Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-03 / 205. szám

1993. szeptember 3., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Karneváli forgatag Nyíregyházán Csak a felvonulók ezren lesznek a fesztiválon, amely a Nyírségi Ősz rangos eseménye Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Nagy a sürgés-forgás az egész házban, jönnek-men- nek a vendégek, egymásnak adják a kilincset a dolgozók, izzanak a telefonok, minden­ki lohol, feljegyez, egyeztet: teljes gőzzel készülnek a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban a szeptember 4-i és 5-i esemé­nyekre, a Nyírségi Ősz kul­turális szempontból kiemel­kedő két napjára. Szombaton délelőtt tíz óra­kor, ha kegyes lesz az időjárás, s nem mossa el az eső a ter­vezett programot, megindul a menet a művelődési központ­tól a városi stadionig, hogy az utca embere néhány percre megállhasson, és elgyönyör­ködhessen egyik-másik pro­dukcióban, vagy az összesben. Pillantás a kulisszák mögé A közönség már csak a végeredményével találkozik mindannak, amit miatta a programok közreműködői és szervezői létrehoztak. Nem ér­dektelen talán ezúttal a kulisz- szák mögé pillantani, meny­nyi körültekintést és figyelmet igényel egy ilyen fesztivál megrendezése. A művelődési központ egyik irodájából telefonálás hallatszik. Az egyik vidéki vá­rost hívják: — Van még egy csoport, amelyiknek vendéglátót kere­sünk. Ott lépnének fel nálatok, nem tudnátok őket vacsorával fogadni? A válasz kedvező, szívesen látják az érkezőket, s felké­szülnek vacsorával is. A gond megoldódott, a feladatot a fü­zetben ki lehet pipálni, és jö­het a következő telefon. — Hét külföldi művész- együttest várunk, és lesz még néhány hazai vendégcsoport is — mondja ezzel kapcsolatban Bradács Mária, az intézmény igazgatóhelyettese. — Szeret­Nyírségí lányok tánca nénk mindenkit úgy elhelyez­ni és ellátni, hogy jól érezzék itt magukat, elégedettek legye­nek, és kedves emlékeket őriz­zenek meg városunkról. Az ideérkező vendégcsopor­tok tagjainak többségét a 110- es középiskola kollégiumában szállásolják el, s vannak, akik a sóstói Tókuckóban kapnak helyet. A vendégfogadás elő­készítése már a meghívással megkezdődik. Ha a táncos vegetáriánus Tájékozódnak még olyan egyéni igényekről is, hogy a zenészek, vagy a táncosok kö­zött vannak-e például vegetá­riánusok, s ha igen, akkor az ő szokásaiknak megfelelő kosz- tot kínálják. — Általánosságban az a jel­lemző — halljuk az igazgató- helyettestől —, ha mi me­gyünk külföldre, mi is meg­esszük a csigabigát is, ha azt teszik elénk az asztalra, itt pe­dig mi igyekszünk a magyar konyha specialitásait feltálal­ni. Lehetne még sorolni, meny­nyi minden körülményre kell tekintettel lenni, egészen azzal bezáróan, hogy intézkedni kell a rendőrségnél, megteremteni a csoportok felvonulásának zavartalan lehetőségét. Számításaik szerint meg- döntik az eddigi rekordokat a felvonulók számát tekintve: 25 művészeti együttes tagjai, zenészek, táncosok, majoret­tek, bábosok, színjátszók szó­rakoztatják a közönséget az ut­cán, a tervek szerint csak a fel­vonulók majdnem ezren lesz­nek. Olasz, szlovák, mexikói, ukrán, lengyel együttesek mu­tatják be műsorukat a hazaiak mellett, több csoport, így pél­dául a Mesekert Bábszínház készít a nézőknek meglepe­tést, amin felül bábelőadá­sokat is tartanak. A Sárkány­ölő Vitéz László előadásai szombat délután 5, vasárnap 10 és délután 2 órakor kezdőd­nek. Szombat este 6-kor a külföl­di táncegyüttesek, valamint a Nyírség és a Szabolcs táncosai gálaműsort adnak a tervek sze­rint a stadionban. Mindkét nap népművészeti bemutató vár­Harasztosi Pál felvétele ja a látogatókat, kismesterek munkáit állítják ki, és lesz vá­sár is, a gyerekek szüleikkel népi gyermekjátékokat készít­hetnek. Megkérdeztük az egyik szer­vezőt, Dede Zoltán mozgás­művészeti szakreferenst, mit ajánlana a közönség figyelmé­be az utca forgatagából? Riói karnevál a mexikóiaktól — Az egyik szempontból a Székelykeresztúrról és Ko­lozsvárról érkező csoportokat, mert az eredeti hagyományo­kat őrzik, sőt, azokkal együtt élnek. A