Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-14 / 240. szám
1993. október 14., csütörtök HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Ha minden törvényt betartanának... Az altatónővér esetenként kevesebbet keres, mint a műtősfiú vagy a takarítónő Tóth M. Ildikó Nyíregyháza (KM) — Bárhogy szépítgetjük, az egészségügy régóta tartó krónikus betegsége egyre súlyosabb. A kórházak teli betegekkel, az orvosok, asszisztensek, ápolónők többsége rabszolgabérért robotol. Tulajdonképpen a hivatástudat tartja őket a pályán és a lelkiismeret. Ilyen anyagi elismeréssel (valóban ennyit érnek a társadalomnak?) örökös megaláztatástudatuk van. A közvélemény egyes orvosok kiemelkedően magas jövedelméből hamis értékítéletet alkot, holott még ezek a keresetek is eltörpülnek sok vállalkozóé mellett. Úgy tűnik, már-már eljutottunk oda, hogy gyors „tűzoltásokkal” tartható csak fenn az egészségügy működőképessége. Minden altatásnál segítenek A Jósa András Kórházban, amelyhez a Sóstói Úti Kórház is tartozik, naponta 40-50 kisebb-nagyobb műtétet végeznek el. Ezek között van olyan, amelyik tíz órán keresztül tart. A kórházban hivatalosan 19 aneszteziológus asszisztensnő (altatónővér) dolgozik, ám közülük ketten tartósan távol vannak, így 17-en látják el a nagy idegi megterheléssel járó, felelősségteljes feladatokat. Ennek érzékeltetéséül: gondoskodnak az altatás előkészítéséről, az altatógép mindennapi üzemképességéről, a műtét alatt az altatóorvossal együtt felügyelik a beteg állapotát, a narkózisból ébresztik, utána állandóan figyelik élettani funkcióit. Sokrétű munkájukkal az altatóorvost segítik. Naponta nyolc órát dolgoznak és havonta (hétvégeken is) legalább hatszor ügyelnek. Az aneszteziológus asszisztensek érettségi után még négy évet tanulnak: az ápolói, szakápolói és szakasszisztensi végzettséget kell megszerezniük. Ehhez képest fizetésük annyira kicsi, hogy némelyiküké a műtősfiútól és a takarítónőétől is alacsonyabb! Többen el akarnak menni az osztályról, csakhogy akkor nagy baj lesz, hisz csupán a központi műtőben naponta 30- 40 narkózist végeznek és ahol altatnak, ott szükség van aneszteziológus asszisztensekre is! Bíró Katalin hat éve dolgozik aneszteziológus asszisztensként, fizetése bruttó 10 950 forint, azelőtt 10 550 forint volt. Három évvel ezelőtt kapott 150 forint fizetésemelést. Huszonnégy éves. — Akármilyen fiatal vagyok, én is szeretnék családot alapítani, pihenni, de ezt így nem lehet. Az idősebb kolléganők helyett gyakran mi ügyelünk, nekem nyáron havonta nyolc-kilenc ügyeletem volt. A munkánkban sok a veszélyforrás, az altatógáz károsítja a májfunkciókat, röntgensugárzás is érhet. Szeretjük a szakmánkat, de úgy érezzük, sem a tudásunkat, sem a munkánkat nem ismerik el — mondja. Nincs utánpótlás Cserhalmi Erzsébet az aneszteziológiai osztály vezető asszisztense is méltatlanul kicsinek tartja a fizetéseket. Mutatja a listából, hogy egy 30 éve dolgozó szakasszisztens most 17 450 forintot plusz ügyeletenként 530 forintot, azaz havonta alig több mint bruttó 20 ezer forintot keres Ebből járulékokat fizet és adózik is. (Ugyanígy kínlódik az egészségügy legtöbb robotosa.) — A mi munkánk különösen lelkileg megerőltető, mert a legkisebb dologra is nagyon oda kell figyelni, pontosan, gyorsan dolgozni — teszi hozzá. — Páran azt mondták, elmennek innen, mert ezt nem hajlandók ennyi pénzért csinálni. Megértem a fiatalokat, nekik is igazuk van. Az egyik nagy gondunk, hogy egy éve nincs utánpótlás, mert ha egy fiatal meghallja, milyen fizetést kap, azt mondja, köszöni, de ebből