Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

Kelet-Magyarország 9 II KM közbiztonsági rovata ŐRSZEM Tovább keresik Olasz Ritát Számítógépen az adatok # Az édesanyja járja az erdőt, panaszkodik és segítséget kér Rita Archív felvétel Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Há­rom és fél hónapja, június 9- én a késő délutáni órákban indult futni, s tűnt el egy nyíregyházi leány, a 20 éves Olasz Rita. Azóta nem ke­rült elő, bizonyosat nem tu­dunk sorsáról. A közvéle- idényt élénken foglalkoztató ügy állásáról érdeklődtem, a rendőrökön kívül megkeres­ve Rita édesanyját is. Lapunkban többször foglal­koztunk a nyíregyházi leány eltűnésével, beszámoltunk a nyomozás fejleményeiről, közzétéve azokat az informá­ciókat, melyek segíthetnek a nyomravezetésben, s amelyek nem gátolják a nyomozás eredményességét. Nem adják fel — Továbbra is jelentős erőkkel folytatjuk a nyomo­zást Rita ügyében — tájékoz­tatott Kovács Sándor alezre­des, a megyei rendőr-főkapi­tányság bűnügyi osztályának vezetője. — Újabb és ismételt információkat, adatokat gyűj­tünk, többek között a leány is­meretségi, baráti köréből, az akkoriban a Sóstói úti kór­házban lévő betegektől, dolgo­zóktól, tehát mindazoktól, akik ismerték őt, szokásait, il­letve láthatták az erdőben, fu­tás közben. Annyi adat, val­lomás gyűlt már össze, hogy feldolgozásuk, rendszerezé­sük, értékelésük most már szá­mítógépen történik. Mivel több változat is fel­merült Rita lehetséges sorsá­val kapcsolatban, minden irányban folytatják a nyomo­zást. Ezek alapján nyomon kö­vetik az esetleges „ukrán vo­nalat”; azokat, akik szexuális bűncselekményt már elkövet­tek korábban, vagy elkövet­hettek (aberráltak), és még so­rolhatnánk. Nyáron speciáli­san kiképzett bányamentő ku­tyákkal újból végigjárták a le­hetséges helyeket, ahol a lány megfordulhatott. Ismét kérik a segítséget — Köszönet azoknak, akik eddig segítettek —, mondta Kovács Sándor —. De mos­Budapest (MTI) — Aljas indokból elkövetett ember­ölés bűntette miatt emelt vá­dat a Pest Megyei Főügyész­ség a közelmúltban Katona Ferenc abonyi lakos és két társa ellen. A bűncselek­mény elkövetésében Rafael László mint bűnsegéd, Raf- fai Sándor pedig mint felbuj­tó vett részt. A megyei ügyészség megál­lapítása szerint Rafael László és Raffai Sándor abból éltek, hogy munkahely és lakás nél­küli személyekkel vállalkozói igazolványt válttattak ki, akik­kel bélyegzőre különböző áru­cikkeket vásároltattak, ellen­tanra sajnos „bedugult” az in­formációs csatornájuk, most már csak akkor tehetnek szert újabb adatokra, ha maguk rá­bukkannak, rákérdeznek. Pe­dig továbbra is várnák levél­ben, telefonon vagy személye­sen a főkapitányság bűnügyi osztályán azokat a jelzéseket, melyek Rita életvitelével, szo­kásaival, kapcsolataival füg­genek össze. Egyebek között segítséget jelenthet azok je­lentkezése, akiket az utóbbi hónapokban valamilyen táma­dás, inzultus ért a Sóstói-er­dőben, kutyát sétáltató, leve­gőzni kiballagó, kocogni, sportolni indult személyek észrevételei. Természetesen minden bejelentést teljes diszkrécióval kezelnek, nem hozzák nyilvánosságra a se­gítő szándékú emberek kilétét. Félnek az emberek Rita édesanyján természete­sen látszik az a fájdalom, tra­gédia, melyet leánya eltűnése okozott. Nem véletlen, hogy elvesztette lelki