Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-30 / 228. szám
1993. szeptember 30., csütörtök Keíet-Magyarország 7 Jó lapot kívánunk! |as%, Idősek világnapja Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése hozta a határozatot, hogy 1991. október elsejétől kezdve, minden esztendőben október elseje az Idősek Világnapja. Az Idősek Világnapja tisztelet és számvetés. Nem ünnepeltetni akarjuk magunkat, de minden településen időseinknek jólesik a tiszteletből, a megbecsülésből fakadó ünnepi köszöntő. Szeretnénk elérni, hogy minden helyen kapja meg oly fontos szerepét a számvetés. Jó lenne, ha minden önkormányzati vezető tiszta lelkiismerettel tartana leltárt: mit tettek meg ebben az évben az idős lakosságért, — mit tehettek volna s mit akarnak tenni a nyugdíjasokért az elkövetkező évben. A megyei és országos nyugdíjas szervezeteknek is meg kell tenni a maguk számvetését, hiszen egész tevékenységükben felelősséget kell vállalniuk a nyugdíjasokért. Megyénkben két helyen tartunk központi megemlékezést: Nyíregyházán és Mátészalkán, de helyi megemlékezésekre minden településen számítunk. A Megyei Nyugdíjas Szövetség nevében köszöntjük nyugdíjas embertársainkat. Kívánjuk, hogy elkövetkező éveik legyenek békességesebbek, nyugodtabbak és gondtalanabbak. Kívánjuk, hogy érezzék társadalmunk megbecsülését, tiszteletét és sze- retetét. ' Nyugdíjas Megyei Szövetség Véradás Szeptember 24. Egy csendes nyárvégi, inkább őszi nap, majdnem olyan mint a többi. Mégis most több ennél. A nap is melegebben süt, mert érzi, hogy őrá is szükség van, a biztató melegére, a szikrázó fényére. Ezen a napon a máriapócsiak 1993- ban már másodszor megértették a szervezők hívó szaf u / vat es elindultak önkent segíteni beteg embertársukon, vért adni a rászorulóknak. Tudják nem lehetnek közömbösek, tudják, hogy holnap vagy holnapután ők vagy rokonaik, barátaik, szomszédaik, egyáltalán egy embernek ismét szüksége lehet rá. 63 fő, több mint 22 liter vért adott. Köszönjük a véradóknak és a szervezőknek. Máriapócs Önkormányzat Képviselő-testülete nevében: Palóczy Lajosné • polgármester A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül; ért egyet. Nem szabad elkótyavetyélni Napjaink egyik legfontosabb témája, főleg vidéken a kárpótlási jegy és annak értékesíthetősége. Kormányunk, valószínűleg a legnemesebb indulatoktól vezérelve alkotta meg ezt a kárpótlási jegyrendszert. Ez a licitálós huza-vona nem sajátja a magyarnak. Ezt használják ki sokan, kiknek van pénzük. Lejáratják a kárpótlási jegy erkölcsi és anyagi értékét. Azt minden magyar, aki földdel foglalkozott s foglalkozik, tudja, hogy minden élet alapja a föld. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a földet ki lehet adni bérbe, vagy más módon hasznosítható. Azután itt vannak az egyéb megoldások. Mi, jó szívvel nem tudjuk ajánlani a tőzsdei megoldásokat. Az egy lutri. Ma, amikor nagybankok omlanak ösz- sze, mi biztosítja a részvények értékállóságát? Ma, amikor a minisztériumokban milliárdos csalások buknak ki, hol lehet megbízni az állam garanciájában? Nem győzzük elmondani: A kárpótlási jegyeket nem szabad eladni kótyavetyén, fillérekért. Annak komoly értéke van. A kárpótlási jegy tőke! Ezt ki kell és ki is lehet használni. Mi olyan megoldásokat javasolunk, ahol 100 százalékban átváltjuk üzletrésszé a kárpótlási jegyeket magánvállalkozásokban. Ez annyit jelent, hogy egy év, vagy rendkívüli esetekben fél év után 15-20 százalékos havi jövedelmet biztosít a jegyek gazdáinak és pedig egy egész életen áh s utána az örökösöknek is. Érdeklődjenek csütörtökön, fel- bélyegzett, saját maguk számára megcímzett válaszborítékkal ellátott levélben: Alapítvány. Budapest. 