nem kér. A másik, hogy a derékhad negyvenévesnél idősebbekből áll, van pár fiatal, és nincs középréteg... Rendezik a béreket Dr. Makláry Elek az anaesthesiológiai és intenzív therápiás osztály osztályvezető főorvosa ismeri a szak- asszisztensek gondjait. — Kevés szakképzett altatónővérünk van, a magyar normatíva szerint műtőasztalonként kettő kellene, vagyis harminckettő, mert csak itt a megyei kórházban naponta tizenhat műtőasztalon műtenek. Ugyanez a probléma az altatóorvosoknál. Az orvosok, szakasszisztensek rendkívül megterheltek, kis fízetésűek — mondja. — A munkájukban fennáll a fertőzésveszély, vérrel dolgoznak, az altatógázok és gőzök aktív elszívása a központi műtőben megoldott, de a Sóstói úti kórházban, a gégészeten, szülészeten nem. A női dolgozók vetéléseinek száma körülbelül négyszeres, és a májkárosító hatást sem lehet egyértelműen kizárni. A szabadnapokat időben nem tudjuk kiadni, mert a műtéti programhoz kell igazodni, a szabadságolásokat is nehezen tudjuk megoldani, mert rengeteg a munka és a kis fizetés miatt nincs elegendő létszám az osztályon. Elmondjuk a mi gondjainkat, de a bért a munkaadó állapítja meg, ő rendelkezik az elosztható bérkerettel... Juhasz Janosne a kórház ápolási igazgatója megerősíti a hírt, amit Cserhalmi Erzsébettől hallottam: 311 ezer forintot kaptak az összintézeti bérkeretből, hogy rendezzék az aneszteziológusok, központi műtőben dolgozó műtősnők, az intenzív therápiás osztály dolgozói, az osztályvezető főnővérek. és vezető asszisztensek bérét. — Tavaly volt fizetésrendezés, de akkor nem volt rá lehetőségem, hogy külön válasszam az orvosok, szakdolgozók és gazdasági-műszaki alkalmazottak béremelését. A béraránytalanság azóta megvan, vagy két éve én is hasonló béraránnyal vettem át — magyarázza. — Ebből a pénzből úgy differenciálunk, hogy a ledolgozott évek száma és a szakképesítés szerint elérjék azt a bérszintet, amit az aneszteziológus asszisztensek ma elérhetnek. így a kezdők fizetése 15-16 ezer, a régi dolgozóké pedig 23 ezer forinttól több lesz, amit május elsejétől visszamenőleg a novemberi fizetéskor vehetnek fel. Ez valóban jó hír, csakhogy vannak más problémák is (sejthetően mindenütt megtalálhatók az egészségügyben): Az egészségre különösen ártalmas és fokozottan veszélyes munkakörben napi hat óránál tovább nem foglalkoztatható a munkavállaló. A túlmunka és készenlét elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló egészségét, testi épségét, a családi életére és egyéb körülményeire aránytalan terhet nem jelenthet. A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló (legyen férfi vagy nő) gyermeke négyéves koráig csak beleegyezésével vehető igénybe túlmunkára, készenlétre. Igenám, de ha minden törvényt betartanának, mi lenne a betegekkel? így viszont mi lesz az egészségügyi dolgozókkal? Fellebben a vasfüggöny A német csoport a gimnáziumban Szekeres Tibor felvétele Mobil telefon Budapest (KM) — Magyarországon a telefonhelyzet katasztrofális, tenderek ide, vagy oda... A végső megoldásig a mobiltelefon az egyetlen lehetőség. Még ez év végéig országossá bővül a Westel mobiltelefon szolgáltatása, amiben jelenleg mintegy 35 ezer telefontulajdonost tartanak nyilván, közelítve ezzel a rendszer végső kapacitásához, azaz az 50-60 ezres előfizetői körhöz. A jövőre működésbe lépő digitális rendszerük viszont új helyzetet teremt a mobilizálható távközléstechnikában. A magyar-amerikai közös vállalkozás ez idáig eredményesen használta ki lehetőségeit, a jelenleg üzemelő mobil-hálózat létrehozására. Ennek köszönhetően ma már az ország