Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

1993. szeptember 1., szerda HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarország 5 Három téma, négy válasz Pártvélemények a lakásértékesítésről és egy területfejlesztő társaság létrehozásáról Nyíregyháza (KM) — A megyeszékhely vagyonpoli- tikája, közmeghallgatások tartása és egy területfejlesz­tési társaság létrehozása volt a témája annak a sajtótá­jékoztatónak, amelyet a Sza­bad Demokraták Szövetsé­gének önkormányzati kép­viselőcsoportja tartott az elmúlt hét végén Nyíregy­házán. A tárnáról megkér­deztük a kereszténydemok­rata, a szocialista párt és a demokrata fórum önkor­mányzati csoportját is. Ezt az összeállítást adjuk most közre. SZDSZ: Értékesíteni a bérlakásokat A sajtótájékoztatón a me­gyeszékhely vagyonpolitiká- ján belül is az SZDSZ ügy­vivői a bérlakások elidegení­tésével, üzlethelyiségek priva­tizációjával kapcsolatban fo­galmazták meg álláspontjukat. Úgy ítélik meg, ez a közér­dekű probléma Nyíregyháza lakosságát jelentősen érinti, ezért kezdeményezni kell különböző fórumok megtar­tását, ahol az érdeklődők a fel­vetődött kérdésekre kielégítő választ, információt kapnak. Az SZDSZ kérelemmel fordul a városi közgyűléshez: tart­sanak az ügyben közmeghall­gatást. Poroszka Ottó, az SZDSZ megyei ügyvivője elmondta, Nyíregyházán a bérlakások értékesítése szeptember végén megkezdődhet. Véleményét arra alapozza, hogy törvényes akadálya ennek nincs, hiszen a városi önkormányzat ebben az ügyben már korábban rende­letet alkotott, a parlament pe­dig törvényt hozott, amely igaz csak 1994. január 1-től lesz hatályos, azonban ezt az időpontot nem kötelező ki­várni. Bartha László az SZDSZ másik ügyvivője sze­rint a törvény bérlőpárti, és kellő jogi garanciákat nyújt az állampolgároknak. A bérlaká­sok értékesítését azért sürgeti az SZDSZ, mert a városban er­re a lehetőségre — már közel két éve — nagyon sok család vár. Körülbelül 2500 lakást érint az adásvételi ügylet. Az értékesítésből befolyt összeget pedig kizárólag a lakásszek­torba kell visszaforgatni —je­lentette ki az SZDSZ. így például lehetne segíteni a fi­atal házasokat kedvezményes hitellel vagy építkezési telke­ket biztosítani... Az üzlethelyiségek priva­tizációjával kapcsolatban na­gyobb rugalmasságot követel az SZDSZ, hiszen ez nemcsak a vállalkozók, hanem az egész város érdeke is. A 400 üzlet privatizácójával munkalehe­tőséget teremthetnénk, amely hozzájárulna a szociális fe­szültségek csökkentéséhez is. A privatizáció során a város központjában lévő üzletekre szigorúbb feltételeket kellene alkalmazni. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztéri­um és a Phare megállapodás­ból adódó előnyöket térségünk hatékonyabban tudná érvé­nyesíteni, ha az önkormány­zatok összefognának. Az SZDSZ ezért kezdeményezi, hogy a megyeszékhely és a környező települések hozzák létre a Nyírségi Területfej­lesztési Társaságot. Ez azon­ban nem jelentené az elmúlt rendszerben működő járási közigazgatási egység felélesz­tését, semmilyen alá-föléren- deltségi viszonyt sem — amitől több település tart —, hanem együttműködést pél­dául a beruházásokban, kör­nyezetvédelemben ... KDNP: Támogatni a rászorulókat A KDNP szerint lakáshoz jutni két tipikus úton lehet. Új lakás építésével, vásárlással (szabadforgalomban), öröklés útján, vagy bérlakás kiutalás­sal. Míg a lakbérek rendkívül