Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-15 / 241. szám
1993. október 15., péntek Kelet-Magyarország 3 A hét elejétől folyamatosan szállítják az almát a tuzséri átrakóból az Eurotat Kft. megbízásából. Az első három napon több mint kétezer tonna jó minőségű almát indítottak útnak a fák országaiba Elek Emil felvételei Almaügyben még van remény... Kovács Éva Budapest (KM) — Szabolcs aranya — mondták valamikor az almára és a krumplira, ezzel is jelezve, hogy megyénk két fő mező- gazdasági terméke biztos megélhetést jelent az itt élőknek. Hol vannak már azok az idők, és mi lett az aranyból! — mondhatjuk most, amikor naponta látjuk és halljuk, még a fákon van a gyümölcs, kétségbeestek, elégedetlenek az emberek... Jakab Ferenc, megyénk MDF-es képviselője, a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke egyike azoknak, akik megpróbálnak mindent megtenni a probléma megoldásáért, az almaháború megnyeréséért. — Először is azt szeretném elmondani, hogy szerintünk nem voltak hiába azok az erőfeszítések, amelyeket eddig képviselőtársaimmal együtt tettünk. Első sikerünket a göngyöleg biztosításában értük el. Sajnos, nem sokáig örülhettünk a dolognak, mert mire ez kiderült, az exportpiac kilátásai egyre romlottak, s mára odajutottunk, hogy van ugyan láda, csak éppen nincs, ahová szállítsanak benne. A Szovjetunió országainak kiesését nem lehet pótolni, hiszen felbomlásával összesen kétszázezer tonna alma piaca lett oda. □ Egyesek szerint Önök kicsit későn ébredtek. A képviselők számára mikor derült ki, hogy az exportszállítás kútba. esett? .. . — Pontos dátumot tudok. Július 27-én, amikor a hagyományos exportőröket felkerestük, és kiderült, konkrét szerződést nem tudnak felmutatni. Azt pedig, hogy későn ébredtünk, nem tudom elfogadni, hiszen az almaszezon augusztus végén indul. □ Ha nem kellett az alma exportra, kellhetett volna még lének. Csakhogy mint tudjuk, annak sincs igazi piaca... — Súlyos, összetett probléma ez. Tárgyalásunk kezdetén a következőket tapasztaltuk: a szálkái almasűrítmény-gyártó üzemben elmaradt a karbantartás, a nyírségi konzervipari vállalat vajai léüzeme megszűnt, berendezéseinek leszerelése folyamatban volt, a Va- jafrouct előző évben megépített új üzeme ugyancsak működésképtelen volt, tulajdonosát nem találtuk, amikor pedig ráakadtunk, kiderült, több mint fél milliárd adósságot hagyott hátra a bankoknak. □ Ezek után kérdezem: mi a helyzet ma? — Elmondhatjuk, hogy a legnagyobb lé- ős sűrítménygyártó üzemek teljes kapacitással működnek, az állami támogatással együtt nagyobbik részük nyolc forintért veszi a léalmát. □ A nyolc forint, sajnos hibádzik kicsit. Többen állítják, hiába írnak az újságok nyolc forintról, egyesek még négyet is alig fizetnek... — A nyolc forintot azok tudják kifizetni a termelőnek, akik a három forint állami támogatást igénybe veszik. Éz a támogatás nem a kereskedőt, hanem az almatermelőt illeti, a kereskedő csak kiközvetíti azt. Akik a nyolc forintot fizetik, — Vaja, Anarcs, Mátészalka —, azok olyan exportszerződéssel rendelkeznek, amely garantálja, hogy a teljes kapacitásukat kitöltő sűrítményt el is tudják adni. Nem árt tudni, hogy a háromforintos állami támogatáson túlmenően további jelentős támogatást kapnak a feldolgozók akkor, amikor az általuk gyártott sűrítmény elhagyja az országot, ráadásul ez a pénz, ez a nem kevés haszon mind az övék marad. □ Erre fogják azt mondani a kereskedők, hogy csak maradna, mert a világban másutt is terem alma, és nem csak a magyar exportalmának, a magyar sűrítménynek sincs piaca... — Nekem ezzel szemben olyan információim vannak, hogy sem tavaly, sem az idén nem tudtuk kielégíteni az amerikai piaci igényeket. A magyar almasűrítmény népszerűségének oka, hogy kitűnő savtartalma miatt alkalmas a gyengébb minőségű argentin, kanadai és amerikai almasűrítmény feljavítására. Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, aki nem fizet a termelőnek nyolc forintot, tehetségtelen kereskedő. Számomra a szálkái példa is bizonyítja, nem mindig van a legjobb kezekben az almakereskedelem, aminek, sajnos a termelők isz- szák meg a levét. A feldolgozók egy része segíti a termelőt, igényli a támogatást, a másik része pedig fütyül az egészre. A nyíregyházi konzervipari vállalat, a megye legnagyobb kapacitással rendelkező üzeme kilencezer tonna almát tudna feldolgozni évente, s úgy tudjuk, kapacitása nincs lekötve, ezért nem pályázta meg a háromforintos állami támogatást, s nem tud fizetni kilónként nyolc forintot. □ Az almaügyben intézkedő MDF-es képviselőket többen vádolják azzal, akciójuk csak trükk, nem több, mint választás előtti kortesfogás... — Szó sincs kortesfogásról, hiszen mi voltunk azok, akik az Almatermesztők Szövetségének programját elfogadtuk, és minden erőnkkel azon voltunk, hogy az abban foglaltaknak eleget tegyünk. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy Szabolcs- Szatmár-Beregben jöjjön létre az almatermelők valós szövetsége, itt alakuljon meg az az alma terméktanács, amely a termelők, a kereskedők és a fogyasztók érdekeit egyaránt védi és képviseli.--------------Kitekintő A z újrafelfedezések korát éljük. Mivel a világűr kutatása költséges, a Földön pedig mindenütt jártak a nagy elődök, a mai felfedezők kénytelenek beérni az elődök cáfolatával. Mint ahogy ez lett volna a feladata négy, fatörzsből kivájt csónaknak is, amelyek augusztusban indultak a szenegáli Dakar kikötőjéből, az evezőpadokon mindenre elszánt afrikaiakkal. Be akarták bizonyítani a világnak, hogy Kolumbusz elkésett Amerika felfedezésével. Közel 180 évvel megelőzte II. Baka- ri. Hogy ki volt II. Bakari? Nos, éppen ez a demonstráció lényege. A világ — pontosabban a fehér Európa — nem hajlandó elismerni a fekete Afrika történelmi érdemeit, érvelnek a fekete kontinensen. Például Amerika felfedezését, ami egyetlen szenegáli diák előtt sem kétséges. Szerintük ez a „mansa”, II. Bakari császár nevéhez fűződik, mivelhogy egy szép napon, „gigantikus” flottája élén elindult nyugati irányba, a tengeren. A kétezer fatörzscsónakból egy sem tért vissza, ellenben hazarepültek a császár postagalambjai... Legalábbis így emlékezik a mandinka nugyumuny, t c, mészetesen hőskölteményekben. Bakari császárt tehát felfedezőnek tekintik, ámbátor a túlparton semmi nyoma sincs a dolognak. M ost következik majd a bizonyítás: a műholdak korában elindult a négy fa- törzscsónak, bár a küldetés szervezői hangsúlyozták, hogy teljes mértékben a hét évszázaddal ezelőtti feltételek szerint kívánták megtenni az utat, és nyilvánvalóvá teszik a világ előtt, hogy Európa elkésett 1492-ben... Afrika Amerikát követeli Nézőpont) Négy terepszínű, vöröskeresztes AN-2-es repülőgép érkezett Horvátországból nagyjavításra a Nyír- Rep Kft. telephelyére, a nyíregyházi repülőtérre Szekeres Tibor felvétele A Lövérek alatt Balogh Géza n ossz helyre születtünk 1\ mi szabolcsiak,r szatmáriak, beregiek. Én ezt már régóta sejtem, de