Kelet-Magyarország, 1993. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-23 / 222. szám

1993. szeptember 23., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 A teremtés szimbólumai A keleti népvándorlás reklámszatyrokba préselt üzenete • A göröngyös utat egyengetik A népi barokk gyöngyszeme a csenger- simai templom, falai salétromosak, az épület fűtetlen, s megérdemelne egy szép tetőt Elek Emil felvétele Tóth Kornélia Csengersima (KM) — Az ország testének megcsonkí­tása kellett ahhoz, hogy Csengersima a lapok címol­dalára kerüljön. Ha a határ nem itt választaná szét a tör­ténelmileg, gazdaságilag egymáshoz kötődő falvakat és népeket, az elöregedett, 754 leiket számláló falu egyi­ke lenne a Szamos oldalában megbúvó tucatnyi település­nek. Az a tény, hogy Kelet He­gyeshalmának nevezhette egy magas rangú vámtisztviselő, sokéves határ menti élet ered­ménye. Aki csak egyszer is át­lépte itt a magyar-román ha­tárt, láthatta a keleti népván­dorlás reklámszatyrokba, ben­zinkannákba préselt üzenetét. Érzelmek helyett a józan ész — Az biztos, hogy akit fél napig várakoztattak az átkelő­nél, szidja, mint a bokrot, — s ezt értem a megmagyarázha­tatlan lassúskodásra és a falura egyaránt — én viszont nyu­godt szívvel jelentem ki bárki­nek: ha nincs a határ a kertünk alján, Sima göröngyösebb, mint amikor az Árpád-kori templom falát tapasztották — sűríti egyetlen mondatba sok év tapasztalatát a katedráról választott polgármester, Ko­vács Balázs. Érveit régóta nem az érzel­mei, hanem a józan esze dik­tálja. A főút túloldalán a jó szi- matú vállalkozók nagy üzletet sejtettek a rokonlátogatásnak szépített bevásárló-turizmus­ban. Bár a Zimmer frei felirat egyelőre itt nem csábítja éjsza­kázásra az érkezőket, azok a portéka eladása után bevásá­rolnak az ABC-ben, leöblítik egy sörrel a virslit a gyorsbü­fében, s mennek Isten hírével. Legfeljebb az el nem adott, de pénzszerzésre szánt holmi­nak keresnek biztonságos he­lyet ideát. Ebben már komo­lyabb lehetőséget láttak a cso­magmegőrzésre szakosodott vállalkozók, bár némelyikük az engedély megszerzését fe­lesleges időpocsékolásnak vélte. Okozott is ez galibát bő­ven, különösen a jóhiszemű idegennek, s a törvényességre felügyelő vámőröknek. Európát veri Sima Még jó, hogy egy műút jel­képesen elválasztja a falut a balkáni zsibvásártól. Benzin­gőz, szemét, várakozás, ide­geskedés, a nikotintól sárga körömre égett cigaretta, a fo­gak közt elmorzsolt szitkok a tehetetlenség és a tétlenség miatt — mindez fényévnyi tá­volságra borzolja az átkelők ezreinek lelkét. Ám aki a sors különös kegyelmének köszön­hetően nem kényszerül utazás­ra a mindennapi élet fenntartá­sához, az most békésen tölthe­ti napjait az egyébként csendes faluban. Vagy éppen felhívhatja a szomszédját, ha nehezére esne átmenni, de tárcsázhatja a nagyvilágot, már annak sincs akadálya. Bármily hihetetlen, de Csengersima ebben európai átlagot mondhat magáénak: a 118 fővonal nem kevesebbet jelent, minthogy átlagosan 2,3 lakásra jut egy telefon. Ezt még annak a testvérkapcsolat­nak köszönhetik, amely évek­re Csengerhez kötötte őket, s így juthattak ők, de még a pár­házas Komlódtótfalu is Cross­bar telefonhoz, évekkel lekö­rözve megyebeli városokat, nagyközségeket. Legújabbkori történelmünk vakondtúrása, a