alacsonyak, melyekből nem lehet racionálisan kezelni az ingatlanokat, ugyanakkor je­lentős részben nem azok élnek az önkormányzati bérlakások­ban, akik arra rászorulnak. En­nek egyik jele az volt, hogy a bérlakásban élők jövedelme a tömeges privatizációig or­szágszerte magasabb volt, mint az országos átlag. Fe­szültségek vannak a tulajdo­nosok és a bérlők között az utólag megemelt lakáshitel­kamatok miatt is. A kispénzű építtetők jelen­tős része arra panaszkodik, hogy nagyobb négyzetméterű lakás építésére kapott csak en­gedélyt, mint amilyet szeretett volna építeni, és a lakáson lévő pénzügyi terhek és rezsi eléri nettó jövedelmük 80 százalékát. A magasabb, kb. 80 százalék lakástulajdonosi arány azt a képzetet keltette, hogy ez megegyezik a va­gyonosabb réteggel. Pedig egyre többen szorulnak re­zsiköltségeik kiegészítésére, az önkormányzat támoga­tására. Súlyos gondnak látszik az is, hogy a keresetek és a lakásárak rendkívül módon el­szakadtak egymástól. Az önkormányzati bérlaká­sokat illetően a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó 1993. évi LXXVm. tv. szerint várhatóan tovább nő a bérlők vásárlási szándékának ará­nyában a magántulajdon a lakásszektorban. Ésszerűnek látszik elválasztani egymástól a szociális helyzetet és a ra­cionális ingatlankezeléshez szükséges pénzt. Három konstrukciót javaslunk a lak­bérekre: — szociálisan rászorultakat helyzetük javulásáig támogas­sanak, —jobb szociális helyzetben lévőknek önfinanszírozó megoldást, — jó anyagi helyzetben lévők a szociális díj négysze­reséért kaphassák a különböző szolgáltatásokat. Ez esetben elképzelhető, hogy a lakáspiac megmozdul, lesz mobilitás és lesz valósá­gos választási lehetőség a magántulajdon és a bérlemény között. A fölvetett másik téma a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium és a Phare program keretében működtetni a megyeszékhely és a környező településekből létrehozott Nyírségi Terület- fejlesztési Társaságot. Véleményünk szerint első­sorban az említett minisztéri­um feladata az, hogy Ma­gyarország területén régiók­ban gondolkodva tárja fel a múlt gyökereit gazdasági-tár- sadalmi-igazgatási vonatko­zásában, és ennek figyelem- bevételével minősítse a ma ható gazdasági (privatizáció), társadalmi-szociális jelensé­geket, mutatókat, és így alakít­sa ki fejlesztési elképzeléseit (amely jelenjen meg pl. a be­fizetett adóban is.) Ilyen feltáró munka és kel­lően alátámasztott indokok nélkül nem tudjuk támogatni a megyeszékhely és környező településekből létrehozni ter­vezett Nyírségi Területfej­lesztési Társaság gondolatát. Ellenkező esetben — elnézést kérve a triviális kifejezésért — csak „barkácsolás” lenne, amely megengedhetetlen és káros jelenség. MSZP: Ésszerű privatizációt A vagyonpolitikával kap­csolatos alapelveink három lényeges pontból indulnak ki. Úgy gondoljuk, hogy a városi vagyon részének tekintünk minden ingatlant és épületet, függetlenül attól, hogy ki a tu­lajdonosa. Ezért támogatunk minden fejlesztést, felújítást, ha az épületállományt gyara­pítja és új értéket teremt. Egy épület legjobb gazdája a benne lakó tulajdonos, ezért hívei vagyunk az ésszerű pri­vatizációnak. Lakáskoncepci­ónkban az elidegenítés fel­tételeiként jelöltük meg, hogy ahol a bérlők fele bejelenti vételi szándékát és vállalja az előlegfizetést, valamint letelt az építéstől számított 10 év, il­letve a teljes felújításkor szá­mított 5 év, ott az épület elide­geníthető. Megfogalmaztuk, hogy ahol a bentlakók leg­alább 90 százaléka vállalja a vásárlást, nem lehet megta­gadni az elidegenítést. Ki­vételeket csak a városképileg fontos épületek, az ifjúsági, vagy idősek házaként fel­használható épületek esetében tennénk, illetve ott, ahol a már említett 10, vagy 5 év nem telt el. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetében meg kell kezdeni a privatizációt. A ma­gas piaci értékű ingatlanok (belváros, Sóstó, piac kör­nyéke kivételével) esetében viszont kivételt kell tennünk. Fontos, hogy az eladásokból befolyó összeg a város va­gyonát gyarapítsa, és munka­helyteremtést, infrastruktúra-, városfejlesztést, valamint a fejlesztéshez szükséges ingat­lanok kisajátítását szolgálja. Az értékesítéskor a jelenlegi bérlőknek feltétlenül előnyt kell élvezniük, minden más esetben a licitálás a célrave­zető módszer. A vagyonkezelő szervezet kérdésében továbbra is jónak tartjuk, elfogadtuk azt, hogy ideiglenesen működjön va­gyonkezelő szervezet, hogy bánni tudjon az önkormányzat döntési körében maradó va­gyonnal. A jelenlegi helyzet az, hogy nincs előrelépés a vagyon értékesítésében és egy 25 főből álló gazdálkodó szer­vezetet felügyel egy politikai alapokon felálló 8 fős felü­gyelőbizottság. Számunkra ez két ok miatt is elfogadhatatlan. Egyrészt azért, mert nem biz­tosítja a hatékonyságot és a szakmaiságot, másrészt a felü­gyelőbizottságban senki nem képviseli az érdekelteket, a bérlőket. Ellenszavazatunknak a vagyonkezelő szervezet ese­tében az volt az oka, hogy to­vábbra sem a képviselő-tes­tület, hanem egy gazdálkodó szervezet bánik majd a va­gyonnal. A szocialista frakció sok­szor kezdeményezett lépé­seket az önkormányzati va­gyon ügyében, sokszor kötött nehezen elfogadható kompro­misszumokat. Az ezzel kap­csolatos, országosan is példa­értékű önkormányzati rendelet ugyan megvan, de az elide­genítés körüli huzavona kb. 100-150 milliós bevételki­esést okozott már eddig a városnak. Ezért véleményünk szerint minél előbb meg kell kezdeni a bérlakások értéke­sítését és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek eladását. MDF: Elkapkodott határozat Az önkormányzati törvény értelmében a város a korábbi állami tulajdon terhére közel ötmilliárdos vagyon birtokába jutott. E hatalmas vagyon­tömeg főként bérlakásokból, üzlethelyiségekből és egyéb ingatlanokból tevődik össze. A város az elmúlt két évben csupán vagyonkezelői felada­tokat látta el szervezetein (IKSZV, különböző kft.-k) keresztül, eddigi tapasztala­taink alapján általában gyen­ge hatásfokkal. A létreho­zott kft.-k (Nyírtávhő, Sza­bolcsim, Fürdő Kft., Vízgaz­dálkodási Üzem) általában lik- vidálási gondokkal küzdenek, önkormányzati támogatást igényelnek, s ezzel párhuza­mosan emelik a szolgáltatások árát. Nem megnyugtató a va­gyonkezelés a bérlakások és a nem lakás célra használatos bérlemények esetében. Itt a gazda az önkormányzat, ke­zelő az IKSZV. Ezen a te­rületen horgadtak fel legin­kább az indulatok, itt szaba­dultak el az úgynevezett piaci bérleti díjak, s itt a legnagyobb mértékű a pazarlás. Két évig halogatta az önkormányzat a lakások elidegenítését, s mikor végre ez év júniusában lépett, akkor már késő volt, sőt jú­liusban megtetőzte a rendkí­vüli önkormányzati ülésen ho­zott törvénytelen és elkapko­dott határozattal. Ennek lé­nyege, hogy kiskaput próbál keresni az időközben a parla­ment által elfogadott törvény­nyel szemben. Bár elvileg en­gedi a lakások elidegenítését, a gyakorlatban egy tilalmi lis­tát állított az úgynevezett fel­újítandó épületek listájával. Ezek ugyanis a törvény szerint nem idegeníthetők el. Etika­ilag kifogásolható és tör­vénytelen módon rakott a listába teljesen elfogadható el- látottságú belvárosi lakásokat. A másik nagy „húzás” a nem lakás céljára hasznosított helyiségek tulajdonának be­vitele a létrehozott IKSZV Kft.-be. Ezzel ugyanis azt kívánták megakadályozni, amit a törvény kimondott, hogy ezen üzlethelyiségek ke­rüljenek privatizációra, a bér­lők vásárolhassák meg a törvény által megszabott ke­reteken belül. Mi, az MDF képviselői úgy véljük, hogy mindkét intézkedés diszkrimi­natív és törvénytelen amely­nek végrehajtását fel kell füg­geszteni. A megyeszékhely és a megye területfejlesztési gond­jainak megoldása érdekében két éve létrehoztuk a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye Területfejlesztési Alapítvá­nyát. Az alapítvány működik, s tavaly az ország költségve­tésében biztosított területfej­lesztési alap 64 százalékát hoztuk a megyébe, a gáz-, és a szennyvízprogram érdekében. Az alapítvány részt vett a pá­lyázatok megírásában, lebo­nyolította, és ezáltal mintegy 500 kistermelőt hozott hely­zetbe az úgynevezett traktor­akcióval, amelyet a napokban tovább folytat, s kedvezmé­nyes áron, kedvezményes fi­zetési és kölcsönfeltételekkel patronál. Ebbe az alapítványba a város nem lépett be, pedig előnyeit ő is jól kihasználhat­ná. Ne egyoldalúan Hozzászólás két szocialis­ta toliból származó íráshoz Lapunkban több alkalom­mal jelenik meg írás a me­zőgazdaság jelenlegi hely­zetéről. így augusztus 17-én, 18-án MSZP-politikusok próbálták elemezni a mező- gazdaság helyzetét. A két cikkel kapcsolatban több észrevétel érkezett szerkesz­tőségünkbe. Többen kifogá­solták az írás tartalmi egy­oldalúságát, félreérthetősé- gét. Egyik közülük Filep La­jos mezőgazdasági mérnök­tanáré volt, aki kérte, hogy a korrekt tájékoztatás miatt a mezőgazdaságot is érintő két pamflet jellegű cikkre vála­szolhasson. — Bár a világért sem szánnám sértésnek, de az „Utcára kerülő mezei gaz­dák” című írás félelmetesen eszembe juttatta az 50-es évek szemináriumi vezető­met, aki a „munkásosztály elnyomorodása” tananyagá­ból hetekig nem tudott kike­veredni. — De nézzünk néhány konkrétumot is! Panaszkod­nak az emberek, írja a szer­ző. Sok embernek oka is van rá. Becsapta a felvásárló, raj­ta kívülálló okok miatt került nehéz helyzetbe, itt fel sem lehet sorolni a megalázó helyzeteket. A tényékhez azonban az is hozzátartozik, hogy Magyarország törté­netében az állami költség- vetés terhére ilyen példátla­nul magas összeget szociális célokra soha ki nem fizettek. Van olyan község a me­gyében ahol 10 000 forintért utcai gázvezetéket kap az ál­lampolgár. Ez a szociális cé­lokra kifizetett aránytalanul nagy summa előbb-utóbb fé­kező erőként jelenik meg a gazdaságban. Mindnyájan tudjuk, hogy a panasz ke­mény valutára nem váltható. El kell jutni oda, hogy indo­kolatlanul forintra se lehes­sen beváltani. Ez minden ál­lampolgár érdeke. Az állam és a szövetkezet termelő jellegű vagyonmű- ködtetésének hatékonyságát ismerjük. Ezért a szövetke­zetek vagyonnevesítése ért­hető. Önként minden állam­polgár szövetkezhet. A ko­rábban benyújtott, majd visszavont törvényjavaslat alapján bizonyos követel­ményeket betartva kiválhat­na a vagyonnal rendelkező tag. A szövetkezeti tag valóban nem lehet másod­rendű állampolgár. Nem lehet erőszakosan sem a szövetkezetben tartani, sem beléptetni. Lehet, hogy egyes pártok máshoz voltak szokva, de reméljük, hogy a széljárás valóban megválto­zott. Nem tudom, mit jelent a szerző fogalmazásában a „támasz nélkül maradt 600 ezer szövetkezeti nyugdí­jas”. Tudtommal a nyugdíja­sok között nincs diszkrimi­náció. A társadalombizto­sítás még a tsz-járadék fo­lyósítását is átvállalta. — A másik, a Lehoczky Péter neve alatt megjelent íráshoz is lenne mondan­dóm. A mondat így hangzik: „A mezőgazdasággal szem­ben elkövetett politikai bűn­tényről már nem is teszek említést.” Nem tudom a szerző melyik időszakra gondolt? Érdemes lenne fel­sorolni a mezőgazdaságban elkövetett bűntények hal­mazát 1948-tól 1990-ig tartó időszakra és 1990-től 1993- ig tartó évekre. — Az utóbbi időszak „bűntényeit” gyatra gépírási tudásommal is vállalnám. Ifjúsági tagozat Budapest (KM) — Mega­lakult a Nemzeti Demokrata Szövetség ifjúsági tagozata. Az ifjúsági tagozat nem csupán az NDSZ-es fiatalo­kat összefogó tömörülés kí­ván lenni, hanem nagysza­bású országos hálózattá sze­retne fejlődni. Tagja lehet bármelyik 16 és 30 év közöt­ti fiatal, politikai, faji és ne­mi hovatartozásra tekintet nélkül. Az NDSZ az ifjúságpoli­tikát nem pártkérdésnek te­kinti. Felfüggesztett sztrájk Budapest (KM) — A Közalkalmazotti Sztrájkbi­zottság két hónapi tárgyalás- sorozat után megállapodást kötött a kormány tárgyaló- küldöttségével. A megálla­podás a közalkalmazottak követelésének megfelelően 1994 januárjától valamennyi alkalmazott számára bizto­sítja az új bértarifarendszer alapján számított magasabb béreket — kaptuk a tájékoz­tatást Pokorni Zoltántól, a PDSZ ügyvivőjétől. A sztrájkbizottság a kor­mánnyal kötött megállapo­dásban bejelentette a sztrájk­fenyegetés felfüggesztését. A kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az 1994. évi költségvetési tör­vényjavaslat 64. paragrafu­sára olyan értelemben tesz az Országgyűlésnek módo­sítási javaslatot, amely biz­tosítja a közalkalmazotti tör­vény illetmény-előmeneteli rendszere bevezetését 1994. január 1-től 1 év időtartamra, 8 ezer forint/hó/fő A/l fi­zetési fokozatnak megfelelő illetmény alappal, ideértve a törvényben rögzített pótlé­kokat és egyéb juttatásokat. Az 1994. évi költségvetési törvényjavaslat nyújt garan­ciát a közalkalmazotti bér­rendszer bevezetésének fi­nanszírozására, oly módon, hogy a központi költség- vetést terhelő támogatás cél­zott támogatás formájában érkezik meg az érintett fenn­tartóhoz, ennek mértékét a fenntartott intézmény 1993. december 31-i tényleges lét­száma alapján kell megálla­pítani. Az erről szóló külön tör­vényben szabályozottak sze­rint az Egészségbiztosítási Alap finanszírozza az alap által érintett központi és helyi önkormányzati költ­ségvetési intézményekben a Kjt. megvalósításának több­letkiadásait. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülő önkormányzatok tá­mogatást kapnak a felmerülő többletkiadások kifizetésé­hez. A sztrájkbizottság köte­lezettséget vállalt a sztrájk­fenyegetés felfüggesztésére a költségvetési törvény par­lamenti jóváhagyásáig. Ked­vező elfogadás esetén a sztrájkbizottság feloszlatja önmagát.

Next

/
Thumbnails
Contents