Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25 / 224. szám

1993. szeptember 25.

ßl ‘Kekt-fyfagyarország Hétvégi meÜéfcfete 1 7

Úgy élünk, ahogy tudunk

I

Nábrádi Lajos

Se bolt, se iskola, se posta, se kövesút, se telefon, se önkormányzati képviselő... így jellemezhetjük az Isten háta mögötti települést, Lóczybokort. Vagy százharminc ember él itt, talán nem haszontalan róluk hírt adni. Megírhatjuk, hogy egyre nehezebben, egyre öregesebben élnek, s talán kaphatnak még némi segítséget. De honnan is? Hát a megyei jogú város, Nyíregyháza önkormányzatától. Igazgatásilag ugyanis a megyeszékhelyhez tartozik ez a jellegzetes nyírségi bokortelepülés. Vajon érezhetik-e magukat nyíregyháziaknak az itteniek? Aligha.

A természet szép környezettel, idegnyugtató csenddel és tiszta levegővel áldotta meg az itt élőket. Az infrastruktúra azonban teljesen hiányzik. Igaz, a civilizációs ártalmak sem értek el idáig. Csak néhány öreg Zsiguli gépkocsi és egy traktor jelenti a gépparkot.

Hol is találjuk Lóczybokort? Ha Nyíregyházáról Kálmán- háza irányába vesszük utunkat, bal oldalt találunk egy sertéstelepet. A telep kerítése mellett keskeny dűlőút kezdődik. Ez vezet a szóban forgó településre. Vagy másfél-két kilométert kell kocsikáznunk, hogy a helyszínre érkezzünk. Előbb azonban a dűlőút elején, a kerítés közelében szemügyre vehetjük az egymás mellett sorakozó, zöld postaládákat. Aki újságot, vagy távoli rokonoktól levelet vár, annak bizony ide kell gyalogolnia, vagy bicikliznie — minden áldott nap.

Akácfák és homokbuckák szegélyezik a dűlőutat. Egy dombocskáról jól látni, hogy nincs itt rendezett, nyílegyenes utca, a házak szinte a szó szoros értelmében bokorszerű- en helyezkednek el. Újnak és modemnek nevezhető házat csak keveset láthatunk.

Régi, tirpák gazda háza lehetett az egyik, hosszú, tomácos ház. Udvarán szinte égig ér a gaz. A kapun rozsdás lakat feszül. Kicsit odébb nádfedeles ház lapul a hatalmasra nőtt, öreg akácok árnyékában. A nádfedeles ház körül mai életnek láthatók a jelei.

A bokor elején járunk, amikor kerékpáros asszony bukkan fel a láthatáron. Udvarias kérésünkre megáll és szívesen elcseveg egy Jcicsit. Bemutatkozik: Herczku Józsefné. Persze hogy panaszra nyílik a szája. Mondja, hogy itt a legfőbb közlekedési eszköz a kerékpár.

Eddig jól megéltek itt az emberek — mondja tovább a magáét —, mert a közelben lévő Ságvári Tsz munkát és kenyeret adott. Az ő férje is tsz- tag. Egyelőre — teszi hozzá. S panaszolja, hogy a nagy gondokkal küzdő tsz több embert elbocsátott, nem tudja, hogy az ő férjére sor kerül-e.

A kerékpáros távozása után vagy tíz percig bámészkodunk, de sehol egy lélek. Lehangoló, hogy az elhagyott házak udvarán kiszáradt gyümölcsfák meredeznek az ég felé. Ahol viszont laknak, ott szép minden. Feltűnően sok cseresznyefát látunk. Az út mentén az aszály ellenére nagyra nőtt a kukorica, a csövek többsége félkaromnyi. Egy kicsit beljebb a száradó dohány szaga és a must édes illata keveredik a levegőben. A dohány és a szőlő is jól megterem ezen a vidéken.

