Kelet-Magyarország, 1993. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1993-10-11 / 237. szám
HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 1993. október 11., hétfő Mérföldkő a telefóniában A telefonra váróknak lassan telnek a megvalósítás évei, figyelnek minden hírre ' Balogh József Budapest (KM) — A távközlés történetében is alighanem mérföldkő lesz az 1990 és 1995 közötti öt esztendő, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megye infrastruktúrájának fejlődéstörténetében mindenképpen annak minősül majd. Nyilván az utólagos értékelések minősíthetik hitelesen, hiszen a megvalósítás évei a telefonra váróknak lassan telnek, döcög a beruházás szekere, mert lassan jön össze az út egyengetéséhez szükséges pénz. De az igazság az, hogy a vállalkozás házasfelei között sem mindig felhőtlen a kapcsolat. Az egyik oldal kifogásairól gyakran szólunk, hisz az a megye településeinek megbízásából a megyei önkormányzat, ám a másik fél — a Magyar Távközlési Vállalat — ritkábban hallatja szavát. Ezt pótolandó kaptunk tájékoztatás Tölösi Pétertől, a MATÁV távközlési vezigaz- gató-helyettesétől. — Amikor a MATÁV különvált a postától és önálló vállalat lett, azzal egy időben egy olyan társadalmi és gazdasági környezetváltozás következett be, ami egészen másfajta igényt fogalmazott meg a távközlési vállalattal szemben. Végig kellett gondolni a fejlesztési stratégiákat, és úgy döntöttünk, hogy sokkal nagyobb ütemű fejlesztést próbálunk felvállalni még akkor is, ha ez látszólag pénzügyileg kifeszíti a céget. Áz első feladat volt megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel tőkét vonhatunk be a saját magunk által megszerezhető pénzek mellé a fejlesztés finanszírozásához. A két technika, amit a MATÁV megtalálni vélt, a privatizáció és a helyi társaságok alapítása volt. Megalapozó lépéssorozat Az volt a prognózisunk, hogy ha társaságokat alapítunk, 10 milliárd forint befektetés árán harmincmilliárd forint tőkét tudunk bevonni. A magyar telefonhálózat ekkor olyan állapotban volt, hogy muszáj volt egy megalapozó lépéssorozatot is megtenni a nagyobb ütemű fejlesztés előtt: létre kellett hozni egy gerinchálózatot, amire az előfizetői hálózatokat rá lehet csatlakoztatni. — A prioritás megfogalmazásával együtt olyan ütemű fejlesztést hajtottunk végre az elmúlt három év alatt, amire nem hogy Magyarországon nem volt még példa a telefóniában, de a világon is ritkaság- számba megy: évente 13-15 százalék közötti volt a fejlődés üteme. Három év alatt —1991 és 93 között — 450-460 ezer telefont kapcsoltunk be, a három éve meglévő nem egészen egymillió telefon helyett év végére körülbelül másfél millió telefon lesz az országban. — Azt is tudtuk, hogy ezzel együtt nagyon egyenlőtlen lesz a fejlődés, viszont először a jól fizető területeket kell fejleszteni, hogy abból a bevételből tovább tudjuk folytatni a programot. Tisztában voltunk vele, hogy lesznek feszültségek emiatt az országban, mert lesznek olyan országrészek ahol később kerül sor a tervezett fejlesztésre. — Ennek a kompenzálására, ellensúlyozására találtuk ki a faluprogramot. A lényege, hogy azokon a helyeken se maradjon teljesen kiszolgáltatott és méltánytalan helyzetben a lakosság, ahol a fejlesztés későbbre marad, s ahol délután négykor bezár a postahivatal, utána is lehessen reggel 8-ig telefonálni. — Ilyen előzmények után érkeztünk el Tölösi Péterrel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, hisz ez tipikusan olyan megye, ahol egymást érik a kistelepülések, s tipikusan olyan fejlesztésre kiszemelt terület, ahol első lépésben a faluprogram lett volna a jellemző, s csak a fejlesztés második ütemében — 1993 után — kezdődött volna meg a MATÁV nagyobb ívű programja. A KONTRAX összeomlott — Amikor a faluprogramot a megye vezetőinek tudomására hoztuk, nem nagy sikert arattunk vele. Azt mondták, ők mindenképpen törekednek arra, hogy akár kormányzati, akár egyéb támogatással hamarabb és nagyobbat lehessen lépni. Időben ez épp egybeesett azzal, amikor a KONTRAX megkeresett bennünket, hogy szívesen menetelne együtt a MATÁV-val a telefonfejlesztésben, keressünk olyan területeket, ahol köz- megelégedésre tudunk együttműködni. A KONT- RÁX elsősorban Budapestre vetett szemet, mi