Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-16 / 242. szám
Kelet-Magyarország 3 1993. október 16., szombat A hegyek üzenetét hozták Az erdélyi gyerekek jobban viselik a nehézségeket # Szülői értekezlet Tiszavasváriban Vajon mi járhat a székely kislány fejében? Balázs Attila felvétele Balogh Géza Tiszavasvári (KM) — Az öreg, Dessewffy-kastély parkjában ünneplőbe öltözött, komoly arcú asszonyok, férfiak sétálnak. Szokatlan ez, hiszen máskor gyermekzsivajtól, tinédzserek kacagásától hangos az udvar. Most azonban tanítási szünet van a Vasvári Pál Ipari Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Intézetben, hazamentek a tanulók. Csupán kilencvennyolc erdélyi diák maradt a kollégiumban, az ő apjuk, anyjuk nézelődik a parkban. Szülői értekezletre jöttek. A vasvári középiskolában négy éve jelentek meg az első, Csíkszereda környéki gyermekek, hogy nálunk érettségizzenek, s szerezzenek szakmunkás-bizonyítványt. Egészen a múlt évig ők képviselték a határon túli magyar gyermeksereget Tiszavasváriban, tavaly szeptemberben azonban csatlakozott hozzájuk harminc kárpátaljai fiatal is. — Az idén szeptemberben negyven romániai és ukrajnai fiatalt vettünk fel az intézetbe, nagyjából mostanra értük el azt a létszámot, amely optimálisnak nevezhető — magyarázza az intézet két igazgató helyettese. Farkas Gábor és Szabó István. □ Hogyan viselik az ötszáz kilométeres távolságot a tizen- négy-tizenöt éves gyermekemberek? — Meglepően gyorsan beilleszkednek az itteni életbe. Az első két-három hónapban persze gyakran kell megvigasztalni őket, de ha azon túl vannak, már egyenesbe értek. □ Van-e különbség a hazai és az erdélyi magyar gyermekek között? — Nagyon sok — állítja egybehangzóan a két pedagógus. — Az utóbbiakban sokkal inkább él a közösségi szellem, tisztelettudóbbak, és a nehézségeket is jobban viselik. A szülők egy része még kint az udvaron üldögél, de vannak már olyanok is, akik bent az iskola aulájában nézelődnek. Köztük van a Csíkménaságról érkezett Adóiján házaspár is. Egy nagy, Magyarország-tér- képet figyelnek a falon. A térképen persze a Trianon utáni Magyarország, ott ugyan kereshetik Csíkszeredát, vagy Sepsiszentgyörgyöt. A térkép azért átnyúlik Romániába, a férfi örömmel fedezi fel rajta Dést, meg Besztercét. — No, Besztercén átjöttünk — mosolyog. — Sajnos, Magyarországból nem sokat láttunk, mert mire átléptük a határt, bizony erőst megesteledtünk. De a leánykánk azt mondja, gyönyörű itt minden. A „leányka”, akinek Lívia a neve, itt mosolyog mellettünk, s el nem engedné az anyja karját. □ Mivel engedtek el otthonról Lívia? —fordulok hozzá. — Hogy szégyent ne hozzak a családra..., meg Ménaságra. A kis Adorján Lívia vegyész szakmunkás-bizonyítványt szerez majd az érettségi mellé, ugyanezt tanulja Bezsán Pálnak, s Hajdú Ferencnek is a gyermeke. A két kislány valamerre az anyjukkal kószál a parkban, apjuk is túl van már egy kiadós sétán. A Bezsán család Csíkkozmáson, Hajdúék pedig Csíkszentmártonban élnek, s még soha életükben nem jártak az anyaországban. — Ó, ég és föld a két ország! — legyintenek. — Ha nem lett volna az útlevél-ellenőrzés, akkor is tudtuk volna, hogy maguknál járunk. Éz a rend, ez a tisztaság... — A székely falvakban élőknek sem kell szégyenkezniük. — Hát a