Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-02 / 230. szám
Aktuális kérdések______________________________ Akik az iskolaszékben ülnek Szemkeő Judit A SZERZŐ FELVÉTELE Kállai János Budapest (KM) — A nyolcszáz módosító javaslat, indítvány, észrevétel gyűrűjében elfogadott közoktatási törvény szakaszos hatályba lépésének a napjait éljük. Sokan úgy nyilatkoznak: ez a tanév még elmegy a maga során, hiszen majdnem mindent a korábbinak megfelelő szabályozás és gyakorlat sze-rint kell végezni az oktatási-nevelési intézményekben. Két kivétel azonban akad a nyugalmat adó változatlanságban. Az egyik az iskolák alapító okiratának az elkészítése, a másik az iskolaszékek felállítása. Ez utóbbiról kérdeztük Szemkeő Juciitól, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkárhelyettesi feladatokat ellátó főosztály-vezetőjét. — Azzal kezdem, hogy nyilvánvalóan lesznek gondok az iskolaszékek létesítésével kapcsolatban is. Valójában úgy kell tekinteni őket, mint a társadalmi átalakulás nagyon fontos intézményeit, a kiteljesedőben levő demokrácia fórumait. Azért kell létrehozni iskolaszékeket, hogy mindenki szót kaphasson, aki érdekelt iskolai nevelés ügyében, aki ezáltal felelős is érte. □ Kikből szerveződik az új testület? Milyenek lesznek összetételének a belső arányai? — A szülők, a nevelők kollektívája és az intézményfenntartó azonos számú képviselője alkotja a meghatározó részt. Rajtuk kívül egy-egy képviselőt delegálhat az iskolaszékbe az iskolai és kollégiumi diákönkormányzat, az érdekelt nevelőotthon, a gyermek- és ifjúságvédő intézet, a nemzeti és etnikai kisebbség szervezetei, valamint szakképző intézmények esetében a munkáltató érdekképviseleti szervezete. □ Első helyen említette a szülők képviselőit. Köztudott, hogy a szülői munkaközösségek mint létező formák eddig is vállaltak és kaptak szerepet az iskolák életében, de a tartalmi, pontosabban az oktatónevelő munkára kevésbé volt rálátásuk. Lesz-e változás e tekintetben az iskolaszékek felállítását követően? — Az iskolaszék, szemben a hagyományos szülői szervezetekkel ténylegesen rendelkezik olyan jogokkal, amelyek birtokában befolyásolhatja az iskola rövid- és hosszú távú működését. A dolog természetéből következően a delegáltak lesznek a főszereplői az új szervezetnek, megjelenítve azok véleményét és érdekeit, akiket képviselnek, akik bejuttatták őket. A lényeg tehát itt is, mint általában az ilyen, elekciós (választásos) folyamatoknál lenni szokott, a kiválasztásban rejlik, azaz: olyan embereket kell helyzetbe hozni, akik érdekeket tudnak képviselni. A szülők képviselőit az iskolában tanuló gyerekek szülei választják. Az SZMK-k vagy más, működő szülői szervezetek a választások előkészítésében, lebonyolításában, a választott képviselők beszámoltatásában játszhatnak nagy szerepet. □ A tapasztalatok azt mutatják: sohasem volt egyszerűfeladat a szülőket rávenni, hogy munkaközösségi tagságot, tisztséget vállaljanak. A tartózkodás, a visszafogottság mögött reális okként húzódik meg az elfoglaltság, a napi munka, de az sem titok: az iskola ügyeibe „belekeveredő” szülő félti a gyermekét vé- leménnyilvánításá-nak esetleges negatív következményeitől, netán a megtorlásoktól. Mi erről a véleménye? — A közoktatási törvény előírása szerint a szülők olyan személyt is választhatnak az iskolaszékbe, akinek a gyermeke nem tanulója az iskolának, de a szülők többségének a bizalmát élvezi. A helyi társadalom köztiszteletben álló tagjai, akik hajlandók részt venni a tanügy valamilyen módon mindenkit érintő területein, igen sokat tehetnek az iskoláért. Pl. egy gyakorlott jogász, egy sikeres vállalkozó, vagy éppen a körzeti orvos kiterjedt kapcsolatai révén komoly segítője lehet az iskolaügyeknek. □ Milyen jogosítványai lesznek az iskolaszéknek? Sokan attól tartanak, hogy az új szerv majd valamiféle ellenőrzőfunkciókat is felvállal, értékel, minősít. — Tanácskozási és szavazati joggal fog részt venni az egyik legfontosabb dologban: az iskola pedagógiai programjának megvitatásában. Teljesen nyilvánvaló, hogy a program elfogadásakor a szülők és a fenntartó teherviselő képességét egyaránt figyelembe kell venni. Az iskolaszék felelősséggel végzett munkája lehetővé teszi viszont azt is, hogy pusztán anyagi jellegű megfontolásból a fenntartó hasznos programokat ne utasíthasson el. Ami pedig a másik kérdést illeti: a fenntartónak ki kell kérnie a pedagógiai program végrehajtásának, az iskolában folyó szakmai munka eredményességének az értékeléséhez az iskolaszék véleményét. De ez nem teszi jogosulttá arra, hogy közvetlenül ellenőrizze az iskolában folyó munkát. Erről csak szakértők mondhatnak véleményt. □ Mivel nagysúlyú kérdésekről van szó, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szervezettséggel és felelősséggel fogják felállítani az iskolaszékeket. Ön jelenleg mit tart esetlegesen problémát okozó, hátráltató tényezőnek? Kapnak-e konkrét segítséget az ügyben érintettek? — Mint feladat az iskolaszékek megteremtése pedagógiai szempontból felértékelődik. A legnagyobb nehézséget a testület megalakítása dolgában az jelenti, hogy miképpen az alapító okiratot, a „széket” sem lehet helyi oktatáspolitikai koncepció nélkül létrehozni. Az idő — bár még semmisem égett a körmünkre — sürget. A határidő február 28. Persze, addig még lesznek javaslatok, segédletek, amelyeket publikálunk, de ezeknek nem lesz mintaértékűk. Egy biztos: viharokra, villongásokra számítani lehet. De a vezérlő elv ezek kezelésében is a tolerancia legyen. És a kiindulási alap: a helyi oktatás- politikai koncepció mielőbbi kimunkálása, ha ennek még netán hiányában lennének. /Hl f éftány év szünet után a Magyar ‘Tudó- J\l tnátiyos Akadémia SzaSoícs-Szatmár-'Bereg \^Megyei ‘Tudományos TestüCete, a Magyar Aíkotóművészek. "Egyesülete Szabotcs-Szatmár-'Bereg megyei csoportja és a Nyíregyházi Városi Qaíéria rendezésében ismét megnyílt az Őszi 'Tárlat. A leállításon mutatkoznak^ be a megyénkből elszármazott, illetve itt élő hivatásos művészek■ Az idén összesen 29 művész közel 100 alkotással vesz részt a tárlaton: tizenhárom festő, öt szobrász, öt grafikus, egy fotóművész és öt iparművész hozta el alkotásait. Az Őszi Tárlat október 10-ig látható a Városi galériában. KM galéria Az Őszi Tárlat anyagából Orr Lajos: Kísérlet Elek Emil felvétele A TARTALOMBÓL: • Közönyösen és mélabúsan • Othello balettban elbeszélve • A perui dohányos • Egy csalódás története Magánvékmény Joe, meg a szavazati jog... Kovács Éva Kje hogy már Joe Nagy ff Ív mondja meg nekem Kaliforniából, vagy Floridából, ki kormányozza itthon Magyarországot!"— horkant fel egy ismerősöm a legutóbbi parlamenti vita hallatán, s azóta sem tudom eldönteni, igaza van-e vagy sem. Amint azt bizonyára sokan tudják, az Országgyűlés napirendjében legutóbb, a választójogi törvény tárgyalása során a külföldiek szavazati joga is szóba került, s valóságos vihart kavart. Ezért is rendeztem környezetemben egy kis házi közvéleménykutatást, melynek során kiderült, a tíz megkérdezettből hét határozottan elutasította a külföldön élő magyarok szavazati jogának megadását, egy pártfogolta az ötletet, kettő pedig úgy döntött, döntsenek a honatyák, neki aztán tökmindegy, hogy ki, hol és kire szavaz, ő hiába él itthon, aligha fog voksolni, torkig van a a politikával. Szavazzanak vagy ne szavazzanak, beleszólhatnak-e az itthoni dolgokba a külföldön élő magyarok, vagy/ valóban semmi közük az Óhazához, rendezkedjenek, intézkedjenek ott, ahol élnek? A téma szinte mindennapos, amióta a választójogi törvény tárgyalását megkezdte a parlament. Újság, rádió hozza a híreket, meditálnak fölötte a tv különféle vitaműsorai. Azt talán mondani sem kell, hogy nem csak a közemberek véleménye különbözik, mint fentebb kiderült, a honatyák véleménye sem azonos, sőt, igencsak eltér egymástól. A kormány — saját bevallása szerint—nyitott a különféle javaslatokra, megértéssel fogadja a benyújtott módosító indítványokat, igaz, némely dologban igencsak megkötötte magát. A külföldön élő magyarok választójogának megadását élénken pártfogolja, mondván, a választójog állam- polgári jog, aminek alapján, bárhol éljenek is, nem lehet az embereket megkülönböztetni. Csakhogy a polgárok ettől még igencsak különböznek. Egyik táborba azok tartoznak, akik az elmúlt évtizedek során, a történelem viharainak egy- egy villámlásakor útnak indultak, s ki csak csekélyke batyuját fogta, ki meg az ezüstöket, értékeket összepakolva szállt fel a hajóra, hogy derültebb égboltot, napfényes vidéket, új életet, új hazát, vagy éppen csak megélhetést keressen magának. Többségükből azóta Mihály helyett Michael, Jánosból John, Paliból meg Paul lett, s ők azok, akiknek gyermekei — tisztelet a kivételnek —, már nem is nagyon tudnak magyarul, de a nemzeti ünnepeken azért talpig népviseletbe öltöznek, s viselik negyven év előtti címeiket. A másik csoportot azok alkották, akik gyávák voltak a változtatáshoz, vagy „csak" képtelenek voltak itthagyni házat és hazát, vagy ahogyan a népszerű humorista mondja, puszta kalandvágyból éheztek, tűrtek és fáztak, mégis itthon maradtak. Nem tudni, melyik cselekedethez kellett akkoriban nagyobb bátorság, s azt se nagyon tudom, ha érint a dolog, jómagam annak idején melyik megoldást választottam volna. Azt is inkább csak gondolom, hiába kapnának jogot, nemigen tudnának reális alapon szavazni a külföldön élő magyarok. Választani csak abból lehet, amit ismerünk, s ugyan honnan tudnák a tengerentúliak, hogyan élünk, miféle bajokkal küszködünk mi itt, amikor többségük az elmúlt negyven évben alig volt itthon? Csakhogy tőlünk — főképp mostanában sokan jártak ott!—rep- likázhatnak most egyesek, s igazuk is lehet. Tényleg elég nagy volt az utóbbi időben arrafelé a jövésmenés. Mindösz- sze az a baj, hogy mint utóbb kiderült, az itthonról utazók nem hogy felvilágosították volna, sokkal inkább összekuszálták a kinti magyarokat. Ugyan ki ne hallotta volna, milyen zűrzavarok alakultak ki odakinn is, majd itthon is amiatt, hogy a hazai helyzetről felelős, (vagy inkább felelőtlen?) politikusok egymástól eltérő véleményeket mondtak hallgatóságuknak? Az, hogy véleményük nem volt azonos, teljesen jogos, hiszen egyikük a kormánypárthoz, másikuk az ellenzékhez tartozott, a harmadik meg teljességgel függetlennek vallotta magát. Elveik tehát különböztek, módszereik azonban sajnálatos módon igencsak hasonlítottak: ha hihetünk az információknak, közülük csak kevesen mulasztották el az itthon maradottak egy-egy csoportját pocskondiázni, lejáratni.... M árpedig ha így történt, szegény kinti magyar csak kapkodhatta a fejét, s talán még most is azon töpreng, ki mondott vajon igazat..? Egyébként lehet, hogy ez az egész vita felesleges. John és Joe a napfényes Floridában fütyülnek arra, mi történik itthon. Számukra a bankszámla sokkal fontosabb... A KM hétvégi melléklete]