kényelmet és sok kiadást hozó gáz áldásáról Sima sem mondott le. A pol­gármester 60 embernek terem­tett munkahelyet — a csengeri munkaügyi kirendeltség révén — s két hét alatt kiásták az ár­kot, közben csaknem minden portán beszerezték a gázka­zánt, a konvektort, ki melyik változat mellett döntött. Az október 8-i gázgyújtás fontos dátumnak ígérkezik a falu em­lékezetében. A kényelmesebb gázfűtés­nek csak részben örül a gyüle­kezet lelkipásztora, Borbély József. Már kigyúltak felet­tünk a csillagok, amikor beve­zet és hellyel kínál az Isten házában. A re­formátus kö­zösség patinás templomban elmélkedhet élet és halál dolgairól: még az 1200-as években emel­ték a hívek. Fakazettás mennyezetére nemcsak vi­rágmotívumo­kat, hanem a teremtés szim­bólumait is rá­festette a mes­ter. A templo­mot körülölelő folyócska egy­úttal a túlélést jelentette, amikor az első tatárdúlás el­len idemene­kültek az em­berek. De a mohamedán hitet követő krími tatárok betörését nem úszták meg a deszkapallók felégetésével. S akit nem pusztított el idegen harcos, azzal végzett a kolera és a pestis. A reformáció talaja Borbély tiszteletes szavai nyomán feltárulnak a magyar és benne szűkebb hazánk tör­ténelmének lapjai. A reformá­ció szellemisége az üdvtörté­netben legalább olyan gazdag talajra lelt, mint ahogy a felvi­lágosodás, a reformkor magá­val ragadta Szatmár nagyjait és népét. Kellett hozzá egy Korda Já­nos főhadnagy, aki mesébe illő módon látott meg egy lányt a nevelőnővel, belesze­retett, s oltár elé vezette. A szerelem tettre sarkallta, Má- ramarosból hozatott fát, s megcsináltatta a templom te­tőszerkezetét. S kellett szület­nie egy Korda Mihálynak, aki Szatmár vármegye kurátora­ként Ferencz József császárral vacsorázott, s a nemesség ne­vében támogatást ígért a csá­szárnak Napóleon elleni had­járatához. A nevezetes vacsoráról a vendégek hazavihették amiből és amin ettek: féltve őrzött színezüst tányér emlékeztet a monarchiára. Csillagokkal teleaggatott az égbolt, s a közeledő éjszaka senkit nem talál az utcán. Még lelkűnkben visszhangzanak a mezítlábas Notre Dame-ban nemzetünk vezéreiről, s a hét­köznapok viszontagságaiból győztesen kikerülő népről mondott szép szavak. A nyüzsgő átkelő mintha fény­évnyi távolságra lenne, bár gondolatainkból nem tudjuk száműzni: történelmünknek ez egy zajosabb fejezete. Ä simaiak a göröngyös utat egyengetik, hogy otthonra lel­jenek őseik földjén. Munkahelyek Nyíregyháza (KM) — A megyei munkaügyi központ statisztikai és elemzési osz­tálya elkészítette megyénk legújabb munkaerőpiaci je­lentését. Ebből kiderül, hogy csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, több a pályakezdő munka- nélküli fiatal, ugyanakkor kettőezer betöltetlen mun­kahely is szerepel a sta­tisztikában. Augusztus végén 55 ezer 522 bejegyzett munkanél­külit tartottak számon. Vagyis hétszáznegyvenöt- tel kevesebbet, mint a nyár közepén. A statisztika ilyen irányú alakulásának több oka van. Külön figyelmet érdemel, hogy augusztus­ban csaknem hatezer pálya­kezdő munkanélküli fiatal várt állásra. Köztük több mint háromezer friss szak­munkásbizonyítvánnyal rendelkezik. Szeptember elején vala­mivel több mint kettőezer üres álláshely várta az elhe­lyezkedni szándékozókat. Áz üres álláshelyek 41 szá­zalékára betanított munká­sokat, 23 százalékára szak­munkásokat vártak. _____________Tárca. rí gybenyitott két szoba, az H/ egyikben fő helyen a népviseletbe öltözött fiatal házasok, az udvarra nyíló másikban félannyi teríték s hely a táncolóknak. Egyelőre senki se mozdul, ülünk a hosszú lócákon a kecskelábú asztalok mögött, s míg a házi­aknak besegítő bakfis lányok kihordják az elköltött va­csora marad­ványait, hall­gatjuk a mu­zsikát. A ze­nekar egy tangóharmonikásból s egy hegedűsből áll, az utóbbi énekel is, erős hangja betölti a helyiségeket. Mint gát megnyílt zsilipjén a kizúduló víz, úgy indul meg egyszerre a nótázás. Minden­ki énekel, mindenki tud min­den dalt. Tömötten, együtt szól az ének, senki se lép be hamarabb vagy lóg ki a sor­ból—mintha egyetlen testből s lélekből áradnának a szé­kely dallamok. Amelyiket is­merjük, fújjuk, dúdoljuk mi is a többiekkel. Fellazulnak las­sacskán az ülő sorok, megte­lik a szabad tér táncolókkal. Az első szünetet igyekszem kihasználni egy kis szellőzkö­désre, de nem érek el az ajtó­ig, a pihenő hegedűs megszó­lít, s röviden és udvariasan kikérdez: honnan jöttünk, hogy kerültünk ismeretségbe a vőlegénnyel? A Nyíregyhá­za név hallatára hunyorít, s meglepetést ígér. Pár perc múlva, immár befelé jövet ér­tem meg, mire gondolt. „Há­zunk előtt bólingató akácfa” — kezdi rá, s persze, hogy velünk együtt énekli ismét mindenki — ránk függesztett szemmel, mosolyogva, hogy: „Messze van a nyíregyházi kaszárnya”. Múlik az idő, ám a dal s a kedv kifogyhatatlan. Egy-egy helybéli mellénk ül, ismerke­dünk, beszélgetünk. Kiderül, hogy majd' minden családból akad fiatal, aki „Magyar­ban" (ahogy itt mondják) ta­nul vagy dolgozik. Az időseb­bek a nehéz megélhetésre pa­naszkodnak. Ünnepelt bará­tunk koros nagybátyja hó­napszám kint az esztenán (pásztorálláson) lakik, őrzi és gondozza a nyájat. Estén­ként olyan fáradt, hogy alig bírja a védelmül szolgáló tü­zeket a karám körül megrak­ni. Különös sorsok, életek at­moszféráját érezzük a kisab- lakos, földszintes szobácská­bán. Az újabb levegőzésre töb­ben elkísérnek. Körbe állunk az udvaron, cigarettá­zunk, s én hallgatom új ismerőseim beszámolóit a kertekben esett vaddisznókárról, a nyá­jakra törő farkasok s medvék viselt dolgairól. Figyelem a beszélők árnyékos, kemény vonásait, s a határvédő őse­ikről tanultak-olvasottak jár­nak a fejemben. Kőkemény világ, harcok, leselkedő ve­szedelmek... A ztán, hogy a hegyek felől csípős szél csap ránk, eleget teszünk a házigazda szívélyes biztatásának, s elin­dulunk befelé. A küszöbön, mielőtt a táncolok közé lép­nék, felnézek az égre. Súlyo­san és hidegen, de kristályos sziporkázással virrasztónak felettünk a csillagok. Antal Attila Lakodalom Gyergyóban Nézőpont) íme, polgár, itt vagyok Szőke Judit / gén kellemetlen feladata lehet a végrehajtó hata­lomnak, hogy az általa igaz­gatott állam polgárai közül azokat is rávegye a jogsza­bályok, törvények tiszteleté­re, sőt tiszteletben tartására, akik megpróbálnak maguk szerezni érvényt igazuknak. Egyetlen egy esetben szá­míthat a hatalom e kínos feladat teljesítése közben leginkább belátásra, ha a saját példáját felmutatva a legteljesebb magabiztosság­gal állíthatja: íme, polgár, itt vagyok, én szóról szóra betartom a regulákat. Persze, igazolásért még ilyen messzire