Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25 / 224. szám
1993. szeptember 25. Megszépült a bankszékház A belső felújítás során is az eredeti állapot visszaállítása a fő cél, akár csak kívül Margócsy József E század legelején rendezték Nyíregyházán a Széchenyi, akkor Vasúti utcát és környékét. Ugyanakkor alakították ki — a hajdani földesurak emlékére — a Károlyi (Benczúr) és a Dessewffy (Bessenyei) teret. Ekkor a képviselő-testület elhatározta, hogy az útkereszteződés négy sarkát fenntartja a várost szépítő, jelentős épületek számára. Előbb a két nyugati saroktelken építkeztek. Barzó Mihály építész emeletes bérháza készült el a pénzügy-igazgatóság számára, azzal a kikötéssel, hogy a kincstár legalább 10 évig marad bérlője. Ebben van manapság a Kölcsey gimnázium. A másik sarokra Morgenstern Dezső épített családi házat Kéry József tervei szerint. Itt most a görög keleti (orthodox)'egyház székel. szerint a bankhálózat 32 épülete az ő elgondolása szerint épült. A nyíregyháziak majd újra találkoznak Hubert alkotásával — a Takarékpénztár Egyesület 1911-12-ben emelt székháza szintén az ő munkája, ez a mai OTP központ. A beadott terv bírálatára 1910 tavaszán került sor. Csak a bejárat melletti díszítéseknek a falsíkból nagyobbra tervezett kiugrását kifogásolta a mérnöki hivatalunk: sokallta a járdára, közterületre benyúló épületszakaszt. A tervmódosítást követően 1910 júniusában elkészült az építési engedély, amelynek megvalósulását immár nyolc évtizede láthatják a nyíregyháziak. Koroknay A pontosan helyreállított homlokzat (1993) Elek Emil felvételei A két keleti saroktelek a város tulajdona: ott még késik a beépítés: csak 1908 decemberében esik szó először arról, hogy az Osztrák-Magyar Bank itt kér a várostól telket megyei fiókszékháza számára. A város képviselő-testülete 1909. február 15-én úgy határozott, hogy a 342 négyszögölnyi területet ötvenszázalékos árengedménnyel bocsátja rendelkezésre. A szokatlan kedvezmény megadását azzal indokolják, hogy a bankpalotában a város számottevő adóalapot nyer, s mert szépészeti szempontból is kívánatos, hogy ezen immi- nens (jelentéktelen, fontos) helyen az OMB által építtetni szokott díszes, palotaszerű épülettel méginkább emeltessék. A határozatban említett építési szokás azzal igazolódott, hogy Hubert József (1846-1916), aki a bank házi tervezője, az Életrajzi Lexikon Gyula szerint Hubert monumentálisán ható, neobarokkos stílust használt, amelyben a szecesszió egyre nagyobb szerepet kapott. Megjegyzendő: a negyedik sarok beépítésére majd csak 1925-ben kerül sor: a kincstár épített ott önálló pénzügy-igazgatóságot. Ennek az épületnek éppen most indul a tatarozása: a megyei múzeum és a levéltár működik benne — két kis oroszlán őrizetében. Az elkészült banképületet 1911. július 17-én adják át. Az első főnök, Untereiner József, csak három évig maradt itt, Temesvárra távozott 1914 őszért, s akkor Munkácsról került ide Rigó Alfonz, aki majdnem két évtizeden át vezette a pénzintézetet. Érdekes, hogy a trianoni békeszerződés bizonyos természetes következményéi milyen lassan változtak ez esetben tényleges intézkedéssé. így például az Osztrák-Magyar Bank még 1922 végén is ezen a néven működött, lényeges zavarok nélkül a forradalmi időkben, s a román megszállás alatt is. 1923-ban alakul át Állami Jegyintézetté, s ennek megszűntével, az 1924. évi IV. törvénycikk értelmében, Magyar Nemzeti Bank cím alatt él tovább, s így működik ma is. Rigó Alfonz helyére Sátoraljaújhelyről jött ide Szoller Aladár, aki ugyan 1936-ban nyugdíjba vonult, de a szakmát nem hagyta abba: az Angol-Magyar Bank nyíregyházi, Luther utcai fiókjának főnöke lett. Még Szoller Aladár igazgatósága idejében járt — mintegy fél évszázaddal ezelőtt — látogatóban a bankban az akkori vezető helyi lap egyik riportere, s tájékozódott az igazgatónál az ott folyó munkáról, életről. Az igazgatói irodában felkeltette figyelmét, hogy Szoller két hivatali elődjének képe díszíti az egyik falat, s ugyancsak ott látható az egyik munkatársnak, Tima Elemérnek a képe is. O az (első) világháborúban hősi halált halt: emlékét így