Kazár Mihály nyugdíjas kint áll a kapuban. Az ő udvarán préselik a pár má^ányi szőlőt. A kapu melletti öreg fenyőfa alatt beszélgetünk. Azt mondja, legnagyobb gondjuk a jó ivóvíz hiánya. Göcsörtös ujjá- val mutatja a közeli, kiszáradt tavacskát. Mondja, hogy ott évtizedeken át mély víz volt, sok vízimadárral. S nemcsak a

tó száradt ki, az udvarokon lévő kutakban is alig van már víz. Fizetnék ők a hozzájárulást, csak jutna el ide végre a vezetékes víz. Szerinte valamelyik busz is bekanyarodhatna ide. Ezt az óha ját mindjárt törli, mert eszébe jut, hogy a fő közlekedési eszköz a bicikli. Közli, hogy ő is kerékpárral megy be a városba. Felemelt hangon mondja:

„A szombati MDF-piacra csak átszállással tudnék menni. Ötven forint a két jegy, oda — vissza száz. Ki bírná ezt? Főleg így, hogy a fiam munkanélküli.”

A szomszédban Török Mária szintén arra panaszkodik, hogy munkanélkülivé vált a nyíregyházi gumigyárban. Aprójószág az udvaron, a kertben sok zöldség és gyümölcs. Ahogy ezt_ észreveszem, ezt mondja: „Úgy élünk, ahogy tudunk”. Egy hatalmas portán Czinkóczki Pálnéval váltunk szót. Mutat egy szép kis borjút, magyarázza, hogy a két tehén a közelben legel. Sok baromfit, sőt nyulat is tartanak. Nem kell menniük semmiért a piacra. Hozzá teszi: ha itt valaki megbetegszik, akkor sem feltétlen kell bemennni a városba, mert a Ságvári Tsz közeli irodáján rendel a körzeti orvos.

Az egészségügyi ellátással folytatja Malomidesz Lukács. Mutatja a gidres-gödrös dűlő- útat, s mondja, hogy ősszel nagy a sár, télen nagy a hó. S volt rá példa, hogy Pilinszki

András, a tsz traktorosa vontatta ki a kövesútra a mentőautót, néha ő tolja el a havat a dűlőútról. Malomidesz Lukács nyíregyházi, vette ezt a házat a portával, a tirpák emléktárgyakkal együtt. A hosszú lakásban múltat idéz az egyedi viharlámpa, a ser- penyős mérleg, a szenesvasaló, a máktörő, s főleg a vasból készült, látványos rokka. A portán mint Noé bárkáján van mindenféle állat. Többek közt nyúl, pulyka, gyöngytyúk. És sok szép virág teszi kellemessé a szinte idillikus környezetet.

A szomszédban az idős Lip- pa Andrásáé arra panaszkodik, hogy az út elején lévő postaládákból gyakran ellopták a napilapokat, ezért az ő nyíregyházi fia hétvégén hoz neki hat Kelet-Magyarorszá- got, így hetente olvassa a napi sajtót. Megjegyzi, hogy régen, fiatal korában itt soha senki nem csukta kulcsra az ajtaját. Szívesen emlékszik arra is, hogy szülei szlovákul is beszéltek. O csak magyarul tud. Az ittenieknek nem feltétlenül kell Nyíregyházára menni hivatalos ügyben. A kb. másfél km-re lévő Manda I. bokorban kirendeltsége van a városi polgármesteri hivatalnak. Itt találjuk Molnár Bertalan kirendeltségvezetőt. A jövőt illetően ezt mondja: „Most készül a két Manda- bokor és Lóczybokor rendezési terve. A jóváhagyott terv szabja majd meg a jövőt”.

Valóságunk közelképben

Ahol zsemlyékes volt a földnek árja

Baraksó Erzsébet

izennégy fiatalem- bérrel együtt várjuk a vizsgaeredmény kihirdetését a

JL leveleki általános iskolában. Kérdezem, a fiúkat, ha nem a szakbizonyítványuk átadására várnának, mit csinálnának most?