nyugalmát. Elkeseredését fokozzák azok a cseppet sem jó szándékú em­berek, akik rosszindulatú meg­jegyzéseikkel keserítik a csa­lád életét. Bár ő korábban nem volt erdőt járó, most nap nap után ott sétáltatja a kutyákat, hátha lát valami szokatlant, ami közelebb viheti az ügyet a megoldáshoz. — Az egész utca fél és re­meg — mesélte — érzi min­denki, hogy nincs közbizton­ság a környéken. Többen szö­gesdrótot emeltek az erdőre értéküket azonban nem fizet­ték ki. Az „üzletbe” 1991 tavaszán bevonták K. Antalt, nyáron pedig Katona Ferencet. Né­hány hónap után K. Antal ellen több feljelentés érkezett a rendőrségre, mert hamis bé­lyegzőre vásárolt. Ezt követő­en K. Antal is feljelentést tett 1991. augusztus elején az Esz­tergomi Rendőrkapitánysá­gon, ahol többek között állítot­ta: Raffai Sándor megbízásá­ból mintegy 2,5-3 millió fo­rinttal károsított meg különbö­ző cégeket. Raffai Sándor ek­kor közölte Katona Ferenccel és Rafael Lászlóval: K. An­tallal „végképp csinálni kell néző kerítéseikre, bár ez csak kissé növelheti bizton­ságérzetüket. Azt mondják, úri negyedben la­kunk. Pedig baj esetén még tele­fonálni sem lehet innen, még arra sem képes a MATÁV, hogy egy-két nyilvános telefont állítson fel. Legalább olyat, mely se­gélykérésre alkal­mas, ha rendőrre, mentőre, vagy tűzoltóra lenne szükség. Könnyű azt mondani, hogy vegyünk Westel tele­font... Sajnos a város vezetősége sem érzi át az itt élők helyzetét. Amikor több hónapos várakozás után beju­tottam a polgármester úrhoz, udvariasan meghallgatott ugyan, de valamennyi — az itt élők gondjait tolmácsoló — kérésemre elutasító választ kaptam. Gond van a közvilágí­tással, a kiégett égőket nem cserélik időben, nem ellenőr­zik a lámpákat. Az erdővel sem törődik senki, egymásra mutogatnak, pedig nagy a szemét, magas a gaz, ellepik a kullancsok és bogarak, az autókkal rodeózó fiatalokról nem beszélve. — Azt tapasztaljuk — foly­tatta panaszáradatát —, hogy mindemellett a környék haj­léktalanok lakhelye, kétes ele­mek birodalma, akiktől nem érezheti magát biztonságban az ember. Pedig biztos rendet lehetne teremteni, megszün­tetve az áldatlan állapotokat, csak a jó szándék, az odafigye­lés hiányzik. Szerintem ha megkérnék a városlakókat, a vállalkozókat, sokan és szíve­sen segítenének. A lehető legrosszabb...? Félti a gyerekeit — tette hozzá Olaszné — nem meri őket kiengedni az erdőbe. Ma­ga is úgy érzi időnként, hogy követik. Mióta rendszeresen járja a Sóstói erdőt, számos, és sajnos kedvezőtlen tapaszta­lattal, észrevétellel lett gazda­gabb. Nemcsak a maga érde­kében, családi tragédiája miatt protestál, de arra gondol: a valamit, mert ha lebukik, az összes cigányt el fogja árulni.” Ezután a vádlottak K. Antalt egy kocsmában leitatták, majd autózni hívták. Utazás közben Katona Ferenc egy zsineggel megfojtotta. A rendőrség 1992. május 6- án Törtei közelében egy kút- ban talált rá K. Antal holttes­tére. Az ügyészség a bűncselek­mény elkövetését — a vádlot­tak tagadásával szemben — tanúvallomásokkal, igazságü­gyi orvosszakértői vélemé­nyekkel és a nyomozás egyéb adataival bizonyítja. A vádlot­tak ellen több büntetőeljárás is folyik csalás bűntette miatt. közbiztonság hiánya miatt má­sokat is érhet baj. Ezért kel­lene tenni valamit. Ön mit gondol, mi lett Ritá­val? — tettem fel kissé félve a