1078 Her- nád út 27. Vegyük saját kezünkbe sorsunkat, s ne feledjük a jó magyar közmondást: Segíts magadon, az isten is megsegít! Berényi L. Gábor A volt Politikai Üldözötteket Megsegítő Alapítvány Kállay Miklós-alapítvány Dr. Kállay Miklós emlékére alapítvány létesült, amelynek célja dr. Kállay Miklós Magyarország volt miniszterelnöke emlékének a megörökítése és ápolása, többek közt emlékmű állítása útján. A Balogh-Semjén nemzetségből származó Kállayak a honfoglalás óta kiemelkedő szerepet játszottak Szabolcs vármegye életében. A köztiszteletben’álló birtokos család tagjai, ha a köz javát szolgálhatták, politikai szerepet is vállaltak. A család kétségtelenül egyik legnagyobb alakja dr. Kállay Miklós, aki előbb főispán, majd miniszter, 1942. március 9. napjától pedig 1944. március 19-ig, hazánk német megszállásáig miniszterelnök volt. A második világháború utolsó szakaszában vállalta a két szembenálló világhatalom halálos szorításában küzdő orLassan két hónapja én is a munkanélküliek népes táborát gyarapítóm. Úgy gondoltam, nem ülhetek a babérjaimon, ha állást akarok találni. Jelentkeztem átképzésre. A pedagógiai asszintensképző tanfolyamot választottam, mivel ez állt érdeklődésemhez a legközelebb. Amikor behívtak, elém tettek egy dossziét, amiben a különböző tanfolyamok ismertetője volt. Azt viszont nem írták ki a fent említett tanfolyamnál, hogy miből fognak felvételiztetni. Akkor sem lettem okosabb, amikor elolvastam az értesítő levelet. A meghallgatásra várva kiderült, hogy mindenki egyformán tájékozatlan ebben a kérdésben. Csak találgattunk, hogy mit is kérdezhetnek majd tőlünk? Megkezdődött a felvételi. Először behívtak bennünket egyenként egy helyiségbe, ahol megkérdezték mindenkitől, hogy mikor és hol érettségizett, milyen nyelvet tanult, mit csinált az érettségi óta, és miért választotta ezt a tanfolyamot. A válaszokat pontozták is. Fogalmam sincs, hogy ezekre a kérdésekre adott válaszokból hogyan kerülhet ki valakinek a pályára való alkalmassága. Utána a szomszédos terembe küldtek át bennünket nyelvi szintfelmérésre angolból és németből. Először egy feladatlapot kellett kitölteni, majd szág vezetését. A realitásokkal számot vetve, minden igyekezete arra irányult, hogy a nyugati hatalmakkal különbékét kötve elkerülje az ország szovjet megszállását. Reményei meghiúsultak és ezzel személyes sorsa elválaszthatatlanul összefonódott a nemzet tragédiájával. Dr. Kállay Miklós igaz magyarsága magasfokú humánummal párosult. Működése alatt, amikor a harcban álló diktatúrák országaiban és az általuk megszállott világban, az Atlantitól a Csendes-Óceánig a terror uralkodott, Magyarország az üldözöttek menedéke volt. A nemzet túlnyomó többségének egyetértő támogatásával az emberi kultúrát képviselte, példát mutatva a mának is, amikor Közép- Európában az embertelenség vívja ,harcát a humánummal szemben. szóbeli felmérés következett. Én az írásbelin minden feladatot megoldottam, szóbelin pedig a hat elérhető szintből az ötödikig jutottam. Akkor még reménykedtem benne, hogy talán felvesznek, mégis kissé megkeseredett szájízzel jöttem el a meghallgatásról. Felbosszantott az, hogy vajon miért nem írták ki az ismertetőre — egy mondat lett volna csak —, hogy azok jelentkezzenek a tanfolyamra, akik már tanultak németet vagy angolt. Legalább így nem fárasztottak volna oda olyan jelentkezőt, aki például csak franciát tanult, így aztán a jelentkezés után haza is küldték, nem foglalkoztak tovább vele. Gondolom, hogy az illető mit érzett, és lehet, hogy nem is ő volt az egyetlen, aki így járt. Olyan szóbeszéd is járta, hogy ezt a tanfolyamot valójában nem is elsősorban munka- nélkülieknek hirdették meg, hanem azoknak a most érettségizett fiataloknak, akik sikertelenül felvételiztek a főiskolára, így