Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-13 / 239. szám

12 Kelet-Magyarorszäg KULTÚRA 1993. október 13., szerda Színház Mátészalkán Mátészalka (KM - B. I.) — Meglehetősen nehéz helyzetben vannak Mátészal­kán azok, akik színházi elő­adásokat szerveznek. Nehéz társulatokat verbuválni ebbe az ország szélén fekvő vá­roskába, másrészt a produk­ciók költsége is emelkedik. A jegyek árát viszont nemi­gen lehet emelni; így is ke­vés embernek telik manap­ság színházra. Ennek ellené­re ebben az évadban is lesz­nek előadások a szálkái mű­velődési házban, és nem is akármilyenek. Igaz, a mű­sorterv még nem végleges, de a legtöbb produkciót már lekötötték. Az évad az Othello ok­tóber 25-i előadásával kez­dődik. A nyíregyházi társu­lat több színművet is bemu­tat Szálkán: a Tangó című komédiát, és a Nyitott ablak című darabot láthatja a nagyérdemű közönség. No­vemberben valószínűleg a Sybill című operett kerül színre, a Fővárosi Operett Színház előadásában. Ebből a darabból két előadást ter­veznek, mivel tavaly is nagy volt az érdeklődés a Mária főhadnagy című operett iránt. A további színművek: A nyugati világ bajnoka, Angyal szállt le Babilonba, Tóték, Svejk a hátország­ban, Szénaláz. Más darabok­ról is szó van. Ami a nézőket illeti, Mátészalkán valahogy nem vált be a bérleti rend­szer. Ennek ellenére nagy gonddal szervezik az ifjúsá­gi előadásokat, Milotától, Nyírcsaholyig sok gyermek jöhet el Szálkára, igazi szín­házat látni. A diákoknak egyébként négy előadásból álló sorozatot is terveznek: amelyben a középiskolás tananyaghoz igazodó irodal­mi műsor, rockopera, vígjá­tékok lennének. Látványos formációs tánc Nyíregyháza (KM - B. I.) A táncművészet széles ská­lájának egyik látványos faj­tája a formációs tánc. Nyír­egyházán is sok hódolója van ennek a táncnak. Az öt évvel ezelőtt alakult Slip-táncklubot sok fiatal keresi fel. A klub rendszeresen fellép a város és a megye külön­böző rendezvényein, ünnep­ségein, sikert aratva. Kül­földön is bizonyítottak már; Ausztriában képviselték a magyar tánckultúrát. Mint Bénii Józseftől, a klub ve­zetőjétől megtudtuk, most kilátásban van egy skandi­náv körút, ha minden össze­jön. Svédország, Norvégia és Dánia lesz az úticél. Amerikai ösztöndíj New-York (MTI) — Az AYUSA International ame­rikai nonprofit szervezet öt ösztöndíjat ajánl fel 16-18 év közötti angolul jól beszé­lő középiskolás diákoknak — jelentette be John Wil­helm, a szervezet igazgatója. Az ösztöndíj elnyerői egy évig — az 1994/95-ös tanév­ben — az Egyesült Álla­mokban tanulhatnak. A gye­rekek amerikai családoknál laknak, és a környék közép­iskolájába járnak. Az igaz­gató hozzátette: az ösztöndíj a teljes költséget fedezi. Ez 5280 dollár, ami magában foglalja a repülőjegy árát, a biztosítást, az iskoláztatást és a teljes ellátást. Az ösztöndíjakat a feltéte­leknek megfelelő bármely diák megpályázhatja. Jelent­kezni az amerikai szervezet VII. kerület, Rákóczi út 8/a szám alatti központjában lehet. Formanyomtatványuk ki­töltése mellett egy angol nyelvű esszédolgozatot is be kell nyújtaniuk, melyben terveikről írnak. A bizottság személyes beszélgetés után dönt. Az AYUSA International 14 évvel ezelőtt alakult, Ma­gyarországon két éve mű­ködik, s egy éve hozta létre budapesti irodáját. Az ame­rikai állam által dotált szer­vezet segítségével már 100 magyar diák jutott ki Ame­rikába. CD-n a Bánk bán Budapest (MTI-KM) — Az Erkel-évforduló jegyé­ben készítik el Erkel Ferenc: Bánk bán című operája ere­deti változatának digitális hangfelvételét. / A főszereplők: Marton Éva, Molnár András, Gáti István és Kertesi Ingrid, a zenei rendező: Erkel Tibor, vezényel: Oberfrank Géza. A felvétel Bácskai György közreadásában, az eredeti partitúra alapján készül, az Alphaline Stúdió kivitelezé­sében. tatás területén. A Budapesti Honismereti Társaság és a Társadalmi Egyesülések Bu­dapesti Szövetségének ve­zetői arra számítanak, hogy a pályázatok sok hasznos új ismeretet adhatnak a peda­gógusoknak mindennapi munkájukhoz. Az elkészült krónikákat a Társadalmi Egyesülések bu­dapesti, II. kerületi szövet­ségéhez (Keleti Károly utca 22.), 1994. október végéig kell eljuttatni. A legma­gasabb pályadíj 50 ezer forint. Az elismeréseket a jövő év végén adják át. Hogyan vélekedik a lakos­ság az oktatási intézmények és a pedagógusok tevékeny­ségéről és miként látják mindezt a pedagógusok? E kérdésekre keres választ a „Kettős tükörben az okta­tás” című pályázat, amelyet a Budapesti Honismereti Társaság és a Társadalmi Egyesülések Budapesti Szö­vetsége hirdetett meg. A pályázat kiírói elmond­ták: várják mindazoknak a magyar krónikásoknak a pályaműveit — határainkon innen és túlról is —, akik egy esztendő főbb esemé­nyeit nyomon követik az ok­A vetélkedő a zsűritagot is népszerűvé tette A néptánc jó alkalom az önkifejezésre, társaságkeresésre • Nem volt bunda Bodnár István Nagykálló — A Ki mit tud?-ok népszerűségét mi sem jellemzi jobban mint hogy nemcsak a tehetséges szabolcsi szereplőknek ho­zott elismerést, hanem min­den közreműködőnek, így a zsűrinek is. Az egyik legnépszerűbb zsűritag Vásárhelyi László ko­reográfus volt. Nem is vélet­lenül. Maga sem nagyon tudja, hányadik vetélkedőn ült már az emelvényen. Nekünk külö­nösen kedves, mivel jelentős része volt abban, hogy szakér­telmével sok szabolcsi részt­vevőt juttatott sikerhez. Tehetségek seregszemléje A nagykállói fesztiválon be­szélgettünk vele. □ Láthatóan jól érezte magát a zsűriben... — Akármilyen nehéz is volt ez a menet, szívesen kezde­ném élőiről, mert rettenetesen nagy öröm ennyi tehetséges, szorgalmas, akarni tudó em­bert látni. Beleértve ebbe az összes műfajt, a breaktól kezd­ve a versmondáson keresztül a táncig. Mert óriási mezőny vonult itt fel, aminek talán később jön meg az igazi hasz­na. □ Mit gondol, minek kö­szönhető, hogy ennyi tehetség jelentkezik megyénkből, és már nem elő­ször. — Valóban nagyon tehetsé­ges szabolcsi fi­atalokat láthat­tunk, s már több alkalommal is. Köszönhető ez részben az itteni iskoláknak, leg­először is a ta­nárképző főis­kolának, amely nagyon komoly szellemi cent­rummá nőtte ki magát. Koráb­ban Szibériának hívtam ezt a vi­déket, mert elhanyagolt, és szegény volt, ahol a tehetséges emberek is hamar eltűnhetnek. Mondhattam mindezt nyugod­tan, mert én is idevaló vagyok, igaz, kicsit még szélebbre, Szatmárra. De maradva az" én területemen, a Nyírség tánce­gyüttes már évek óta magas szinten tartja magát, a mozga­lom egyik legkiválóbbja, ha nem a legjobbja! Hibajavításért tánctanítás □ Apropó, a Nyírség együt­tes! Nem fájt a szíve, amikor az egyik elődöntőn kiesett a Nyírség? — De igen! De hát ezt az al­kalom szülte, bizonyságául annak, hogy nem volt semmi bunda, előzetes megbeszélés, így aztán a zsűri egyik része egészen ma­gas pontot adott egy má­sik együttes­nek. □ Említette, hogy ideva­ló. Lehetsé­ges, hogy itt ismerte, ked­velte meg a néptáncot? — Idevaló­nak vallom magam, bár nem itt szület­tem. Nagy­apám szat- márcsekei pa- rasztgazda volt, én meg Nyíregyházán jártam gimnáziumba. Szat­márnémetiben érettségiztem és ott kerültem kapcsolatba a néptánccal. A szomszédom­ban ugyanis volt egy 16 éves parasztgyerek, aki Sinka-epi- gonokat írt, és nem nagyon tu­dott helyesen írni. Megkért, hogy javítsam ki a hibákat. Hálából tanított táncolni. Az­tán sok együttesben táncoltam 1960-ig, amikor a Népműve­lési Intézetbe kerültem. Fog­lalkoztam falusi együttesek irányításával. A gyümölcs most érik be □ Hogyan fogalmazná meg, miért fontos megmenteni nép­táncművészetünk hagyomá­nyait? — Fontosnak tartja az anya­nyelvűnket? Hát ez is anya­nyelv; a mozgás anyanyelve. Épp olyan fontos, mint a beszédünk. Speciálisan ma­gyar. Jóllehet, felszív sokféle külső hatást, mint a szivacs. Átdolgozza, asszimilálja, saját képére formálja. □ Bizonyára szívesen jött most Nagy kálióba is. — A Kállai együttest nagy­on régen ismerem. Éveken ke­resztül jártam hozzájuk taní­tani, a szívemhez nőttek. Egyébként is szeretem nézni a tehetséges fiatalokat, az után­pótlást. □ Mit gondol, minek kö­szönhető, hogy újra ilyen nép­szerű a néptánc? — Ennek két összetevője van. Az emberekben mindig is megvolt az önkifejezés vágya és a társaságkeresés. A nép­tánc remek alkalom mind a kettőre. Itt bizonyos fizikai és szellemi kielégültséget is kap az ember. A másik pedig az évekkel ezelőtt elkezdődött in­tenzív foglalkozás a gyerme­kekkel. — Ezek a gyermekek fel­nőttek, és ők képezik a mozga­lom utánpótlását. Most kezd beérni a tudományos kutató­munka eredménye is. Talán kevesen tudják, hogy Magyar- országon található a világ leg­nagyobb táncfilmarhívuma, ami óriási kincs. A közönség is talán azóta fordult vissza a néptánchoz, mióta a tisztafor­rású, eredeti anyagok újra megjelentek. Vásárhelyi László Elek Emil felvétele A stílusváltó rendező célja Gyüre Ágnes Nyíregyháza (KM) — A Duna Televízió a közelmúlt­ban sugározta Szomjas György több művét. Előbb betyárfilm­jeiből láthattunk — ilyen például a Talpuk alatt fütyül a szél, vagy a Rosszemberek — a napokban pedig egy más stílusban, más alkotói kor­szakban született munkáját ve­títették le, az 1986-os Falfúrót. Mindez apropót adott a Balázs Béla-díjas rendező bemutatá­sára. □ Ön 1968-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolán. Pályáját dokumenta- ristaként kezdte. Miért lett később hűtlen a műfajhoz? — Mert 1970-71 körül Gaz­dag Gyulával, Schiffer Pállal az összes műfajbeli technikát és trükköt kipróbáltuk. Ez' út­törő dolognak számított, hi­szen a hatvanas évekből szinte nem is lehet látni dokumen­tumfilmet. A nyolcvanas évek sem a módszerekben hoztak újat, hanem a témákban. Más történeteket lehetett vizsgálat alá venni, aszerint, hogy mit hagytak jóvá a politikusok. Nekem 1973-ban „a szorítás évében” le kellett vonnom a konzekvenciát: nem engedhe­tem meg magamnak olyan művek készítését, melyek akár csak öt évig is doboznak ma­radnak. — Ugyanis nem volt tiszta a káderlapom, mert a szüleim Szomjas György A SZERZŐ FELVÉTELE valaha földbirtokosok voltak. Száznyolcvan fokos fordulatot tettem és leforgattam a betyár­filmeket. □ Egy idő után azonban há­tat fordított ezeknek is, az ak­tualitásokhoz kötődik, a szak­emberek szociofilmesnek ne­vezik, ugyanakkor vaskos drá­mákat úgy jelenít meg, mintha nem lennének azok, hűvös ma­rad, a nézőnek úgy tűnik, mintha véres verekedésekből sem csinálna nagy ügyet. — A magyar művészek ál­talában az ellenkezőjét cselek­szik: megpróbálják a dolgokat súlyosan előadni. Szerintem ez hamis út és a mai világban rossz attitűd. Lehet, hogy ilyen a magyar lélek, de a világ nem ilyen. □ Amerikanizálódásnak ér­zem, amit mondott. — Egyrészt: én nem vagyok pesszimista Amerikával kap­csolatban. Az amerikanizáló- dást abból a szempontból vál­lalom, hogy szükségesnek tar­tom a ritmust több akcióval, fordulattal fokozni. — A magyar közönségnek dolgozom, amely mindezt már megszokta a dömpingszerűen ideérkező amerikai filmekből. Ne higgye azonban, hogy nem tapasztalom a törvényt, em­berséget, a mindent elfelejtő törtetést. A hétköznapi életben a durvaság kerekedett felül. Azt még valahogy el is tudom fogadni, ha a faragatlanság a szegénységből ered. Az a bor­zasztó, hogy Mercedesek jól­öltözött tulajdonosai is primi­tívek. □ Mi az, ami minden alkotá­sában teret kap? — Úgy gondolom, nagyon nehéz, szinte lehetetlen a művészetben pozitív példákat felmutatni. Mégis fontos, hogy találjunk egy reménysu­garat. Nálam ez a szeretet. Mindegyik munkámban teret kap egy olyan kapcsolat, amelynek ez az értéke. De nem az a célom, hogy az alko­tásaim megoldást, kapaszko­dót adjanak. Ilyen programot nem mernék kitűzni magam elé. Arra a viszonyrendszerre akarom ráébreszteni az embe­reket, amelyben élnek. Filmcsillagok jelmezei Los Angeles (MTI) — Vivien Leigh kesztyűje az „Elfújta a szél” című film- klasszikusból 33 350 dollárért, Errol Flynn jelmeze a „Blood Kapitányból” 31 050 dollárért kelt el egy jelmezárverésen, a rendező cég minden várakozá­sát felülmúlva. Az Errol Flynn viselte ereklye hozta a leg­nagyobb meglepetést. Az árverési cég a művész filmbéli kellékeiért valaha kínált legmagasabb összeget kapta, noha előzőleg mind­össze 5-7 ezer dollárt remélt a nevezetes ruhaegyüttesért — jelentette a Reuter. Az est legnagyobb csaló­dását Chaplin „A diktátor­ban viselt katonazubbonya okozta azzal, hogy a várt 15-20 ezer dollár helyett csak 10 925 dollárért talált gazdára. Kincsper Washington (MTI) — A magyar álláspont szerint a Seuso-kincsek néven ismert római kori ezüstleleteket 1974-76-ban találták Ma­gyarországon — és vitték ki az országból törvénytele­nül. Nem lehet tehát alapja semmi olyan állításnak, amely szerint a páratlan értékű kincseket a hatvanas években már másvalahol látták. Anton Cvek nyugdíjas rendőrfőnök azt mondta a bíróságon, hogy saját sze­mével látta, amikor az északnyugat-horvátországi Barbariga katonai körzet­ben kiássák a kincs darab­jait. Az I-IV. századból szár­mazó, rendkívüli értéket képviselő ezüstkincs tulaj­donjoga tárgyában 1990- ben Libanon indított pol­gári pert a bejegyzett tulaj­donos, Lord Northampton ellen, aki állítása szerint a nyolcvanas években vásá­rolta meg a tizennégy da­rabból álló lelelet — mint utóbb kiderült, hamis liba­noni papírok felhasználásá­val. 1992-ben a kormány döntése alapján Magyaror­szág is bekapcsolódott per­be, de igényt nyújtott be a kincsre Jugoszlávia, illetve felbomlása után Horvátor­szág is. Magyar vélemény szerint a kincsre a Dunántúlon bukkantak rá, majd csem­pészték ki illegálisan az országból: Pannon eredeté­re utal többi között az egyik ezüsttálcán látható felirat, a Pelso, vagyis a Balaton latin neve. A New York-i főkonzulá­tus közlése szerint a magyar tanúk meghallgatása várha­tóan a jövő hét közepén kezdődik meg. Krónikaírói pályázat

Next

/
Thumbnails
Contents