másik oldalról a me­xikóiakat emelném ki, hiszen ők egy olyan kultúrát képvi­selnek, ami a nyíregyházi ut­cán ritkán jelenik meg: a latin amerikai stílust hozzák el, itt elevenítik meg a riói karnevá­lok hangulatát. Végül egy praktikus infor­máció: rossz idő esetén a kar­nevált a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, az este 6-kor kez­dődő gálát a művelődési köz­pontban rendezik meg. Száz lány Nyíregyháza (KM — N. L.) — Ä megyei munkaügyi köz­pont statisztikai és elemzési osztálya elkészítette a legú­jabb munkaerőpiaci elemzé­sét, amely főleg a nyári hetek­re érvényes. Az iskolai év befejezése után majdnem 2500 pályakez­dő munkanélküli rontotta sta­tisztikánkat. A tavaszi hóna­pok viszonylagos csökkenése után július végéig 20,3 száza­lékra emelkedett a munkanél­küliségi ráta. Főleg Nyíregy­háza, Mátészalka és Nagy- ecsed térségében jelentkeztek „tömegesen” azok a fiatalok, akik nem tudnak állást találni. Kisvárdán a Hunniacoop húsfeldolgozó üzemet felújí­tották, korszerűsítették, ide a cég háromszáz betanított mun­kás kiközvetítését kérte. A tyukodi konzervgyár a szezon­ban közel százötven munkás ideiglenes foglalkoztatását oldja meg. Mátészalka kör­nyékén a munkaadók az utób­bi időben viszonylag nagy számban kerestek bolti eladó­kat, vendéglátóipari szakem­bereket és pedagógusokat. Kisvárda térségében száz lányt, illetve asszonyt keres­tek, s még keresnek betanított varrónő munkakörbe. Nyír­egyházán 18 vasipari szak­munkásnak kínáltak új állást.--------------------TárCa­rj itymallik. A kgst-nek ne- I vezeti piactér már nem alszik. Almos, gyűrött embe­rek dörzsölik szemüket; van, aki egy földre terített pléden töltötte az éjszakát. Nagy a tumultus a vízcsapnál, amely amolyan itatóra emlékeztet. Emberitató. Az autók szinte folyamato­san érkeznek. Próbálom kito- tózni, melyik honnan jött. Az RO felségjelzéssel, persze nincs gond. Az UA nyilván Ukrajnát jelenti. Am soknak nincs semmi értelmezhető jel­zése. Egy kárpátaljai magyar például felségjelzés helyett nemes egyszerűséggel(?) Be­regszász címerét tette ki. — Mit szóltak ehhez a ha­táron? — kérdezem az atyafit. — Na, ne gondolja, hogy így jöttem át. Az UA-t csak azután vettem le, mikor már átjöttünk, majd csak a hatá­ron teszem ki újra. Hát, mondja, nem szebb ez a cí­mer? Meg aztán... ez a mienk. Majd némi töprengés után: —Látja, erre is ráfanyalo­dik az ember. Sose gondol­tam volna, hogy idáig jutunk. Volt nekem rendes állásom, ha nem is kerestem sokat, de megéltünk. Most már ott tar­tunk, hogy a keresetünkből vízre meg kenyérre futja. A boltok teljesen üresek. Ha meg van is valami, olyan drá­ga, hogy az megfizethetetlen annak, aki a fizetésből ét. A nyugdíjasokról nem is beszé­lek, mert előfordul, hogy a két kiló húsra nem elég az apanázs. Tudja, mennyit kér­nek a feketézők egy forintért? Hetven kupont! Az én leg­utóbbi havi keresetem meg még a negyvenezret se ütötte meg. Akkor kiszámolhatja, mit ér a kupon. Hát ezért kell néha csapni egy kört. Kicsit odébb: — Pán, észtét a cserepet tesseek megvenni. Olcsóun adom, lesz meg ajándék is. Itt van esz a gyertya. Igasz, van elterve, de szép asz. Na, tesseek! —fog karon egy kö­zépkorú hölgy. 0 is Kárpát- aljáról érkezett, kellene neki a forint. A busz indulásáig szeretne eladni mindent; meg aztán venni is kellene vala­mit. Egy kis ételízesítőt, ká­vét, a gyereknek csokit, rá- gót, kólát... — Tetszik tudni, minálunk ezek a dolgok nagyon drá­gák. — Hátha ma jobb lesz a piac, és akkor végre hazame­hetünk — mondja egy ötve­nes, testes ember. A földön, a „szürke abro­szon”, azaz az újságpapíron a mindenféle „áru”. Öngyújtó, halkonzen>, kardánkereszt Ladá­hoz, egy rúd kolbász... — Azt hozunk, amit kapunk — mondja egy asszony. —Ez se olcsó ott. De ha forintot ven­nénk, rosszabbul jár­nánk. Mert azért nagyon sok kupont kérnek mostanában. A városi emberrel van a legjob­ban kibabrálva, mert a falusi csak megtermeli magának a legfontosabb élelmiszert. De a városinak mindent meg kell venni. A piacon. Mert a boltban jó, ha kenye­ret kap az ember hosszú sor­ban állás