őrizték egykori munkatársai. Megtudjuk a terjedelmes újságírói beszámolóból, hogy a napi bevételt mindig félreteszik, az aznapi kifizetésekre nem használják fel. Ennek az az oka, hogy délután, este gondosan átvizsgálják a befolyt pénzt: az elhasznált, sérült, netán hamis címleteket kikülönítik, nehogy újra bekerülhessenek a forgalomba. Megemlítette az igazgató, hogy egész kis múzeumuk van a hamis pénzekből, egy 10 dollárosuk érdekessége, hogy a beváltó egy nulla odarajzolá- sával a bankót százassá szerette volna előléptetni... Megmutatják a biztonsági berendezéseket is: fontos újításnak tartják, hogy mikrofonok elhelyezésével az őrségen ellenőrizhetik a csendet, vagyis, hogy a gyanússá vált zaj esetén azonnal riaszthatnak. A védelmi rendszer egyik alapja az építészeti stabilitás, a vastag falak, de az is, hogy behatolás esetén azonnal elzárhatnak minden nyílást az értéktár környékén, így a hívatlan látogatók afféle egérfogóba kerülnek és nem menekülhetnek tetszésük szerint stb. A riporter tudja, hogy minden részletet nem ismerhetett meg, de megnyugvással zárja a hangzatos Látogatás a pénz Őfelsége birodalmában című beszámolóját, a Nyírvidék- Szabolcsi Hírlap 1935. karácsonyi számában. Térjünk vissza a mai időkbe: a megszépült, csinos épülethez. Juhász Margit osztály- vezetőtől, az MNB főtanácsosától megtudjuk, hogy levéltári előkészületek után az A- Stúdió munkatársai készítettek tanulmánytervet, majd pedig a Szendrei és társa (SZÉT) cég készítette el a kiviteli terveket. Magát a tatarozást a Quader Kft. végezte el, remélhetőleg tartós minőségben. A belső felújítás során is az eredeti állapot visszaállítása a fő cél. így például a közelmúlt évtizedekben modernizált ajtókat az emeleten is kiváltották és azt a fajta elegáns, magas ajtókat állították be az eredeti díszekkel, hasonló vasalásokkal együtt, amelyek egyébként a földszinten szerencsésen megmaradtak, mert átvészelhették az akkori modernizálok sematizáló szándékait. Érdemes szemügyre venni a Széchenyi utcai bejárat kapuzatát is. Vagy másfél évtizeddel ezelőtt éppen ezen a környéken találkoztam Kova- csics Gyula hajdani asztalos- mesterrel. Gyula bácsi említette, büszkén, hogy a kaput annak idején az ő hasonló nevű, szintén asztalosmester édesapja készítette. Végül ha már örülhettünk az épület korhű megújulásának, aickor azt is észre kell vennünk, elismeréssel, hogy a bejáratnál — többszöri restaurálás, tatarozás viharait átvészelve — ma is a régi, eredeti, ovális házszámtábla jelzi a Széchenyi utca 3. számát az impozáns bankház kapujánál. Múzsák, ha találkoznak Nagy István Attila Végképp Álltam a kerítésnél, és néztem az időt, lassan közeledett a fűtengerben, hullámzott a haja, ahogy átfújt rajta a lejtőn meglóduló szél. Vajon mit akarhat? Egyszer lehajolt, felvett valamit, forgatta a kezében, s mint haszontalan dolgot, maga mögé dobta. Nem tudom, mi volt az, de megfájdult a szívem, s megborzongatott a szél. Megállt előttem, rám nézett, s kezet nyújtott. Akkor már tudtam, hogy a tengerben végképp elmerülünk. 'TO % Kfíet-Magyarország hétvégi mdíékfete | o Közbeszólás ______________________ Szerződés két iksz-szel Balogh József A gyakori telefoncsörgés, a sok levél után talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom: a meggazdagodás anatómiájáról napvilágot látott jegyzetem nem magán- vélemény volt, sokan vélekednek hasonlóan a csalással, a mások tönkretevésé- vel, a joghézagok kihasználásával meggazdagodókról. Akár folytatásának is te- kinhetők így ezek a sorok, hiszen ezúttal sem másról lesz szó, legfeljebb átnézünk a másik oldalra: melyek azok a lukak a törvényen, amelyek befoltozásáig nem remélhetünk igazi változásokat. Egyik például az lehet, hogy nagyon kevés az egymillió a céglapításhoz. Sajnos a Sárközi-féle társasági törvény lehetővé tette ezt, így válhattak bankok millióiból milliomossá felelősség nélkül egyesek. Persze jellemzőnek tekinthető az is, hogy sokan nem tudnak gazdálkodni. Olyan emberek kezdtek vállalkozni, akiknek más a szakmája, nem tanulták, nincs érzékük hozzá. Az viszont már a jogszabály hibája, hogy nem követeli meg — mint Nyu- gat-Európában —: az új cégvezetőnek nyilatkozni kell egy új cég alapításakor, hogy három éven belül nem került cégével csődeljárásba. Mert ha igen, akkor nem jegyezhető bizonyos ideig. TSÍalürik? Felszámolták az előző két cégét, a következőben újból ő az ügyvezető. A csődtörvény is megtette a magáét, de az megváltozott, reméljük betölti hivatását. Eddig is betölthette volna, ha a tönkrement cég vezetője ellen — aki nem kezdeményezett csődeljárást — érvényesítették volna a teljes anyagi felelősséget. Mennyien voltak a padlón és milyen kevesen kezdeményeztek csődeljárást...Persze, ha eljárás indult volna valaki ellen, maximum egymilliót lehetett volna behajtani rajta százmillió helyett, mert a vagyon már nem az ő nevén szerepelt. Nem maradhat ki a sorból a gazdálkodási kérdésekben való abszolút járatlanság. Ha legalább valami minimumtanfolyamra, egy vizsga letételére kötelezték volna a vállalkozókat, esetleg egy szórólapon olvashatók volnának a legfontosabb tudnivalók, vagy isten bocsássa meg még a felvetését is, legalább a nyolc osztályt megkövetelné valamilyen jogszabály! Nem furcsa, hogy jogosítványt nem lehet szerezi nyolc osztály nélkül, de van olyan társasági szerződés Nyíregyházán, amelyiknek a címpéldányán x x aláírás szerepel? Ugyan mit tudhat a társasági szerződésről, aki olvasni sem tud? De már az sem lenne utolsó dolog, ha legalább egy nyilatkozatot lehetne kérni, hogy az előző három évben az illető nem tett tönkre cégeket. Szuverén jog O lvasom a Kínál János úrral készült, s a Kelet-Magyaror- szágban megjelent interjút és nem győzöm kapkodni a fejem. Már az meglep: mennyi nyíregyházi épületet — boltot, szállodát, éttermet és italboltot megvett, de hát ezzel nincs mit kezdeni, neki van pénze, illetve gondolom az államét is beleforgatja, tehát az övé. Inkább a vett épületek további sorsa okozza a komoly fejtörést. Hogy tudniillik csak megveszi, de nem nyitja meg. Papírral takart portállal áll csúfságúl a város szívében a volt Páll Gyula-terem, a volt járműbolt, vagy már-már helyrehozhatatlan állapotban a sóstói Krúdy Szálló, viszont Pesten a Rekord Áruház — mondja Kínál úr — szuperül megy. A gondja, hogy igényelt támogatást a foglalkoztatási alapból két bolt megnyitásához, de a munkaügyi központtól csak az igényelt összeg töredékét kapta. Márpedig ,Jia ők így állnak hozzá, én miért tegyek többet? Amíg máshol jobban támogatnak, szuverén jogom eldönteni, hogy hol és milyen beruházásba kezdek”—mondja az újságírónak. Tetszik látni, nem is Kínál úr a vétkes. A munkaügyi központ. Mert nem adnak támogatást. Pedig biztosan az tenné ki a nyitáshoz szükséges pénz nagyobbik részét, hogy két-három dolgozó alkalmazásához kitárná a bukszát az állam és akkor már nem is lenne gond azoknak a boltoknak a felújítása, rendbe hozása, a szükséges áru beszerzése. Nincs okom kételkedni a vállalkozó szavaiban, bár néhány sorral később mintha elszólná magát. Azt mondja: „ha holnap hoz egy jó vevőt a vállalkozásaimra, már meg is húztam a határt. ...folyamatosan adok-veszek, ha látok egy érdekesebbet, megveszem, de ugyanígy vagyok az eladásnál”. A gyarló ember hajlamos arra, hogy ezeknek a szavaknak jobban higgyen. Persze az üzlet nem hit kérdése. Pénzkérdés. Biztosan ezért mondja a vállalkozó: „irigyei mindenkinek vannak, de egy sem ad hozzá pénzt, hogy befejezzem a boltok átalakítását”. Nem rossz. Ő megveszi, más adjon pénzt a rendbe hozásra, az állam a foglalkoztatási alapból a dolgozók alkalmazásához, aztán majd lesz valahogy. Vagy ha jön egy jó vevő, hát túlad rajta. Gondolom nem veszteséggel. Fogalmam sincs: általánosítható-e, vagy sem ez az eset, vagy a megvett épületek száma miatt inkább esetsorozat. Azt azonban mint városlakó kikérem magamnak, hogy a megyeszékhely legfrekventáltabb területein lévő helyeket mindenféle kötelezettség kikötése nélkül kótyavetyéljék el. Mert ha engem megbüntethetnek, mert nem seprem el a havat, ha eladathatják velem a telket, mert nem építettem be a megadott határidőre, akkor ne akarja nekem bemagyarázni senki hivatalos emberfia sem, hogy tehetetlenek. Magyarázat nélkül is elhiszem.