— Én a presszóban ülnék — mondja a többiek hangos nevetésétől kísérve egy bőrdzse- kis.

— Csavarognék —jelenti ki határozottan egy nagyhajú fekete legény.

— Horgásznék a tavon — mélázik egy szőke — de azért jobb, hogy itt vagyunk.

Az imént még kint voltunk valahol a besenyődi határban, ahol a megye első, speciális szaktanfolyamának hallgatói vizsgáztak. Dávid József osztályfőnök úr kezében az osztályzatok könyve: hármasnál rosszabb jegy nincs benne, és szépen sorakoznak a 4-esek, 5-ösök is.

A 16-18 éves fiúk a dohány- termesztés szakmai gyakorlatából vizsgáznak a bizottság tagjai előtt.

— Régen nem láttam ilyet — halljuk dr. Gyöngyösi Mátyástól, a vizsgáztatásra kijelölt nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskola igazgatójától — ezek a fiúk nem meditálnak ahogy megkapják a tételt, hogyan is fogjanak hozzá, hanem egyből csinálják amit kell. Látszik, hogy a tudást a sok gyakorlat adja, a vérükben van a munka.

A leveleki iskola igazgatójának Borsodi Lászlónak a tekintetéből azt olvasom ki, szíves örömmel veszi a tanítványaikat dicsérő szavakat, s egyfajta megnyugvást is érez, hiszen ezáltal is igazolódik; érdemes volt két évvel ezelőtt belevágni ebbe a sok buktatóval is fenyegető, de végül szép eredménnyel záruló kísérletbe.

Abból indultak ki, hogy megyénkben az elmúlt években kétezer körüli azoknak a fiataloknak a száma, akik az általános iskolában befejezik tanulmányaikat, de nem tanulnak tovább, vagy mert nem akarnak, vagy mert nem veszik fel őket középfokú oktatási intézménybe, vagy felveszik, de nem bírják a magas követelményt és kimaradnak. Többségük az általános műveltséget tekintve kevésbé felkészült, köztük sok a család, vagy a szülők érzelmi törődését olykor nélkülöző, vagy éppenséggel halmozottan hátrányos helyzetű fiatal. Mi legyen velük? Az a jobbik eset, ha valami szakképzettséget nem igénylő munkát elvállalnak, a rosszabbik esetben marad az utca, a csavargás. Ezért

keresték Leveleken a lehetőséget, hogyan tudnának segíteni a fiataloknak. Erről szól az iskolaigazgató úr.

— Itt és a környező községekben őshonos a dohány. Már egy 1790-es urbárium említi: „zsemlyékes volt a föld és a földnek árja,” ami kiválóan alkalmas a dohány termesztésére. Arra gondoltunk, ha ilyen hagyománya van ennek a növénykultúrának, megszervezzük a minisztérium által javasolt kétéves szakképzést. Ezzel mindenki jól jár: a fiúk kapnak egy szakmát, a szüleik a tanulmányi időre a családi pótlékot, a tantestületben a foglalkoztatási gondok megoldódnak. Még a falun is lendíthetünk valamit, ha ezek a fiatalok munkába állnak.

Szalanics János, a megyei pedagógiai intézet képviselője arról tájékoztat, hogy megyénk kilenc településén éltek a lehetőséggel, amit a közoktatási minisztérium felajánlott, és alapították meg ezeket a speciális iskolákat, amelyeket különböző ipari, mezőgazda- sági stb. profillal lehet létesíteni. Miért csak kilenc és nem több helyen? Ki tudja! Hiszen csak a fogadási készségre volt szükség, mivel a minisztérium egy tanévre tanulónként 60 ezer forintos támogatással segíti a helyi önkormányzatokat. A leveleki képviselő-testület

1991-ben alapította meg a speciális iskolát, amely a megyében elsőként teljesítette a tanulmányi követelményeket, s ennek eredményeként szervezhették meg a vizsgát a nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskola szakmai felügyeletével.

