Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-30 / 228. szám

Kelet-Magyarország 5 1993. szeptember 30., csütörtök HAZAI HOL-MI A távol közelében ballonnal Valóra váltjuk az ember ősi vágyát # Keresztség és adománylevél • Repülni, repülni, repülni Az adománylevél rajza Szekeres Tibor reprodukciója Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Mint lepréselt virágszirmok, úgy festettek a földre terített baílonok a repülőtéren. A hangyabolyhoz hasonlítható nyüzsgés oka, hogy a ver­seny befejeztével úgyneve­zett fiestarepülés keretében ezúttal a sajtó munkatársai, a megye- és a városháza em­berei is kosárba szállhatnak és hőlégballonból tekinthet­nek le a nyírségi tájra. Rendületlenül lessük az eget, elszaladtak-e a felhők. Tombol az indiánnyár, még délután három órakor is köny- nyű pulóverben szemlélhetjük az izgatott készülődést. Pró­bálnánk magunkat hasznossá tenni, de a ballont tartó köte­lek megmarkolásán kívül más­ra nemigen számíthatunk. Lyukas a csoda Az már csak az utolsó perc izgalmai közé sorolható, hogy az öt ballon egyikét — éppen a nyíregyházit — hiába igye­keznek a gázlánggal felfújtát- ni, csak hasal a földön. Belez- nay Péter hőlégballon szak­osztályvezető alig tudja palás­tolni idegességét: lyukas a bal­lon. (Közel egy millió forintba kerülne egy új, de nincs rá pénz.) Akik először akarnak ezzel a technikával elemelked­ni a földtől, igyekeznek nyu­godtan fogadni a hírt: még jó, hogy a földön derült ki. A másik ballont viszont ki­fogástalan angol anyagból varrták: szuperkönnyű és röp­ke percek alatt óriás lufivá pumpálja a budapesti Mamut SE összeszokott csapata. Ak- lan Attila ballonkapitány szí­vélyesen invitál a körülbelül egy négyzetméternyi kosárká­ba, amelyben a legnagyobb helyet a gázpalackok követe­lik maguknak: a kapitány és a két utasa „lapjával” egész kényelmes állóhelyet foglalhat el. Csak nehogy véletlen ráül­jetek a gázpalackra! — cseng a fülünkben Beleznay Péter búcsúmondata, mert a lando­lásnál megérzitek. Kapasz­kodni viszont szabad... Ennyi balesetvédelmi ok­tatás után elfoglaljuk a szá­munkra kijelölt helyet és végre búcsút inthetünk a földről a győzelem jelét mutató kísé­rőknek. Aki már repült, úgyis tudja, aki még nem, annak szívből kívánjuk, legalább egyszer az életben érezzék azt a semmi­hez nem hasonlítható élményt, amikor a gép, a kosár vagy bármilyen repülőszerkezet el­emelkedik az anyaföldtől. Sik­lik, száll, úszik a levegőben, meghazudtolni látszik a fizikai törvényszerűségeket. De egy­szersmind boldoggá teszi az utast, mert az ember ősi vágyát váltja valóra minden egyes fel­szállásnál. Eszünkbe jut a mondabeli Daidalos és Ikaros, akik szárnyakat ragasztottak maguknak, hogy repüljenek. S Ciolkovszkij, aki a múlt szá­zad szenzációs számításait makacsul ismételgette, de kevesen hittek neki akkoriban: bebizonyította, hogy igenis legyőzhetjük a gravitációs erőt és a föld légterét is elhagyhat­ja élő szervezet, és képes visz- sza is térni oda. Vagy Zeppelin a léghajóval ugyanolyan feltűnést keltett, amikor átrepült a csatorna fe­lett. De érdemes emlékezni a francia Montgolfier testvérek­re, akik 1783. november 21-én történelmet írtak a hőlégballon születésével. Magyar ballon­kapitány majd két évszázad múltán emelkedett kosárban a magasba, ekkor 1977. október 14-ét írták. Furakodó matchboxok A ballon — bár magyányos égi vándornak képzelhetnénk — nagyon is szoros kapcsola­tot tart rádión a földdel. Min­denekelőtt azzal a szállítóau­tóval, amely összecsukott ál­lapotában fuvarozza a ballont, a kosarat, a palackokat és a személyzetet. Még műszerek­ben sem szűkölködik, mivel magasságmérőjének beosztása híven jelzi a métereket, az is kiderül egy orosz szerkezetről: emelkedünk-e vagy éppen süllyedünk. S a hőmérsékletet is nyomon követhetjük. A délutáni csúcsforgalom számunkra ánnyi: megkergült matchboxok furakodnak a másik elé'és rátarti módon sze­rez magának előkelőbb beso­rolási helyet a lámpánál a gar­zonlakás méretű nyugati ko­csi. De nem ez a jellemző. A rendet, a szervezettséget, a pontosságot sokkal élesebben vetíti elénk a távolság: szemet gyönyörködtetnek a látóte­rünkbe úszó tanyák. Város város hátán Nálunk 3000-3500 fős lélekszám alatt nem szabad városi rangot adni Budapest (MTI) — Erősen szaporodik Magyarországon a városok száma. Az 1961-es kiadású Új Magyar Lexikon még csak 4 megyei és 58 járási jogú várost sorol fel. Budapest mellett, az 1985- ös helységnévtár már 109 vá­rossal számol. Több tucat a jelentkező Jelenleg pedig immár 188 a várossá nyilvánított telepü­lések száma és több tucat je­lentkező reméli, hogy a közeli jövőben elnyerheti e címet. Nem kellene megálljt paran­csolni? A kérdésre dr. Sóvágó Lász­ló, az Országgyűlés önkor­mányzati, közigazgatási, rend­őrségi és belbiztonsági bizott­ságának alelnöke válaszolt, aki nemrégiben részletesen is­mertette e témában is a kor­mány álláspontját. Térségi szerep — Mindenképpen üdvöz­lendő volna a városi címért harcoló települések vezetői­nek önmérséklete — mondta dr. Sóvágó László, de rögtön hozzátette: — Ám erre aligha lehet számítani, így inkább a törvényi előírásokat kellene megszigorítani. A jelenleg ér­vényes önkormányzati tör­vény szerint egy község vá­rossá nyilvánítását kezdemé­nyezheti, ha fejlettsége, térsé­gi szerepe indokolja e cím viselését. Ezek pontos mér­ceként nem alkalmazható kri­tériumok, s részben emiatt máris több a város — legaláb­bis szerintem —, mint ameny- nyi indokoltan viselhetné e címet. Különösen az utóbbi időszakban tapasztalható az újabb települések tömeges „előrelépési” kérelmeinek je­lentkezése. A rendszerváltás előtt a vá­rossá nyilvánítással előnyök jártak, de ma már ezekre nemi­gen számíthatnak a települé­sek. Egyetlen számottevő többletjogosultság illeti meg a városokat: a polgárok befi­zetett adójából több térül visz- sza, mint a községek esetében. Tapadnak a kisebbek Persze, nem szabad megfe­ledkezni arról az eszmei ér­tékről sem, ami a köztudatban egy városhoz tapad a kisebb településekkel szemben. Úgy vélem, hogy nálunk 3000- 3500 fős lélekszám alatt nem szabad városi rangot adni egy településnek! E fölött is csak akkor, ha minden feltételnek meg tud felelni. A gazda szénát rak a jászol­ba, kialmozza az istállót, a gazdasszony a nyári konya aj­tajában sürög-forog. A kutya veszettül acsarkodik az ottho­nát fenyegetni látszó ballonra, míg a birka riadtan húzódik egy kupacba: a tiszta élő gyap­jú védjegyét ezúttal a termé­szet rajzolta. A sóstói erdő mellett, mint sakktáblán sorakozó bábuk, úgy támasztják szinte egymás falát a Korányi kertváros pol­gári jólétet sugalló, zöld-fe- hér-bama, különbözőségük­ben is egyformára mintázott családi házai. Már Sóstó felett járunk, amikor az útról bepil­lantó tekintetek elől gondosan rejtették az ovális úszómeden­cét, a kaviccsal övezett szik­lakertet az építők az újdonatúj háznál. Bíborszínű ruhába bújik a napkorong, mire a frissen sze­dett jonatánnal megpakolt lá­dák mellől