területének jelentős részén lehet használni a rádiótelefon készülékeket, s a még hiányzó „fehér foltok” lefedése sem várat sokáig magára. A Westel tervei szerint mindenekelőtt a vidéket, a főútvonalaktól távoli helyeket célozza meg. A vízmű- és közműdolgozók, valamint az orvosok számára komoly kedvezmények bevezetését tervezi. Nyíregyháza (KM - T. K.) — A legtöbben életükben először léptek be a csak pár éve porba döntött vasfüggöny mögé. A német gimnazisták — életkoruknál fogva — jóval kevesebb előítélettel érkeztek a nyíregyházi Kölcsey Gimnáziumba, mint az felnőtt esetében történhetett volna. Ők őszinte kíváncsisággal kopogtattak a testvérvárosi kapcsolat révén összehozott intézményben: szeretnék megismerni a röpke hét alatt, hogyan élnek a magyar fiatalok, milyen világképet rakosgatnak össze magukban, mit várnak az élettől, mit tesznek személyes boldogulásukért? Három év szem- pillantásnyi idő a történelemben, Kalucza Lajos igazgató mégis meggyökerező kapcsolat elemeit sorolhatja fel. Már másodszor keresik fel egymást az iserlohni Märkisches gimnázium diákcsoportjával, ám voltak, akik a hivatalos kapcsolaton túl nyáron baráti látogatásra érkeztek egymáshoz: a szállást ugyanis családoknál szervezték mindkét országban, s az együttlakás baráti szálakat szövögetett. A német fiatalok elsősorban a németórákra mentek be, s lemérhették: milyen szintre jutottak a magyar diákok. A hétvége óta Nyíregyházán tartózkodó 27 fős német csoport — Manfred Wilshues és Thomas Brenck irányításával — igyekszik nemcsak megyénk irodalmi, történelmi emlékhelyeit, a Hortobágy, Tokaj és Sárospatak, valamint a főváros nevezetességeit megismerni, hanem anyanyelvükön hallgatják meg Kalucza Lajos, a Kölcsey igazgatójának bevezető előadását a magyar történelemről. Holnap Módi Zoltán polgármester hivatalába látogatnak, majd sóstói grillsütés után köszönnek el a vendéglátóktól. Jegyzet Két keréken a halálba Kovács Éva M egdöbbentő statisztikákat olvasunk nap mint nap. A közlekedésben évente falunyi ember veszíti életét, s nincs hét, hogy valami szörnyű tragédiáról ne értesülnénk. Hovatovább ott tartunk, hogy ha „csak” egy ember hal meg egyszerre, szinte oda sem figyelnünk, egy egész autónyi utas tragédiája az, amit észreveszünk. Az embernek az az érzése, az országutakon elszabadult a pokol. Ahhoz, hogy az érzésből tapasztalati úton szerzett bizonyosság legyen, elég beülni az autóba, s rögtön kiderül, ilyenkor ősz tájékán különösen tragikus a helyzet. Amit pedig közlekedés címén a kerékpárosok művelnek, egyszerűen felháborító! A korai sötétségben kivilágí- tatlanul, észrevétlenül imbo- lyognak, s ha párban vannak, nem egymás után, kizárólag egymás mellett haladnak. A lovasfogatok, szekerek se külömbek. Egyetlen aprócska fényforrás nélkül, a legnagyobb nyugalommal ülnek a kocsisok a rakomány tetején, komoly veszélyt jelentve ezzel önmagukra, s a többi közlekedőre is. Komolyan mondom, irigylem a kivilágítatlan biciklisek, fogatosok nyugalmát, s váltig elgondolkodom azon, ugyan mit remélnek, kitől várnak védelmet?! Miért az autósokra bízzák, hogy majd vigyázzanak rájuk, s ugyan milyen alapon bíznak meg másokban ennyire?! Sokszor az a csoda, hogy eljutnak egyik faluból a másikba, hogy vaksötétbe burkolózva egyáltalán elérnek otthonukba, s nem gázolják el őket az első kanyar után. Lehetne persze néhány kérdésünk a rendőrökhöz is. Közöttük az első, hogy a kivilágítatlan bicikliseket, szekereseket miért nem ellenőrzik gyakrabban? S ha netán ellenőrzik, miért a falu közepén, ahol még van is némi fény, s miért nem az