kérdést. — Sajnos a lehető legrosz- szabbra. Biztos vagyok benne, hogy nem magától ment el. Céltudatos, inkább magának való leány volt, nagy fizikai erővel. Ha be is szállt egy ko­csiba, csak ismerőshöz tehette, vagy kényszerből. Egy kong­resszuson három „bioember” (radiesztéta) nézte meg egy­mástól függetlenül Rita fény­képét, s valamennyien azt mondták: nagy baj történt, fe­hér kocsival messzire vitték. S ő egy nyelvet se beszél, ha külföldre került volna, még ér­tesíteni sem tudna. Én nem zárom ki annak a le­hetőségét sem, hogy esetleg szektások kezébe került. Du- naföldváron is van ezeknek átképző tábora, ahol akár ká­bítószerrel is átnevelhetik a karmukba került fiatalokat. De bejutni nem lehet oda, mert fegyveresek őrzik. Az ilyen helyeket is jó lenne átvizsgál­ni. Háromszázezer a nyomravezetőnek Az édesanya továbbra is fenntartja: a nyomravezető há­romszázezer forintot kap (eny- nyi munkáját vesztve a végki­elégítése), s kiléte titok marad. Úgy véli, segíthetnek informá­ciókkal azok a csáládok, em­berek, akik futni járnak (jár­tak) az erdőbe, hisz ők talán jobban nézelődnek eközben, mint a sportolók. Bízik a taxisokban, akik esetleg az erdőhöz fuvaroztak gyanúsnak látszó személye­ket, s az egészségügyi dolgo­zókban is, akik esetleg vérző, sérül személyt láttak el, ápol­tak — akár titokban is — ab­ban az időben. Hátha nyomra vezet valaki. Utoljára hal meg a remény — szokták mondani. A csa­lád a történtek ellenére is bí­zik abban, hogy akad segítő, jó szándékú ember, aki in­formációjával — a teljes névtelenségben maradva — Rita nyomára vezethet. Ezért kérik (a rendőrséggel karöltve) azokat, akik tenni tudnak: segítsenek. Pénzbehajtó Győr (MTI) — Önbírásko­dás gyanújával letartóztatták az ismert győri pénzbehajtót, Lakatos Lászlót. E felettébb jövedelmező szakmában Csin- túnak emlegetett 26 éves férfi őrizetbe vételénél a komman­dósok is közreműködtek. Lakatos egy csaknem két­millió forintos tartozás behaj­tásán fáradozott. Az eredmény érdekében nemigen válogatott az eszközökben. Az adóst la­kására vitte, kisujjára kést szo­rított, s csonkítással fenyeget­te, ha nem fizet. A bíróság La­katos társa, a 41 éves Molnár Ottó letartóztatását is elrendel­te. Az önbíráskodás büntetési tétele öt évig terjedő szabad­ságvesztés. Megölték üzletkötőjüket A traffipax útja Nyíregyháza (KM) — A rendőrség sebességmérő au­tójának felbukkanása a kö­vetkező időszakban az aláb­bi helyeken várható. Termé­szetesen a változtatás jogát fenntartják, tehát nem árt az óvatosság, azaz a szabályok betartása! Szeptember 28-án 06-14 óra között: Nyíregyháza, Oros, Napkor, Baktalóránt- háza; 14-22 óra között: Nyíregyháza, Kemecse, De- mecser. Szeptember 29-én 06-22 óra között: Nyíregyháza, Nyírbogdány, Nyírtass, Kis- várda, Záhony. Szeptember 30-án 06-22 óra között: Nyíregyháza bel­területe. Október 1-jén 06-22 óra között: Nyíregyháza belterü­lete. Október 2-án 06-14 óra között: Nyíregyháza, Nagy- kálló, Nyírbátor; 14-22 óra között: Nyíregyháza, Máté­szalka. Október 3-án 06-14 óra között: Nyíregyháza, Csá­szárszállás, Újfehértó; 14- 22 óra között: Nyíregyháza belterülete. Október 4-én 06-22 óra között: Nyíregyháza belterü­lete. A rendre vigyáznak Nyírbátor (KM - CS. GY.) — Gyerekkoromban, mosás után, ha a szomszéd néni egy vedér szappanos vi­zet az udvarra