viszont azt mondtuk, hogy rendben van, ám ennek fejében vállalja fel velünk közösen egy gazdaságilag kevésbé jó területet, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy részét, a kisvárdai primér körzetet. Aztán kiderült: nagyon gazdaságtalan lenne a megyét úgy fejleszteni, hogy kiragadnánk azt a kisvárdai részt, tehát Nyíregyházát kivéve a teljes megye lehet egy telefontársaság. — Elkezdődött szerveződni a társaság, amikor összeomlott a KONTRAX. Ekkorra már olyan mértékben elköteleztük magunkat a megyében történő fejlesztésre, hogy nem akartunk semmiképpen visz- szakozni. Egyetértésben a megyei önkormányzattal úgy döntöttünk, nem állunk meg, alakítunk egy kétszemélyes kft.-t és menet közben keresünk majd olyan befektetőt, akivel ezt a hétmilliárd körüli programot végre lehet hajtani. Felbukkant a gázprogram — Azzal tisztában voltunk, hogy ha a társaság kéttagú marad, nem tudunk annyi pénzt előteremteni, hogy az általunk elképzelt fejlesztést végrehajtsuk. Ezt mindenképpen egy első lépésnek tekintettük. De felkészültünk arra is, hogy ha valami miatt nem találunk harmadik befektetőt, akkor szakaszolva hajtjuk végre a megyei programot. Ha a legrosszabb eset következik be, akkor is legyen telefon belőle, még ha nem is annyi, amennyire szükség van, vagy amennyi a tervünkben szerepel, de egy lezárható, egy működő rendszer jöjjön létre. Akkor állapodtunk meg benne, hogy ez legyen a 65 településből álló kisvárdai körzet, mert ott a legrosszabb a helyzet a három primér körzet — Nyíregyháza, Kisvárda, Mátészalka — közül. Miközben a tervek és megállapodások megszülettek, eközben bukkant fel a gázprogram. De ez már egy újabb fejezet lesz. Következik: Ne nyomorprogram legyen!--------------------Tárcája ont most egy éve, hogy a 1 Tisza menti községben szüreteltük, préseltük a nyíri vinkót. Szombat volt, ragyogóan sütött a nap. Az égitestnél is jobban ragyogott a szü- retelők arca. Pláne az ötödik pohár után. (A gyengébbek kedvéért jegyzem meg, hogy a poharakban nem akkor szűrt must volt, hanem az előző évről megmaradt bor.) Barátságból hívtak meg szüretre, beosztott puttonyosnak. A fő puttonyos — a gazda rokona — hatvan körüli, pirospozsgás helybéli parasztember volt. Jó erőben volt az öreg, korát meghazudtoló gyorsasággal és vidámsággal cipelte a puttonyát. Eleinte. Lassulása, fáradékonysága és a po- harazgatás között összefüggést véltem felfedezni. Bakizott is az öreg, de akkorát! Szóval szépen indult a szüret, kedves emlékeim egyike. Képzeletem vásznán lepereg az egész napi esemény. A früstök után a lányok, asszonyok sűrűn egymás mellett szedték a a duzzadt fürtöket. Mi férfiak pedig puttonyokban, kosarakban vittük a szőlőt a sor végén lévő kisteherautóhoz. Két öblös hordó tátongott a járművön. A sárgára érett szőlő édes illata úszott a levegőben, a közeli diófák felől valami savanyú szagott hozott a Tiszáról jövő enyhe szél. Az egyik városi rokon fia Adidas melegítőben és cipőben dolgozott. Egy kis táskarádió is volt a kezeü- gyében. Be is kapcsolta, megtörte az idillikus csendet. Valaki rászólt, kikapcsolta. Erre egy idősebb néni rázendített egy népdalra. Egyre többen csatlakoztunk hozzá, nótaszó felett keringtek a dióra vágyó tolvaj varjúk. Telt-múlt az idő, s a két hordó is megtelt. A sor végén, a szobányi kis téglaépületben egy kecskelábú asztal állt. Roskadozott az étektől, a poharaktól, a kancsóktól. Szentségtörésnek minősítettem, hogy üveges német sörök is álltak az asztalon, sőt a sarokban is. Néhányon megjegyeztük, hogy a fő puttonyos még a hordók megtelte előtt be-bement a parányi kis épületbe. Azt hittük, valami dolga akadt ott. De kifelé jövet mindig amolyan parasztosan, zsebkendő nélkül, a keze fejével törölgette a bajuszát. Szemmel láthatóan jóleső krákogás tört fel belőle ahogy kijött. A szeme egyre jobban ragyogott, az orra egyre pirosabb lett. De azért fordult, ci- pekedett. Csak mint mondtam, egyre lassabban. Egyszer a domb tetején megállt, zsíros kalapját hátratolta, huncut mosoly szökött az arcára, s a gazda felé fordulva ezt kiáltotta: „Te Laci! A borod legyen öreg, a felesíged meg fijatal. Oszt nehogy összekeverd a kettőt!" A megtelt kisteherautó bement a faluba, a házhoz, a préselőkhöz. Mi ekkor a tartalék hordóba ürítettük puttonyunkat. E hordó mellett állt a régi gémeskút, betongyűrűvel. Az öreg lehajolt a gyűrű felett és puttonyát a kútba ürítette. A víz csobbanására szinte kijózanodott és ezt mondta: „Nem baj. Eztán bor jön a kútból is.” Nábrádi Lajos Bor jön a kútból is Nézqjpont^) Jogszerűen történt Balogh József A z elmúlt hétnek is megvolt a maga szenzációja: az első hírek szerint az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság négy vezető beosztású dolgozója hatvan- millió forint végkielégítést kapott. Az ember nyomban töprengeni kezdett, osztott, szorzott, aztán morfondírozhatott magában: ha olyan jó dolgozók voltak, hogy ekkorafizetésük volt, miért küldték el őket? Mert ha önként váltak meg hivataluktól, akkor nem is járt volna végkielégítés. Persze ettől a kifejezéstől meg az ugrott be: vajon volt-e annyi eltöltött idejük, hogy egyáltalán végkielégítést kaphattak? Vagy ha folyamatosnak tekintették a két éve létrehozott AVÜ-nél és az előző munkahelyen együttesen eltöltött időt, akkor mennyi lehetett a fizetésük? A törvény szerint hat hónap lehet a végkielégítés maximális összege, így ha a hatvanmilliót négyfelé osztom, a fejenként jutó 15 millió egy hónapra eső része, vagyis a havi fizetés pontosan két és fél millióra rúg. Mire az ember kiszámolgatta ezt a szerény összeget, meg is jelent a cáfolat: a kifizetés jogszerű volt, s nem négyen, hanem hatan kapták, nem hatvanmilliót, csak 23-at vettek fel. Nettóban. A hatvan félrevezető, mert az bruttóban értendő. Ezt pedig nem használjuk csak amikor a létminimumot számoljuk, amikor a saját fizetésünket megállapítják, amikor a nyugdíjemelés, a közalkalmazotti, a pedagógus béremelés hírét megtudjuk. Egyébként is magánügy — mondta a Népszabadságnak az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság szóvivője —,sa náluk bevezetett javadalmazásnak állnia kell a versenyt a magánszféra jövedelmeivel. Tehát megnyugodhatunk. A kifizetés szabályos volt, (legfeljebb az nem tiszta, hogy vajon a szabály szabályos-e), a 23 millióból csak 12 volt a végkielégítés összege, a többit más címen kapták. Nyilván afölötti örömében adta az rt. hogy megszabadult tőlük, így aztán a havi fizetésük a visz- szaszámlálás módszerével nem lehetett több 350 ezernél. Havonta és nettóban. Mi ez ahhoz a kilenceven- millióhoz, amit az a három fegyveres elrabolt. Szintén nettóban. Őszi hangulat Elek Emil felvétele Kommentár Becstelen Máthé Csaba A mai gazdasági helyzetben legnépszerűbb csődbe vinni a vállalkozást és nyugodt mosollyal várni a felszámolást, jelentette ki az egyik cég vezetője a minap. Nem kellett magyarázkodnia, hiszen naponta halljuk az ehhez hasonló véleményeket. Az egyik cége például a vállalkozónak éppen most ment csődbe, a másik csődbejutásához csak néhány hónapot kell várni, de már indul a harmadik cég, amely virágzik és jól prosperál. A vállalkozók egy része ehhez az oldalhoz tartozik, viszont vannak papíron is nyereséges cégek, akik be is vallják pozitív eredményüket. Róluk már lista is készült, amelyet bárki megtekinthet. Őket „nemes" egyszerűséggel általában becsteleneknek titulálják, mondván, a jelenlegi elvonások mellett képtelenség tiszta úton jelentős nyereséghez jutni, talán a kereskedelem az egyetlen szféra, ahol ki lehet fogni egy-egy jó üzletet. Sajnos a magyar emberek többségében csak az létezik: hogy tudott X. Y. ennyire meggazdagodni, ez csak törvénytelen lehet. A „becsteleneket” nem is az adóhatóság, a társadalombiztosítás szorongatja, hanem a számtalan szervezet, egyesület, amelyek listával a kezükben járják végig őket és szponzori támogatásért esdekelnek. A cégvezető kb. 100 ilyen témájú levelet mutatott és titkárnője is bizonygatta, naponta 15-20- an hasonló témában telefonon is keresik. Papok, betegek, sportolók, pedagógusok és még sorolhatnánk, hogy kik jelentkeznek. Mindenki pár ezer forintot kér azzal a mottóval: abból a kimutatott nyereségből minden bizonnyal nekik is jut, ugyanis az állami támogatásuk teljesen csökkent. Ezek a szervezetek pedig csak egyben bízhatnak: a gazdasági felemelkedésben, amelyre a legoptimistább jóslatok szerint is néhány évet várni kell. Optikai kábelt fektetnek Budapest és Mátészalka között valahol a megyében Balázs Attila felvétele