után. De azt is mi­lyet... ry ersze, nem mindenki í profi csencselő ám itt, hiszen vannak számosán, aki­ket a sors kényszerít rá egy-egy ilyen útra. A profik amúgy sem itt alszanak. Ne­kik már futja szállodára, pan­zióra. Györke László Emberitató Nézqpont ) Feltételes mód Angyal Sándor rt zívderítően jó hírnek jJ tűnhetett a jelenlé­vők számára, amikor Josef Schwarz, Ausztria budapesti nagykövetségének kereske­delmi tanácsosa a minap Nyíregyházán egy előadásá­ban kijelentette: a mezőgaz­dasági jellegű Szabolcs- Szatmár-Bereg megyét is kedvezően érintheti, hogy 1994-ben Magyarország a mostaninál 30 százalékkal több mezőgazdasági termé­ket szállíthat Ausztriába. A finomságokra fogéko­nyabb fülek azonban arra is „vevők" voltak, hogy a ven­dég hangsúlyozta: bizonyos feltételek mellett szabolcsi alma is exportálható Auszt­riába, de az ottani szabá­lyok, törvények védik az osztrák gyümölcstermelők érdekeit, és ezt tudomásul kell venni. Nem szeretnék örömhír­rontó lenni, de érdemes a diplomata diplomatikus vé­leményét nagyon alaposan végiggondolni és komolyan venni. Már a jövőre ese­dékes, ugyancsak jelentős mennyiségű mezőgazdasági exporttal kapcsolatban úgy mondta: szállíthat a magyar mezőgazdaság Ausztriá­ba. Tehát ez, mint feltételes mód, nagyon is komoly fel­tételeket feltételez. Mint köz­tudott, rendkívüli mértékben sújtotta például a tiszántúli térséget (benne különöskép­pen megyénket) a húsex- portstop a közelmúltban ta­pasztalt járvány miatt. Aki Nyugaton jár, megta­pasztalhatja, hogy ott nem hulló almát, összerottyant paradicsomot vagy más nö­vény-, zöldségfélét kínálnak a fényes áruházakban vagy a járdák mentén, hanem mindig a legjobbat, mindig a legtökéletesebbet. Ennek van ára, miként nagy árat fizet az a magyar gazdasági partner (szállító) is, aki fi­gyelmen kívül hagyja, hogy a nyugati piacra betörni és ott versenyképesnek marad­ni bizony magas követelmé­nyeket támaszt. Azt már csak mellesleg jegyzem meg, hogy nekem rendkívül szimpatikus az a kijelentés: Ausztriában tör­vények védik az osztrák gyü­mölcstermelők érdekeit. Ezt a módszert viszont nem ár­tana nekünk importálni. Kommentár _____________________ A hatóság rosszallása Kovács Éva F eldúlva mondja egyik ismerősöm: hallatlan, mennyire nincs ma elretten­tő ereje a törvénynek, s oly sokat emlegetett szigorának, szerinte ma egyáltalán nem éri meg tisztességesnek len­ni, vagy ha éppen fordítani akarunk a gondolaton, jog­gal mondhatjuk, nem valami nagy kockázat bűnözni, lop­ni, csalni. A fenti megálla­pítás természetesen túlzás, a lényegtől azonban sajnos nem jár olyan messze. Mi is történt valójában? Ismerősöm egy kereske­delmi kft. vezetője, akinek raktárából értékes illatsze­reket lopott egy férfi. Az el­követő, ahogyan a szakmai zsargonban az ilyen embert nevezik, igen trükkös megol­dást alkalmazott: miközben fel-alá járkált a raktárban, kiürített jó pár Ultra Pam- pers-ös dobozt, s a pelenkák helyett azokba drága sam­ponokat, kozmetikai szere­ket rakott. A raktár dolgozói szerencsére észrevették a dolgot, tettenérték az illetőt, így nem keletkezett káruk, megmaradtak a sok pénzt érő kozmetikumok. Ismerő­söm feljelentést tett, naivan remélve, a bűnös elnyeri méltó büntetését. Nem ez történt meg. A mi­nap kézbe vehette a nyomo­zás felfüggesztéséről szóló határozatot, mely arról érte­sítette, hogy a lopást ugyan bizonyítani tudják, „az elkö­vetett bűncselekmény azon­ban az elkövetés értékére és az elkövetés körülményeire tekintettel olyan csekély fok­ban veszélyes a társadalom­ra, hogy emiatt a törvény szerint alkalmazható leg­enyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen. Ezért a nyo­mozást megszüntettem, az elkövetőt pedig — hogy érezze a hatóság rosszal­lását — megrovásban része­sítem.” Dátum, aláírás. Ismerősöm azóta is há- borog, s váltig töpreng, va­jon nem lett volna jobb, ha rosszallását kifejezendő az illetőt ott a helyszínen „megrovásban részesíti" Jó, hogy végül nem tette meg. Még a végén őt mi­nősítették volna a tár­sadalomra veszélyes egyén­nek...

Next

/
Thumbnails
Contents