a lelkesedők, a napi 10 órát dolgozók eledele. A földosztás után a parasztok lelkesen szántottak gebéjükkel, túrták a földet éjjel-nappal, nem firtatták, hogy lesz- e piacuk. A mostani középkorúak és a fiatalok nem kapkodnak a földért. Ami pedig a munkanélküliek egyébként érthető letargiáját illeti: bő tíz éve megírtam lapunkban a nyíregyházi dohánygyár egyik művezetőjének visz- szaemlékezéseit. Elmondta, hogy a negyvenes évek végén hajnalban sorban állt sok társával a gyár előtt, és hetekig, hónapokig várt, hogy munkát kapjon. Napközben nem a kocsmában ült, inkább alkalmi munkát keresett. (Most furcsa módon nagy a kocsmák forgalma.) Tenyérnyi hazánk a mostaninál nagyobb válságot is túlélt már. Mást jelent a létminimum most, mint jelentett egykoron. Vigasztalásul mondom. Jó szándékkal. Jó volna, ha a vezetők nem mutogatnának a népre, a nép nem mutogatna a vezetőkre. Mindenekelőtt legyen béke a szívünkben... A termelők és a kereskedők A régi, vitatható mondás így hangzik: Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni. Ezt a mondást bizonyára azok fogalmazták, akik csak a fizikai munkát ismerték el igazán hasznos emberi tevékenységnek. A szellemi munkát, vagy például a kereskedést fölöslegesnek, esetleg szükséges rossznak tartották. Annyi szent: a gyümölcstermelők, az állattenyésztők manapság (is) jogosan reklamálják, hogy fáradságos munkájukért nem kapnak kellő anyagi ellenszolgáltatást. Bezzeg a kereskedők, a viszonteladók! A vita, az ellentét nem újkeletű. Nem is a rendszer- váltás után hangoztatják csupán az ellentéteket. A hetvenes, a nyolcvanas években is mondogattuk (néha meg is írtuk), hogy a felvásárlók jelentős része emeletes házat épít, gépkocsit vásárol, ugyanakkor a földet túró, az állatokkal bajlódó nem találja meg a számításait. Az akkori politikusok ezt a tendenciát nem helyeselték, de igazán nem tettek konkrét intézkedést a változás érdekében. Napjainkban több politikus kiáll a szabolcsi termelők érdekében, de alig változik valami. Itt-ott kisebb eredményt kétségtelenül felmutatnak a politikusok, egy-két forinttal emelik az alma átvételi árát, ha egyáltalán átveszik az almát... De a termelőknek és a tenyésztőknek hosszabb távra nincs meg a garanciájuk a tisztes jövedelemre. Sokan nem értik: a 15 forintért átvett alma miért kerül a boltokban 40-50 forintba, a 100 forintért átvett sertéshúst a boltokban miért kínálják 350-380 forintért. Nyugaton törvények védik a termelők érdekeit. Ott a termelők (ha az időjárás nem szól közbe) biztonságban érzik magukat, tervezhetnek. Az lenne jó, ha hazánkban a termelők és a kereskedők nem az ellenfelet, hanem a partnert látnák egymásban.
