Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-28 / 226. szám
1993. szeptember 28., kedd HATTER Keiet-Magyarország 3 Autópálya az országhatárig Beszélgetés Rajkay Zsolt közlekedési, hírközlési és vízügyi államtitkárral Molnár Károly Fehérgyarmat (KM) — Szeptember második felében a szatmáriak vendége volt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára Rajkay Zsolt, s tájékoztatást adott az M3-as autópálya jövendő sorsáról. Különböző híresztelésekkel szemben az M3-as autópálya kiírása az országhatárig szól. Gyakorlatilag országhatártól országhatárig. Záhonyt nem terhelik — Ezt úgy kell érteni — mondta Rajkai Zsolt —, hogy az M7-es autópálya a délnyugati országrésztől a meglévő balatoni szakaszig, illetve az M3-as az ukrán határig. Borsodban a mostani 3-astól eltér a pálya Polgár környékén. Ez elhalad Debrecen és Nyíregyháza közelében. Nyíregyházától a határkivezetésben a környezetvédőkkel volt vita. Ezt figyelembe véve a környezetvédelmi területeket megkímélik az építők. □ A hírek szerint nem Záhony felé megy a pálya. — Igen, itt van már egy nagyon komoly vasúti terminál. Sem konkurenciát, sem további infrastruktúrafejlesztést nem volna célszerű Záhonyra terhelni. A beregi résznek feltétlenül kell rendelkeznie egy olyan közlekedési vonallal, amely az országokat összekapcsolja. Minden magyar településnek fontos, hogy fel- fűződjék az országos hálózatra, de azért is lényeges, mert a túloldali magyarság ezen a vidéken centralizálódik. Mivel az autópálya a tervek szerint Kijevig épülne tovább, ez az ottani magyarságnak is rendkívül előnyös lenne. □ Többen tudni vélik, már Rajkay Zsolt A SZERZŐ FELVÉTELE eldőlt, hogy csak Nyíregyházáig épül meg a pálya, mert a további szakasz nem lesz kifizetődő a pályázónak. — Az út koncesszióban épül, többnyire külföldi befektetők pénzéből. Érthetően nagyon megvizsgálják megéri-e vagy sem. Azt őszintén el kell mondani, hogy az egykori Szovjetunió utódállamai még nem jutottak olyan fejlődési fokra, ami kifizetődővé tenné az autópálya építését. Összeurópai szemlélettel nézve azonban a Trieszt-Kijev, s majd további pálya már figyelmet érdemel. így már olasz, francia, valamint más dél- és nyugat-európai érdekek is érvényesülhetnek. S ha mégis csak olyan ajánlat lenne, mely megállna Nyíregyházánál, ezen még lehet segíteni. Ugyanis ha a magyar költség- vetés pótolni tudja a vállalkozóknak a forgalomkiesésből származó veszteségét, akkor van lehetőség arra, hogy még veszteségek esetén is megépül az autópálya. Az ezredfordulóra mindenképpen □ Mikorra várható az autópálya megépítésének befejezése? — Pillanatnyilag másfél millió gépjármű áthaladása szükséges évente ezen a szakaszon, hogy mérsékelt autópálya használati díjak mellett kifizetődő legyen az építés, üzemeltetés. Fontos tehát, hogy Ukrajnában is megépüljön a pálya. Ezt szomszédaink építik, építtetik. A határátmet- szőt is közösen határoztuk meg. Most már csak az a kérdés, hogy az ukrán fél mikor tudja vagy saját pénzből, vagy koncesszióval megépíteni az egyelőre Kijevig terjedő szakaszt. Ez közel annyi, mint a teljes említett M7-es plusz M3-as együttes kilométer- hosszúsága. A magyar szakaszt természetesen ütemezve építik. Mindenkinek célja és érdeke azonban, hogy minél hamarabb megépüljön. Szerintem az ezredfordulóra mindenképpen. □ Mi lesz a tiszabecsi határátkelő bővítésével? — Ez elég nehéz kérdés. Erre több egyezmény, megállapodás készült. A közlekedési tárca útépítési feladata a legvégén jelentkezik. A belügy-, a honvédelmi és a pénzügyminisztérium jelen vannak ebben a témában. Mi ezt örömmel építenénk. A közös teendőket az ukránokkal össze kell hangolni. Ehhez még idő kell. □ 1970-ben ez a vidék átélt egy tragédiát. Akkor rendbe tették a gátakat. Úgy tűnik, mostanában mintha nem kísérné elég figyelem az árvízvédelmet? — Magyar átok az, hogy amíg nem ég a ház, nem gyűjtünk vizet, míg nem kezd düledezni az épület, addig nem támasztjuk alá, azaz, csak ha baj van, akkor kezdjük a védelmi képességet fejleszteni. Én elsősorban nem a pénz elmaradása, hanem az éghajlati állapotok miatt problémá- zom. Nagyon veszélyes lenne most egy árvíz. A kiszáradt medrek, töltések nagyon nehezen tudnák viselni azt a víz- mennyiséget. El kell ismemi, hogy több éve nem tudtunk kellő erőt biztosítani a megelőzésre. A legnagyobb árvizek elleni (akkori) védekezés sem kerül annyiba, mint az éves fenntartási munka. Csak alacsony vízállásnál — Cigánd és Dombrád között csak épülget a Tisza-híd, melynek alapkő-letételénél Ön is ott volt. — Minden héten jelentés van az asztalomon a híd építéséről. Tény, a Hídépítő Vállalatnak volt némi elmaradása, de most már felzárkóztak. A lemaradás új lemaradást szül a kapcsolódások révén, s bizony komoly csúszások lehetnek látszólag jelentéktelen mulasztásokból. A kedvező időjárás jótékonyan hatott, behozható a lemaradás. Én szerettem volna 1994 kora tavaszán üzembe helyezni ezt a hidat, ellenben ez nagy mértékben függ a Tisza vízállásától. Ismert, hogy a polgári Tisza-híd szétbontás után uszályokon jut fel Dombrádig. Ez a vontatás azonban korántsem ilyen egyszerű. Az uszályok csak alacsony vízállásnál közlekedhetnek, mert különben a közbeni hidak alatt nem fémének át a polgári hídelemek. Nem lehet viszont nagyon alacsony sem, mert akkor a súlytól megfe- neklenek az uszályok. A legek közé való lesz a tiszalöki zsilipnél az áthelyezés. A kapuk között ugyanis nem fér át a rakomány, a zsilipeléshez viszont nagy vízállás kell, sőt egyenlő vízmagasság kell mindkét oldalon. S mindez óramű pontossággal. A világon egyszer történt ilyen szállítás tengeren, de folyamira még sehol nem került sor. Reméljük minden baj nélkül megoldódik a manőver. Átképzésre pályázhatnak Nyíregyháza (KM) — A megyei munkaügyi tanács szakképzési bizottsága nemrég ülést tartott. Megvitatták a munkanélküliek képzésére és átképzésére beérkezett pályázatokat. Szó volt arról is, hogy a közeljövőben újabb pályázatokat lehet benyújtani. A megyei munkaügyi központ tavasszal hirdetett pályázatot munkanélküliek szervezett tanfolyami képzésére. Külön tanfolyamokat indíthattak, illetve indíthatnak a nyolc osztályt végzetteknek, például cipőjavító szakma elsajátítására. Az érettségizettek nyelvi és számítógépes tanfolyamokon vehetnek részt. A felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek egyebek közt menedzser szaküzemmémök diplomát szerezhetnek. S van egy megkötés nélküli, egyéb kategória is. A bizottság sajnálattal állapította meg, hogy több meghirdetett tanfolyamra alig volt jelentkező. Érdekes, hogy a mezőgazdasági képzések iránt is gyér volt az érdeklődés. A munkaügyi központ a nyáron 59 képző céggel kötött szerződést. A munkaügyi központ felhívja a cégeket: pályázat útján tegyenek ajánlatokat képző és átképző tanfolyamok indítására. A pályázatokat a megyei munkaügyi központ képzési osztályára lehet beküldeni. A munkanélküliek — ha találnak képzőt—egyénileg is jelentkezhetnek képzésre, átképzésre a munkaügyi központ 14 megyei kirendeltségén. Az egyéni képzés díjának 50-80 százalékát elbírálás után kifizetheti a munkaügyi központ. A munkaügyi tanács erre az évre 135 millió forintot különített el a kétféle tanfolyamok támogatására.--------------Tárca— T 7 alójában minden baj veié lem kezdődött. Engem szakított le az első asszony a tudás fájáról, s e tettével mindkettőnk sorsát megpecsételte. Haj, de akkor még leszakítottak! Máskor Istennők versengtek értem. Páris királyfi kezében én voltam a választás fődíja. S hogy kapkodtak utánam! Nevem a történelem során tovább erősödött. Országalmaként az uralkodói hatalom szimbóluma lettem a jogar és a korona mellett. Igaz, fejre csak egyszer tettek, akkor is reszkettem egy nyíltól, mely Teli Vilmos íjában feszült. Világtörténelmi villongásaim után a nagy magyar mezőgazdaságifellendülés záloga lettem. Bebizonyították nekem, a nyíri homok életelemem és én kétségbeesetten kapaszkodtam a talajba. Gyökeret vertem a szabolcsi emberek kertjében és szívében. Legboldogabb napjaim azok voltak, mikor névrokon városom, Alma-Ata felé robogtam és a sínek kattogtak nekem. „Testemből jóllakhatna minden éhező kisgyermek.” Akkor még mosolygós-piros látványom melengette termelőim szívét. Ismét aranyalma lettem, a homok aranya, amiből minden becsületes, gazdálkodó ember jól megélt, még akkor is, ha nekem csak „vékony héjam” volt, a felvásárlóknak pedig vastag bőre. De hová lett mindez. Hiába énekelgette nekem a nép: „Alma, alma ne gurulj, ne gurulj”, én bizony gurultam. Egyre lejjebb és lejjebb a lejtőn. Az utóbbi esztendőkben csak lottyadt léalma lett belőlem. Hiába kínálgattam magam a kukacoknak, hogy segítségükkel feltörjek bioalmává, már nekik sem kellek. Attól tartok, az idén már le sem/ szednek. En leszek, ahogy a nóta mondja: „Alma a fa alatt...” Néha azonban még álmodom. Arról álmodom, egyszer még visszanyerem régi becsületemet. Összefognak értem egy népet megmozgató parlamenti interpellációban, országunk koronázott és koronázatlan vezetői — kikre büszke sok-sok alma mater —, s egy emberként megmozdulnak. A Fidesz-nek én leszek a magyar narancs, az SZDSZ szabad madara csőrében fagyapotot hoz, a Kisgazdák arcképes jelvényeiket csomagolópapíromra nyomtatják, az MSZP kapcsolatai segítségével megszerzi nekem a Moszkva ládát, az MDF történészei Almanach helyett Alma-lapot írnak, amiben a Kereszténydemokraták rövid cikkükben leszögezik: Nem az alma leszakítása az „eredendő bűn”, hanem az alma le nem szakítása. S így szépen csomagolva elindulok az Eu- rópa-ház felé. S jövőre e mindenkit megmozgató összefogás után a nép egyszerű fiai Páris királyfi képében elindulnak és szabadon eldöntik kinek adják almájukat. C sodálatos álmomat egy hideg őszi szélfuvallat szakította félbe. Addig-addig ringatott, míg arra ébredtem, lepottyantam a földre. S vagyok ki voltam, négyötvenes léalma. Ma még. Szondi Erika Az alma álma Nézőpont) Életünk cirkusza Cselényi György A Budapest Cirkusz reflektorfényen kívüli produkciója is nagyon tetszett nekem. A tőlük Nyíregyházán látottak, a művészeten túl a piacgazdaság farkastörvényeinek jegyeit is jócskán magukon viselték. A fények kigyúlása, s a zene felcsendülése után máris azon töprengtem, a bámulatos ügyességű zsonglőrnőt honnan ismerem. Aztán rájöttem, a műsorkezdés előtti percekben a bejáratnál a jegyeket szedte. A lélegzetelállító mutatványt produkáló egyensúlyozó művésszel pedig a szünetben civilben, mint a gyerekek pánin lovagoltatójával találkozhattunk. Az Európa- hírű oroszlán-, tigris- és leopárdidomár az állatai szereplését megelőző rácsépítésben pedig mint igen aktív segédmunkás működött közre. A porondon kívül a konferansziénak is találtak fogd meg munkát. A rendkívül begyakorlott, kiszámított, olajozott és sebes mozdulatú profi csapat csodálatos, s egyben félelmetes látvány volt. Sehol egy fölösleges, úgynevezett vattaember, sehol egy olyan férfi vagy nő, aki szemmel láthatóan valami főnökféle kegyeltje, amolyan protekciós, amivel gyönyörűen vissza is él. Sehol egy szociális szempontokból foglalkoztatott. Jóllehet, ez egyre több helyen természetes. De a mindenki csinál mindent gondolata a tömegektől egyelőre még meglehetősen idegen. Hiszen sepregető kft-főnö- köt, téglát pakoló építési vállalkozót, vagy trágyát hordó mezőgazdasági szövetkezeti elnököt nehezen találni, de ki tudja, mit hoz a jövő? S nemcsak a sátras, hanem az életünk valódi cirkuszában... Tiszakanyár határában 2,8 kilométeres utat építenek a FETIVIZIG munkagépei. Ez a cigándi hídra vezető autóutat képezi majd Harasztosi Pál felvétele Kommentár ____________________ Tanszámok tükrében Kállai János A tanévkezdet izgalmait lassacskán már talán az elsős kiselemisták is kezdik kiheverni, és mi, felnőttek is bizony könnyen túllépünk egy-egy, az ünnepélyesség fényeitől fokozatosan távolodó eseményen. Jelesül olyasmin, aminek a hiányában az oktatási év nehezebben vagy sehogyan sem kezdődhetett volna meg. Pedig nagy dolog volt a tiszalöki gimnázium tornatermének az átadása, Las- kod első önálló iskolájának az avatása, vagy a ramocsa- házi sulirekonstrukció, ösz- szekapcsolva egy vadonatúj, csarnoknyi méretű tornateremmel. De szintén bővül- szépül megyeszékhelyünk tanárképző főiskolája. A főépület új oktatási részét (tetőtér) és az intézmény új nyelvi laboratóriumát tegnap adták át a mind nagyobb számban sereglő hallgatóknak és az oktatói karnak. A szűnni nemigen akaró anyagi nehézségek közepette, ím az oly sokszor elsiratott és valóságos problémák tömegével terhelt oktatási szféra mégiscsak gyarapodik. A jogos és megszívlelendő, a megalapozatlan és felszínes bírálatok kereszttüzében dolgát becsülettel tenni kívánó szaktárca államtitkára egy nemrég lezajlott tanácskozáson csupán három számadatot emelt ki az oktatáspolitika statisztikai tényhalmazából. Az egyik közülük: az új osztálytermek száma 1990 óta 2200-zal növekedett. Ennek köszönhetően az átlagos osztálylétszám 30-ról 21,6-ra csökkent. A másik mutató is figyelmet érdemel: ugyanebben az időszakban 570 tornaterem épült. És a harmadik, ami valóban ugrásszerű előrelépést sejtet: hatvan százaléknál nagyobb arányban növekedett a felsőoktatási intézményekbe felvett elsőéves hallgatók száma. (Ráadásként még megemlíthetnénk, hogy százötven kistelepülés „önállósította” magát iskola dolgában, azaz teremtette meg helyben az oktatás feltételeit.) Mindenféle apológia szándéka nélkül kérdezem, a felsoroltak valós értékében nem kételkedve: vajon nem kellene többször és hangosabban kimondani ezeket a tanszámokat valamennyiünknek?