integetnek az alma­szedők. Még beszélgetünk is: az egyik kertben a mézédes császárkörtét, a másikban a diót kínálják nekünk a fa he­gyéről. A föld, a tűz és a víz jegyével Mintha bársonyra érkez­nénk, olyan puhán teszi le a ballont Aklan Attila. Három dolgot szeret az életben: repül­ni, repülni és repülni. A Ma­mut SE alapító tagja, verseny­zője és mindenese, hisz itt nem különülnek el a munkák. Nyáron repült a Mount Blant csúcsa közelében, de meleg helyzetet épp egy hazai ballo­nozás alkalmával élt át. Alkonyodik, amikor Keme- cse mellett földet érünk. Ma- szatos, de csillogó szemű gye­rekek áhítattal lesik a földet érés utáni rendezkedés pilla­natait. Ugrásra készek, s ezúttal nem csalódnak: a faluban el­tájolódott szállítóautót ők ta­lálják meg és diadalittasan na­vigálják a tisztásra. Az egyik kislány beavat legnagyobb tit­kába: mindig arra vágyott, hogy közelről lásson ballont leszállni... Este a föld, a tűz, a víz je­gyével megkeresztelik az elő­ször ballonozókat, majd két­száz éve gyakorolt rituálé sze­rint adománylevéllel és meg­különböztető névvel fogadnak ballonos társukká. Aki a kávét szereti... Oakland (MTI) — A kávéivók kevésbé hajlamo­sak öngyilkosságra, mint azok, akik megvetik az élén­kítő italt — állítja egy nem­régiben nyilvánosságra ho­zott kaliforniai tanulmány. A kutatók 130 ezer észak- kaliforniai polgár adatait vizsgálták meg és az ered­mény magát az egyik szak­értőt, Artur Klatsky kardi­ológust is meglepte. Klatsky azonban hangsú­lyozza: nem lehet szó vélet­lenről, mert vizsgálataikat nagyon sok emberre kiter­jesztették. Különböző fajú embereket, férfiakat és nő­ket egyaránt vizsgáltak. A kutatásoknál sok fontos egyéb tényezőt is figyelem­be vettek a szakértők, így például az alkoholfogyasz­tást és a dohányzást is. Jegyzet Le(be)csengetnek? Kovács Éva T7 - azért már mindennek E a teteje: miközben las­san októbert írunk, vannak helyek, ahol igazából még most sem kezdődött meg a tanév. Amíg az első osztályo­sok az ország valamennyi is­kolájában túlvannnak a fek­vő és álló egyenesek világán, addig van olyan település, ahol mindez mellékes és fe­lesleges, a vita, a harc hosz- szú hetek óta arról folyik, kié is legyen az iskola. Dabas-Sári ügyéről szinte naponta hallani. Mint köztu­dott, a békétlenség oka, hogy szeptembertől egyházinak minősíttetett a korábban világi, állami iskola, ami el­len fellázadtak a szülők, s hevesen tiltakoztak a szerin­tük méltánytalan eljárás mi­att. Nem azért, mert istentaga­dók lennének. Ez szóba sem jöhet, hiszen javarészük rendszeresen hittanra, temp­lomba is járatta gyermekét, s ha tehette, járt oda maga is. Az ellenállás oka tehát nem az ateizmus, sokkal inkább valami más. Máig emlékszem a falu papja. Pásztor Győző atya arcára, aki a kerítésen kívül- rekedt diákok sorfala mellett sietve igyekezett az egyházi­nak minősített iskola felé. Szinte kettesével vette a lép­csőfokokat, arcán diadalit­tas mosoly látszott, s megen­gedte magának, hogy a tv- kamerája előtt feltett kérdés­re szinte alig válaszolt. Nem illett egy paphoz az a győztes mosoly, s lehet, hogy mindennek az a mosoly az oka. Miből gondolom? Leg­főképpen abból, hogy az egy­házi iskolák, az egyházi in­gatlanok visszadása ügyében mindkét oldalon elkelne a je­lenleginél több megértés, több tolerancia. Négy évtized történelmét nem lehet egyik napról a má­sikra semmissé tenni, elfelej­teni, nem csak a gazdaság, a gondolkodás talpra állítása is időigényes feladat. Azon meg talán nem is igen lehet csodálkozni, ha egy kritikus ügy megoldásában az átlag­ember a papoktól, az egy­házak képviselőitől a ma­gáénál több türelmet, meg­értést feltételez. Talán azért, mert valami ilyenről szól legtöbbször az ige... A „vénasszonyok” nyara Kormány Gyula Nyíregyháza — Közis­mert ez a népies meteoroló­giai elnevezés. A nyár múl­tával, augusztus utolsó és szeptember első napjaiban rendszerint egy rövidebb, hűvösebb és esős időszak után kora őszi szép időjárás köszönt be, mintha búcsú­szóra visszatérne a nyár. A hőmérséklet napi átlagérté­keinek a fokozatos csökke­nése helyett szeptember má­sodik felétől október köze­péig emelkedési szakasz ékelődik be. Ez éppen olyan különlegessége a Kárpát­medence, általában Közép- Európa éghajlatának, mint a májusi fagyos szentek. Szeptemberben a termé­szet csalhatatlanul jelzi az ősz eljövetelét. A fák levelei színűket megváltoztatják, megsárgulnak, lehullanak, mégis az az érzésünk, hogy visszatért a nyár, s mintha küldené búcsúüdvözletét a vénasszonyok nyarában, mi­előtt az őszi esőzés, a hideg átvezetnének a télbe. E né­pies elnevezés nem csupán nálunk, hanem a szomszédos országok népeinek nyelvé­ben is él. Jellemzője ennek a szép napsütéses, meleg pár hétnek a nyugalomban lévő levegőben csendesen kúszó ökömyál, a vénasszonyok sodorta fonal. A magyar nép a vénasszonyok elnevezést a szomszédos népektől vette át, de a levegőben lebegő fi­nom fonalat nem a vénasszo­nyok fonalának, hanem ökömyálnak nevezte el. Ter­mészetesen ennek semmi köze nincs az ökömyálhoz. A levegőben úszó ökömyál nem más, mint a fiatal mezei pókoknak, különösen a rák­póknak fonala, amelyen a pók szép időben gyenge lég­áramlással tovasodortatja magát, hogy a téli rejtekhe­lyét megkeresse. A vénasszonyok nyarának idején a levegő száraz, ritkán kerül sor felhőképződésre és csapadékhullásra. A Nap be­sugárzását a felhőzet nem zavarja, ennek következté­ben a nappali hőmérséklet kellemesen emelkedik, a leg­magasabb hőmérsékleti ér­ték 22-25 fok között vál­tozik. A derült égbolt miatt az éjjeli kisugárzás is erő­sebb, így a hajnali hőmér­sékleti érték 4-5 fokra csök­ken. Nagy a napi hőingado­zás is. Ez a nyugodt, száraz, szél­csendes időszak a légnyo­mási viszonyok megoszlá­sára vezethető vissza. Kö- zép-Európában ilyenkor ma­gasnyomású légtér alakul ki, amely két módon követ­kezhet be: az első változat szerint akkor áll elő, ha az Azori szigetek fölötti ál­landó nagynyomású meleg légtérből érkeznek a légtö­megek Közép-Európába. Ugyanakkor a Brit-szigetek­től a Földközi-tengerig egy alacsony nyomású zóna ala­kul ki, amely nem képes ki­mozdítani helyéről a magas- nyomású, nyugalomban lévő légtömegeket. A második változat szerint a magasnyo­mású légtér kialakulása többnyire Délkelet-Európa irányából érkező anticiklo­nok következménye. Ilyen­kor melegebb van, mint az első esetben. Előfordul az is, hogy a két légtéri helyzet egybeesik, akkor hosszúra nyúlik a vénasszonyok nya­ra. Átlagos időtartama 8-10 nap, de kedvező években 15-20 napra is elnyúlhat. Éghajlatunk szeszélyes voltának egyik jellemző bi­zonyítéka, hogy vannak olyan évek is, amelyekben ez a kellemes időszak elma­rad, vagy csak néhány napra zsugorodik össze. Ä vén­asszonyok nyara a Kárpát­medencében, ezen belül ha­zánk területén alakul ki a legerőteljesebben. Észak- Amerikában, az USA keleti felében és Kanada délkeleti részén ugyanilyen jelenség mutatkozik. Ez a híres indián nyár.

Next

/
Thumbnails
Contents