Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1993-10-13 / 239. szám

1993. október 13., szerda HÄHER Kelet-Magyarország 3 Hűtőház hűteni való nélkül / Átmenetileg ipari termékeket raktároznak • Tavasszal negyven forint lesz egy darab alma? Ezen a néhány tartályláda almán kívül nincs betárolás az ezervagonos vajai hűtőházba A szerző felvétele Vaja (KM-GB) — A léüze­mek betonciszternáiban már nem lehet férni a sok esetben étkezési minőségű almától. Az éppen hogy csak csöpögő exportszállítások sem iga­zán „fogyasztják” a megyét mind jobban idegesítő, fán és fa alatti ládákba csönd­ben pettyesedő almatermést. Ezek ismeretében enyhén szólva meghökkentő az in­formáció, miszerint a megye almatermésének közel egyti- zedét befogadni képes hűtő- tároló-kapacitás, jószerivel egyáltalán nincs kihasznál­va. A vajai hűtőház telephelyére ma könnyen beléphet az ide­gen. A portásfülke elhagyatot­tan áll, az egész üzem kihalt­nak tűnik. Ha nem lenne mozgás a bérlőknek kiadott, távolabbi kisebb épületek kör­nyékén, azt hihetné az ember itt megszűnt az élet. A portától balra lévő kis faház a hűtőházat üzemeltető Alma Busines Kft. irodája. A benn dolgozó néhány hölgy egyike Kozma Istvánná fő­könyvelő. Csak megerősíteni tudja a hírt: — Igaz. Sajnos, az egész va­jai hűtőház üres. A megye leg­nagyobb hasonló létesítmé­nyeiben is ugyanez a helyzet. Jó, ha a tíz százalékot megha­ladja az összes hűtőkapacitás jelenlegi kihasználása. Itt Va­ján a bő ezervagonos táro­lónknak az egy tizenhatodát bérelte ki a napokban egy má­tészalkai társaság. A többire egyelőre nincs igény. A vajai hűtőházat 1982-ben építette négy termelőszövetke­zet. Az alapító tulajdonosok, akiknek a száma az azóta végbement osztódások követ­keztében megduplázódott, a megye akkor legkorszerűbb hűtőházát hozták létre a közsé­get Nyíregyházával összekötő vasútvonal mellett legyalult homokdombok helyén. A ti­zenhat hűtőkamrából — közte néhány szabályozott légterű teremből — álló 1036 vagonos tároló már akkori áron számol­va is rengetegbe került. — Milliárdos beruházás volt — meséli Agárdi Attila a hűtő­ház műszaki vezetője, akivel végigjárva a létesítményt megállunk a gépházban is — Csak ezek, az összértéknek csupán töredékét képező 130 lóerős villanymotorok kerül­nének ma egyenként 7 millió forintba. Ezekből itt összesen hét darab dolgozik, azaz hogy dolgozna, ha lenne mit hűteni. De nincs. Üresek a termek, és a már említett egy kivételével most nem is úgy néz ki, hogy lesz bennük egyáltalán alma. Ez pedig bizony nagy baj, mert akkor a hajdani 350-ről mára tizenötre apasztott sze­mélyzetre, azaz ránk, az üze­meltető kft.-re sem lesz szük­ség. Reális lenne a veszélye an­nak, hogy ebek harmincadjára kerül egy olyan hatalmas érté­kű hűtőház, amelyhez hason­lók sokaságáról álmodoznak a megye kertészei. Legalább át­menetileg tárolnának benne ipari termékeket, például koz­metikumot mint azt a miskolci hűtőházban teszik — vetem közbe —, az így befolyt ösz- szegből meg lehetne őrizni a létesítmény állagát szebb időkre. — Mi örömest kiadnánk bármi más elhelyezésére, de sajnos itt nincs igény ilyesmire — mondja a műszaki vezető. — így csak egyetlen dologban reménykedhetünk: hátha rájön néhány kereskedő, hogy érde­mes az almát betárolni, s mé­giscsak kibérelik a hűtőháznak egy jelentős részét. Ismét benn vagyunk a fő­könyvelőnél, ahol mi másról beszélhetnénk, mint a kongó hűtőházak okairól. — Nincs, aki finanszírozza az alma felvásárlását, és a hűtve tárolás, manipulálás ko­moly summát, kilónként és ha­vonként további két forintot is kitevő költségeit — vélekedik Kozmáné. — Régen ezt egy állami vállalat, a Hungarofruct végezte, állami pénzen. Most, helyettük valaki másnak, vagy másoknak kellene ezt tenni. Erre a „valakire” vár most egy sor minőségi almát előállító termelő a megyében. Még ta­lán nem késő — bár a huszon­negyedik órában vagyunk —, hogy néhány cég, no meg egy­két bank is ráébredjen: egész biztosan jól jár idén az, aki betárol. Mert nagy ára lesz még februárban a piac által most nem sokra becsült almá­nak. Csak nehogy negyven forint legyen darabja tavasszal az igazán szép példányoknak. Akadémikusok Nyíregyházán Nyíregyháza (KM - GB) — Rangos eseményre kerül sor október 19-én Nyíregyhá­zán. A megye történetében először fordul elő, hogy a Ma­gyar Tudományos Akadémia egyik osztálya testületileg Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyébe utazik. Az MTA Agrár- tudományi Osztálya ugyanis a megyei tudományos testület, a mezőgazdasági főiskola, a megyei közgyűlés elnöke, va­lamint a városi önkormányzat vezetésének meghívására a megyeházán tartja kihelyezett osztályülését e napon. Megyénk gazdaságának jel­legét továbbra is a szántóföl­di, kertészeti növénytermelés és erdészet határozza meg, ezért igen nagy jelentősége van annak, hogy a magyar ag­rártudomány legjelesebb kép­viselőit magába foglaló akadé­miai osztály hozzánk érkezik megvitatni az itteni mezőgaz­daság helyzetét. Október 19- én több mint 20 akadémikus és az osztály mintegy 15 tanács­kozási jogú tagja folytat majd magas szintű tanácskozást a megye és a város vezetőivel, a megyei tudományos testület elnökségének tagjaival s az it­teni kutatóhelyek, mint a DATE Kutató Központ, az Újfehértói Kutató Állomás, a Tiszavasvári Alkaloida Rt., az Állategészségügyi Állomás, a FEFAG és a GATE Mezőgaz­dasági Főiskolai Kar szakem­bereivel. — A megyénkbe kihelyezett akadémiai osztályülés megtar­tásához nagyban hozzájárult, hogy az osztály elnöke Stefa- novits Pál és helyettese Ko­vács Ferenc akadémikusok is szívügyüknek tekintik me­gyénk mezőgazdaságának fel­lendítését. A tanácskozáson elhangzottakat írásos formá­ban is megjelentetik az MTA Agrártudományi Osztályának értesítőjében — mondta Kecs­kés Mihály professzor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Tudományos Testület el­nöke.--------------------Tárca— |7> gyik ismerősömhöz ven- J-j dég érkezett a szomszé­dos országból: régi, ifjúkori barát. A vendég is, a vendég­látó is nyugdíjaskorú már; sétát, beszélgetést, közös, szótlan elmélkedést kedvelők. A régi emlékek, ifjúkori svi- hákságok felidézése után a vendég így szólt: — Most pedig kísérj el en­gem egy olyan boltba, ahol szép festményt vásárolhatok. — Mégis milyen jellegű képre gondolsz? — Olyanra, ami a szerel­met, a szeretetet fejezi ki. —A lányodnak vennéd? — Nem. A kis barátnőmet szeretném megajándékozni vele — hangzott a válasz. A vendéglátónak elnyílt a szája a csodálkozástól, hiszen vendége már túl van a hetve­nen. Szálegyenes, magas, mozgékony és jó kedélyű, fi­atalkorában a női test értő csodálójának mutatkozott. Elvitte ősz fejű barátját több boltba is. Az egyikben vásá­roltak is egy festményt, pi­pacsból és búzavirágból kö­tött csokrot ábrázol. Tetszett mind a kettőjük­nek annyira, hogy hazatérve éjfélig nézegették, forgatták, találgatták, vajon tetszik-e majd annak, aki ajándékul kapja. — Barátom — szólalt meg elalvás előtti utolsó pipánál a vendég.—Eszembe jutott va­lami... —No, mi? — Nem tudom, hogy a. bú­zavirág és a pipacs minek a Tóth M. Ildikó Dilemma jelképe, nem fejez-e ki valami illetlenséget, vagy olyasmit, amit célzásnak lehet venni — aggodalmaskodott. — Hány éves a barátnőd? —Harminchatodik. „Mit feleljek erre?”, kér­dezte a vendéglátó gondolat­ban. A virágokhoz kapcsoló­dó, kultúrkörönként eltérő szimbolikus tartalom oly el­lentmondó, hogy nincs virág, amihez minden vonatkozás­ban csak jó és rossz jelentés tartozna. A virágokhoz a nép­hit színük, formájuk, illatuk, gyógyító vagy mérgező ter­mészetük alapján más és más jelentést költ. — Tehát azt akarod tudni, mit jelent virágnyelven a pi­pacs és a búzavirág? — kér­dezte gyors, rövid töpregés után. —Pontosan! — Ha a férfi búzavirágot küld a nőnek, az azt jelenti: Lelkem mindig veled van. Akinek kedvence a búzavirág, azt szellemi világosság, szűzi­esség jellemi. — Ezzel nem is volna baj, de a pi­pacs...az vala­hogy... aggo­dalmaskodott a vendég. — A pipacs jelentése: Szerelmedet csak mutatod! Vagyis kedves kételkedés, enyhe féltékenység. A nő iránt a férfi ennyit sértés nélkül is megengedhet magának, ilyen gyönge, árnyéknyi bizalmat­lanság a nő részére is hízel­gő...—magyarázta a vendég­látó. — Ez is rendben van, de a pipacsot vadmáknak is neve­zik, és a mák a bűbájosság, a kábaság jelképe. Azt mondják a rossz magaviseletűekről, hogy mákvirágok. Attól félek, hogy így értelmezi és megsér­tődik... Ezt igazán nem szeret­ném —óvatoskodott. —A mák sok-sok magja mi­att a bőséget, a termékenysé­get is jelenti, tehát nem csak rosszat. A mákvirág a szó- használatban sem rosszat je­lent, hanem csupán kedvesen rosszalló jelző. A pipacs má­sik jelentése: igényesség a barátságban, szerelemben, a bennünket körülvevők iránt. Megfigyelték, hogy amíg a pi­pacs nagyon jól megél a búzában, addig a rozsvetés­ben nem marad meg, mert igényes a környezetére. De ha már ennyire kételkedsz, mon­dok a búzavirágról is valamit még: a görög mitológiában a kentaurok sebüket búzavirág­gal gyógyítják. — Akkor jól választottam, meggyőztél! — mondta kis gondolkodás után a vendég, aztán falnak fordulva elaludt. A vendéglátó eloltotta a lámpát, és arra gondolt: a halovány szirmú mákvirá­got a mezők apácájának is nevezik, mert a mák bóbitája olyankor hasonlít a túlvilá- gian fehér vásznat viselő apá­cák fejére. Ha ez így van, ak­kor a pipacs virága színe sze­rint a szerelem jegyese, piros apáca. Mi lesz, ha a vendég kis barátnője a pipacsnak ezt a jelentését ismeri? Közétkeztetésre is vállalkozik majd az 1200 adagos csengeri konyha és étterem, amelyet az ÉKISZ Kft. épít Elek Emil felvétele Nézőpont) Átláthatóság Máthé Csaba A marketing és a sajtó­munkát dicsérte Szabó Tamás, a privatizációért fe­lelős tárca nélküli miniszter, aki szerint napjainkra átlát­hatóvá és követhetővé vált a privatizációs folyamat. Szá­mokkal is igazolta téte­lét, hozzátette, összesen 580 millió forintot költött az AVÜ reklámcélokra. Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen a miniszter elis­merte, a privatizációs ela­dások közel felénél felmerül a korrupció gyanúja, igen­csak megváltozott a vélemé­nye. Lehet, mindezt azért je­lentette ki, hogy ellensúlyoz­za a napokban kirobban több tízmilliós végkielégítési botrányt. A mérleg serpe­nyőjének egyik oldalában valóban a több információ, a megyei AVÜ-irodák meg­nyitása, a budapesti infor­mációs centrum beindítása szerepel, amelyek célja ép­pen az, hogy a kis befek­tetők, a tűztől messzebbre kerültek is lehetőséghez jus­sanak. A másik oldalon annak a néhány embernek a szemér­metlenül magas végkielégí­tése, valamint a privatizá­cióval kapcsolatos peres ügyek, vizsgálati anyagok szerepelnek. Most jelentsük ki, hogy korruptak vagyunk, egy minimális összedolgo­zással százmilliókat, netán milliárdokat lehet megsze­rezni? A miniszter, úgy ér­zem a marketingmunkát és a sajtót dicsérve próbálja elterelni a figyelmet a valós privatizációs gondokról. Főleg akkor igaz ez, ha fi­gyelembe vesszük, hogy az állami vagyon 90 százaléka vár még privatizálásra, és az eredetileg eltervezett pri­vatizációs ütemtervben mek­korák a csúszások. A sajtó­nyilvánosság valóban az egyik formája lehet annak, hogy átlátható, közérthető legyen a privatizáció, de eh­hez nemcsak az előzetes és kezdeti információk szük­ségesek, hanem a pályáza­tok elbírálásánál a nyertes­ről alkotott vélemény és a vételár. Utóbbi mellé nem árt odaírni az illető cég vagyonértékét sem. Kommentár Beteg egészség Kovács Éva at em tudom, valójában i V mit csinálnak, s kik azok a pumpatechnikusok, de igazából nem is ez érde­kel. Az sem tartozik rám, hány hét gyakorlás után ál­líthatók a műtőbe, s hidegen hagy, kik azok, akiknek tisz­te és joga szakmai tudásukat elbírálni... Engem csak az érdekel, il­letve érdekelne, hogyan fa­julhat egy klinikán a hatalmi harc ódáig, hogy fontos, életmentő műtétek marad­nak el, hogy gyakorlatilag leáll az elet, s tüntetésre gyűlnek az operált, vagy ép­pen operációra váró bete­gek..? Mint hírlik, jó ideje áll a botrány a fővárosi Orvos­továbbképző Egyetemen, a szív- és érrendszeri klinika ügye mostanra országossá lett. A történet a pumpatech­nikusokkal kezdődött, majd tizenegy, intenzív osztályon dolgozó nővér sztrájkjával folytatódott, s a műtéti rend felfüggesztésénél, majd tel­jes leállításánál tart most. Aki kicsit is figyelemmel kí­séri az ügyet, az már régóta tudja, egyáltalán nem a nő­vérek és technikusok, sokkal inkább az orvosok, főor­vosok, professzorok harcol­nak itt. A nyilatkozatokat ol­vasva és hallva az is rö­videsen kiderül, lehet valaki kiváló szakember, a leg­jobbak közé tartozó szívse­bész, ha emberi értékekben szűkölködik, ha vezetőként egészen egyszerűen alkal­matlannak minősíthető, ha szőkébb vagy tágabb kör­nyezete képtelen szót érteni vele. Márpedig a konkrét esetben valami ilyesféle do­logról lehet szó: a nagytu­dású professzor szakmailag kitűnő, emberileg azonban már közel sem ennyire tisz- telnivaló. A felettesek tehetetlenek, az orvosbotrányt szerintük ma már nem lehet a minisz­tériumból, hatalmi szóval megszüntetni, hiszen az nem lenne demokratikus. Ezért is mondják, a problémát csak­is annak szereplői tudják, ha akarják végérvényesen meg­oldani. Csakhogy a nyilat­kozatokból úgy tűnik, egyál­talán nem akarják ezt. In­kább tüntetést szerveznek, szomorú szemmel nyilatkoz­nak, s míg beszélnek, szava­ikból kitartó makacsság su­gárzik. A betegek meg tün­tetnek, sírnak és érvelnek: mintha súlyos szívbetegként nem lenne egyébként is épp elég bajuk...

Next

/
Thumbnails
Contents