községeknek valóban nem, de ha az ember bém- egy Vásárhelyre, pláne meg Kolozsvárra...! Bezsán Pál egy fűrészüzemben dolgozik, szomszédja meg gépkezelő a falujában. Nem most kezdték már a szakmát, de állítják, soha nem voltak talán még ilyen nehéz helyzetben. Rettenetes az infláció, s lassan a munkanélküliek már többen lesznek, mint a dolgozók. Kiadták náluk is a földet, de azzal a négy-öt holdas köves talajjal alig tudnak mit kezdeni a gazdák. Se gép, se igavonó jószág. A legnehezebb helyzetben azonban talán mégis a most húsz-huszonöt évesek vannak, a reményük is kevés, hogy otthon munkát találjanak. A fiataloknak nagy része Magyar- országon kénytelen dolog után nézni, a ménaságiak, kozmási- ak, szentgyörgyiek megtalálhatók az egész országban, Nyíregyházán is vannak belőlük. Hogy mi lesz a Vasváriban tanuló kicsi székelyekkel? Azt bizony nehéz lenne most, innen megmondani. Csak reménykedhetünk: otthon, a szülőföldjükön! is boldogulhatnak hamarosan. Senki más nem kívánja ezt annyira, mint az Olt mellől, a Hargitán is túlról jövő csíki szülők. Információk exportáláshoz Segít a megyei iroda — napraforgó, borsó Afrikába • Ruha Németországba Nyíregyháza (KM - N. L.) — Megyénk egyre több termelője, vállalkozója szeretné áruját külföldön értékesíteni. Főleg a kistermelők, a kisvállalkozók nincsenek birtokában az exportálással kapcsolatos információknak. Ezért kértünk tájékoztatót az ITD Hungary Befektetési és Kerskedelem- fejlesztési Rt. megyei irodáján. A téma azért is időszerű, mert a cég átalakult, újdonságokat vezet be, és a mezőgazdasági áruk zöme most vár elszállításra. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma alapította a közelmúltban a részvénytársaságot 14 millió forintos alaptőkével. Az rt.-nek 17 megyei irodája van, egyik a nyíregyházi, amely a megyeszékhelyen az Egyház u. 13. sz. alatt található. Egyelőre. A terv szerint ugyanis az iroda nem sokára átköltözik a tágasabb, korszerűbb Luther- házba. Az iroda vezetője az érdeklődőknek minden információt megad a befektetésekkel és a külkereskedelemmel kapcsolatban. Aki az irodán előfizeti a Külkereskedelmi Tájékoztatót, annak rendszeresen „házhoz szállítják” az időszerű információkat. Jó tudni: az export-import jogot már nem a minisztérium, illetve annak megyei irodája adja meg, hanem a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága. Ám az exportálás és importálás feltételeiről az irodán adnak felvilágosítását. (A kivitelt és a behozatalt, számos esetben szigorú feltételekhez kötik.) A megyei irodán rendelkezésre álló legfrissebb lista szerint például egy dél-afrikai cég vásárolna hazánkban, illetve megyénkben zöld- és sárgaborsót, valamint hámozott napraforgómagot. Egy amerikai cég népviseletbe öltözött babákat, emléktárgyakat vásárolna. Német vállalat kórház részére rendelne hálóruhákat. Angol cég kertészeti kellékeket, valamint a szabidővel kapcsolatos cikkeket rendelne. Belga importőr tv-bútort venne. Egy máltai cég gyümölcslét, gombát vásárolna.--------------Tárca— M ifelénk nem beszökik az ősz, mint Ady parfiimil- latos Párizsának levélhullató hangulatába, hozzánk kemény csizmákkal toppan be leginkább. Sarat le sem verve, vizes kabátját le sem rázva, és mikor már itt van, úgy hisz- szük, talán sohasem hagyott el bennünket. Mert a temetőillatú októberi estéken fojtogató füstködökkel telepszik ránk a magány. Az egyre halkuló szürke galamb-burukkolásba belesi- koltanak a megsebzett krizantémok: jaj, megint kimúlt a nyár, jaj, ismét ránkborul a felhők hidege, immár nem bújhatunk az elmúlás parancsai elől sehová. Aztán nekivágunk az emberelhagyott városi éjszakának, bele a fekete-lila sűrűségbe, és hajdanvolt falusi udvarok mozdulatlanságát keressük, ahol egy-egy lóhor- kanás, vagy az álmukban megforduló malacok szalmás neszezése jelzi az életet. De ezek a zajok messze úsztak immár a visszahozhatatlan Kállai János Etűd remények távolába, és helyükre ami jött olyan, mint az egyre híguló értelmetlenség. Opálos sztrádafények: a villogó sárga, a cikkanó vörös, a torkon döfő kékhideg. Október gyilkos sugarai. A halál pikaszúró határozottsága. Igen. Ezen a tájon ez is az ősz. A magunkra ébresztő. Amikor egyetlen éjféli pillanat képes rávilágítani eddigi kudarcainkra. Amikor eszünkbe jutnak elvetélt szándékaink, történelemelmulasztó legyintéseink, egymás torkának szaladó indulataink, késbelémártásig durvuló sze- relemtelenségünk. Nem baj, mondhatjuk. Abba. hogy megszakad a szíve a szomorúságtól, még senki sem halt bele. Abba, hogy egy másik úgy lesz kárhoztatónk az egymást szerelésben, hogy ő maga nem akarja. Hogy ő nem ezt akarja. Hogy ő a tavaszt kívánná, de nem. velünk. Az éj sötétjében átvonyítják a hömpölygő ködöt a láncra- vert kutyák. Ez már a külváros, a szemét, a hasznavehetetlenség, a kiszáradt gyom- dzsungelek világa. De a séta folytatódik. Infernális bűzhullámok terjengenek, szem- magasságig nő az áttörhetet- len félelem. Itt megvakultak a tükrök, örökre. Ha belenéznél akármelyikbe, a feszült várakozás eltorzult vonásait látnád magadon. Az oktalan reménykedés kínmosolyát. És megértenéd: nincs tovább. Mögöttea, mintha légiek kopogása, úgy tolakszanak menekülésed mozdulatai. Egyszerre kibomlik a semmiből egy elfeledni akart ház. Egy pislákoló fényű lépcső- ház. És kezed már a csengőn, de visszahőköl a mozdulat. Aztán mégis. Átszeli az üvegsima némaságot a fülrepesztő berregés. Valahol fellobban egy éjjelilámpa bokra. Függöny lebben, aztán apró nyik- kanással kinyílik a kapu. M egérkeztél. Az őszbe. Sarat le sem verve, vizes kabátodat le sem rázva, belépsz a konyhamelegbe, a röppenő csókok kedvességeibe. Hajlott hátadról ledobod a temetőillatú éjszaka terheit, de füledben ott zúg tovább a megsebzett krizantémok jajgatása: jaj, megint kimúlt a nyár, jaj, ismét ránkborul a felhők hidege, immár nem bújhatunk az elmúlás parancsai elől sehová. Nézőpont ) Vidéki bankok Máthé Csaba A vidéki bankhálózat kiépítésében jelentős előrelépés történt szerdán, amikor a takarékszövetkezetek képviselői aláírták azt az integrációs szerződést, amely előfeltétele volt a bankkonszolidációban való részvételnek és a vidék bankja tervezet megvalósításának. Senki nem titkolja, mindez üzleti alapon történik, de rögtön hozzá is teszik, óriási előnye, hogy helyben kínálja szolgáltatásait, a betétesnek és a hitelfelvevőnek nem kell többszőr utazgatnia, míg pénzét elhelyezi, vagy a termeléshez / szükséges hitelt felveszi. És a vidéki bankhálózat előnyös oldalához tartozik a mezőgazdaságban dolgozó magánszféra finanszírozása is. Persze azt is el lehet mondani, hogy az országban működő 2600 bankfiók közül 1800 a takarékszövetkezeti, amelyek között csak laza kapcsolat van. Ennél viszont sokkal lényegesebb egy momentum: a bizalom kérdése. Ha manapság takarékszövetkezeti betéti vagy hitelelhelyezési formát említünk rögtön rávágják a negatív példát, a gávait. Amikor pénzről van szó, senki nem felejt, és elvárja, hogy a megtakarított pénzét a szerződésben vállalt időben és kamatokkal együtt visszakapja. A vidéki bankhálózat csak akkor fog működni igazán, ha ez a bizalom általános és hosszan tartó lesz. Ellenőrzési és tanácsadási rendszer kiépítését tervezik a takarékszövetkezeti szövetségben, amely dupla védelmet nyújtana a betéteseknek csőd esetén. És akkor valóban csak a múltté marad az, hogy a betétesek nem jutnak pénzükhöz. Nemsokára kész... Szekeres Tibor felvétele Kommentár Tettes vagy áldozat? Kovács Éva rz evés olyan téma akadt J\. mostanában, amelyet annyian dicsértek, vagy éppen szidtak, szapultak volna, mint a privatizációt. Hetente hallhatunk botrányról, kisebb-nagyobb csetepatéról, amiből aztán egyenesen következik, hogy a magyar gazdaság megmentésének, netán fellendítésének sokak által egyedül üdvözítő módjáról szakemberek és hozzá nem értők egyaránt véleményt mondanak. A vád alapja szinte mindig ugyanaz: valaki, vagy valakik szándékosan tönkretesznek cégeket, üzemeket, amit később, mint teljesen használhatatlant bagóért megvesznek, vagy éppen kiárusítanak. A lerobbant üzemek, gyárak aztán valami csoda folytán újra erőre kapnak, felvirágoznak, busás hasznot hozva ezzel az új tulajdonosnak vagy tulajdonosoknak. Az ügylethez állítólag nem is annyira pénz kell, sokkal inkább türelem, kapcsolat és információ. Az utóbbi napokban egy konkrét eset kapcsán a téma körül ismét fellángolt a vita, melynek során két vélemény különösen megragadta a figyelmemet. Az egyiket egykori pénzügyminiszterünk mondta, aki arra figyelmeztetett, igen nagy baj, s szerinte egyáltalán nem véletlen, hogy a privatizáció nálunk teljesen ellenőrizhetetlen módon zajlik. Vannak, akiknek épp ez az áttekinthetetlenség, ez a zűrzavar van hasznukra, hiszen addig legalább nyugodtan „dolgoznak", vagy inkább halásznak... A másik véleményt magától a magánosítási minisztertől hallhattuk, amikor a legfrissebb botrány kirobbanása után úgy nyilatkozott: „Meg kell hoznunk azt az áldozatot", hogy a privatizáció ezentúl a nyilvánosság előtt történjen. Nyomatékül még hozzátette: kár izgulni, a folyamat a legjobban halad, aki mást mond, szándékosan ferdít. Semmi nem titkos, amit szerinte bizonyít, hogy ma már fényképes pályázatokat is tanulmányozhatnak az érdeklődők. Felütöttem az értelmező szótárt, szerettem volna tudni, a magyarázat szerint ki vagy mi is az áldozat. íme, a meghatározások: I. Az a szertartásos cselekmény, amelynek során valamely természetfölötti hatalomnak (feláldoznak valakit vagy valamit. 2. Akit, amit e cselekményben feláldoznak 3. Akit valamely kellemetlenség, baj, szerencsétlenség sújt, vagy elpusztít, aki tönkremegy, megsemmisül miatta. 4. Átlagon felüli megterhelés vállalása. Mindezek után töprenghetünk: melyik meghatározás illik esetünkre, s vajon a privatizáció nyilvánossá tételével ki lett a tettes, s ki az áldozat..? HÁTTÉR