borított, a szennyvíz egy része a kapu alatt az utcára csordogált. Ez utóbbit a körzeti megbízott szóvá tette. Többé nem for­dult elő! Aztán télen, a hóe­sést követően, ha valaki elfe­lejtette a járdát megtisztítani, a rendőr az ablakon kopogta­tott. Ekkor a tulaj rögtön tud­ta, ha jót akar, a lapáttal szedje a lábát. Drágár Ferenc, Nyírbátor, Drágár Ferenc Lőrincz Péter, Máriapócs, és Kiss László, Piricse körzeti megbízottjával a minden­napjaikról váltottunk szót. — A szolgálatunkat vi­szonylag önállóan tervezzük — mondta Lőricz Péter. — Persze vannak olyan felada­tok, kötelességek, amelyeket szem előtt kell tartani. Mári- apócson májustól decem­Kiss László bérig a rendezvények adnak rengeteg munkát. A telepü­lésen az utóbbi időben ko­molyabb bűncselekmény nem történt, de az emberek annyira nem szentek, hogy egy-egy kisebb bűntettet ne vinnének véghez. Tanút szinte lehetetlen találni, mert a szomszédjával mindenki­nek másnap is találkoznia kell. A legtöbb baj melegá­gya az italozás. Az is előfor­dult, a kerékpárt nem lopták el; mindössze annyi történt, hogy az illető a szórakozó­helytől elfelejtette hazavin­ni. — Piricsén és Nyírpilisen a meglehetősen népes ci­gánylakosság egy részének életmódja kifogásolható — veszi át a szót Kiss László. — Ha nincs bejelentés, vé­gigmegyek a falun, beszél­getek az emberekkel, s bené­zek a polgármesteri hivatal­ba. Ha van ügyirat, megcsi­nálom. A tulajdonviszonyok változása miatt az utóbbi időben kevesebb mezőőr vi­gyázza a határt. A gazdák a lopások miatt siránkoznak, de igazi, s megnyugtató megoldásra nem futja ere­jükből. A rendőrökéből sem. Aztán nekünk gyakran egy kicsit jogásznak is kell len­nünk, mert a családi vagyon­megosztástól kezdve, a pol­gármesteri hivatalra tartozó ügyekig mindenben felvilá­gosítást kémek. —Nekem ilyen szempont­ból könnyebb, mert Nyírbá­torban van rendőrkapitány­ság, s az emberek az ügyes­bajos dolgaikkal jórészt oda mennek — vallja Drágár Fe­renc. — Hozzánk egész nap jö­hetnek — említette Lőrincz Péter. — Ha valahol baleset történik, a mentők értesítése előtt is hozzám szaladnak. — Gyakorta néhányan összefogunk, s több község­ben ellenőrizzük az üzlete­ket, intézményeket és más objektumokat — így Kiss László. Ezek után arról váltottunk szót, hogy korábban egy- egy, valakinek nem tetsző intézkedés után a rendőrt „kivetkőztetéssel” fenyeget­ték. Meg az ittas vezető fele­lősségre vonása mögött vala­melyik rendőr személyes bosszúját sejtették. Ez ma már ritkán fordul elő. Lőricz úr élete legnagyobb élménye volt, amikor a pá­palátogatáskor tett szolgála­tának jutalmául a Vatikánba utazhatott. Nagyon örült, amikor Rómában magyarul azt hallotta: „Nézzétek, egyenruhás magyar rendő­rök...” Dicsérik a polgárőröket, akik a megfigyeléseikkel je­lentősen segítik a bűnüldö­zést. Mondják, kényszerítő eszközt elvétve kell alkal­mazniuk, A szép szónak nagy csillapító értéke van. Az még a túl sósra sikerült Lőrincz Péter A SZERZŐ FELVÉTELEI borsóleves miatt megvadult, s a lakberendezést törő pécsi férfire is hatott. Szóltak a* tiszta ruha és az ápolt külső tekintélyt növelő varázsáról, meg arról, a rendőr az ital­boltban senki invitálását ne fogadja el, de szeszes italt maga se fizessen magának. ^1993. szeptember 27,, hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents