Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

14 Kelet-Magyarország Veszélyes divat Máriás József r alán senki sem tudná megmondani, hogy hány romániai diák tanul magyarországi egyeteme­ken, főiskolákon, gimnáziu­mokban. Ösztöndíjak, szülői áldozatvállalások segítik hozzá őket ahhoz, hogy ma­gas fokú képzést szerezze­nek. A segítőkészség nyilván­való, kimondott célja: az erdélyi magyar értelmiségi réteg gyarapítása, számbeli növelése, szakmai és tudás­szintjének emelése. Felbe­csülhetetlen segítségnyújtás ez nekünk, anyagiakban ki­fejezhető, szellemiekben an­nál sokszorosan több. Csakhogy ez is kettős ar­culatú. Egyfelől — s ez a több — a Magyarországon tanuló diákság jó részének esze ágában sincs hazatérni. Emberileg érthető, hisz egy gazdaságilag előbbre hala­dottabb, a magyar szellemi kibontakozás szempontjából korlátlan lehetőséget kínáló, nyugatiasabb, magasabb életszínvonallal rendelkező országban élnek, ahonnan nem akaródzik visszatérni egy olyan küzdőtérre, ahol igen sok nehézséggel kell megküzdeniük. Másrészt—s ez sem elha­nyagolandó — Románia nincs felkészülve arra, hogy valóban érdemeikhez méltó­an fogadja vissza fiataljait. Az Oktatásügyi Minisztéri­umban létrehoztak ugyan egy oklevélhonosítási iro­dát, de az mindezideig csak sétáltatja a kérelmezőket, érdemben viszont nem intéz­kedik. Ez utóbbira hadd említ­sem meg a szinérváraljai (Máramaros megye) Szilá­gyi Éva esetét, aki Debre­cenben szerzett tanítónői ké­pesítést a Kölcsey Ferenc főiskolán. Azon kevesek közé tartozik, aki itthon, övéi kö­rében kívánja hasznosítani a külföldön megszerzett tu­dást. Azt hinné az ember, hogy ez a világ legegysze­rűbb dolga. De nem nálunk! A nyár óta három ízben uta­zott fel a fővárosba (ez nem éppen olcsó mulatság), de iskolakezdéskor, szeptember 15-én mégsem állhatott ka­tedrára, mert „szeptember 15 előtt nem honosítják a külföldön végzett pedagógu­sok oklevelét.” Hozzáte­hetjük: azután meg miért si­etnének, a jövő tanévkezdet még messze van... Éva kálváriáját nem elri­asztásképpen teszem szóvá, csupán a jelenségre kívá­nom felhívni a figyelmet. A romániai magyarság nincs abban a helyzetben, hogy így vagy úgy elveszítse tehet­séges fiataljait, azokat, akik­nek a jövő letéteményese­inek kellene lenniük. Minden eltávozott tehetség vesztesé­geinket növeli, nemcsak ön­magában, hanem utódaiban is. (Igen érdekes jelenség, hogy köztük sok olyan van, akinek szülei itthon nem vál­lalták az anyanyelvi iskoláz­tatást, de most ilyen-olyan indokkal mégis Magyaror­szágon kívánnak érvényesül­ni, diplomát szerezni.) Újabban egyre nagyobb divat lesz—minek nevezzem másnak, amikor itthon is ki­váló magyar nyelvű gimná­ziumaink vannak, egyháziak is — magyarországi gimná­ziumokban tanulni. Elsősor­ban értelmiségiek gyermeke­iről van szó. (Önkéntelenül is eszünkbe jut: ugyancsak az értelmiségiek voltak azok, akik évtizedekkel ezelőtt a legelőbb íratták gyermeke­iket a román iskolákba.) Kinek-kinek saját joga, hogy szándékai és pénztár­cája szerint döntsön arról, hol taníttassa gyermekét. Csak azon is el kellene gon­dolkoznia valakinek, hogy ezzel a lehetőséggel—segít­ség címén — az anyaország sietteti az utódállamok ma­gyarságának szellemi lefeje­zését. Mert bármiként értelmez­zük, magyarázzuk ezt a fo­lyamatot, következményeit, a végeredmény az lesz. A kér­dés csupán az: meddig bír­juk mi, hogy folyton csak ad­junk, a legjobbat, a legérté­kesebbet: a fiatalságot. Szatmárnémeti, '93. szeptember Tallózó megyénkről Nyíregyháza (G. S.) — A Comitatus című önkormány­zati szemle Nagyvárosok a magyar településrendszer­ben címmel érdekes elem­zést tesz közé. A legnépe­sebb városok, köztük Nyír­egyháza társadalmi, gazda­sági, infrastrukturális és ter­mészeti szféráit vizsgálja, e szakterületek kölcsönhatá­sának függvényében. A Nyíregyházán 1990-ben alakult ,A” Stúdió 90 Kft. építészeinek munkáiból mu­tat be néhányat a Magyar Építőművészet. Ezúttal Bán Ferenc, Balázs Tibor, Lász­ló Zoltán és Gáva Attila munkáiból válogatva. A Nyidofer Rt. privatizá­ciójával több sajtótermék is foglalkozik. A KÁPÉ című üzleti hetilap 17. számában Dohányipari füstfelhők cím­mel tudósít. Információi sze­rint, az amerikai vevő (Uni­versal Leaf Tobacco) ígéri, hogy továbbfejleszti az üzem technológiáját és tá­mogatja a dohánytermelő­ket. A Kárpátalja című köz­életi és kulturális lap 6. szá­mában beszámolót olvas­hatunk a Nyíregyházán jú­lius 16-17. között Hodinka Antal tiszteletére rendezett konferenciáról. A Casinos Hungary cso­port nyolcadik, Nyíregyhá­zán megnyíló kaszinója minden napilapnak hírt je­lentett augusztusban. A Ku­rír úgy könyvelte el az ese­ményt, hogy ezzel Kelet- Magyarország kicsit köze­lebb került Európához. A megnyitót illusztráló kép­sorozat mindenesetre euró­pai hangulatot idéz. A Turiz­mus tudósításából megtud­juk, hogy a Szabolcs Ven­déglátó Vállalat igazgatója az új tulajdonostól várja a privatizáció előtt álló Koro­na Szálloda sorsának jobb- rafordulását. A Magyar Nemzet au­gusztus 28-i számában A nyíregyházi huszárok relik­viái című cikkével a Jósa András Múzeumba kalau­zolja az olvasót. Képekkel illusztrálva mutatja be a 14. huszárezred tárgyi emlékeit. Végigvezet a múzeum ál­landó kiállításain. Fesztiválra készül Nagykálló Aranysávos, örökös kiváló címmel kitüntetett és hagyományőrző külföldi csoportok is érkeznek Mező Éva Nagykálló (KM) — Nagy eseményre készül Nagykálló a hétvégén: a város tizenha­todik alkalommal ad otthont a Kállai Kettős Néptáncfesz­tiválnak. A háromnapos ta­lálkozóra nyolc megyéből 17 hazai együttes utazik a vá­rosba, s 3 határainkon túli csoport is jelezte részvételét Nagyidéról érkezik a negy­venedik születésnapját ün­neplő Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes. A csoport rendszeresen szerepel külföl­dön, két alkalommal is el­nyerte a Zselízi Országos Nép- művészeti Fesztivál nagydí­ját. A legnagyobb sikert a Szek­szárdi Fesztiválon aratta, ahol nívódíjat kapott, s elnyerte a legjobb koreográfiáért járó elismerést is. Az aranysávos együttes a magyar nyelvterület táncain kívül a Kárpát-me­dencében élő népek kultúrájá­val is foglalkozik. Nagykálló testvérvárosát, Metzingent az „Erdélyi Nép­tánccsoport” képviseli a fesz­tiválon. A fiatal együttest 1990-ben alapította a Schultz házaspár, az elődök szoká­sainak ápolására, megőrzésé­re. Népviseletük és táncaik év­Metzingen tácosai tizedek hagyományait köve­tik. Második alkalommal érke­zik a városba a Técsői Tánc­csoport, amelynek tagjai a Hollósy Simon Magyar Tan­nyelvű Középiskola diákjai. A négy évvel ezelőtt alakult együttes tagjai a nehézségek ellenére egyre jobban megsze­rették a táncot, s igyekszenek az eredeti anyagokat elsajátí­tani. A fesztivál történetében először lépnek színpadra gyer­mektáncosok. Az általános iskolás korosztályt az Igrice és a Jósa Gyermek Néptánccso­port képviseli. Mindkét együttes a megyei gyermek szakági bemutatók nívódíjasa. A felnőttcsoportok között olyan nagy múltú, kiemelkedő Técsői lányok teljesítményű együttesek sze­repelnek rtjajd mint a Nép­művészet Európa-díjával ki­tüntetett Hajdú táncegyüttes, az „Örökös Kiváló Együttes” címet viselő Jászság Népi együttes, a többszörös Ki mit tud? győztes Nyírség tánce­gyüttes, vagy a „Véglegesen Kiváló Együttes” elismerést szerzett Tápiómente tánc- együttes. A fesztiválon termé­szetesen fellép a nagykállói Kállai Kettős népi együttes is. A XVI. Kállai Kettős Nép­táncfesztivál megnyitóját ok­tóber 1-jén, pénteken délután 4 órától tartják a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ színháztermében. Utána kerül sor az első szakmai bemu­tatóra, amelynek keretében 11 együttes lép a közönség elé. Szombaton fél 10-től a műve­lődési központ előtt mutatkoz­nak be a fesztivál résztvevői, délután fél 3-kor pedig a szak­mai bemutató második része következik. Este fél 7-kor Biriben, Balkányban, Bököny- ben, és Újfehértón vendégsze­repeinek a tánccsoportok. Va­sárnap a leglátványosabbnak a délután 2-kor kezdődő menet- táncverseny ígérkezik. A tán­cos felvonulás után 4 órakor lesz az ünnepélyes eredmény- hirdetés és díjátadás a műve­lődési központ színháztermé­ben, majd gálaműsorral vesz­nek búcsút a várostól az együttesek. A fesztivál idején a főtéren népművészeti kirakodóvásárt és kézműves bemutatót tarta­nak, a művelődési központ ka­maratermében pedig Blanár Katalin, Stock Johanna, és Tordai János népművészeti kiállítása látható. Az érdeklődők ellátogathat­nak a birketanyai lovaspályára és Harangodra is, ahol a Te­rületi Fogathajtó Bajnokság III. fordulóját rendezik meg a hét végén. A nagyidai együttes Arhív felvételek A történelem makacsul ismétli önmagát Hamar Péter Ha valaki azt kérdezné, hogy A magányos cédrus há­nyadik a magyar festmények művészi rangsorában, minden bizonnyal gyengeelméjűnek néznék. Ám bármilyen furcsa, a filmek világában nem ritka az ilyesfajta sorrendkészítés. A legutóbbi hazai listán az ötödik helyre került Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmje, egy önéletrajzi trilógia első darabja. Hogy szó essék erről az 1980 második felében forga­tott alkotásról, annak az adja az aktualitását, hogy a közel­múltban megjelent a rende­zőnő Napló magamról című kötete (Pelikán Könyvek Bu­dapest, 1993), amelynek bi­zonyos részletei még azok számára is rejtegetnek újdon­ságot, akik folyamatosan igye­keztek figyelemmel kísérni a művészi életpálya alakulását. „Az apám sikeres szobrász volt. Később beszélgettem Vilt Tiborral és Amerigo Tót­tal, akinek évfolyamtársa volt a főiskolán. Elmondták, hogy Mészáros László volt közöttük a legtehetségesebb.” — írja a rendezőnő az említett kötet­ben. Az apa szép illúziók igé­zetében a Szovjetunióba ment, Kirgiziában telepedett le csa­ládjával. Frunzéból hurcolta el a sztálini személyi kultusz gyakorlata jegyében a szovjet Juli szerepében Czinkó- czi Zsuzsa titkosrendőrség, halála körül­ményei ismeretlenek. A Napló gyermekeimnek (munkacíme Néma kiáltás volt, ahogy erről egy korabeli Film Színház Muzsika tanús­kodik) emléket állít egy tehet­séges szobrásznak, akiről ké­sőbb utcát neveztek el Frun- zéban, és egy gyereklány sze­mével láttatja a történelem egyik sötét fejezetét. Haza­térve ugyanis ugyanazt tapasz­talja, amit a Szovjetunióban: a Rajk-per idején sorra tartóztat­ják le politikai okokból a rend­szer számára nem kívánatos személyeket. „A gyerekkori emlékek le- forgatásához magas hegyek kellettek nekünk, a magas kir­giz hegyek. De az eredeti hely­színre, Kirgiziába semmiképp sem mehettünk ki. Ki kellett volna küldeni a forgatóköny­vet Moszkvába. A forgató- könyvet, ami arról szólt: egy magyar kislány visszaemlék­szik arra, hogy az apját elviszi a KGB... Nem küldtük ki a forgatókönyvet Moszkvába... Elmentünk Szlovákiába, a hegyek közé forgatni.” A történelem pedig maka­csul ismétli önmagát: az utolsó forgatási napokra akkor került sor, amikor 1980 decem­berében betiltották Lengyel- országban a szolidaritást, Jaruzelski katonái vették át a hatalmat, letartóztatási hullám indult. Budapesten pedig a pattanásig feszült a hangulat a filmgyárban, hiszen a film fontos szerepeit lengyel szí­nészek játszották, Jan Nowic- ki, Anna Polony, akik maguk is a fennálló hatalommal szembeni szellemiséget képvi­selték. Hogy a film 1984-ben (!) bemutatható legyen, Aczél György intelmei szerint né­hány jelenetet ki kellett vágni az elkészült anyagból. Kima­radt a pofon jelenet, amelyben a kislány főhőst, aki a kórház­ba szülni bevitt anyja után ki- áltozik, egy ápolónő nyakon- vágja. A hatalom a jelenetet jelképesnek értelmezte. Talán nem is tévedett. Mészáros Márta számára a cannesi fesztivál zsűrije szol­gáltatott igazi elégtételt 1984- ben: külön nagydíjat ítélt meg számára. Tudományok Budapest (MTI - KM) — A Budapesti Ismeretter­jesztő Társulat József Attila Szabadegyetemére bárki je­lentkezhet, akit érdekelnek a társadalomtudományok, a természettudományok, a technika, az irodalom, a művészet, vagy aki a szak­májához szeretne további ismereteket szerezni, illetve új szakmát akar tanulni. A különböző fakultáso­kon 70 témában indítanak kollégiumokat és tanfolya­mokat. Az idei előadásokon olyan témák szerepelnek, amelyek iránt a hallgatók már korábban jelezték ér­deklődésüket. Sokan érdek­lődtek külpolitikai kérdések iránt is, így szó lesz az Eu­rópai Közösség intézmény- rendszeréről. Több előadás- sorozat várja az irodalom- és a nyelvtudományok, a művészettörténet, a zene- és a filmművészet iránt ér­deklődőket is. A természe- tudományi és műszaki fa­kultásokon a számítástech­nikától a csillagászaton ke­resztül a fotótechnikáig, számos szakterület kínál új ismereteket azoknak, akik kötöttségektől mentesen, mégis szervezetten kíván­nak művelődni. Jelentkezni szeptember 27-től október 8-áig lehet , a VIII. kerületi Múzeum utca 7. szám alatt. KULTÚRA ‘1H

Next

/
Thumbnails
Contents