az egész csak egy porhintés. A fent leírt szereplésem ellenére a Munkaügyi Központ elutasította a jelentkezésemet. Egyre inkább úgy érzem, hogy csak egy otromba tréfát űztek sokunkkal. Becsapva érzem magam. Köszönöm, hogy végigolvasták soraimat. Név és cím a szerkesztőségben Ezek ismeretében érthető, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népe áll annak a mozgalomnak az élére, amelyik a volt főispánját, az ország későbbi miniszterelnökét a magyar történelem méltó helyére emeli. Érthető, hogy az országban az első emlékművét is a megyében, Nyíregyházán emelik. Tájékoztatásul közlöm, hogy MNB 218-98017- 501.014442-3 szám alatt az alapítvány csekkszámláját az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. I. kerületi fiókja (1013 Budapest, Alagút u. 3.) vezeti. Az alapítvány kuratóriumának felhatalmazása van arra, hogy a támogatás összegének az adóalapból való levonása céljából igazolást adhasson ki. Dr. Bernát Zoltán Budapest Ismét az almáról Tisztelt Máthé Úr!! Ne haragudjon, de azt kell mondanom, egy kicsit „későn érő típus”. Ön is és valameny- nyi kollégája, aki elhitte Szűcs M. Sándor képviselő úr képtelen áradozásait az alma áráról. Tanulhattak volna már belőle, hisz 3 éven át ugyanazt a cirkuszt, megcsinálja minden ősszel. Én hozzá küldeném a termelőket, hogy vásárolja fel Ő az almát ezeken az árakon, amit híresztel. Nagyon törte magát a képviselő úr az Újfe- hértón megtartott almaértékesítési tanácskozáson is, de semminemű piszkálódására sajnos nem akadt vevő. Azért mondom, hogy sajnos, mert nagyon sok embernek eltérő volt a véleménye az övétől, de nem mertek hangot adni. Ezen a tanácskozáson a képviselő úr azt mondta nekem, hogy ő nem bort iszik és vizet prédikál... Én pedig éppen ezt látom és tudom, hogy a közelgő választásoktól tartva a képviselő úr és társai mindent bevetnek annak érdekében, hogy nyerők legyenek és a demokrácia címszava alatt azt mondanak és ígérgetnek, amit éppen nem szégyellnek. De nem ezt ígérték! — s mi másként képzeltük. Tisztelettel: Fodorné Ősz Éva Vállalkozók Pártja ügyvivője Tréfát űztek velünk Vetni vagy nem vetni? Ha valamire igaz, akkor a jelen mezőgazdaságára valóban ráillik, hogy a padlóra került. Az egyik a törvényi szabályozásból eredő problémák, másik pedig a természeti csapások által okozott körülmények. Ezen utóbbi tényhez tartozik a megtermelt áruk eladása körüli bizonytalanság. Pontosabban szólva a kereskedelem ellehetetlenülése. A régi kereskedelmi láncolat megszűnt és az újak még nem jöttek létre. Nincs központi koordináció, irányítás, amely a piaci kereslet és kínálat törvényszerűségeit levezényelné, hanem a spontanitás és a helyi farkastörvények uralkodnak. A fenti okok miatt a termelő áruját kénytelen annak önköltségi ára alatt is eladni. Csak egy néhány példát szeretnék megemlíteni. Ilyen a szemestermények ára, a sertések felvásárlási ára. Nem utolsó sorban az alma felvásárlási árai. Kérdem én, szabad 8 forintos almát termelni akkor, amikor a permetszerek és a járulékos anyagok értéke csillagászati értékekben fejezhető ki? Elszomorító, hogy még egyes honatyáink is ezzel az áldatlan helyzettel egyetértenek, sőt gesztusként javasolják is annak elfogadását. Ha már annak idején vállalták választópolgárai helyzetének javítását és irányítását, akkor ezekhez a kérdésekhez így kellett volna és kell is hozzáállni. Bátran kijelentem, hogy ezelőtt sem, de most még annyi becsület sincs a szabolcsi almának. Pedig családok ezrei vannak mögötte. A fentiek szerint csodálkozunk azon, hogy rossz a megye és a termelők, parasztemberek hangulata? Ez a megye az elmaradott térségekhez tartozott és ma is ott van. Itt a legtöbb munkanélküli az országos viszonylatban. Az átlagkereset és egyéb jövedelmezőség is itt a legalacsonyabb. Nem folytatom a problémát, mert egy teljes újságot venne igénybe. Néhány mondatot szeretnék az ún. traktorprogramról is szólni. Szép és látványos dolgok láttak napvilágot a sajtóban erről az akcióról. Kérdem én ezzel az akcióval megoldódik az agrárkérdés? Egész biztos, hogy nem. Hisz kik is tudnak vásárolni ilyen gépeket? Azok, akiknek már korábban is volt, vagy van rá fedezetük. Kedvezmény ide, vagy oda, a helyzet az, hogy a kölcsönt — amint az a nevében is van — vissza kell adni, kamataival együtt. Az agrártermelésbe vetett bizalmat csak pénzzel és korszerű kereskedelemmel lehet helyreállítani. A föld tulajdoni megszerzésének törvényi feltételei is magúdban hordják a bizalmatlanság kérdését. Mégpedig azt, hogyan tovább? Azoknak az embereknek a nagyobbik része, akik akár a kárpótlás, akár a részarány földtulajdoni formában jutnak termőföldhöz, válaszút elé kerülnek. Szeretnék a földjüket megmunkálni, de nincs mivel, nincs pénzük, vagy éppen előrehaladott életkoruk már nem teszi lehetővé. Á földet is csak azért vették ki, mert esetleg a régi föld iránti szeretetük vagy az esetleges eladásuk, netalán megmű- veltetésük motiválta. Sokan a korábbi tsz-ben kívánják hagyni földjüket. De mi lesz, ha az sem fogja munkálni, hisz ők is a végnapjaikat élik. Gyanítom — és bár ne lenne igazam —, hogy az eddigi parlagföldek száma ugrásszerűen meg fog növekedni. Meg vagyok győződve arról is, hogy a nadrágszín parcellás világ is lejárt. Jól és hasznosan csak ösz- szefogással, farmergazdaság adta lehetőségek között lehet megfelelő szinten termelni. Ehhez pedig tőkére és jó agrárrendtartásra van szükség. Ezt a mezőgazdaságban uralkodó áldatlan állapotot igyekeznek a meglévő és alakuló pártok, egyesületek, szerveződések kihasználni. Lobbiznak és egyéni karrierizmust látnak benne. Mindenki a maga módján és helyzetének megfelelően csinálja a reklámot, mondván a piacgazdasághoz az utóbbi is hozzátartozik. Ez így is van, de úgy istenigazából még talán a legfelsőbb szinten sem képviselik a parasztságot emberségéhez és méltóságához képest. Elkezdődött a gazdasági év. Sajnos a tulajdoni rendezetlenség és a már említett okok miatt nem tud beindulni a kalászosok vetése. Pedig ezt meg kell tenni, hisz a jövő évi kenyér csak így lesz biztosítva. Drága a vetőmag, a műtrágya, a gyomirtók, az üzemanyag. Az állami támogatottság is elenyésző. Vagy talán a külföldi kenyérgabona olcsóbb lesz? Nem hinném, hisz mi még nem kaptunk semmit ingyen nyugattól, de nem is várhatjuk. Akármilyen nehezen is, de magunknak kell lábra állni, még akkor is, ha ez éveket vesz igénybe. Skolnyik András Nyíregyháza Fejetlenül vagy sem A Kelet-Magyarország 1993, augusztus 28-i számában „Fejetlenül” címmel megjelent egy cikk a szövetkezetünkkel kapcsolatosan. A szolgáltatást végző dolgozóink nevében szeretnék elnézést kérni az Ön ismerősétől, a nyilvánosság előtt. Az én meggyőződésem az, hogy a megrendelőnek „akkor is igaza van, ha nincs igaza”. A cikk elolvasása után, természetesen meghallgattam a dolgozóinkat is, azt a tájékoztatást kaptam, hogy a reklamálással egyidőben korrigálták a hibát, ez persze néhány perces várakozást vett igénybe. Végül is a szakállas úr teljes egészében megjelent az elkészített képen. Az ügyfelek által nem kért többlet képet a megrendelő nem köteles kifizetni, ezeket a képeket a hóvégi elszámoltatás után valóban megsemmisítjük. A cikkben említett 61 másolat elkészítésének összege utánrendelési áron 1464 forint, 24 forint darabonként. Ez az összeg megfelel az árjegyzékben szereplő vállalási árnak. Ezt a részét azért kell tisztáznunk, a sorok között nem olvasók, nehogy azt gondolják, 61 darab kép került 4600 forintba. Aranyi Lászlóné elnök