sem kell men­ni, hiszen a családi élet min­dennapjaiban még kézenfek­vőbb alátámasztásra talál­hatunk. Próbáljuk csak ki! Mondogassuk a gyerekünk­nek, akár írassuk le vele na­ponta többször: „mindig igazat mondok”, s közben a füle hallatára lódítsunk, ha­zudjunk, csaljunk. (Illetve, ne, mégse próbáljuk ki.) Szakszóval ezt szómágiá­nak hívják. A szó ugyanis semmire sem való, régóta bizonyított, hogy a minta, a példaadás, a modellkövetés a leghatékonyabb befolyá­solási erő. Bármelyik irány­ba. Hogy is állunk mi ezzel és a jogkövetés dolgával? Milyen érdekes lenne mérni például, hogy a legutóbbi bankbotrányt követően ho­gyan változik a fizetési fe­gyelem. Az ilyen és ehhez hasonló eseteknek — a politikai szó­szegéseknek hasonlóképp — igen romboló a hatása mo­rálisan. És nem csak azok körében, akik világéletük­ben gyümölcsöt lopkodtak. Mert feltámadhat könnyen a gondolat azok fejében is, akik a társadalom támaszai: ha a Kossuth téren sem fi­gyelnek minden apróságra, akkor talán nem is akkora bűn a jog nem követése... Tiszadob értékes műemléke a Tubus-torony, amelyet a polgármesteri hivatal anyagi segítségével kívü l-belül fejújítanak Elek Emil FELVÉTELE Kommentár__________________________ Guldenburg is gondban Kovács Éva / gazán örülök, hogy kedd esténként a televízióban újra láthatom régi kedven­ceimet, a mindig elegáns, mindig előkelő Guldenbur- gokat. Lehet, hogy nem illő, de ezennel bevallom, ha csak tehetettem, megnéztem, s élveztem is a sorozatot. Bi­zonyára azért, mert igen­csak szeretem a szépet, rá­adásul amíg a Guldenbur- gok problémáit láthattam, hallhattam, a magaméira alig is gondoltam. Imádtam a gyönyörű kastélyt, a száz­féle virágot, a mindig zöld füvet, a pompás porceláno­kat, melyeknek ráadásul nagy része herendi volt, s módfelett tetszett, hogy a né­pesfamília tagjai a legnehe­zebb helyzetekben is meg­őrizték méltóságukat. Való­sággal irigyeltem a birtokon egyenes derékkal, felszaba­dultan lovagló grófokat, grófkisasszonyokat, mert magam bár csodálom, meg­közelíteni sem merem a de­rék négylábúakat... Szóval, újra Guldenburg, újra tévé. Most azonban mintha csak tőlünk, magya­roktól irigyelték volna meg, a grófék is teli vannak gon­dokkal. Botrány a borjak­kal, zűrzavar az örökség kö­rül, fenyegető csőd a bank­nál, nem semmi, mondha­tom. Ráadásul valami átkozott fickók számomra eddig is­meretlen okból a kastély kö­rüli utat is tönkretették, fo­galmam sincs, hogy fogják majd szegény inasok, laká­jok az apró, hófehér gyöngykavicsok közül a tö­rött üvegdarabokat kiválo­gatni... Ha a sorozat úgy megy to­vább, ahogy elkezdődött, ha ennyi lesz a baj meg a nyűg, alig marad valami, amiért csodálhatjuk, irigyelhetjük Guldenburgékat. Legfeljebb csak azért, mert a legna­gyobb bajban sem veszítik el a fejüket, ha jó az idő, ilyen­kor is a kastély elegáns tera­szán terítenek, kecses kris­tálypohárból isszák saját készítésű sörüket, s a vacso­rához következetesen átöl­töznek. Remélem, náluk is, nálunk is változik a helyzet, jobbra fordul a dolog, s akárcsak mi, ők is rövidesen kilábal­nak a bajból, s a grófék a so­rozat végére sem kénysze­rülnek a keserű Gulden- burg-nedűt Kőbányaira vál­tani... Hogy is mutatna azokban a gyönyörű poharakban..?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents