Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-07 / 208. szám
1993. szeptember 7., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarorszag 3 Szeméttelep a műemlék tövében Szükség van intézkedésre, amely méltó körülményt teremt a malomlátogatók számára Az országos hírű műemlék vízimalom még vonzó látvány. De mi lesz, ha szaga is lesz a közeli szemétteleptől? Balázs Attila felvétele Molnár Károly Túristvándi — A szatmári térség európai nevezetességű ipari műemlék vízimalma ma is nagy idegenforgalmi vonzerő. Evekkel korábban, a malom közelében — bokroktól részben takarva — jelölte ki az akkori tanácsi vezetés a település szeméttelepét. Ma ez a környezet rendezetlenségével joggal szúr szemet minden jóérzésű itt élőnek, ide látogatónak. A műemlék gazdája a GMV (Szőcs Géza, Szilágyi István), a folyó tulajdonosa (Veres József), a Vízügyi Igazgatóság ugyanúgy eljött a polgármesteri hivatalba, mint a Hortobágyi Nemzeti Park (Moszlényi László, Finta István), illetve a FETIKÖFE (Parragh Dénes, Szőke Sándor) képviselője. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt Szatmári István felügyelő képviselte: Minden fórumon — A túristvándi vízimalom műemléki környezetének rendezetlensége az elmúlt időszakban több nyilvános fórumon napirenden volt. A rádió, a televízió és az újságok is foglalkoztak a kiemelkedő műemlék ügyével. Legutóbb a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára is megkereste hivatalunkat az ügy rendezésének kérdésében. Álláspontunk szerint a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Mindenképpen szükség van olyan érdemi intézkedések megtételére, mely méltó körülményeket teremt az ide látogató külföldi és hazai idegenforgalom számára. Ezzel a jelenlévők, a helyszíni bejárás során tapasztaltak alapján teljesen egyetértettek. A megoldást a pályázati úton való pénzszerzésben látták. Bolla István Túristvándi polgármestere: — Mi korábban erre a célra már pályáztunk. Nem fértünk bele a keretbe. A szilárd illetve a folyékony hulladék elhelyezésére, megsemmisítésére megoldást kellett, kell keresnünk. A község és határa nagy része természetvédelmi terület. Mostanáig arra gondoltunk: ki minden szeméttel! Más település azonban nem fogadja be a mi szemetünket. így, a mostani javaslat alapján az itt lévők támogatásával regionális szemétmegsemmisítő mű építésén munkálkodunk. Mint a névben benne van, több településnek kellene összefogni, s úgy pályázni. Megoldandó feladat — Mi most elmentünk egy a tájvédelmi körzettől távol eső területre. Megnéztük. Ideiglenesen alkalmas lenne szeméttárolásra. Ez azonban még több hatósági szemle és engedély témája. Szatmári István: — Nem vagyok szakember, de ez a hely ránézésre nem állapítható meg. Itt szükség van olyan vizsgálatokra, melyek alapján bizonyítható, hogy a talajvízszint milyen magasan van, hogyan alakul a talaj rétegződése. A végleges megoldás azonban a szennyvíz és a szilárd hulladék ideális elhelyezése, kezelése, megsemmisítése. Meg kell oldani a szeméttelep kitelepítését! A terület rehabilitálni kell! A szeméthulladékot valahová el kell a malom közeléből vinni. A folyékony hulladékot a műszaki elvárásoknak megfelelően el kell helyezni. (A kiszippantott szennyvizet is ide eresztik!? Ez volt a határozat!?) Azt is biztosítani kell, hogy csak tisztított szennyvíz kerülhessen a talajba. Ezt egy regionális szeméttelep tudná korszerűen, biztonságosabban megoldani. Bolla István polgármester: — Polgármestertársaimtól tudom, más településeken is sok gondot okoz a szemét. Mi egy héten belül testületi ülést tartunk. Én azt fogom javasolni: valamelyik szomszédos településsel közösen pályázzunk. Két testületi határozattal — regionális szeméttelep — már óriási eséllyel pályázhatnánk, hiszen az itt lévők illetve hivatalaik is segítenének. Kinek jó? Többen megkérdezték: miért engedem, hogy odahordják a szemetet? Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy mert ez van kijelölve. Remélem, már nem sokáig. Nincs olyan, akinek jó lenne ez a szemétdomb ott, ahol van. Mindenki abban bízik, sikerül végjeges megoldást találni. Addig is — ideiglenesen — el kell szállítani a szemetet, s rehabilitálni a talajt, régi, őshonos, a tájba illő növényeket telepítve a szemétdomb helyére. Lehetőleg még az esős időszak előtt. Minél hamarabb, annál jobb! Mindannyiunk érdekében. Egy OTP-hitelkártya hiteles története Nyíregyháza (G. S.) — Családunk egy tagja bízva az OTP pénzkiadó masinájában, úgy döntött, hogy munkabérét az egyszámlára utaltatja. Innen a pénzt elektronikus úton vezénylik az automatához. Legalább is ezt ígérte a nagymúltú pénzintézet reklámszövegében. Nyugat-Európában úton-útfélen találkozhatunk hasonló szerkentyűkkel. Lám, miket produkál az Európába menetelés. Bonyolult ügyintézési procedúra után hetekig vártuk epekedve a bűvös kártyalapot Budapestről. Nagy volt ám az öröm, amikor megérkezett. Tervezgettük, hogy milyen egyszerű és kényelmes dolgunk lesz. Bármikor odajárulhatunk az intelligens géphez és néhány gomb lenyomásával markunkba kerül a kívánt összeg. Eshet hó, fújhat szél és jöhet többnapos ünnep, mi már nem jöhetünk zavarba. Fizetés előtti vasárnap úgy hozta a sors, hogy pénzre volt hirtelen szükségünk. Hol itt a probléma? Felkerestük a csodaautomatát. Az már gyanús volt, hogy nem állt körülötte senki. Villogó gépszem fogadott bennünket, s együttérzően közölte a lesújtó információt: legnagyobb sajnálatára nem működik és kéri szíves megértésünket. Történt mindez a megyeszékhelyen augusztusban, az egyetlen bankjegy- kiadó automatánál. Picit távol Európától. Tárcáin) ozsdás kerékpárt tol ma- I\. ga mellett a 18 év körüli mezítlábas lány. A tragacs egyik kormányán egy kosz- mós bevásárlószatyor, a másikon egy kosár lóg. A lány megáll, biciklijét gondosan az útmenti kukához támasztja. Egy botot csatol le a vázról, azzal beletúr a mindenségbe. Száraz kény ér darabokat, visszaváltásra nem vitt üvegeket, s egy pár agyonkoptatott, kidobott férficipőt rak a szatyorba. Dolga végeztével megigazítja félre csúszott, kopottas rövid szoknyáját, blúzát, de nem megy tovább. Körbe néz. Mi pedig a szomszéddal az erkélyről figyeljük őt csendben, szótlanul. Az erkély sötét, vastag üvege eltakar minket, mintha a világon sem lennénk. A magát egyedül lévőnek gondoló lány kígyózó léptekkel közeledik az erkély alatt lévő virágágyhoz. Letép egy piros virágot, becsukott szemmel megszagolja, majd a hajába teszi. Félúton lehet visszafelé a kerékpárjához, amikor a szomszéd — bizonyára a cigarettája füstjétől — elköhinti magát. A lány kissé összerezzen, visszafordul és felnéz ránk az erkélyre. Nem nagy a távolság közöttünk, így szemügyre vehetjük ezt a jobb sorsra érdemes, csinos teremtést. Nagy, mandulavágású szemei kékesfeketén szikráznak. Ebben a pillanatban nem szégyenkezik, inkább vadócnak, dühösnek látszik. Dühösnek, mert akaratlanul is tetten értük. Nem tudhatja, hogy nem haragszunk mi a szomszéddal, dehogyis haragszunk. Hiszen méltó helyre, szép lány hajába került a virág. Még örülünk is a nem mindennapi látványnak. Valami kínos, fájdalmas öröm ez. Nem tudunk szólni, de a lány ezt olvashatja ki a tekintetünkből: Menj csak, menj isten hírével! Megy is, megfogja a két kormányt, s tolja a bringáját az Orosi út mentén lévő sorház irányába. Szép, hosszú fekete hajában szinte parázslik a virág. Csinos dereka ide- oda jár, ahogy lépked a tragacs mellett. A sarkon jobbra fordul, s eltűnik. Kezet ráztunk, elbúcsúztunk a szomszéddal. En még visszaidézem az iménti jelenetet. Megérzésem szerint ez a lány nem csak szép, de értelmes is. Olyan, mint egy csiszolatlan gyémánt. Ha nem a Nyíregyháza szélén lévő telepre születik, most bizonyára túl lenne már az érettségin. Talán a Szín- művészeti Főiskola felvéleti- jén is. Egyszer talán Carment is alakíthatná. De így?! így is lehetne patrónusok- kal például gépírónő, ápolónő, esetleg bolti eladó. Vagy betanított varrónő a ruhagyárban. Nem, nem, varrónő nem lehetne. A szalag melletti, két műszakos fegyelmet nem igen bírná. Bárhol is dolgozna, vehetne magának magas sarkú cipőt, testhez álló ruhát, aranylánc ékeskedhetne a nyakában. Nem győzné visszautasítani hódolóit. Nem a kerékpár illik hozzá, hanem az írógép, a fehér fityula, vagy a pult. C ipőtlen lába a virágágy melletti porban, egész lénye a szívemben hagyott nyomot. Nábrádi Lajos A mezítlábas lány Nézőpont Amway-s barátságok D. Bojté Gizella G ondolom sok embert invitáltak már különböző bemutatókra családokhoz. Nem kell csinálni semmit, csak menjenek el és nézzék meg, hallgassák végig: milyen sok mindent tud ez a termék. Vannak akik külföldi edények, illatszerek értékesítésével foglalkoznak, mások a mosószerekben futnak. Ezek a készítmények olyan csodálatosak, hogy üzletekben nem is lehet hozzájutni, csak titkos hálózatokon keresztül. A propagandának, a reklámnak is megvan a sajátos módszere, melyet egy kívülálló nehezen szerezhet meg. Lassan olyan titokzatosság veszi körül őket, mint egy szabadkőműves páholyt, az egyszerű állampolgár meg csak ámul-bámul. Hogy is van ez az egész? Meg kell mondanom őszintén: én sem értem. Az igazság azonban az, hogy nem is érdekel, annyira azonban, mint egyszerű állampolgárt érintő ügy, igen. Félreértés ne essék, mindenki azzal keresi a kenyerét, amivel akarja. Ha valakinek pedig ez a lehetőség tetszik és jól is csinálja, akkor folytassa! Mikor berobbant hazánkba ezeknek a szuper cikkeknek az árusítása, már akkor gyanús volt valami. A megérzéseim végül is igaznak bizonyulnak, csak korábban nem tudtam megfogalmazni ennek a lényegét. Úgy tűnik számomra, hogy ez az egész nem más, mint az emberek jóhiszeműségével, bizalmával való visszaélés. Végtelenül kínos, mikor százszor elmondom a távoliközeli ismerősömnek: hagyjanak békén, nem érdekel! A zaklatást—hogy ők csak jót akarnak nekem — nem adják ám fel egykönnyen. XT emrég egy ilyen meg- 1V keresés nagyon rosszul esett. Hat éve nem látott, távolban élő barátnőm jött el azzal a hívással, csak látni akar. Aztán elkezdte a mosóport... Azóta döntöttem: biopont,flóraszeptet és hypót használok, csak úgy, magyarságból! A közeljövőben veszik birtokba lakói a nyíregyházi Kossuth utcán felépült új lakásokat Balázs Attila felvétele Kommentár Érte és nem ellene Baraksó Erzsébet XT yíregyháza polgárai- iV ként nagyon vártuk a Nyírségi Ősz új karneválját. Művészi élményt nyújtottak a táncosok, zenészek, öröm volt látni a külföldi csoportok mellett a nagylétszámú nyíregyházi együtteseket. Maximális elismerésünk azoknak, akik a hatalmas szervezőmunkát elvégezték, de sajnos, egyszerű nézőként maradtak bennünk kérdőjelek, amelyek miatt — a költőt idézve — érte szólunk és nem ellene. Évről-évre tudjuk ugyanis, hogy lesz karnevál, mégis voltak meglepetések, melyek talán elkerülhetőek lettek volna. Ha soha nem esne egész évben, szinte biztos, hogy a felvonulás reggelén esik. Nyilván az esőt nem lehet máskorra megrendelni, ezért talán megfontolandó a kérdés: miért kell feltétlenül az utcai felvonulásra készülni, ha végül úgyis fedett tér lesz a fő események színhelye? Mennyien dideregtek a stadion környékén a felvonulókra várakozva, mert úgy tudták, ott lesz a program! Az, hogy rossz idő esetén a bujtosi csarnokban lesz a bemutató, nem lehetett meglepetés szombaton a csarnok dolgozói számára. Ehhez képest a bejáratnál homok és szemét fogadta a látogatót, amit részben nem takarítottak el (a homokot még az eső előtt hordta oda a szél), részben a közönség termelt (csikk, eldobott pohár, zacskó). Nem volt igazi fesztiválhangulatunk a koszt kerülgetve. Rágtuk a körmünket, ki, mikor esik hasra az egymásra lapolt műanyag padló- burkolat felgyűrődései miatt, szerencsére a baleset— ezúttal — elmaradt. Nem volt igazán fesztiválszínvonalú a tánctér. Többféle hír volt forgalomban a tűzijáték színhelyéről, este fél kilenckor tömegek loholtak egyik helyről a másikra. Nem volt igazán nemzetközi fesztiválhoz illően egyértelmű az információ. M indezekkel együtt szeretjük a fesztivált, mert a mi gyermekünk, ha vannak is szépséghibái, amelyeket — bízzunk benne —kifog nőni.