— Nem volt könnyű — idézi fel a kezdeteket Borsodi László. — Olyan gyerekeket fogadtunk vissza az iskola falai közé, akik az általános iskolát befejezve már fellélegeztek a szabadságtól. A mi tanáraink képesítése a 6-14 év közöttiek számára felel meg. A speciális osztály növendékeinek tanítása pedagógiai feladatnak is speciális, de megoldottuk. Tisztáztuk, parancsszóra velük nem lehet eredményt elérni, csak türelemmel, szeretettel. Tantestületünkből egy tanárnőnek voltak pedagógiai gondjai, őt kivettük ebből a képzésből.

Hallani, a fiúk egyik osztálytársa most éppen a tököli „műintézetben” vendégeskedik, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy másokat is magával ragadjon. Eleinte még előfordult, hogy rendőrök kerestek továbbképzős gyereket, de végül a rossz társaságba keveredett fiúknak is sikerült megkapaszkodniuk az osztályban.

A két év alatt közismereti, szocializációs és szakmai tantárgyakat tanultak.

Bővíthették tudásukat az anyanyelvi, a matematika-, a fizika-, a kémiaórákon, amellett nagy súlyt kapott a személyiségfejlesztés, az egészség- nevelés, és praktikus információkat kaptak társadalomismeretből. Az állami vizsgabizottság tagjai ezek közül csak a szakmai gyakorlati és elméleti tudást kérik számon. A vizsgabizottság elnöke Gra- szeli Miklós, a Nyidofer Rt. főmérnöke láthatóan elégedett a teljesítményekkel, noha a vizsgázóknak a nyelvi kifejező készséggel voltak gondjaik, ám a gyakorlati vizsgán nyújtott teljesítmény dicséretükre válik.

Gyülekeznek a szülői értekezletre az anyukák. Szondi Gusztáváé azért örül, mert a fia már szakszerűen ért a növényvédelemhez, segít az apjának a permetezésnél. Pál Mihályné megemlíti, hogy a fia kallódott egy évet, amikor kimaradt a szakmunkásképző intézetből, éppen azért veszi örömmel, hogy immár van egy szakma a fiú kezében.

De mi lesz ezekkel a fiatalokkal, találnak-e munkát, s a szakmájukban el tudnak-e helyezkedni?

— Direkt megmondtam a fiúknak, hogy aszerint fogok dönteni, amit a vizsgán hallok — fejti ki a tanulók gyakorlati képzésének helyt adó Virzsi- nia Kft. ügyvezetője Székely

János. — Azt tapasztaltam, hogy a vizsgán is azok nyújtották a legjobb teljesítményeket, akik a gyakorlati munkában is élen jártak. Terveim szerint a legjobb teljesítményű fiúk közül nyolc személyt alkalmazok, nálam van munka, Van hely, dolgozhatnak.

Milyen perspektívát lát ezeknek a fiataloknak a jövőjében a falu szempontjából Kapdos József polgármester?

— Ezek a fiatalok a magcsí- ráztatástól a betakarításig mindent tudnak a dohányról — mondja mély meggyőződéssel a polgármester úr, aki természetesen beült a vizsgaterembe meghallgatni a fiatalokat. — Alkalmasak egy családi farm- gazdaság működtetésére, beleértve a kisgépek, traktorok használatát. Egy ember akár tíz holdat is megművelhet. Most, hogy sokan visszakapják a földet, van fantázia ezeknek a gyerekeknek a képzésében, ami által a falunk is előre mehet.

A

z első csoportot újabbak követik, hamarosan vizsgáznak a második, és tanulnak a harmadik kurzus résztvevői. A „zsemlyékes” Leveleken tanulás révén most harmincán kerülhetnek ki a halmozottan hátrányos helyzetből. Példájuk jó szívvel ajánlható más településeknek.

Egy darab Lóczybokor A szerző felvétele