országúton, ahol százszorta nagyobb a veszély? Ha az autóról állítólag levehetik a rendszámot, mert nincs kéznél a kötelező befizetést igazoló csekk, akkor az ön- és közveszélyes biciklikkel miért tehetetlenek? rz ell lennie megoldásnak, A hiszen a helyzet tragikus. Úgy tűnik, a rábeszélés, a szép szó már nemigen segít. Ideje lenne eredményesebb ötletre találni... Tanulságos vevőtipológia Nyíregyháza (KM - SzJ) — Mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy modemnek ítélt szakirodalmak meglehetősen „idős” forrásokhoz nyúlnak. Persze, nem is szégyen olyan szerzőhöz visszatérni, hivatkozni, aki olyasmit fedezett fel, ami időtállónak bizonyult. Ilyen például az a nemrégiben kezembe került könyv, melyet egy neves, korszerű kiadó gondozott, amely már a belső borítón bevallotta,.az egészet nem ő találta ki, hanem még egy 1942-ben (már akkor második kiadás volt) Orel Géza által megalkotott szakismeretcsomagot ad tovább. Aki ráadásul igen gyakorlatias (persze, a régi kereskedelmi szaktudományt leginkább ez jellemezte) tudnivalókat foglalt össze az ügyes eladó kézikönyvében. Nem akarom most az olvasót az egyébként a ránk mint vevőkre nem tartozó ismeretanyaggal untatni, annál inkább közreadásra érdemesnek, tanulságosnak találtam azt a fejezetet, mely a leggyakoribb vevőtípusok legfőbb tulajdonságait taglalja. (Jó, ha tudjuk, mindegyikhez használati utasítást is adva. De ez szintén nem a mi dolgunk.) Lehet, hogy nem ártana, ha szembenéznénk vevőmagunkkal, elhelyeznénk magunkat ebben a csoportosításban, talán néha megértőbbek lennénk mindennapi vásárlásaink során. A szerző szerint a vevők általában két fő csoportba oszthatók: nehezen és köny- nyen kezelhető vevőkre. Az első kategória az igazán izgalmas. Ebbe a körbe tartoznak például a rosszindulatúnak nevezhetők. Ők nagy igénnyel lépnek fel, úgy vélik, az árut jobban ismerik, mint a legtapasztaltabb elárusító. Az árakat minden esetben sokallják. Élvezik, ha próbára tehetik az eladó türelmét, így a pult túloldalán lévő sohasem tudja, haragszik-e. Az érzékeny vevő mindenért megsértődik, az alkalmazottak igazi réme. A nyegle vevő magasan hordja az orrát. Sokszor megenged magának otromba bizalmasságokat is. Számára az eladó alárendelt. Valamennyien ismerjük a tolakodót, aki azt hiszi, hogy a személyzet az üzletben csakis őmiatta van ott. A fél raktárt kihordatja, ám a legtöbbször nem is vesz semmit. A követelődző vásárlónak semmi sem tetszik, amit ajánlanak. Gőgös, nem tűri a felvilágosítást. A beképzelt vevő fölényeskedik, előkelőnek akar látszani, megköveteli az azonnali kiszolgálást. Aki ingerlékeny, az egyszersmind kiszámíthatatlan is, ezt a tulajdonságát fész- kelődése is elárulja. Az izgatott vevőt az ujjak állandó mozgatása, a nyugtalan áll- dogálás, az orr és a szem rángatózása jellemzi. Elveszti .türelmét, ha nem szolgálják ki azonnal, ám a legtöbb esetben nem jelöli meg közelebbről, hogy mit kíván. Izgalmában elhamarkodva határoz. A hiú vevőt még könnyebb felismerni, ugyanis az üzletbe belépve szinte azonnal keresi a tükröt. Felvidul előnyös jellemzőinek szóbahozásakor. Ez a típus mindenhez ért, igyekszik is mindenki tudtára adni állítólagos szakismeretét. A nagyzoló vásárló megsértődik, ha olcsó árut mutatnak neki, hiúságból vásárol, a fecsegő mindenfélét beszél, még családi viszonyaikba is beavatják az árusítót. Ha az akaratos vevő — aki ragaszkodik szellemi függetlenségéhez — észreveszi, hogy az eladó befolyásolni akarja, rögtön ellenkező álláspontra helyezkedik. Vannak határozatlan vevők is — az ő egész lényük nyugtalan.
