Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-27 / 225. szám

1993. szeptember 27., hétfő HATTER Kelet-Magyarorszag 3 Nagyobb felelősséggel önmagunkért A magyarok a százpontos minősítésben csak harmincegyet értek el a munkaerők rangsorában Erős lesz az aktív dolgozók terhelése Szekeres Tibor felvétele D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) —- Németországban egy felmé­rést készítettek: ki számít ma a legjobb munkaerőnek. Kiderült, hogy a japánok és a svájciak teljesítménye a legjobb. A magyarok a száz­pontos minősítésben csak 31-et értek el, az indiaiak és a törökök is megelőznek bennünket. A közvélemény­kutatás szerint ma már egyáltalán nem számítunk olcsó és jól képzett munka­erőnek. Mindez Komenyeczki István előadásában hangzott el, aki a Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézetének az igazgatója. A rendezvényt a szakszervezetek megyei könyvtára szervezte,, melyet szeptember 23-án az Érdekvé­delmi Akadémia előadás- sorozatán belül tartottak meg Nyíregyházán. Szociális gondok Az egész napos programra a szakszervezeti tisztségviselők és az üzemi tanácsok tagjai kaptak meghívást. Kome­nyeczki István előadásában a foglalkoztatáspolitikáról és annak eszközrendszerérői szólt. A munkanélküliség, a foglalkoztatás megoldatlan és kilátástalannak tűnő helyzete napjainkban a legtöbb embert érdekli és valamilyen formá­ban érinti is. Vagy úgy, hogy már munkanélküli az illető, vagy hamarosan azzá válik, vagy pedig, mint aktív dolgo­zó a keresete meghatározott százalékát a szolidalitási alap­ba fizeti, amely fedezi a munkanélküli-járadékok költ­ségeit. Az előadó szerint a munka- nélküliség az év végére a je­lenlegitől még súlyosabb problémát fog jelenteni. No­vemberben várhatóan közel 250 ezer ember kerül ki a munkanélküli-járadék alól. Az ezzel járó szociális gondokat az önkormányzatok nem tud­ják megoldani. Anyagi fedeze­tük, de valójában koncepció­juk sincs. Kezelésre szorulnak Tartós feszültséget teremte­nek a társadalombiztosítás te­rületén lecsapódó ellentmon­dások is. A TB-ellátásra óriási igény van, hiszen a munka- nélküliek jelentős része egész­ségügyi kezelésre szorul, vi­szont részükről befizetés nem történik. Nyugat Európában az átla­gos munkanélküliség 10 szá­zalék fölött van, míg hazánk­ban 13-20 százalék közötti. Gyakran olvasni olyan sta­tisztikát, hogy a regisztrált munkanélküliek száma csök­ken, összességében azonban a munkanélküliek tábora növek­szik. Azok, akik valamikor mun­kavállalók voltak, de nem vet­ték őket nyilvántartásba: 140 ezren lehetnek. Ehhez jön még 150 ezer személy, akik most végeznek az iskolákban, de nem tudnak elhelyezkedni. Európában a munkanélküli­ség növekedése sehol sem történt ilyen robbanásszerű­en, mint hazánkban. Szellemi leépülés A szak-emberek nem tudtak felkészülni, és a probléma ke­zelésére megfelelő eszköz- rendszert kiépíteni. A segélye­zés nem megoldás! Egyébként sem ez volna a munkaügyi központok feladata, ezért el­képzelhető, hogy 1-2 év múlva ezeket a kifizetéseket a tár­sadalombiztosítási intézeten keresztül fogják teljesíteni. Az előadó szerint a munka- nélkülivé vált személy egy év után fizikailag és szellemileg is leépül. Óriási szükség volna arra, hogy valamilyen formá­ban állandó tréningben legye­nek, ne veszítsék el szakmai tudásukat, szellemi frissessé­güket. Azt is rendezni kellene, hogy a különböző oktatási in­tézmények milyen szakmákra képezzék az embereket. Inkább a háztartásban Nyugat Európában például több munkaigényes beruhá­zást létesítettek, amellyel na­gyobb százalékban csökkent a munkanélküliek száma, mint a gazdasági növekedés mutató­ja. Magyarországon is elkép­zelhető hasonló megoldás. A munkanélküliek számát azzal is lehetne csökkenteni, ha a nők egy része — akik szívesen foglalkoznának inkább a gye­rekeikkel és a háztartás veze­tésével — reális anyagi jut­tatás mellett otthon maradhat­nának. Rontja a helyzetet, valamint a munkába állás esélyét a külföldi munkavállalók szá­ma: legálisan és illegálisan kö­rülbelül 200 ezren vannak. E területhez tartozik a parttalan­nak tűnő importliberalizáció is, mely lényegesen megnehe­zíti a hazai áruk kelendőségét. Átszövi életünket A foglalkoztatás kérdése szinte teljesen átszövi tár­sadalmi, politikai életünket. Nem elég azonban, ha köz­ponti, szervezett intézkedé­sekkel próbáljuk a problémát megoldani, hanem az érintett személyeknek is akarni kell a változást. Korábban hozzá­szoktunk: mások gondolkod­nak helyettünk, eldöntik mit, hogyan tegyünk, ma viszont ez már nem megy! Felelősek vagyunk önmagunkért. Hogyan lehetne csökkenteni a munkanélküliek számát? Számos koncepció készül: a részmunkaidő bevezetése, „te- lemunka” otthoni foglalkoz­tatással, nyugdíjkorhatár eme­lése, munkaidő csökkentése... A különböző számítások sze­rint a jövőben azonban nem csak a munkanélküliek hely­zete lesz nehéz, hanem a mun­kahellyel rendelkező szemé­lyeké is. A születések száma jobban fog csökkenni, mint a ha­láleseteké, 2020-ra hazánk lakossága várhatóan 9,5 millió alatt lesz. A lakosság elörege­dése miatt az aktív dolgozók leterheltsége erősebbé válik. Nulladik évfolyam Nyíregyháza (KM) — A továbbtanulni szándékozó, de felsőfokú intézetbe fel nem vett fiatalok számára kínál egyéves előkészítésre lehetőséget Nyíregyházán a Bessenyei György Tanár­képző Főiskola. A nulladik évfolyamra jelentkezők péntek délutánonként és szombat délelőttönként kapnak előkészítést a főis­kolai tanulmányokhoz, és három alkalommal kell vizsgázniuk. A nulladik évfolyam tan­díja 90 ezer forint, amit há­rom részletben kell befi­zetni. Akik viszont jól ta­nulnak, s az első két vizs­gán nyolcvan százalék fö­lött teljesítenek, a harmadik 30 ezer forintot már nem kell befizetniük. A nulladik évfolyamon középszintű szakképesítés is szerezhető.---------------------Tárca— F ranyó bácsi nemrég nagy elhatározásra jutott. Úgy döntött megfogadja az orvo­sok tanácsait, az egészséges életmód minden intelmét. Alkoholt legfeljebb családi, ünnepi események alkalmá­val fogyaszt. Hozzálát a jó- gázáshoz is, ami sokak sze­rint évekkel, netán évtizedek­kel képes meghosszabbítani az emberi életet. Fontolgatja, hogy esetleg áttér a vegetá­riánus táplálkozásra, húst egyáltalán nem vesz magá­hoz. De ez még ma inkább vágyálom, vagy inkább rossz álom, mert Franyó bácsi imádja a húst. Mi késztette a derék állam­polgárt eme elhatározására? Azt gondolhatnánk, az a ter­mészetes igyekezet, hogy so­káig szeretne élni. Ez igaz is, azonban Franyó bácsi ese­tében—ahogyan a lélekgyó­gyászok mondanák — egy különleges motívum is közre­játszik. Nem titkolja, sőt ba­ráti körben terejeszti is, azért szeretne matuzsálemi kort megérni, hogy anyagi rom­lásba vigye a tb-t. Már ő is csak így mondja: tb, hisz min­denki tudja, arról az intéz­Páll Géza Bosszú ményről van szó, amelyhez a nyugdíjjárulékok befutnak, s amelynek nemrég új nevet is adtak. Evek óta foglalkoztatja Franyó bácsit, hány forintot vonnak le tőle, mint mondja látatlanból, hisz senkinek sincs a homlokára írva med­dig fog élni. Halom számítást végzett már a tb-hez eddig a fizetéséből befolyt összegek­ről, s mindig arra a következ­tetésre jutott, valami itt nincs rendjén. Legalább egy tucat ismerőséről, rokonról, barát­ról tud, akiktől évekig, évtize­dekig vonták a szokásos nyugdíj járulékot, de azok már békében nyugosznak, nem érték meg a nyugdíjas­kort. Ez a tömérdek pénz el­veszett, érvel Franyó bácsi, legalábbis a leginkább érde­keltek számára. A családta­gok, rokonok nem öröklik az így befizetett összegeket, hol­ott valami kárpótlásféle azért járna nekik. Így a tb nagy ka­lapjában marad az idő előtt elhunytak pénze, s ez seho­gyan sem egyezik Franyó bácsi igazságérzetével. Ezért jutott arra az elha­tározásra, hogy nemes bosz- szút áll a tb-n, legalább ki­lencven évig, vagy még to­vább fog élni, kieszi, vagy inkább kiéli a vagyonából a nyugdíjasok tekintélyes in­tézményét. Erre, ha jól bele­gondolunk, minden esélye megvan. Franyó bácsi ugya­nis, népes családja, barátai körében épp a közelmúltban ünnepelte 35. születésnapját. Ebből az alkalomból távira­tot küldött a TB Főigazgató­ságának, lakonikusan rövid szöveggel: Reszkessetek, száz évig fogok élni... Konszolidáció Balogh József A múlt hét egyik sokakat megnyugtató híre, volt, hogy — amint azt az Állami Bankfelügyelet elnökasszo­nya bejelentette: folytatódik a bankkonszolidáció. El­kezdődött a pénzintézetek karcsúsítása, ebben a hi­telkonszolidációnak volt nagy jelentősége, most a bankok feltőkésítése követ­kezik. Ezután kerül majd sor az adósok konszolidációjára, végezetül pedig visszafi­zetik a betétesek bankban rekedt pénzét is. Őszintén szólva bennem felemás érzéseket váltott ki az elnökasszony bejelentése. Addig még csak rendben is lenne, hogy karcsúsítanak, meg hogy visszafizetik a tönkrement takarékszövet­kezetekben, bankokban el­helyezett pénzt, ám az na­gyon hiányzott nekem a fel­sorolásból, hogy konszoli­dálják a szélhámosokat is. Mert az egyáltalán nincs rendben, hogy az állam, vagyis hát a mi pénzünkből teszik oda a korrupcióval, a fedezetlen váltókkal, az elő­re látható csalásokkal kisze­dett milliárdokat, s abból fi­zetik ki a károsultakat, a csalók meg jót röhögnek a markukba. Gondolom sokan el tud­nánk képzelni egy ilyen szél­hámoskonszolidációt is, mégpedig úgy, hogy azok zsebéből, tulajdonából, el­dugott vagyonából vinnék véghez a konszolidációt, akik a csődöt, a hiányt, ezek nyomán pedig a pénzin­tézetek iránti bizalmatlansá­got okozták. Ilyesmikről beszélgettünk két-három napja egy köz­gazdász ismerősömmel, s szóba került a konszolidáció fogalma is. Azt kérdezi: tu­dod te mit jelent az a kon­szolidáció? Tudom persze, hogy tudom, válaszoltam ki­csit sértődötten és felmond­tam neki a leckét. A kon­szolidáció valamely állapot rendeződését, megszilárdu­lását jelenti, a gazdaságban pedig a válság utáni ki­egyensúlyozott állapotra szokták mondani. A fenét—mondta ismerő­söm és eképp válaszolt. Amikor Malinovszkij mar­sall elfoglalta Szegedet, há­rom nap szabadrablást en- gedélyzett katonáinak. Hát ezt jelenti a bankok­ban is a konszolidáció. Csak azt kellene pontosan tudni: ki volt a bankoknál a Mali­novszkij. A százkettedik kiskutya Vincze Péter felvételé Kommentár Magad uram... Galambos Béla edvezményes almaszü- A rét nyugdíjasoknak címmel az alábbi hírt olvas­tam a hírügynökségi jelen­tések között: „Jelentős kedvezményt ad a nyugdíjasoknak az al­mavásárláskor az Eurotrust Consult(Kft. — az egykori Alagi Állami Tangazdaság gyümölcsöskertjének tulaj­donosa —, amely a szobi kerületben szedd magad ak­ciót tart. A társaság a jo­natánalmát 22 forintért szá­molja fel, míg a nyugdíja­soknak csupán 19 forintot kell fizetniük érte kilónként. A goldenért 20 forint he­lyett 17 forintot, míg a star- king fajtáért 22 forint helyett mindössze 16 forint 50 fillért számláznak a nyugdíjasok­nak." Megmondom őszintén, megöl az irigység, ha erre a szedd magad akcióra és az alagi gyümölcsös gazdáira gondolok. Csak kiírják a ka­pufélfára: 19 forint (kizáró­lag nyugdíjasoknak!) az al­ma kilója és várják karba tett kézzel, hogy a vevő a maga szedte alma után le­szurkolja az igencsak tisz­tességes árat a pénztárba. Hát ezt teszi a nagyváros közelsége, a gazdaságföld­rajzi értelemben vett jó fekvés. Megfordítva a dol­got: ezért (is) hátrányos helyzetűek a keleti végeken élők. Kis túlzással állítom, hogy az a szabolcs-szatmár-bere- gi termelő, aki most a szü­retidő derekán még azt sem tudja, megveszi-e valaki egyáltalán az almáját, aki­nek még egy kifli árát sem kínálják a gyümölcs kilójá­ért, 19 forintért tán még meg is törölgetne minden ládába tett darabot. Am abban egé­szen biztos vagyok, hogy a pesti nyugdíjasnak nem kel­lene az alma után kapasz­kodnia, mert a legközelebbi piactéren is megvehetné a szabolcsiaktól, akik ennyiért örömmel odaszállítanák. Ha megszervezné nekik az ilyen akciókat valaki. Tartok tőle azonban, hogy még mindig nem hiszik a ter­melőink, hogy helyettük ezt már senki nem fogja meg­tenni. Csak magukra számít­hatnak. * Nézőpont )

Next

/
Thumbnails
Contents