végképp akkor bizonyosodtam meg róla, mikor a minap kezembe került egy hirdető újság. Egy Sopron környéki telket kínáltak eladásra benne. Kétszáz négyszögölet, s 4,8 millió forint volt az ára. Édes jó istenem, sóhajtottam fel, hiszen az a két te- niszpályányi terület — ráadásul nem is bent, a történelmi városmagban, hanem valahol kint a hegyoldalak egyikén — ezek szerint háromszor, négyszer annyit ér, mint a korosztályomhoz tartozók többségének húsz évi munkával összekapart teljes vagyona. S mi még hallgathatunk is, hiszen elmondhatjuk, ha másra nem is, de legalább egy blokklakásra, egy használt autóra mégis csak futotta az elmúlt két évtized alatt. De hány tanárt, színészt, mérnökembert ismerünk, akiknek még ennyijük sincs, akik máról holnapra élnek...!? Mit tegyünk hát? Szedjük a betyárbútort, s költözzünk a nyugati határszélre? Megtehetnénk, mint ahogy egyre több orvos, fogtechnikus, élelmes vállalkozó meg is teszi. Am mi lenne ebből az országból, ha mindenki a Dunántúlra tódulna, ha mindenki ott keresné a boldogulást? Ki művelné meg a földet, ki etetné a jószágot, ki sütné a kenyeret...? Ki tanítana, gyóntatna, gyógyítana, ha mindenki az Alpok alját választaná? Még ha nem is magáért, mert azt azért nem lehet várni, hogy ott aztán mindenki egy csapásra meggazdagszik, de legalább a gyermeke indulhasson nagyobb eséllyel az életnek. Am már így is fél oldalas ez a kis ország, az a csoda, hogy még eddig fel nem borult. Hamarosan bizony megeshet ez is. Mert fogynak sajnos azok, akiknek még jelent valamit a szabolcsi földvár, a csekei temető, a ligeti ősláp, Móricz „fic- fás Tiszahátja”. Csak nehogy egyedül maradjanak, mint Váci magányos, őrt álló jegenyéi! Kommentár _______________ Halálos játszma Cselényi György n emélem, az emberek az /V őket érő számos kellemetlenség ellenére sem vesztik el hitüket a technikai fejlődés nélkülözhetetlenségében. Mégis, kicsit megértem a rossz hírek hallatán elszomorodókat. Nemrégen például egy nagy utasszállító repülőgép balesete nyomán felvetődött: a komputerizálás, illetve a gép vezetésére hivatott emberek számának radikális csökkentése nyomán egy pilótának annyi mindenre kell figyelnie, amit már igen nehéz teljesíteni. S az egyébként bámulatosan precíz műszerek megmagyarázhatatlan okból bakiztak. A hírek szerint legutóbb Japánban nem állt meg a kívánt a helyen egy vezető nélküli villamos, aminek következtében több mint kétszázan sérültek meg. A szerencsétlenség oka egyelőre kideríthetetlen. Aztán arról is hallani, hogy néhány évvel ezelőtt valamelyik atomnagyhatalomnál bekövetkezett komputerhiba miatt nem voltunk messze a nukleáris háború kirobbanásától. A tengereken pedig manapság is hatalmas hajók, ütköznek, borulnak, süllyednek el. Tudjuk, közlekedni, s élni kell. A technikai újdonságok nélkül az embereket a jelenleginél is nagyobb veszélyek fenyegetnék. A modernizáció alkalmazásáról, áldásairól botorság lenne bárkit is lebeszélni. Kétségtelen, a világon semmi se tökéletes, illetve bármi a százszoros ellenőrzés mellett is a legváratlanabb pillanatban elromolhat. A tragédiáknak talán annyi tanulsága mégis van: ne essünk át a ló túlsó oldalára. A legcsodálatosabb szerkentyűk birtokában se felejtkezzünk meg a huszadik század végén is utolérhetetlen, felülmúlhatatlan alkotmányról, az emberről. Bízzunk annyira magunkban, hogy a magunk érdekében magunkkal folytatott játszmából ne hagyjuk ki magunkat, mert az mindannyiunkra halálos lehet. HÁTTÉR
